Imbisz 1 éves avagy nyerhetnek egy vacsorát

Nohát a cím mindent elárul, éppen 1 évvel ezelőtt jelent meg az első bejegyzés imbiszen, szóval ma jön egy kis (remélem megbocsáthatóan) szentimentális összefoglaló, a végén pedig elárulom, hova is mehetnek vacsorázni, ha játszanak és szegődik a szerencse. Annyit azért, már most elmondok, nem én fogok főzni, de talán majd ennek is eljön az ideje.

Először én tervezgettem a blogot, azután volt némi családi és baráti ráhatás, közös vacsorák, sukorói hétvégék alkalmával, de valahogy sosem tettem lépéseket előre. 2009 karácsonyán aztán a szüleim, Ágó és Oszi megajándékoztak egy remek fényképezőgéppel, sőt még egy blogot is kreáltak, benne első bejegyzésként néhány fénykép volt egy korábbi vacsoráról, tehát már nem nagyon lehetett tépelődni, halasztgatni. Januárban gondolkoztunk a neven, végül Herr Paprika találta ki, hogy imbisz legyen, ötletet megvettem, nevet lefoglaltam, azután nem történt semmi látványos, de azért fejben készülődtem. Egy kicsit. Az első írás végül március 22-én került fel, akkor még zárt volt a blog, először család, azután a barátok olvasták, majd vettem egy nagy levegőt, imbisz pedig nyilvános lett.

Kezdetben még nem igazán volt összefogott, a fotók, no igen, de azután szépen lassan kialakult, milyen vonalon is mozog imbisz, ezekhez a dolgokhoz mai is ragaszkodom, javultak a képek, rendszeresebbek lettek a bejegyzések, és én szerettem írni. És persze most is szeretem. Nem elemzek tovább, inkább következzen néhány esemény az elmúlt évből, ami fontos, kedves nekem. Az áprilisi teljesítménytúra, az első esős etyek, májusban a sukorói évadnyitó a barátokkal, a remek borkóstoló Szepsynél, azután a teljesen váratlan negyedik hely a Goldenblogon. Szeptemberben a most már hagyományosnak tekinthető utazás a barátokkal, túrával, főzéssel, genovai koktélozással, portofinói dolce vitával és persze a monacói hajókkal és Picassóval. De azért Lucáról se feledkezzünk meg. Októberben néhány remek napig Pécs, azután a novemberi szezonzárás Sukorón. Decemberben sütikommandó és ünneplünk, azután következik Lengyelország, vacsorák Mónikánál, veszett kutyák és persze a kiváló lengyel ételek.Voltak persze emlékezetes vacsorák, borozások, egyebek, de talán ennyi elég is volt a felsorolásból.
Mielőtt még tovább érzelgősködnék, elárulom, mi is pontosan a nyeremény. Oszi, akinek a nevét imbiszt olvasók már jól ismerhetik, felajánlott egy vacsorát a Sphinx étterembe, amit eljátszhatok. A vacsora 2 személyre szól, 10 000 Ft értékű, és hogy kapcsolódjon imbiszhez, a szerencsések kapnak egy kis zubrowka és veszett kutya kóstolót. Nincs más dolguk, mint kedvelni imbiszt és ugyanezt a bejegyzést vagy a játék leírását a blog facebook oldalán. Persze az se baj, ha megosztják másokkal. A játék április 3-án éjfélig tart, azután találkozom a szerencsével és sorsolok. A Sphinx egyébként egy nemzetközi étteremlánc, ami Magyarországon egyelőre egy étteremmel van jelen, Paprikáék már sokszor tesztelték az étlapot és a veszett kutyákat mindenféle társaságban. Jó tanács, aki nyer, mindenképp igen üres gyomorral vágjon neki az estének.
Aki pedig nem szereti a facebookot, csak hagyjon egy kommentet a bejegyzés után, és akkor nyerhet egy általam válogatott fűszercsomagot. Játék ugyancsak április 3-án éjfélig tart.
Vissza még imbisz évéhez, néhány dolog kikívánkozik, hiába próbálom visszanyomni. Köszi Herr Paprika, remélem sok-sok bejegyzéssel bővül majd a rovatod. Köszi Panni, Józsi, Ágó, Oszi, Éva, Péter, Mes, Dzseki, R., Zsuzsi, Herz és Gömbi. Mindenki tudja, miért.
Két utolsó eseményt még leírok, mielőtt befejezném: hétvégén sütöttem egy csokitortát, amit Herr Paprika szeretett, sőt megdicsért, repetázott, követelt. A másik pedig egy mai fényképalbum Dzsekitől, benne fotók azokról az ételekről, amiket megfőzött. Meghatódtam vagy meghatódtam. 


És akkor, kedves olvasók, akik egyszer is erre jártak vagy rendszeresen visszatérnek, egy nagy virtuális ölelés az Önöké. Este iszom egyet imbisz egészségére (erre utal a kép: aperol soda és  1 paprika a nevem miatt),   ha gondolják, koccintsanak képzeletben velem, és játszanak. Örülnék.