2010. november 22., hétfő

Társaságban eszünk


Nagyon aktív szombat és lassúbb vasárnap a hátunk mögött, sokat nevettünk, beszéltünk, főztünk és ettünk, voltak jó borok (és egyebek), hajnalig tánc, Grafit és még ajándékot is kaptam. Pénteken a társaság fele már jelen volt, a lányok a heti fáradtság nyomaival, Herr Paprika és Oszi azonban teljesen aktívan sztoriztak, nem is árulom el meddig. Szombaton aztán két részletben kiegészültünk, és ment minden a maga útján, ki a konyhában, ki máshol, a lányok frakciója igazából egész nap főzött kisebb szünetekkel. Viszont akadt egy újítás, a korábbi alkalmakkor származott abból enyhébb krízis, hogy eltolódott a vacsora időpontja, most viszont sütöttünk két lepényt, így elmaradtak az éhes hullámvölgyek. Este vacsora, újborok, azután lábmozgatás Herr Paprika felvezetésével, és a többit nem is mesélem.
A hétvége konyhai része összességében sikeres volt, egyetlen elem nem akart olyan lenni, ahogyan elképzeltem, de erről majd holnap. A többiekkel elégedett voltam, remélem, a társaság is, és ezúton is köszönöm a lányok (tesó, Mes, Dzseki és Zsuzsi) segítségét. Herr Paprika pedig ismét remekelt húsfelvágás terén. Három napig tehát jönnek a részletek, kezdünk a levessel, közben kitérek még egy-két momentumra, és kiderül az is, mennyit nőtt Grafit. Befejeztem, recept. Vagyis mégsem, annyit még az elején, hogy az én elnagyolt előzetese koncepcióm annyi volt, legyen minden elemben jellegzetes ízű fűszer. És akkor valóban.




Édes-csípős répaleves

5-6 nagyobb répa
2 krumpli
1 vöröshagyma
5 dl kókusztej
chili
garam masala
olaj



A répákat megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, darabolunk ismét. A hagyma héját lehúzzuk, apróra vágjuk. Egy megfelelő méretű edényben melegítünk egy kevés olajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, azután szórunk rá két teáskanálnyi garam masalát. Néhány percig együtt pirítjuk (és persze keverünk szorgalmasan), majd jöhetnek a répák és a krumplik, 1 keverés, azután öntsük fel annyi forró vízzel, hogy szépen ellepje a zöldségeket. Jöhet a chili kedv  és csípősállóság szerint, só, majd félig fedjük le és hagyjuk közepes hőmérsékleten fődögélni.
Ha a répák és a krumplik teljesen megpuhultak, vegyük le az edény a tűzhelyről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd pürésítsük turmixgéppel teljesen simára. Adjuk hozzá a kókusztejet, keverjük át, kóstoljunk, ha valamit hiányolnánk, lehet pótolni (a folyadékot is, ha esetleg túl sűrű lett). Ha nem szeretnék ilyen szimplán, akkor lehet gondolkozni, mi is kerüljön még a tetejére. Én egy kis párolt, majd pirított répát javasolnék szép vékony szeletekben, de hagyatkozzanak a fantáziájukra, lehet próbálkozni.



Szombaton egyébként még tavasz volt, vasárnap aztán hirtelen ősz lett (vagy inkább tél). A képen a levél nélküli vadszőlő a teraszon.
Holnap jön imbisz a második résszel.

4 megjegyzés:

Oszi írta...

Nagyon finom volt, én is megettem az utolsó cseppig! De mintha nem ilyen tányérban kaptuk volna...

Frau Paprika írta...

Hahaha, csak annyit írnék: mindent látok... :D

gelka írta...

Nem bizony, ezt a tányért a stylist találta ki!:-)))

mes@ írta...

Hát az az igazság, hogy a stylist csak nevében volt az, inkább a fizikai háttérmunka maradt neki, a lényegi ötletek mind-mind Frau Paprikát dicsérik! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails