2011. július 29., péntek

Paradicsom + paradicsom


Panaszkodhatnék, de gondolom, mindenki ugyanazt érzi, amit én, ezért csak mellékesen jegyzem meg, hogy júliusban néha legalább igazán kisüthetne a nap. Néhány perces morzsával is megelégednék, komolyan. Titokban persze abban bízom, közel már a vége, muszáj, hogy így legyen, hétvégén ünnepeljük Pannit, és mindannyian jobban mutatunk a napon, mint félhomályban. Az időjárásról ma többet nem, inkább a bulgurról, ami hetek óta várta, hogy elfogyjon végre, vittük, hoztuk néhányszor, de valahogy folyton kimaradt. Most viszont nem tántorított el semmi, és eközben a második önálló főzés, ha lehet annak nevezni, is kipipálva. Az alapötlet az volt, hogy a megmaradt házi paradicsomlevet néhány fűszer kíséretében felforralom, majd ebben hagyom megpuhulni a bulgurt. Kapott még társul igazi édes paradicsomot Józsiék kertjéből, és kétféle bazsalikomot, zöldet és lilát. Ezek a bazsalikomok pedig arról híresek, hogy magam neveltem őket magról, a zöld már teljesen kitöltötte a ládát, és a lila is szépen növekszik, miután túlélt egy-két nehezebb időszakot.
Egyszerű recept, kevés a munka, de én azt mondom szerényen, jó nagyon. 
 


 

Duplán paradicsomos bulgur kétféle bazsalikommal



1 kávésbögre bulgur
2 dl paradicsomlé
2 paradicsom 
néhány dkg kecskesajt
római kömény
cayenne bors
nádcukor
bors
1 marék zöld bazsalikomlevél
1 marék lila bazsalikomlevél


A paradicsomlevet egy kevés víz kíséretében egy kisebb edénybe öntjük, adunk hozzá 1 tk őrölt római köményt, egy leheletnyi cayenne borsot, 1 tk nádcukrot, majd sózzuk, borsozzuk és felforraljuk. Eközben a bulgurt egy mélyebb tálkába szórjuk, majd ráöntjük a forró, fűszeres paradicsomlevet, átkeverjük, lefedjük. Várunk úgy 10-15 percet, majd ellenőrizzük, hogy megpuhult-e a bulgur, ha igen, le a fedővel, keverés, várjunk, míg kihűl. 
Közben mossuk meg a bazsalikomleveleket, papírtörlővel itassuk fel a vizet. A paradicsomokat mossuk meg, töröljük szárazra, majd vágjuk kis kockákra. A kihűlt bulgurt kóstoljuk meg, ha hiányozna bármi, pótoljuk, azután jöhet a zárás. Keverjük bele az összetépkedett bazsalikomleveleket, a paradicsomkockákat, majd reszeljünk, morzsoljunk a tetejére kecskesajtot, kedv szerint. Tál és villa, készen is vagyunk. Egy-két adagra számítsanak.


Péntek után jön a szombat, kívánjuk együtt a nyarat. Mindenkinek szép napokat, egyenek, igyanak, mulassanak, ha nem gátol semmi, hétfőn jövök.
 

2011. július 26., kedd

Egyedül de jó is


Eltelt felettem két hónap, és tegnap végre újra egyedül főztem, persze a mankó segített. Nem volt terv, előkészület, bármilyen megfontolás, csak a hirtelen bekopogó éhség, amit azt hiszem, a hétvége bőre szabott kulináris élvezeteinek is köszönhettem, szóval megszoktam, hogy eszem. Herr Paprika gondoskodott ugyan, nálam viszont gyorsabban történt a fogyasztás a tervezettnél, az éhség pedig egyre csak visszatért. Próbáltam nem észrevenni, nem gondolni rá, de nem szeretem az üres gyomromat, szóval jól gondolják, nem sikerült.  Ideje volt ráébredni, hogy csak úgy védekezhetek, ha nem maradok meg az ábrándozásnál, helyette inkább főzök. Gyorsan felmértem a lehetőségeket, a hűtőben várt a zöldbab, a kamrában a polcon néhány üveg paradicsomlé Pannitól, kosárban hagyma, fiókban fűszerek, fejemben összeállt a kép, kezdődhetett a kaland. Néhány napja már közlekedem fél mankóval, így szabaddá vált az egyik kéz, a szállítást megoldottam. Hámozás, vágás megtörtént ülve, a többit viszont már csak állva működött, és bizony ez megy még a legkevésbé, gyorsan lilul a láb. Így aztán serpenyő, olaj, hagyma és keverés, lábat fel, fűszerek, zöldbab és paradicsom, lábat fel, keverés, fedő és lábat fel. Innen pedig már szinte magától. 
Azért, ha nem lenne érthető, következik a recept.



Csípős, paradicsomos zöldbab keleti fűszerekkel


1 kg zöldbab
2 nagy vöröshagyma
1 tk ras el hanout
1 kk római kömény
1 tk kurkuma
korianderzöld
chilipehely
1 liter paradicsomlé
nádcukor
olaj


A zöldbabot a szokásos módon megpucoljuk, majd kisebb darabokra vágjuk, megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük. A hagymákat megfosztjuk a héjuktól, azután apróra vágjuk. Egy mélyebb serpenyőben felhevítünk 1 ek olajat, én repcét használtam, de ez természetesen nem kötelező, sütjük üvegesedésig. Ha elértük ezt az állapotot, jöhetnek a fűszerek: 1 tk ras el hanout, 1 kk római kömény, 1 tk kurkuma, chili kedv szerint, majd alapos keverés és 1-2 perces várakozás. Tegyük a serpenyőbe a zöldbabot, öntsük fel a paradicsomlével, sózzuk és adjunk hozzá egy kevés nádcukrot, hogy megtörjük a paradicsom savanykás ízét. Fedjük le, és főzzük addig, amíg megpuhul a zöldbab. Ha már a folyamat végén járunk, vegyük le a fedőt, és hagyjuk elpárologni a felesleges folyadékot. Végül még apróra vágott koriander, keverés és kóstolás, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Tányér és paradicsomos zöldbab, mellé rizs, kuszkusz, bulgur vagy éppen lepény, ahogy csak szeretnék.

 
Telefon Herr Paprikától, ne aggódjak, indul, mit szeretnék, mondom vidáman, képzeld el, főztem. Hogy mit, az nem is érdekes. Örült ő és örültem én. Egy lépés, nagy lépés.
 

2011. július 25., hétfő

Eger, Zsálya és persze bor


Hétvégi beszámoló következik, kirándulás - most meglepődnek majd - Egerben, lesz némi bor, kevés merülés a városban, vacsora egy bisztróban, és azt is elárulom, jó-e mankóval közlekedni a macskaköveken. A meghívást Zsuzsitól kaptuk, nyolcból bólintottunk négyen,  előzetes öröm, mert van néhány jó emlék, szép városba pedig mindig nagy kedvvel megyek, megyünk. Akkor még, bevallom, azt hittem, már lépek majd segédeszköz nélkül, hát dehogy. Nem baj, nem olyan nagy, kiruccanni azért így is jó nagyon, ingerszegény napokból kilépni, ha mankóval, hát legyen.
Az idő nem volt a legjobb hozzánk, szombati belvárosi nézelődés közben újra és újra vízcseppek az úton, ami ellen hol fedett terasszal, hol borozós látogatással védekeztünk, az előbbinél rögtön szimpatizál velünk a pincér, ahogy meglátja Oszi mondjuk nem új telefonját, azután elmeséli a sajátjához kötődő legjobb sztorikat. Persze a felrakott, rajzos lábam sem kerüli el a figyelmet, nála térdműtét, na az sem kellemes, de azóta, láthatom, pincér a javából. Közben az asztalon házi és meggysör, az utcán fagyizó kutya, eláll az eső, elindulunk. Én hátul, megfontolt lépések és leszegett fej, na nem búskomorság miatt, csak koncentrálás, mankóval nehéz menet közben nézelődni. Néha megállunk, egy-két kattintás, a török sátorból kiszökő illatok betöltik a Dobó tér egyik szegletét, Herr Paprika egy ideig tűri, azután visszafordul, és szerez egy spenótos gözlemét. Át a hídon, vidáman áriázó olasz csoport, kezükben pohár, mi mosolygunk, de már megint jön a víz, betérünk hamar egy borozóba, Zsuzsi kedveli, hamar megszeretjük mi is.



Kóstolunk ezt meg azt, közben felfedezem az egri csillagot, ami a bikavér párjaként született, és legalább négy Kárpát-medencei fajta házasításából készül. Egyébként bor mindenütt, a falon, a polcokon, a szomszédos boltban és persze a poharunkban is. Elindulunk, irány a vár, nagy a lelkesedés, de gyorsan megállapítom, a macskakövek nagyban nehezítik a mankózást, túl könnyű félrelépni, és nyolc hetes, újra járni tanuló lábbal most erre vágyom a legkevésbé, szóval a várhódítás meghiúsul. A vacsora viszont nem, enni kell, minden állapotban, és amúgy is úgy érzem, vagy inkább ezzel nyugtatom magam, hogy több energiát égetek négy lábbal a szokásosnál. A Zsálya Bisztrót előzetesen kiszemeltem, társaság egyetértett, hát megközelítjük. 


Vendég alig, de kellemes belső tér, a teraszt néhány perces ülés után ugyanis feladjuk, jönnek a fekete felhők, a futás meg ugye nehezített. Leülünk a nagy szőlőszemeket ábrázoló kép mellé, az asztalunk kissé messzebb a középponttól, ez jó, mert talán könnyebben viselik a hangos nevetésünket, viszont a pincérünk ritkábban jön a kelleténél. A borlapról könnyen választunk, az ételeknél már megakadunk, persze nem azért, mert nem lenne mit, épp ellenkezőleg. Végül döntés, és akkor itt csak címszavakban: az üdvözlőfalat remek körözött és ropogós kenyér, nehezen hagytuk abba. Első körben füstölt harcsa angol zellersalátával, fehérbableves citromos báránykolbásszal és szarvasgombás libamáj creme brulee  (a megfelelő ékezetet gondolják hozzá) aszúkrémmel. Másodszor sörben, mézben konfitált csirke, házi nyúlcomb szegfűgombás gnocchival, tiszai harcsafilé parajos sajthabbal, grillezett mangalicaszűz, Herr Paprika tányérján pedig mangalicaláb kanalas galuskával. A vártnál mindig nagyobb méretek érkeznek, a nyulat és a gnocchit meglátva nagyot nevetünk, nem is tűnik el a végén. Jó ízek, szép tányérok, számomra a libamáj az este legjobbja, a grillezett mangalicaszüzem egy kicsit tovább készült a kelleténél, Herr Paprika kanalas galuskája pedig túl keményre sikerült. A végén a lányszakasz megkockáztat még két desszertet, a mákhabparfé meglehetősen édesnek bizonyul, a triflás mascarpone sorbet viszont könnyen elfogy, hűs és frissítő. Vélemény egyöntetűen pozitív a társaságban, pincérfronton viszont érdemes lenne javítani, több figyelem, ajánlat és jelenlét jólesett volna. Készült néhány kép is, kevésbé mutatósak, de ha kíváncsiak, itt megnézhetik
Ezzel be is fejeződik a hétvégi aktivitás, vasárnap a még csúnyább időjárás inkább a házban marasztal, de legalább mindenki pótolhatja a kimaradt alvásadagját, lehet járkálni a kertben, és szórakoztatni Bendegúzt.



Köszönjük a lehetőséget, legközelebb már remélem, gyalogolva, nagy köröket téve, eső elől futva, a bor és a többi marad.

2011. július 20., szerda

Kihúzzuk a fűszeres fiókot


Jó kedélyű fűszerhalmozó vagyok, szerintem még egészséges szinten, most hisznek nekem vagy éppen nem, az biztos, hogy ebben a tevékenységben Herr Paprika aktív társam. Minden alkalommal azt gondolom, eljön a pillanat, amikor megbánom majd, hogy nem került a kosárba ez a tasak, az az üveg, mert ki tudja, mikor vágyom éppen egy ételre, amiben, amihez nélkülözhetetlen lesz. Így aztán gyakrabban igen és ritkábban nem. Akkor sem tőlem, inkább Herr Paprikától, mert ő azért az ész, én pedig az ösztön. És bizony előfordul, hogy sokáig várunk arra az elképzelt pillanatra, de ennyi bohóság és mohóság elfér a konyhában.
Kissé túl bőséges elmélkedésem kiváltója a tegnapi curry, amit nemcsak azért jó főzni és enni, mert legtöbbször csípős,  és nincs olyan pillanatom, amikor ne lehetne egy kis chilivel több, de azért is, mert mélyebben lehet nyúlni a fűszeres fiókba, és ilyenkor megnyugszik az a mégis létező lelkiismeret. Persze nem ezért került curry az asztalra, hanem a kimaradt kókusztej miatt, így kerestünk receptet, és hogy a saját chilipaprikáinkat szüretelhettük le hozzá az erkélyen, az már csak az a jól ismert hab volt.
Itt a recept.




Fehér pulykacurry


60 dkg pulykahús
4 kisebb hagyma
4 gerezd fokhagyma
2,5 dl kókusztej 
2 ek mogyoró
friss gyömbér (3 centi)
3-4 kis chilipaprika
római kömény
1 tk édesköménymag
1 tk koriandermag
1 rúd fahéj (úgy 5 centi)
3 szegfűszeg
citrom leve
mogyoróolaj
3 ek joghurt


A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk, ugyanezt tesszük a fokhagymagerezdekkel is. A gyömbért meghámozzuk, összevágjuk vagy lereszeljük, a chiliket megmossuk, szárazra töröljük, kimagozzuk, apróra vágjuk. Egy mélyebb serpenyőben felforrósítunk 2 ek mogyoróolajat, a hagyma felét a fokhagymával, a chilivel, a gyömbérrel, a mogyoróval és az édesköménymaggal kevergetve pirítjuk, amíg a hagyma üveges nem lesz, akkor adunk hozzá egy csapott tk őrölt római köményt, lehúzzuk a tűzhelyről, várunk, amíg egy kicsit kihűl, azután belekeverünk 3 ek joghurtot és az előzetesen mozsárban összetört koriandert. Végül az egészet simára turmixoljuk.
A pulykahúst megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, 2 centi széles csíkokra vágjuk, a joghurtos masszába keverjük. Az eredeti recept szerint fél órán keresztül állni hagyjuk, szóval ha van idejük, akkor várjanak, nekünk nem volt. A serpenyőben forrósítsunk fel 2 ek mogyoróolajat, jöhet a maradék hagyma, a fahéjrúd és a szegfűszeg, pirítsuk kevergetve, amíg a hagyma üveges nem lesz. Akkor következhet a pulyka a joghurtos keverékkel együtt, süssük 2-3 percig, majd adjuk hozzá a kókusztejet, sózzuk, keverjük el alaposan, azután fedjük le, és alacsony hőmérsékleten főzzük úgy 30-35 percig, közben néha keverjük át. Ha elkészültünk, adjunk a curryhez ízlés szerinti mennyiségű citromlevet. Hozzá rizs vagy lepény, ahogyan tetszik.

 
Sehol a kurkuma vagy egy másik színes fűszer, hát ezért fehér a curry. Leszakadó ég idején vacsorára kedvelhető, tegyenek egy próbát.


eredeti recept: Tanja Dusy - Sebastian Dickhaut: Indien Basics

2011. július 19., kedd

Tányéromon egy kis nyár

  
Aki nem kíváncsi a felhős homlokomra, csak ugorja át a bekezdést, mert bizony most az következik. Szeretnék már nagyobb falat nyarat, és persze nincs panasz, mert legalább két napra elhagytuk a várost, de azért de jó is volna egy nagyobb felületű vízben elmerülni, mint amennyi egy kádban elfér, ehhez azonban kellene két láb a jelenlegi másfél helyett. Úszni tudnék, de a be- és kijövés még kihívás lenne, nagyobb a kelleténél, ez bizony okozott némi szomorúságot, sóhajtásba fulladó melankóliát hétvégén a teraszon, miközben gyakoroltam a járást, és legalább néztem, messze, a házak fölött egészen a tóig. De aztán elkaptam a tekintetem, nehogy orrom érje a padlót. Vagy bármi más. Ilyenkor muszáj jókat nevetni, örülni a pár méternek az utcán, addig szinte olyan, mint máskor, egy ölelés Herr Paprikától és utána jókat enni, nekem segít. Hétvégén először a baleset óta a Szúnyog-szigeten, harcsapaprikás túrós csuszával, hideg hosszúlépés, a túrófánk már nem fért be. A főzés terén pedig most valami húsra vágytunk, Éva vett fehérpecsenyét, így hát megadtuk a módját, a húsból készült egy rozmaringos változat, aszalt paradicsommal, articsókával, kapribogyóval, mellé polenta. 
Jó volt, szerettük, itt meg jön a recept.





Rozmaringos fehérpecsenye mediterrán raguval, polentával


30 dkg fehérpecsenye
4-5 ág rozmaring
1,5 dl száraz fehérbor
3 gerezd fokhagyma
bors
olívaolaj
4-5 szárított paradicsom
1 ek kapribogyó
4-5 szelet articsóka (készen az üvegből)
10 dkg kukoricadara
1 liter tej
3-4 dkg vaj



A fehérpecsenyét alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd vékony szeletekre vágjuk, amelyeket fólia alatt kicsit kiklopfolunk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, lereszeljük, a rozmaringágakat megmossuk, szárazra töröljük. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítunk úgy 1-2 ek olívaolajat, és a hússzeletek mindkét oldalát pirítjuk néhány percig. Ha letelt az idő, jöhet a reszelt fokhagyma, 3 ág rozmaring egy gondolatnyi várakozás, azután öntsük fel a borral, várjunk, amíg elillan az alkohol, majd lazítsuk egy kevés vízzel, adjunk hozzá frissen darált borsot, fedjük le, és hagyjuk alacsony hőmérsékleten szépen megpuhulni, idő nincs, hát elfelejtettük mérni. Ha már megfelelőnek tűnik a hús, sózzuk meg, vegyük le a fedőt, párologtassuk el a felesleges folyadékot. Amikor késznek ítéljük, csak vegyük le a serpenyőt a tűzhelyről, tegyük félre.
A ragunkhoz, mert jobb nevet nem találtam, szóval vágjuk össze az aszalt paradicsomot, a kapribogyót és az articsókát, keverjük össze egy tálkában, tekerjünk egy kis borsot, végül locsoljuk meg extra szűz olívaolajjal, újabb keverés, készen vagyunk. A polentát most nem írom le részletesen, itt elolvashatják, hogyan készül, az arányokban történt csak egy dekás változás, és most nem került bele tejszín, viszont dobtunk bele egy rozmaringágat.
Polenta, rozmaringos fehérpecsenye, egy kicsi a megmaradt szószból, végül egy kanál a mi mediterrán ragunkból. Villa, meg a kés, meg a tányér. És egy pohár bor.



Terveim szerint holnapra elhagyom a hangulatom, nincs is több mára, csak egy pont.


2011. július 15., péntek

Kapor, kovász, káposzta


Panni (akivel már találkozhattak imbiszen, de azért elmondom, civilben Frau Paprika anyukája) megérkezett immár szokásosnak mondható heti néhány napos gyerekfelügyeletére, de persze nem egyedül. Jöttek vele uborkák, mert éppen most érnek a kertben, meggyek, mert ez az utolsó lehetőség, hogy együnk még ezen a nyáron, kukoricák, mert biztosan gondoltam már rá, és egy adag kovászolt káposzta. Majd kitalálsz valamit, én megfőzöm. Jó? Nem tartott sokáig az ötletbörzénk, ha a kovászos uborkából készült leves olyan közkedvelt mostanság, akkor a kovászolt káposztával is tehetünk egy próbát, gondoltam én, elővezettem a tervem, Panni pedig rábólintott, nem volt semmi unszolás. 
A leves kifejezetten egyszerű, sok kapor, megfelelő mennyiségű tejföl, és a sor itt véget is ér. A tegnapi fullasztó időben ezért is kedves volt nekünk, tesztelés után pedig egybehangzó elégedettség mutatkozott, szerette Panni, szerette Herr Paprika, szerettem én is.  Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Panni nem ítélte elég táplálónak egyedül a levest, ezért almás palacsintát sütött. Bizony, tegnap, és tudom, ennyire jó gyerek nem lehetek.
Nincs több beszéd, itt a recept.




Kovászolt káposzta


1 fej újkáposzta
1 szelet kenyér
1 csokor kapor

 
A káposztát megmossuk, szárazra töröljük, felezzük, azután legyaluljuk, majd besózzuk. Egy nagyobb méretű befőttes üveg aljára egy nagy csokor kaprot teszünk, azután jöhet a legyalult káposzta, szorosan az üvegbe nyomkodjuk. Ha nem enged elegendő vizet a káposzta, akkor öntsük fel annyi langyos vízzel, amennyi éppen ellepi. A tetejére rakunk egy szelet kenyeret, letakarjuk, 2-3 napig félig napos helyen érleljük. 



Kapros kovászoltkáposzta-leves


kovászolt káposzta
3 dl tejföl
1 nagy csokor friss kapor


Az elkészült káposztát kicsavarjuk, egy keveset félreteszünk, a többit egy nagyobb edénybe rakjuk. Felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, beletesszük a megmosott, szárított, apróra vágott kapor egyik felét, átkeverjük, azután lassú tűzön félig lefedve puhára főzzük. Ha elkészültünk, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixgéppel simára pürésítjük. Belekanalazunk 3 dl tejfölt, turmix újra, majd kóstolás, ha bármi hiányozna, lehet pótolni. Elvben megfelelően sós és savanyú lesz, de ha nem úgy éreznék, csak bátran. Ha szükséges, alacsony hőmérsékleten főzhetjük még egy kevés ideig, hogy megfelelően sűrű legyen. A kapor másik felét keverjük a levesbe, tálaláskor pedig halmozzunk a tetejére a félrerakott káposztából. Lehűtve az igazi.


A fotóhoz nincsen magyarázat, nevetős és verejtékcseppektől mentes nyári napokat mindenkinek. Aki képes könnyedén belesétálni bármilyen vízbe, kérem, hogy helyettem is.

2011. július 13., szerda

A megígért gazpacho


A kórházi hét alatt a családtagok a maguk módján próbálták növelni a kedvet, öleléssel, rádióval, pletykával, kávéval, egy köteg újsággal, kinek éppen mi jutott az eszébe. Már nem emlékszem, Herr Paprikával mikor és hogyan kanyarodott a főzés felé a beszélgetés, talán én hiányoltam, vagy éppen a napi menü tréfáit meséltem, de egyszerre megígérte, ha eljön a távozás ideje, ő bizony gazpachót készít nekem. Lehetne ez egy meglepő fordulat, de egyszerű a magyarázat, az előző esti kikapcsolásként választott főzőműsorban éppen ez a spanyol leves készült, és ha nem is vette észre, de fejben ragadt. Tőlem egy mosoly és egy igen. Azután megérkezett a vasárnapi távozás ideje, és bizony eltelt egy, két, három, inkább nem is számolom mennyi hét, de nem ettünk gazpachót. Néha megemlítettük, majd elfelejtettük, de most a hétvégére készülve újra előkerült, nem is köszönhetett be volna jobbkor, mert bizony melegebb lett az elvártnál. Elolvastunk néhány receptet, köztük Bűvös szakács részletes leírását, amit ajánlok mindenkinek, azután elkészült a mi egyszerűsített verziónk. Vasárnap délután néhány perc alatt kiittam a pohárból. Azután repetáztam, egyszer, pedig szerettem volna még.
Herr Paprika akkor főz.




Gazpacho


4-5 paradicsom 
2 zöldpaprika
1 közepes uborka
1 kisebb vöröshagyma
2 fokhagymagerezd
1 vastagabb szelet száraz kenyér (héj nélkül)
extra szűz olívaolaj
sherryecet
chilipehely
bors

 
A paradicsomokat megmossuk, kisebb darabokra vágjuk. A vöröshagymákat, fokhagymákat megpucoljuk, ugyancsak kisebb darabokra vágjuk. Az uborkát meghámozzuk, feldaraboljuk, a kenyeret kisebb darabokra tördeljük. Valamennyi hozzávalót egy mélyebb tálba vagy kancsóba rakjuk, adunk hozzá kb. 2 dl vizet, majd krémesre turmixoljuk. Jöhet egy kevés sherryecet, só és frissen őrölt bors, kedv szerint chili, majd vékony sugárban öntsünk a leveshez kb. 1 dl olívaolajat, közben folytassuk a turmixolást. Ha elkészültünk, kóstoljunk, bármi hiányozna, most lehet pótolni. Ha túl sűrűnek éreznénk, akkor lazítsuk még egy kevés vízzel. Kanalazhatjuk mohón azonnal, lehetünk türelmesek is, akkor a hűtőszekrénybe vele. Ehetjük magában egy kis olívaolajjal meglocsolva, vagy kerülhet a levesbe felkockázott uborka, paprika, pirított kenyérkocka, sonka, esetleg olivabogyó, ahogyan nálunk. Négy normál adagra számítsanak.


Nyár van és hirtelen elhízott a meleg, holnap lesz a legkövérebb a héten, ha nem tévednek a jóslatok. Emelgessék hát gyakran a vízzel teli poharat, és egyenek jól behűtött gazpachót, mert keveset kell dolgozni érte, és mert finom.
 

2011. július 12., kedd

Bruschetta és félmosoly


Pénteken írtam, hétvégén egy megvalósítandó terv vár rám, másnak hétköznapi, nekem esemény. Mankóval próbálkozom már néhány napja, először szobától a konyháig, fordulás és vissza, de elhihetik, olyan ez, mint a 12 perces futás a salakos pályán, unalmas és nem túl motiváló. Kellett már valami szórakoztató kihívás, és mivel hétvégén elhagytuk a várost, ráadásul Ágó és Oszi is társult hozzánk, éppen megfelelőnek mutatkozott a helyszín, az idő és a járása, hogy kipróbáljam a járásom a szabadban. Na persze nem csak úgy, kell a cél, és mi is lehetne erre alkalmasabb egy jéghideg hosszúlépésnél, egy sült keszegnél és néhány ropogós kovászos uborkánál. Szombaton tehát megközelítettük autóval a helyszínt, hogy azután a parkolótól a büféig már csak én meg a mankók, áthaladás az úttesten, ugrás egy lábbal a járdára, lejtőn görcsös kapaszkodás, végig kitartó szívdobogás a fülben, azután padra ereszkedés, lábat egy székre, sikerült, számban sivatag, homlokról víz folyik, de azért büszkeség és félmosoly. Hét hét után az első társadalmi eseményem, hát jó volt nagyon. Ha megnéznék a bizonyítékokat, itt megtehetik. (És találhatnak még néhány hétvégi fotót.)
Nagy főzést nem tartottunk, mi sem, volt viszont nálunk avokádó, ráadásul érett, és a júliusi Essen&Trinken, aminek a címlapján Herr Paprika rögtön kiszúrta az avokádós-mozzarellás bruschettát, ez lesz, nem volt kérdés, csak kicsit változtattunk néhány alapanyag hiánya miatt. A kertben beérett sárgabarackokból készült a másik változat, sonkával és rukolával. 
Itt meg jön a recept.


Avokádós-mozzarellás bruschetta

1 érett avokádó
citromlé
cukor
8-10 bazsalikomlevél
2 golyó mozzarella
extra szűz olívaolaj
bors
cayenne bors
1 gerezd fokhagyma
8-10 szelet bagett


Az avokádót meghámozzuk, magját kivesszük, kisebb darabokra vágjuk, tálba rakjuk, villával összetörjük. Adunk hozzá ízlés szerint citromlevet, frissen őrölt borsot, egy kevés sót és egy csipet cukrot, alaposan összekeverjük, kóstolunk, ha hiányzik egy íz, most lehet pótolni. A mozzarellákat lecsöpögtetjük, felkarikázzuk. A bazsalikomleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben melegítünk egy kevés olívaolajat, megpirítjuk a bagettek mindkét oldalát, majd a félbevágott fokhagymával bedörzsöljük az egyik felüket. Kézre vigyázni. A fokhagymás felületre halmozzunk avokádókrémet, a tetejére két szelet mozzarellát, rá 1-2 bazsalikomlevelet, végül lehet cayenne bors és egy pici só. És egy löttyintés extra szűz olívaolaj. Túl hamar elfogyott.


Sárgabarackos-sonkás bruschetta


8 sárgabarack
8 szelet szárított vagy füstölt sonka
1 marék rukola
8 szelet bagett
bors
cayenne bors
extra szűz olívaolaj


A bagettek az előbb leírt módon készülnek, csak a fokhagymás dörzsölést hagyjuk el. A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, magoktól megválunk. A rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, és megpirítjuk a barackokat a vágott felükkel lefelé. Szelet bagett, szelet sonka, tetejére két fél barack, néhány rukola, frissen őrölt bors, csipet cayenne bors és extra szűz olívaolaj. 

 
Készült még egy kánikulában kedvelt leves, holnap azt hiszem, éppen aktuális lesz. Most legszívesebben jégkockát ebédelnék, vacsoráznék, szóval meleg van, de legalább nem tesz bánatossá, hogy még nem tudok egyedül nekivágni a nagyvilágnak. De azért egyszer már legyőztem egyedül, azaz mankóval a lépcsőházat. Felfelé is.


Avokádós-mozzarellás bruschetta: Essen&Trinken, 2011/7

2011. július 8., péntek

Forró a levegő, hideg a barack


Azt hiszem, ez a tavaly júliusi cím és bejegyzés most ismét meglehetősen aktuális, bár egyelőre még az elején járunk a folyamatnak, de van egy olyan halvány sejtelmem, hogy a levegővételkor fellépő izzadás nem fog elkerülni. A tűzhelyet tehát már nemcsak azért kerülöm el, mert még nem állok stabilan két lábon, hanem azért is, mert nem szeretném tovább fűteni a lakást és magamat. Enni viszont ilyenkor is kell, én legalábbis szoktam, még ilyen kevés mozgás mellett is, bevallom, éhes leszek. Egy hideg, főzésmentes gyümölcslevesre tehát nem mondok nemet, kerülöm a tejszínt, használom viszont a múlt nyáron megkedvelt ásványvizes lazítást. A mai változat pécsi sárgabarackból készült, amit ezúton is köszönünk, mellé, hozzá pedig egy citromfüves pesto, most mogyoróval, mert mást nem találtunk itthon, de dióval, fenyőmaggal vagy mással is kipróbálhatják, ha szeretnék.
Mielőtt recept, még valami a kertészeti híradó jegyében. Ma sikerült Herr Paprikának egy kedves paradicsomot szüretelnie az erkélyen, ha kíváncsiak rá, vajon pirosodni vagy nőni szeretett inkább, itt megnézhetik.
Akkor úgy teszünk, mintha főznénk.





Sárgabarackleves citromfüves pestóval


6-7 sárgabarack
ásványvíz
méz
1 marék citromfűlevél
sótlan mogyoró
extra szűz olívaolaj


A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, felezzük, magoktól megválunk. A barackokat egy mélyebb edénybe vagy kancsóba rakjuk, adunk hozzájuk úgy 1-1,5 dl ásványvizet, 1 evőkanál mézet, majd turmixgéppel simára pürésítjük. Ha kész, kóstolunk, bármi hiányozna, most lehet pótolni, ha túl sűrűnek találják, akkor lazítani. Megelégedés esetén a hűtőszekrénybe vele.


A citromfűleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, azután mozsárba vagy a konyhai robotgép aprítójába tesszük. Egy kisebb marék mogyorót megpirítunk, várunk, amíg kihűl, majd a citromfűhöz adjuk, végül adagolunk hozzájuk extra szűz olívaolajat és egy csipet sót, hogy jobban kihozza az ízeket. Mozsár vagy gép, a cél ugyanaz, dolgozzuk simára az alkotóelemeket, ha szükséges, adjunk még a pestóhoz olívaolajat a folyamat közben. A végén szokás szerint kóstolunk, hiányzik egy íz, ne habozzanak pótolni.
Hideg leves, tetejére vagy mellé citromfüves pesto, vehetik a kanalat a kézbe. Két-három adagra számítsanak.


Forró napok jönnek, hát vigyázzanak magukra, de azért élvezzék a napos nyarat. Hideg barackleves, hideg hosszúlépés vagy egy hideg gombóc a tölcsérben, válasszon ki-ki kedve szerint. Nekem nagy terveim vannak, azaz számomra nagyok, ha sikerülnek, beszámolok.
 

 

2011. július 6., szerda

Levendula


Egy napot késtem, ennek oka egy nagyon kedves ajándék volt, amit Japánból kaptam (itt megnézhető), aminek tudtam igazán örülni, és amiről majd beszámolok részletesebben hamarosan. Szóval az övé lett a kedd, elhalasztódott az írás, de most igazán, valóban, tényleg.
A mai bejegyzés főszereplőjét már talán két héttel ezelőtt gondoltam ki, az ösztönzést a szép nagy csokor levendula adta, amit még Évától kaptunk, és én szerettem volna valami (számomra legalábbis) újat kipróbálni. Szeretem a levendulában, hogy egy kevés is intenzív ízt tud adni, remek volt a morzsás eperben, és a megrendelésünkre készült eperlekvárban is. Éppen ezért úgy véltem, ha hagyom egy kis citrommal lazított mézben állni, akkor ugyanúgy átadja majd az ízét, ez volt hát a kiindulópont. Hozzá társult a kecskesajt, végül a barack, amit Herr Paprika kedvesen megsütött nekem.
A terv szép volt és ígéretes, de napokig nem sikerült kecskesajtot vásárolni a környéken, pedig Herr Paprika próbálkozott rendületlenül. És amikor már kezdtem elengedni az ötlet kezét, a piaci látogatás segített rajtam, és így eljöhetett a megvalósítás ideje.
Egyszerű, de nagyszerű, látják, ma elememben vagyok, ami az írást illeti. De ami fontos, próbálják ki, azt hiszem, remélem, nem csalódnak majd.



Mézes-levendulás kecskesajt sült sárgabarackon


4 sárgabarack
5 dkg kecskesajt
akácméz
3-4 ág levendula
fél citrom
vaj



Egy tálkában simára keverünk úgy 2-3 evőkanál mézet 3-4 tk citromlével.  Látszik, az arányokat nem jegyeztem fel, szóval kóstoljanak, lehet változtatni.  A levendulát megmossuk óvatosan, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipegetjük a virágokat és a citromos mézhez keverjük. Most két út áll előttünk: tehetjük a levendulás keveréket legalább egy éjszakára magában a hűtőszekrénybe, vagy felszeletelhetjük a kecskesajtot (túl puha értelemszerűen most nem alkalmas), rálocsolhatjuk a levendulás mézet, és így rakjuk ugyanannyi időre a hűtőnkbe.


Ha közeledik az evés időpontja, mossuk meg, töröljük szárazra a barackokat, azután felezzük el, a magokra természetesen nincs szükségünk. Egy megfelelő méretű serpenyőben olvasszuk fel 3-4 dkg vajat, tegyük rá  vágott felükkel lefelé egymás mellé a barackokat, majd süssük néhány percig, hogy szépen megpiruljanak. Tányér, 2 fél barack, 2 szelet kecskesajt, levendulás keverék. Persze lehet duplázni az adagot, ha úgy kívánják. Mellé esetleg madársaláta, nekünk passzolt az íze.


Nem tudnám eldönteni, előétel vagy desszert. Most azt mondom, madársalátával ez előbbi, nélküle inkább az utóbbi. De gondolhatják másként.

 

2011. július 4., hétfő

Roborálok


Nohát, először bocsánat, nem ma látják életem fotóit, de talán elnézik, mert nem olyan egyszerű napfénytelenül a kanapén ülve valami élvezhetőt összehozni. Most például kevésbé sikerült, ráadásul a kacsamell másnap már nem mutatta legszebb rózsaszínét, most vagy elhiszik, hogy amúgy először igen, vagy bizalmatlanok és nem. 
A kacsamell természetesen az én kívánságom volt, imbiszt olvasók gondolom csak elengednek egy félmosolyt, persze, ezt ismerjük, valahogy mindig akad mellé egy magyarázat. Most is. Orvosi utasításra roboráló étrenden élek elvileg, nem mintha tudnám, mit is jelent ez a gyakorlatban, hagyatkozom az ösztöneimre. Tegnap például ennek jegyében megettem egy krémest a délutáni kávé mellé, amitől jó éreztem magam, másrészt viszont nem biztos, hogy most kellene súlyt növelni, amikor a jobb láb éppen terhelődni kezd (ma már 30 kilót tesztelünk). Abban maradtam magammal, hogy fő a jó hangulat, tehát csak épüljön be az a krémes. A roborálás másik fontos alapköve a kacsamell volt a hétvégén, rágondoltam, kértem és Herr Paprika jó volt hozzám. Most ötfűszerrel készült, sütésre nem térnék ki, itt lehet nézegetni a korábbi akciókat. A főszereplő ma a kínai tojásos tészta, kókusztejjel, ropogós bambuszrüggyel, szójacsírával, gyömbérrel, gombával. És persze egy kis csípős.




Kókusztejes-gyömbéres tészta 


25 dkg kínai tojásos tészta
25 dkg barna csiperke
10 dkg bambuszrügy
10 dkg szójacsíra
kókusztej
gyömbér (3-4 cm)
csípős paprika vagy chilipehely
mogyoróolaj
szezámolaj


A tésztát egy mélyebb tálba tesszük, felöntjük annyi forró vízzel, amennyi nagyvonalúan ellepi, sózzuk, átkeverjük, lefedjük, nagyjából 10 percre állni hagyjuk. Az idő elteltével ellenőrzünk, ha megfelelő az állaga, akkor fedő nélkül félretesszük. 
A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük, a gombát alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, majd mérettől függően felezzük, negyedeljük. Ha csípős paprikát használunk, akkor megmossuk, szárazra töröljük, és vágunk belőle annyi vékony csíkot, amennyit bírni fogunk. Egy mélyebb serpenyőben felhevítünk 1 ek mogyoróolajat, beleszórjuk a gombát, néha megkeverve néhány percig pirítjuk, akkor következhet a lereszelt gyömbér, keverés, csípős paprika vagy chili ízlés szerint, só, majd jöhet a tojásos tészta és 1,5-2 dl kókusztej. Keverés, majd jöhetnek a bambuszrügyek, még egy-két perc, azután levehetjük a serpenyőt a tűzhelyről, már csak a szójacsíra és egy kevés szezámolaj hiányzik. Kóstolunk, mint mindig, ha valami hiányzik, most lehet pótolni.
Kacsával vagy anélkül is megér egy próbát. Mi teszteltük mindkét változatban, átment.


Terv holnapra már kész a fejemben, ha kisüt a nap, képileg igyekszem kerülni a sápadtságot. 

2011. július 1., péntek

Meggy, láb és Christopher Walken


Elmúlt két nap, az elsőn lélekben készültem, a másodikon átéltem, azután megpróbáltam feloldani a feszültséget, és azt érezni, amit ilyenkor illik. Hát ezért nem írtam egy szót sem. Elfogyott az előzetesen a lábra kiszabott gyógyulási idő, már hétfő óta arra gondoltam, mi történik majd csütörtökön, ami persze nem csak Herr Paprika szerint értelmetlen foglalatosság, de mit tegyek, néha, gyakran nehéz átkapcsolni a fejemet másra. Tegnap aztán kórház, röntgen, laikus pillantás az eredményre, szívdobogásos várakozás, hallom a nevem, ugrálás a rendelőbe, megszokott hogyvanjólvagyok, jöjjön, aminek ugye jönnie kell. Lehet próbálkozni, jól hallom, ugye? Persze fokozatosan, óvatosan, mérve és memorizálva a lábra nehezedő súlyt, el tudják képzelni, hogy csak tizenöt kilót engednek a jobb lábukra, ha igen, akkor én most ugyanezt próbálgatom. Ha minden úgy történik, ahogy remélem, akkor talán lassan eszébe jut a lábamnak és a bokámnak, hogyan is kell járni. Én pedig megpróbálom türelemmel kivárni a percet, amikor elsétálok a sarokig, és megiszom egy hosszúlépést. És itt nem lesz megtorpanás, mert kellenek a hosszú távú tervek, szóval akkor egyszer majd ha nem is egészen, de legalább negyedig megpróbálom lemásolni Christopher Walkent. A repülést persze kihagyom.
A címből már csak egy maradt, a meggy, ami otthonról érkezett és amiből Panni segítségével chutney készült. Itt meg jön a recept.




Meggy chutney


50 dkg meggy
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
mustármag
gyömbér (kb. 3-4 cm-es darab)
chilipehely
nádcukor
fehérborecet
olívaolaj

 
A meggyet megmossuk, lecsöpögtetjük és kimagozzuk. A hagymát, fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük. Egy megfelelő méretű edényben felhevítünk egy kevés olívaolajat, beleszórjuk a hagymát, és sütjük üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük, következhet 1 tk mustármag, keverés, majd várakozás addig, amíg kipattognak a szemek. Fokhagyma, 1-2 perc, keverés, gyömbér, chili kedv szerint, meggy, végül egy kevés borecet, végül 1 ek nádcukor. Fakanál újra, majd fedő, főzzük a chutney-t alacsony hőmérsékleten, amíg szépen összeesik a meggy, akkor kóstolunk, ha bármi hiányozna, lehet pótolni. Fedő nélkül hagyjuk még addig főni a chutney-t, amíg szépen besűrűsödik. Tárolhatjuk forró vízzel alaposan kimosott üveg(ek)ben vagy máshogy, felhasználásnál csak kreatívan.

 
Itt a péntek, borús és esős, de ne hagyják el a kedvüket, főzzék meg, amire igazán vágynak. Közben egy pohár bor, többen mondták már, úgy jobban áll a kézben a fakanál, én csak csendben egyetértek.

 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails