2015. január 19., hétfő

Kekszüzem


A cím nem véletlen, mostanában valóban gyakran sütök kekszet, mindenféle lisztből és mindenféle plusszal, sósat és édeset egyaránt. A kekszteszt végrehajtója pedig Marci, aki kétévesen már magas szinten áll ebben a dologban, nem kertel, szépítget, gondolkozik. Az majd később jön. Most eszi vagy nem eszi. Vagy még rosszabb. Amikor karácsony előtt nem is tudom, mit gondolva, sütöttem kekszet csak és kizárólag tökmaglisztből, és kevertem hozzá, hát persze hogy tökmagot, nos akkor rám nézett, majd kiköpte. Megértettem. Azért ne aggódjanak, ilyen furcsa és meggondolatlan ötleteim csak ritkán támadnak. Ritkábban, mint régen. 
Az alábbi két recept még karácsonyi ajándéknak készült, és már most szólok, hogy nem jegyzeteltem, és hát azóta bizony eltelt, nem is számolom mennyi nap. Szóval ha úgy érzik, valamin illene változtatni, ne habozzanak, és szóljanak bátran.
Az áfonyás keksz a már megszokott alapreceptből készült, esetében nyugodtabb a lelkiismeretem, a második viszont speciális igényekre, alacsony szénhidráttartalommal, ott már egy hangyányit bizonytalanabbak az emlékeim, de azért bízom és bízzanak.
Itt a vége, kekszet sütünk.





Kókuszos-vörös áfonyás keksz

20 dkg liszt
10 dkg vaj
1 tojás
1 ek kókuszreszelék
5 dkg vörös áfonya
nádcukor


A lisztet, a vajat és a tojást egy tálban összedolgozzuk, hozzáadjuk a kókuszreszeléket, az összevágott vörös áfonyát és nádcukrot ízlés szerint. A tésztát gombóccá gyúrjuk, kettévágjuk, majd belisztezett deszkán két hengert formázunk belőle, fóliába rakjuk őket, és legalább két órára hűtőbe rakjuk.
Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a hengereket kicsomagoljuk, és kb. fél centi vastag szeletekre vágjuk, majd a tepsibe rakjuk őket. A kekszet 180 fokos sütőben (légkeverés) kb. 10-12 perc alatt megsütjük.



Kókuszlisztes keksz karácsonyi fűszerekkel

20 dkg kókuszliszt
kevés teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tojás
10 dkg vaj
1 tk sütőpor
1 tk mézes süteményhez való fűszerkeverék
1 ek Xilit (persze nyugodtan készíthető nádcukorral is)


A kókuszlisztet, a tojást, a sütőport és a puha vajat összedolgozzuk, hozzáadjuk a fűszert és a Xilitet (vagy cukrot, más édesítőt). A tésztából egy golyót formálunk és szórunk rá annyi tönkölylisztet, hogy ne ragadjon a felülete, majd újra átgyúrjuk, belisztezzük. Két darabra vágjuk, hengert formálunk belőlük. A hengereket fóliába tekerjük, néhány órára hűtőbe rakjuk. 
Belisztezett deszkán fél centi vastag szeleteket vágunk a tésztából, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk őket. 180 fokos sütőben (légkeverés) kb. 10 perc alatt megsütjük a kekszeket.


Kekszet enni bármikor jó, januártól decemberig, szóval a recept még éppen időben érkezett. És mielőtt még megkérdeznék, Marci szerette mindkettőt. 

2015. január 13., kedd

Sóban eltett citrom férjnek


Még mindig karácsonyi feldolgozás, január végére talán be is fejezem. Ne ijedjenek meg, még hamarabb is. A chutney-k és a trüffel után mára egy kis citrom, aminek az elkészítésénél a legnagyobb kihívást a beszerzés jelentette. Na nem a só vagy a fahéjrúd fájdította meg a fejem, a bio citrom megvásárlása viszont már nem ment könnyen, vagy nem találtam egyetlen darabot sem, vagy igen, de nem mondhatnám, hogy szívesen megvettem volna őket. Azután persze minden jól végződött, szóval nincs több panasz.
A sóban eltett citromot már régóta szerettük volna kipróbálni, leginkább férj, így amikor elhatároztam, hogy most végre ő is kap egy gasztroajándékot tőlem, akkor nem kellett sokat gondolkoznom. Egy délután, míg Marci aludt, elkészítettem a tartósított citromot, nem tartott sokáig, az elrejtése viszont már nehezebb volt. Végül a ruhásszekrényem aljában, a cipősdobozok között érlelődött karácsonyig, néha megnéztem, összeráztam, aztán egyszer le is fényképeztem. És majdnem lebuktam. Egy esti fotónézegetés közben véletlenül megmutattam egy pillanatra a képet, majd a hangos "jaj, ne nézz oda, nem láttál semmit!" kiáltással még fel is hívtam rá a figyelmet. Így aztán, amikor 24-én átadtam az ajándékot, nem volt meglepő, hogy férj elég hamar kitalálta, mi is lehet az. Jövőre, azaz idén majd jobban megtartom a titkaimat.
Itt a vége, citromot sózunk.




Sóban eltett citrom (1 üvegnyi adag)
Recept: Jamie belevág

5-6+3 bio citrom
2 rúd fahéj
2-3 babérlevél
7 szemes bors



Sterilizáljunk egy normál méretű befőttesüveget. Facsarjuk ki három citrom levét, tegyük félre. A többi citromot tetejét kereszt alakban vágjuk be, de csak kétharmad részben. Mindegyik citromba kanalazzunk sót, majd nyomjuk össze a gerezdeket. Tegyük a citromokat a befőttesüvegbe, szórjunk még rá sót, jöhet a fahéj, a babérlevelek és a bors. Végül öntsük az üvegbe a citromlevet, és töltsük fel annyi vízzel, hogy a folyadék teljesen ellepje a citromokat. Zárjuk le az üveget, és hagyjuk legalább 1 hónapig hűvös helyen érlelődni. Közben rendszeresen rázzuk meg az üveget, hogy eloszoljon a só.



Az üveg tartalma még egyben, szóval várakozóban vagyunk. Ha változás lesz, azaz felhasználjuk, megkóstoljuk, beszámolok. Itt vagy ott.


2015. január 10., szombat

Kandírozott gyömbéres trüffel és a karácsonyi hadművelet


A trüffel volt az utolsó dolog, ami a karácsonyi hajrában, 24-én délelőtt még egy nagy levegővétel kíséretében elkészült, hogy azután megveregethessem a vállam. Nem mondom, hogy nem gondoltam a megfutamodásra, de a megajándékozottak szerencséjére már előző este elkészült a csokimassza, azzal meg csak kellett kezdeni valamit. Persze megehettük volna kiskanállal a fadíszítés alatt, de győzött a lelkiismeret. Néha van.
A karácsonyfa feldíszítését egyébként Marci alvásidejére időzítettük, azután elégedetten elsötétítettük a szobát, bezártuk az ajtót, készen állva arra, hogy egy gyors hadművelettel elhagyjuk a lakást, majd hazatérve a nagyszülőktől megmutassuk a gyereknek a nagy meglepetést. Marci felkelt, és persze azonnal látta, hogy valami nincsen rendjén, ajtó zárva, na de mi lehet mögötte. A körülmények neki kedveztek, az ajtó üveges, könnyű volt feltapadni rá, és a rövid terepszemle után a 2 évesek magabiztosságával kijelenteni: Fenyőfa!
Jövőre függöny lesz.
Itt a vége, csokiba fulladunk.




Kandírozott gyömbéres trüffel

20 dkg étcsokoládé (70%-os)
6 dl tejszín
6-7 dkg vaj
nádcukor ízlés szerint
2 ek kandírozott gyömbér
kakaópor a forgatáshoz


A vajat és a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejszínt, a cukrot és az összevágott gyömbért. A masszát tálba öntjük, hagyjuk kihűlni, majd legalább 2-3 órára a hűtőbe rakjuk.
Ha letelt az idő, jöhet a formázás. A kakaóport egy mélyebb tálkába szórjuk. A megdermedt csokimasszából kiskanál segítségével kiveszünk egy adagot, majd kézzel golyóvá formáljuk, végül a kakaóporba hempergetjük és egy sütőpapírral letakart tálcára rakjuk. Addig folytatjuk ugyanígy, míg el nem fogy a csoki, közben érdemes néha benedvesíteni a kezünket. A kész golyókat csomagolásig a hűtőbe rakjuk. Azután jöhet a zacskó, a doboz vagy a kezünk, meg a szánk.


A kandírozott gyömbért személy szerint imádom, édes és persze nagyon csípős, jó étcsokoládéval párosítva nem hibázhatunk. Én legalábbis így gondoltam, és a tegnap kapott visszajelzés szerint nem is tévedtem. 
Ezzel az írással sikerült beállítanom imbisz tavalyi bejegyzésszámát, és még csak január van. Mi jöhet még.


2015. január 8., csütörtök

Ananász, füge avagy chutney duplán


Nem túl érdekes karácsony után ünnepi, főleg ajándékügyi előkészületekről mesélni, de így legalább írok és megmarad, ráadásul mindkét recept nyugodt szívvel elkészíthető januárban is. A februárról már nem is beszélve. Én például a fügéset biztosan megfőzöm újra, ugyanis meggondolatlan módon éppen annyit készítettem, amennyi belefért az üvegbe, amit aztán megkapott Zsuzsi egy szép darab sajt kíséretében. Volt még keksz is, de arról majd később, mert megígértem. 
A kettes számú recept, az ananász chutney volt az első dolog a gasztroajándékok listáján, ugyanis most már hagyomány, hogy Péternek, férj apukájának minden karácsonykor főzök chutney-t. Volt már mangós, sütőtökös kiadás is, de azért az első hely egyértelműen az ananászé. Szerintem, a megajándékozott még nem nyilatkozott.
Itt a vége, chutney fő.



Ananász chutney

1 érett ananász
1 közepes vöröshagyma
1 tk mustármag
chilipehely
1-2 ek fehér balzsamecet
nádcukor
olívaolaj



A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Az ananászt meghámozzuk, közepét kivágjuk, felkockázzuk. Egy edényben felmelegítünk 1 evőkanál olívaolajat, beleszórjuk a mustármagot, lefedjük, megvárjuk, míg pattogni kezd. Akkor következhet a hagyma, sütjük, míg üveges nem lesz, majd jöhet az ananász, chili és nádcukor ízlés szerint, végül egy kevés víz. Lefedjük és addig főzzük, míg az ananász megpuhul. A folyamat közben nem felejtjük el rendszeresen megkeverni, ha szükséges, adunk még hozzá vizet. Mielőtt befejeznénk, belekeverjük az ecetet, kóstolunk, ha bármi hiányozna, nem lenne lég csípős vagy édes, lehet pótolni.
A kész chutney-t még forrón sterilizált üveg(ek)be töltjük, lezárjuk, készen is vagyunk.




Füge chutney (recept innen)

50 dkg aszalt füge
1 ek fenyőmag
chilipehely
nádcukor
1,5 dl száraz vörösbor
1,5 dl frissen facsart narancslé
5 ek balzsamecet
5 dkg feketeribizli- vagy áfonyalekvár


A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, hagyjuk kihűlni. A fügéket apróra vágjuk. A cukrot egy edényben óvatosan felolvasztjuk, majd beleöntjük a bort és a narancslevet, néhány percig főzzük. Jöhet a füge, a chili és a lekvár, közepes lángon 10-15 percig főzzük, majd levesszük a chutney-t a tűzről és összeturmixoljuk. Visszatesszük az edényt a tűzhelyre, hozzáadjuk a balzsamecetet és a fenyőmagot, összefőzzük. Kóstolunk, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Ha kihűlt, jöhet a sajt. Meg az evés.


A chutney jó, a chutney finom, jön a hétvége, főzzenek egyet vagy kettőt akár. 
És mivel sikerült még egyéb karácsonyi ajándékokat is elterveznem, megvalósítanom, sőt, még le is fényképeznem, attól tartok, lesz folytatás. Ha kíváncsiak, mi várható, megnézhetik itt.




2014. szeptember 26., péntek

Kekszet sütünk: a zabpehelylisztes változat


Harmadszor kezdem el a bejegyzést, a képeket kiválasztottam, a receptet megírtam, a befejezést elkezdtem, csak a bevezetés nem akarja azt és úgy, ahogy én. Ez nem jellemző se rám, se imbiszre. Azt hiszem, ez a ritkán írók büntetése, lenne itt ez meg az, a fejemben összegyűlt sok dolog, most meg nem tudom, melyikkel is kezdjem. Legyen akkor inkább a keksz. 
Gyerekkeksz ez, nem is próbálom tagadni, azaz inkább gyereknek készült (igen, mert tápláló és egészséges a zabpehely, gondoltam), de egy felnőtt sem fog fintorogni, ha beleharap. Nekem legalábbis ízlett, és hát férj sem kritizált. Legfeljebb magában. Szóval az első zabpehelylisztes sütés sikeres volt, csak a megfelelő arányok eltalálása lassította a folyamatot (15 deka lisztet tornáztam fel 20 dekára). Ismételni fogok, ez egészen biztos, szilva helyett mondjuk barackkal, dióval, áfonyával vagy mással. 
Marci, a célszemély, nagyon lelkesen tette a próbát, elfogyott egy, aztán kettő, majd jött a harmadik és egy negyedikkel zártunk. Ő elégedett volt, én meg jobban. Még annál is. Egyébként változatos és váratlan Marci-reakciók vannak mostanában az asztalnál. Füstölt lazac igen, palócleves nem (ne is próbálkozzatok kanállal közelíteni), vajas brokkoli asztalnál ülve nem, konyhában állva igen, céklalé igen, nagyi eddig imádott babfőzeléke nem, fokhagymás kecskesajtkrém igen, zabkása igen-nem-igen, főtt tojás miért nincs minden reggel, húsleves igen, holnap nem, máj jó, a krumpligombócból a tiédet kérem, kurkumás-kókusztejes lencsefőzelék csak a szükségeset, szűzpecsenye jöhet, a kefirt imádom, a paprikát megrágom-lenyelem-vagy mégsem, almás süti, miért nem ezzel kezdted... Itt a vége, de persze csak itt. 
Kekszet sütünk.





Aszalt szilvás keksz

10 dkg vaj
20 dkg zabpehelyliszt
1 tojás
8-10 szem puha aszalt szilva
őrölt fahéj
nádcukor




A puha vajat egy-két evőkanál nádcukorral (ki mennyire szeretné édesen) simára keverjük, hozzáadjuk a tojást és a lisztet, fahéjt kedvünk szerint, majd simára dolgozzuk. A szilvákat kis darabokra vágjuk, a tésztába dolgozzuk. Belisztezett deszkán egy hosszú hengert formálunk a tésztából, fóliába tekerjük, majd legalább két órára a hűtőszekrénybe rakjuk. Az én kekszalapom egész éjszaka behűtve várt. Sütés előtt kibélelünk egy normál méretű tepsit vagy sütőtálat sütőpapírral, a sütőt 180 fokra állítjuk (légkeverés), majd kivesszük a hengerünket és kicsomagoljuk. Éles késsel kb. fél centi vastag szeleteket vágunk, a tepsibe rakjuk őket, és kb. 15 perc alatt megsütjük a korongokat. Ha készen vagyunk, kinyitjuk a sütő ajtaját, és a rácson hagyjuk kihűlni a kekszeket. 
Tányér, keksz, egy, kettő, három, kinek mennyi, kéz. Lehet tervezni a következőt. 


Jön a hétvége, süssenek kekszet, sok időt nem kér, megenni jó. További darabok receptjei imbiszről itt.
Legközelebb folytatás.


2014. július 16., szerda

Édesburgonya, kápia, leves


Nem tudom, hogyan lehetne jól, szellemesen, de legalább azt a látszatot keltve, hogy ez itt most érdekes lesz, szóval ennyi kihagyás után elfogadhatóan elkezdeni. Most akkor így. 
Eddig valahogy kevés olyan pillanat volt, amikor főzés után, evés közben úgy éreztem volna, ezt most megírom. Ha volt ilyen, hát nem készült fotó, anélkül meg azért nem az igazi. Imbisz így aztán pihent, én pedig inkább minden mást csináltam a felnőttként eltölthető időben, például olvastam jó sokat, néztem filmeket, elkezdtem jógázni, aludtam, ábrándoztam, esti kiruccanáson vettem részt, söröket kóstolgattam, mostanában pedig még meccset is néztem. Nyilván. 
A mostani leves viszont helyet, időt és kedvet csinált magának. Az édesburgonya gyakran felbukkan a konyhában, szereti Paprika Junior és mi is, a sült kápia paprikát már régóta ki akartam próbálni, de valahogy sosem vettem, most meg aztán mégis. Harmadikként jött a kókusztej, és hiszik vagy sem, még egy valami hiányzik, a só. Talán már receptet sem kellene írnom, de tudják, a megszokás, meg aztán hiányzott egy kicsit. 
Bevallottam, főzünk.






Édesburgonya-leves sült kápiával


2 nagy édesburgonya
fél kg kápia paprika
4 dl kókusztej



A kápia paprikákat megmossuk, egymás mellé rakjuk egy tűzálló tálban, villával egy kicsit megszurkáljuk őket. Sütőben 180 fokon addig sütjük a paprikákat, amíg egy kicsit megbarnulnak. Kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, majd lehúzzuk a bőrüket. (Lehet használni a zacskóba pakolós módszert, bevallom, én most lustán elraktam végül az egész adagot a hűtőbe, másnap viszont nem kaptam büntetést, könnyen lehúztam a felesleges külsőt.) A kápiák húsát kicsit összevágjuk, félretesszük.
Az édesburgonyákat meghámozzuk, megmossuk, kockákra vágjuk. Egy edényben némi sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi őket, puhára főzzük az édesburgonyákat. A végén jöhet a kókusztej, még egy kis főzés, majd a levesbe rakhatjuk a sült paprikákat. Lezárjuk, hűlni hagyjuk a levest, majd simára turmixoljuk. Ha túl sűrű lenne, hígítsuk vízzel. Kóstolás, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. 
Gondolkodtam rajta, mit lehetne még szórni, morzsolni vagy csak rakni, de igazából ez így magányosan is rendben van, vállalom a kockázatot, nagyon jó leves volt. Legközelebb azért majd gondolkodom megint, és persze senkit sem szeretnék visszatartani a kiegészítéstől.
Tányér, leves, kanál.


A leves igen sikeres volt, a sült paprika-kókusz-édesburgonya nagyon jól működött együtt, ette gyerek, férj meg én, ismételni biztosan fogunk. Hosszú listát nem kell hozzá írni, sok munkát, felügyeletet nem igényel, más nem jut az eszembe. Vagy mégis. Főzzék meg, a színe miatt legalább. 
Ígéret nincs, folytatás lesz.


2013. október 11., péntek

Virtuális babaköszöntő II. avagy levest főztem



Úgy látszik, tűnik, kellett egy alkalom, ami némi vesszőzéssel (és most nem írásjelre gondolok) rávett az írásra. Persze nem volt azért nehéz, hiszen tavasszal én is a megajándékozottak között  voltam. Hát íme, itt van, bár Anikó megkönnyítette a dolgomat, következzen az ő bevezetője, hogy kiderüljön, mit, kiknek és miért:


A virtuális babaköszöntő, angolul „baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Általában családi vagy baráti körben rendezik meg, egy születendő vagy már megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek érkezését vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő keresztszülők vittek az újdonsült édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet  kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére… A virtuális babaköszöntő során idén februárban 4 kismamának kedveskedtünk. Most ősszel újabb három nagyszerű, kreatív gasztrobloggert és gyermekeiket köszönthetjük. Erikának, a Dublin felett az Ég (http://dublinfelettazeg.blogspot.co.uk/szerzőjének pár hete született meg második kislánya. Katuci,  a Katucikonyha blog ( http://katucikonyha.blogspot.co.uk/) szerzője pár hónapos csöppsége mellett fáradhatatlanul ajándékoz meg minket   fantasztikus édességeivel. És Zita, a  Zizi Kalandjai blog írója (http://www.zizikalandjai.com/) , a húsmentes valamint a vegán étkezés elkötelezett híve és konyhai nagymestere. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel lepik meg az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a babáknak is és a mamáknak is.

Résztvevő bloggerek:

Ami http://www.colorsinthekitchen.com/
Frau Paprika, alias Anikó http://imbisz.blogspot.co.uk/
Kriszta http://vaniliaakonyhaban.blogspot.co.uk/

És akkor most jöjjön az én személyes részem. Amikor megkaptam a kedves invitálást, rögtön tudtam, leves lesz. Nem vagyok egy szoptatási szakértő, csak csinálom, lassan tíz hónapja, de azzal a régi megállapítással egyetértek, hogy ebben az időszakban egy jó leves sokat ad, sokat tölt, sokat segít. Remélem, az enyém is majd. Az édesburgonya nálunk most általában előfordul a konyhában, bár leginkább Paprika Junior fogyasztja és nem mi, ő ugyanis a sima krumpliért egyelőre nem rajong. A fehérrépa ugyancsak kedvelt alapanyag a legkisebb kosztjában, hát most ezeket párosítottam felnőtteknek. Került még bele kókusztej, és készült a leveshez kuszkuszgolyó egy kis szezámmaggal. A kuszkusz P. J. jó ismerőse, gyorsan elkészül, tápláló és még finom is. A szezámmagban pedig sok a kalcium, ház ezért jött utolsó alkotóelemként. 
A leves gyorsan elkészül, azt hiszem, ez is egy fontos szempont, én legalábbis folyton szaladok az idő után, mellett, de sosem tudom megelőzni. 
Mielőtt még befejezném, az alapanyagokat nem mértem, szóval a leírás a szemem és az emlékeim alapján készültek, nézzék el nekem, és persze változtatni nem tilos. 
Itt a vége, jön a leves, fogadjátok, főzzétek, egyétek, kedves lányok. Hajrá Erika, Zizi, Katuci! És nem utolsósorban neked is küldöm, kedves Dzseki!;)



Édesburgonya-fehérrépa leves szezámmagos kuszkuszgolyókkal

3-4 nagy édesburgonya
3 vastag fehérrépa
1 közepes fej vöröshagyma
olívaolaj

kókusztej

4 ek kuszkusz
3 tk szezámmag


Az édesburgonyákat meghámozzuk, megmossuk, kockákra vágjuk. A fehérrépákat megtisztítjuk, megmossuk, felkarikázzuk. A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy közepes fazékban egy kevés olajat melegítünk, majd jöhet a hagyma, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Következhet az édesburgonya és a fehérrépa, átkeverjük az egészet a fazékban, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Kevés só, azután főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak, a végén jöhet annyi kókusztej, amennyit elégnek látunk. Miután levettük a levest, majdnem levest a tűzhelyről, várunk egy kicsit, majd krémesre turmixoljuk. Ha esetleg túl sűrű lenne, hígítsuk még vízzel. A végén kóstolunk, ha bármi hiányozna, lehet pótolni.
A kuszkuszt tálba szórjuk, öntünk rá annyi forró vizet, amennyi éppen ellepi, majd lefedjük, várunk, míg megpuhul. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, majd hagyjuk hűlni. A kuszkuszt és a szezámmagot összekeverjük, nedves kézzel pici golyókat formázunk belőle. Ha van időnk, hagyjuk őket egy kicsit pihenni, hogy szépen összetapadjanak.
Tányér, leves, kuszkuszgolyó, kész vagyunk.
Ha nem erre az alkalomra készült volna a leves, akkor került volna bele egy kevés curry és némi chili is. A zöldségek készülhetnek a sütőben is, azután turmixoljuk vízzel vagy alaplével, majd kókusztejjel. A hagyma kimarad. És akkor itt be is fejeztem.



Jó volt írni megint, azt hiszem, ismételnem kell. Most nem untatnék senkit, a mi újság nálunk, velem résszel, de igyekszem hamar fárasztani. Higgyék el, főzök is néha, meg enni is szoktam, bár ez szegény imbiszen nem látszik.
Szombat után, vasárnap, szép napokat mindenkinek!



2013. március 16., szombat

Paprika Junior avagy ez történt


Nincs magyarázkodás, szabadkozás, mert a több hetes, őszintébben hónapos csúszást már magam előtt is szégyellhetem, de legalább a késő ugye később is múló. Most viszont írok, és szólok ám előre, a gasztronómia legfeljebb felbukkan, de ez sem biztos annyira.
Tavaly áprilisban kéktúráztunk még egyet, megittam az utolsó hosszúlépést a helyi kiskocsmában a buszra várva, aztán volt egy kis ösztönös gyanú, majd a tudat, hogy már nem vagyok magamban. Imbisz itt kezdett lassabb, ritkább üzemmódra váltani, ami nem volt tudatos, csak így adta. Nem mondom, hogy el-és lefoglaltam a helyet belül, de valahogy mégis, meg aztán furcsa írni úgy, hogy valami kimarad, de hogy kimarad, azt hamar eldöntöttem. És persze azt is, egyszer, majd, azután lesz egy bejegyzés, imbiszt kedvesen olvasóknak és nekem, neki és nekik. Tehát összefoglaló következik recept helyett.
A tavasz még nyugtalanul volt jó, a nyár már felhőtlenül, jött a gömbölyödés, a mindjárt elalszom, a hitetlenkedés: most akkor ez velem történik valóban, a megszokni próbálás, a hogyan lehetek megint éhes, vajon rám jön-e még a két hete vett szoknya, ha hason már nem annyira működik a vízszintes, akkor háton vagy oldalt, vigyázni, jót gondolni, nem aggódni, felkészülni, lazítani, feltenni a lábat. Mielőtt bármit is gondolnának, szerettem ezt az állapotot, csak elhinni volt nehéz. És hogy imbisz is előkerüljön, bár nem biztos, hogy a következők kicsit is érdekesek, de azért próba, szóval az evési szokásaim némileg megváltoztak. Vágyni kezdtem mindenféle, ahogy mondják házias étel után, és néha bármit megtettem volna egy sütiért. Édesség utáni sóvárgásom ugyanis nem csokoládéra, cukorra irányult, csak a sütik tudtak tüzet oltani. Főleg a mákosak. Aztán néha nagyon ettem volna egy igazán csípős indiait, de önfegyelmet gyakorolva lemondtam róla. Gondoltam, Paprika Junior (P. J.) kevésbé örülne ennek. Majd később együtt behozzuk a lemaradást.
Szeptemberben érezni kezdtem, fogy az idő, pedig voltak még hátra hónapok. A nyárra odakerült a pont, vége a láblógatásnak, csak épp nem iskolába vagy munkába, hanem szülni készültem, készülődtem. Ha jól emlékszem, imbisz is akkor frissült utoljára egy áfonyás sütivel, amit akkor nem terveztem így, de aztán elszaladtak valahogy a hetek, és egy idő után én is elengedtem a blogot. Egy időre. Decemberben már azokon a bizonyos tűkön ültem, és azon gondolkodtam, lehet-e egy has még ennél is nagyobb. P. J.-nak megsúgtam, hogy akár jöhetne a Mikulás társaságában is, de ő inkább a maradásra szavazott. Arra azért nem számítottam, hogy ilyen sokáig, tíz nappal sikerült megtoldanunk a kiszámolt időt, de végül persze minden gyerek elindul, hát ő sem volt kivétel. Szüléstörténettől mindenkit megkímélnék, ez mégiscsak egy gasztroblog, de azért elárulom, van az a pillanat, amikor se Jovanotti, se egy kívülről fújt Koop dal, se Frank Sinatra, de még a Verve Remixed akármelyik száma sem tudja elterelni a figyelmemet.


December 23-án már itthon is voltunk az új felállásban, azzal a megszokni való gondolattal együtt, hogy még mindig gyereknek számítok valahol, de P. J.-nak én vagyok az anya. (A hivatalos papírok kitöltésénél még emlékeztetnem kellett magam arra, hogy az anyja neve rubrikába nem Panni, hanem az én nevem írandó.) Még mindig nem szoktam meg, jól gondolják. A karácsonyunk egyébként évtizedekig mesélés tárgya marad, leginkább a Monty Python egyik részére emlékeztetett, és bár akkor nem tűnt mindig fergetegesnek a hangulat, azért a reggelre átcsúszó gyorsított ajándékbontáson tudtunk jókat nevetni. Azóta eltelt három hónap, van egy kis rend, van egy kis rendetlenség, egy egyre növő, változó Paprika Junior, aki egyébként a fiúk táborát erősíti, két szülőkezdemény, egyre kevesebb sírás, egyre több nevetés, elmúló aggodalmak helyett újak és minden egyéb, ami ilyenkor lenni szokott. Megtanultam például nagyon hatékonyan aludni, ami persze nem jelenti azt, hogy eleget. Amivel viszont még nem gazdálkodom jól az az idő. Valahogy sosem elég, imbisz is várakozik a sarokban, de legalább már tervezem és gondolok rá. Most meg írok is. Főzés terén az elmúlt hónapokban Panni és Herr Paprika volt igazán aktív, nem pedig a blog szerzője, de utóbbi is kezdi lassan felvenni a fonalat vagy inkább a fakanalat. Azon a mókás karácsonyon kaptam remek szakácskönyveket, voltak már receptpróbák, de nem én főztem, viszont lelkesen dicsértem Herr Paprikát és ettem. Mostanában viszont már gondolok a konyhára, szóval van remény.
A végén még elárulom és rögzítem a magam számára is, ha már nem kell ügyelnem evésre-ivásra, a következőket tervezem. Tartok egy valóban görbe estét, csípőset eszem egy indiai étteremben, aztán máshol, a borospohárba nem csak beleszagolok, fűszeres ételeket főzök, és megeszem mindent, amit csak megkívánok. 
Itt a vége, legközelebb már egy rendes bejegyzéssel jelentkezem, a mikorra nem teszek ígéretet, de itt azért addig is írok néha. Ha eljutottak idáig, ölelés érte, ha nem, akkor is, bár nem értesülnek róla. És P. J. is üdvözletét küldi, étvágya kiváló, hogy lesz-e fakanál a kezében, majd kiderül.


2012. szeptember 27., csütörtök

Diós-áfonyás süti meg a tervezés


Viszonylag ritkán esik meg, hogy valamit napokig tervezzek fejben, azután valóban úgy készítsem el, ahogy azt elgondoltam. A könnyed, lelkes, kapkodós főzés híve vagyok, hűségesen, szóval vagy valamit azonnal, vagy később és már másképp. A mai süti azonban nem tágított, nem sietett, változni nem volt hajlandó és nem akart elfelejtődni sem. Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy zacskó aszalt vörös áfonyát, amit két részletben szépen megettem, és ha őszinte akarok lenni, akkor tulajdonképpen egyszerre tüntettem el magamban, csak a látszat kedvéért hagytam néhány perc szünetet a két félidő között. A következtetésem nem az volt, hogy mohó és falánk vagyok, hanem hogy áfonyahiányom van, amit ennyivel biztosan nem lehetett orvosolni. És akkor egy süti, azaz a süti képében meg is jelent a megfelelő orvosság. Diós-áfonyás őszi süti. Akarom.
Aztán napok teltek el, és hiába gondoltam rá és vágyakoztam utána, az alapanyagok beszerzése mindenféle kudarcokba fulladt, de úgy egy hétnyi kitartó ábrándozás után nagy léptekkel indultam a tettek mezejére. A boltba. A süti megsült, pont olyan formában és ízben, ahogy elgondoltam az üres zacskóban kotorászva. Minden vágyam így teljesüljön.
Itt a vége, mielőtt még bolondosnak tartanának. Persze lehet, hogy már késő. Egy a fontos, sütizünk.







Diós-vörös áfonyás süti


15 dkg aszalt vörös áfonya
1 nagy marék dió
4 tojás
12 dkg vaj + kevés vaj a formához
15 dkg liszt
10 dkg nádcukor
10 dkg túró


Egy tálba rakjuk a kisebb darabokra vágott, puha vajat, hozzáadjuk a cukrot, majd robotgéppel addig keverjük, míg teljesen egyneművé válnak, a cukorszemek eltűnnek. Egyenként adjuk hozzájuk a felütött tojásokat, közben keverünk folyamatosan. Következhet a liszt, szitáljuk kisebb adagokban a tálba, a keverés persze folytatódik. (Zárójelben jegyzem meg, hogy készülhet a süti szétválasztott tojásokkal is, azaz először jönnek a sárgák, majd a végén a felvert hab. Akkor lazább és magasabb lesz a végeredmény.) Végül kanalazzuk a masszába a túrót, keverjünk, majd jöhet az áfonya és a mozsárban előzetesen összetört dió. Utóbbiakat már fakanállal keverjük a tésztába, különben az áfonya kis darabokra esik szét.
Béleljünk ki sütőpapírral egy 26 centis kapcsos tortaformát, azután vajazzuk ki. A sütőt állítsuk 170 fokra (légkeverés), süssük a sütit kb. 20-25 percig, a teteje kapjon egy kis aranybarna színt. Lehet tűpróbázni is, ha biztosra akarnak menni. Ha elkészültünk, a sütő ajtaját hagyjuk nyitva résnyire, majd úgy tíz perc múlva vegyük ki a sütit.
Óvatosan lazítsuk meg késsel süti körül a formát, majd vegyük le. Szelet süti, villa, jöhetnek extrák is persze. Tejszínhab, vaníliaszósz, kanál méz, narancsos vagy fahéjas szirup, több most nem jut az eszembe, de folytassák nyugodtan a sort.


A végére egy kis szolgálati közlemény, megpróbálom ezután szerepeltetni az étel nevét a címben, mert magam is nehezen keresem vissza néha a régieket. Nem tudom, jó-e, rossz-e, ellenvetést, egyetértést szívesen fogadok. És persze süssenek sütit.


2012. szeptember 21., péntek

Őszi kuszkusz


Az időjárás hangulata folyton ingadozik, de azért mégiscsak ősz van, elengedtem a nyári gyümölcsöket, az konyhaablak mögött sárgulni kezdtek a szőlőlevelek, és a zoknik is előkerültek a fiókból, kérte őket a hideg lábfejem. A nyári cipős napok számát azt hiszem, sikerült tíz alatt tartanom, egy ideje viszont már nem érzem sértésnek, ha mondjuk tornacipőt kell húznom. És akkor a ruhákról mindenki kedvéért inkább nem beszélek.
Az evési szokásaimban is megjelent az ősz, egyrészt már szégyellhető mennyiségben eszem almát és szőlőt, másrészt elkezdtem marharagukról, kacsasültekről, párolt káposztáról, sütőtök- és céklalevesről ábrándozni, és őszintén szólva meg is főztem-sütöttem őket. Szombatonként Herr Paprikával gyomrot, szívet felfűtő ételeket eszünk, hogy aztán a fotelban felhúzott lábbal ülve, vagy a kanapén párnára dőlve veregessük meg egymás vállát, persze csak szavakkal, mert kinek is lenne kedve megmozdulni. Mielőtt rákérdeznének, igen, már megvan a holnapi terv, kell még dolgozni rajta, de a vázlaton nem változtatunk.
A mai receptről is írok azért, ami nagyon jól illeszkedik az őszi vonalba. Van benne füge, alma, dió, egy kicsit édes, egy kicsit sós, és nagyon hamar elkészül, szóval Pénteki gyorsnak is beilleszthető.
Itt a vége, fügét eszünk.






Fügés-almás kuszkusz (2 adag)


2 kávésbögre (kb. 1,5 decis) kuszkusz
1 marék dió
2 friss füge
1 kisebb alma
kevés mazsola (elhagyható)
4-5 dkg fetasajt
méz
kb. 0,5 dl száraz fehérbor
dióolaj (vagy extra szűz olívaolaj)


A fügéket, almát megmossuk, előbbit vékony cikkekre vágjuk, az utóbbiból eltávolítjuk a magházat, majd kis hasábokra vágjuk. Egy edénybe rakjuk a füge- és almadarabokat és egy kevés mazsolát, jöhet a bor és kb. egy evőkanál méz, aki szeretne még fűszerezni, próbálja ki a fahéjat vagy egy kevés chilit. Közepes lángon főzzük addig a gyümölcsöket, amíg sziruposra nem sűrűsödik alattuk a folyadék. 
A kuszkuszt egy mélyebb tálba szórjuk, adunk hozzá egy kevés sót, locsolunk rá némi dióolajat, majd felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi. A tálat letakarjuk, kb. 5 percig állni hagyjuk, majd átkeverjük villával, kóstolunk, ha késznek ítéljük, akkor jöhet az összeállítás.
A kuszkuszt keverjük össze az előzetesen megpirított, mozsárban összetört dióval, a kockákra vágott fetával, majd osszuk el két tányérban. A kuszkusz tetejére kanalazzuk a mézes fügét-almát, már csak egy villa kell, eszünk.


Jó hétvégét mindenkinek, tegyenek egy kis jót magukkal, menjenek piacra és főzzenek valami vágyott ételt, aztán fotel, kanapé, a többit már kitalálják. 


2012. szeptember 10., hétfő

Szilvaidő, szilvaleves


Szeptemberre szilva, azt hiszem, imbisz igazán szezonhűen kezdi az őszt. Most mondhatják persze, nem történt semmi új, szilvával végződött a nyár, szilvával indul az ősz, de ezért csak a véletlen okolható. Bevallom, pénteki gyorsnak készülődött a bejegyzés, de mivel nem írtam egyetlen betűt se, így nehéz lett volna meg is valósítani a tervet. Ahogy az már ismeretes, mindig és mindenhol és mindenkivel történik valami, nem voltam kivétel én sem, így aztán a szilvaleves önállósodhatott. Az eltelt időben pedig megváltunk néhány tárgytól, szaladgáltunk, elmentünk az Öntödei Múzeumba, igen korán megettük az első őszi sütőtöklevest, megnéztük a Food Show-t, ettünk Wangnál, kóstoltunk egy jó marhaburgert, a remek poharas Rákóczi túróst is elkanalaztuk, és napokig terveztük, de végül nem sütöttük meg a lazacot és nem főztük meg a rizottót. De ami késik, tudják, az nem is siet múlni.
Vissza a leveshez, a recept nagyon egyszerű, de az ízek jól variálhatók és választhatók, éppen ezért találnak majd néhány fűszerjavaslatot, egyebet, hogy aztán elkészíthessék a saját verziójukat.
Itt is a vége, szilva jön.





Szilvakrémleves


kb. 1 kg szilva
méz vagy nádcukor
1,5-2 dl tejszín vagy kókusztej
fahéj / vaníliarúd / ötfűszer / őrölt chili



A szilvákat alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, majd kimagozzuk. Egy közepes edénybe rakjuk a most már magtalan szilvákat, csurgatunk rájuk ízlés szerinti mennyiségű mézet, vagy szórjuk a nádcukrot, végül kevés víz kíséretében (a folyadék később még pótolható) félig lefedve főzni kezdjük. Készíthetünk egy teljesen basic verziót teljesen fűszermentesen, akkor annyi csak a dolgunk, hogy a szépen szétfőtt szilvákat a tejszínnel vagy kókusztejjel együtt krémesre turmixoljuk. Kóstolás, ha hiányzik bármi, itt pótolandó. Aki még a tejszínhez, kókusztejhez sem ragaszkodik, nyugodtan főzze alacsony lángon víz nélkül a szilvát, közben persze ne felejtsen gyakrabban keverni, azután a turmixolás idején adjon a leveshez egy kis szénsavas ásványvizet.
Ha szeretnénk még egy ízt, akkor lehet választani. Fahéj és tejszín, vanília és kókusztej, ötfűszer és kókusztej, chili és tejszín, vanília, chili és kókusztej. Ahogy csak elképzelték. A végén jöhet még egy kis pirított mandula, esetleg dió, de persze bármi más is bevethető, ha éppen azt hozza az ötlet.
Akit zavar a szilvahéj, főzze sokáig a levest, esetleg passzírozza át egy szűrőn.
Tányér vagy bögre, csak a szánk vagy kanál, végül biztosan eszünk.


A szilva jó és szeretnivaló alapanyag, vegyék, egyék, főzzenek belőle sokat. Vagy igyák meg a palackból, az sem rossz választás...


2012. augusztus 31., péntek

Pénteki gyors: morzsás szilva


Ha már tegnap hosszú voltam, ma rövid leszek. Nem mintha a szilva kevesebb figyelmet és szöveget érdemelne a cukkininál, de ha már pénteki gyors és egyszerű recept, hát a bevezetést sem engedem szabadjára.
A nyárzáró hét gyümölcse egyértelműen a szilva volt. Készült belőle szójás-sörös-mézes szósz vagy valami olyasmi csirke mellé, ez az az étel, ami minden szilvaszezonban elkészül, és mindig nagyon kedvemre van. (Azért is, mert Herr Paprika repertoárjába tartozó receptről van szó, én csak a rizsért vagyok felelős. Szóval lehet felelőtlenkedni. Persze nem a rizzsel.) Sütöttem aztán még morzsás szilvát vagy crumble-t, és az a tréfás helyzet alakult ki, hogy én lelkesedtem érte a legjobban. Nem szép dolog, de néha ez is előfordul. Az elégedettségi fokom olyan nagy volt, hogy eldöntöttem, a hétvégén érkező társaságnak is sütök egyet, a kerti szilvafa termelékenységét elnézve az ötlet abszolút ésszerű is volt. Tehát ismételtem, azt hiszem, ők is szerették. 
Itt a vége, morzsázunk, a receptet pedig küldöm szeretettel Zsuzsinak. Tudom, nem pontos, de szívesen vállalom a telefonos segítséget...




Morzsás szilva


kb. 80 dkg szilva (persze minden a tepsi/tál méretétől függ)
2-4 dkg vaj
liszt
nádcukor
fahéj vagy ötfűszer keverék (választható, elhagyható)


A szilvákat megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, felezzük, majd megszabadulunk a magoktól. Egy tepsi vagy egy tűzálló tál aljában szépen egymás mellé rakjuk a szilvákat, vágott felükkel fölfelé. Ha megtelt a tál, megszórjuk a tetejüket nádcukorral, azután dönteni kell. Maradhatunk a teljesen szimpla változatnál, csak a szilva ízére és a cukor édességére hagyatkozva, vagy választhatunk még valamilyen fűszert. Klasszikusoknak a fahéjat, kockáztatóknak az ötfűszer keveréket javaslom, utóbbi szerintem remekül passzol a szilvához.
A morzsához a hideg vajat késes robotgépben összedolgozzuk a liszttel és egy kevés cukorral, az a lényeg, hogy végeredményként szép kis morzsákat kapjunk. Nem adtam meg pontos adagokat, mert minden attól függ, mekkora adagot készítünk. Azt javaslom, kezdjék kevesebb vajjal, adagolják hozzá a lisztet, aztán legfeljebb készítenek még egy adagot. A morzsát osszuk el a szilvák tetején, majd tegyük a tepsit 170 fokos sütőbe (légkeverés), és süssük addig, amíg a szilva rotyogni kezd, és a morzsa megpirul. 
Tányér, morzsás szilva, villa. Fagyiból egy gombóc ér, sőt ajánlott.


Holnap már szeptemberre ébredünk, ami a mai hajszárítós időjárásban még egészen hihetetlen. Legalábbis nekem. Szóval mindenkinek szép nyári-őszi hétvégét, jöjjenek, menjenek, egyenek, igyanak, süssenek szilvát.

2012. augusztus 30., csütörtök

Nyári lecsengés, cukkinifelfújt, River Cottage


Hosszabb szünet után most azt mondom az elején, hogy hosszabban is fogok írni, aztán persze bármi lehet. Jó hír-e vagy inkább elrettennek, nem tudom. Bevallom, terveztem egy külön nyárlezáró bejegyzést, de aztán olyan fordulatokat vettek az elmúlt napok (és persze szívesebben mentem piacra és ittam forró csokit apával), hogy végül úgy döntöttem, sűrítés következik. Ami talán a cím láttán már nem is olyan meglepő. Jön tehát egy nyári ez+az (képeket még itt találnak), Herr Paprika reggelit készít, és a River Cottage is megtalálja a helyét.
Kaptunk egy napos, forró nyári hetet, volt benne sok szilva, elnyújtott reggelek, nem kevés izzadás, víz, lábtempó, próbafejelés és labdázás (ki gondolta volna, hogy szemüveg nélkül jobban dobok), macskás társaság, kávé+terasz, hőlégballon, vízszintes láb, lógó láb, felpakolt láb, szúnyogmentes naplemente, körte, alma, nagy levegő. Imbisz kedvéért pedig csak címszavakban némi gasztro. Lángos, meggyes rétes, fagyi, almafröccs, morzsás szilva, grillezett rák+halloumi, tojás és persze bacon, szilvás-szójás csirke Verebes nyomán, marharagu gombóccal (igen, hőségben is jó volt az étvágy), túrófánk, harcsapaprikás. Aki kimaradt, hát kimaradt. Hétvégén aztán társaságban szezont zártunk, és most csak elmesélni tudom a vacsorát, mert valahogy fotózás közben most az emberekre és nem az ételekre koncentráltam. Készült tehát remek csapatmunkával grillezett oldalas+csirke+tofu, bulgursaláta, fűszeres krumpli és fokhagymás szósz, saláta mindenféle zöldből, desszertnek pedig morzsás szilva. És volt persze bor és egyebek, sok beszéd, nevetés, ahogy az lenni szokott. Bár a táncot legközelebb pótolni kell. Reggel aztán sok kávé, sok tea, sok résnyi szem, azután reggeli. Tojáskrém, babkrém, túrókrém, lekvár és nem mondom tovább. Nyilván csak azért ettünk sokat, hogy utána legyen mit lejárni a lábbal, azután lehessen ebédelni a halászcsárdában. És vasárnap este lett.



Jön a második fejezet. Herr Paprikával egy bevásárlós kószálás során háromszáz forintért szereztünk egy River Cottage DVD-t, első évad, legelső részek. Szeretünk főzni és szeretjük nézni, ha mások főznek, bizony ilyen, ha gasztroblog van a a családban. Este aztán megnéztük az első részt, de a másodiknál már csak egy személy volt ébren. Nem én. Igen, a vacsora volt a hibás. Másnap a reggeli koffein után mondta Herr Paprika, hogy akkor most megnézzük, mi lesz a reggeli. Nahát! - mondtam én. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar behozom a lemaradást, de ha már. Eltelt tíz vagy tizenöt perc, és végre megláttam az aznapi reggelimet. Hugh cukkinifelfújtat sütött nagy lelkesedéssel, Herr Paprika pedig kijelentette, hogy akkor ő is süt egy ilyet. Hát nem mondtam nemet.
Következik tehát a recept River Cottage módra.



Cukkinifelfújt (2 személyre)

2 tojás
1 kisebb cukkini
2 dl tej
liszt
3-4 dkg vaj

szerecsendió
1 marék reszelt sajt
parmezán
olívaolaj



A cukkinit alaposan megmossuk, szárazra töröljük, vékony szeletekre vágjuk, majd olívaolajon puhára pároljuk. Besamelt készítünk: a vajon megpirítunk két púpozott evőkanál lisztet, hozzáadjuk a tejet, kevés só és őrölt szerecsendió, közben persze keverünk folyamatosan. A végeredmény legyen krémes, sem túl híg, sem túl sűrű, ha úgy érzik, nyugodtan változtassanak az arányokon. A cukkinit a besamelbe keverjük. A megmosott tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat és a reszelt sajtot a többiekhez adjuk, jöhet még só és kevés bors. A fehérjékből kemény habot verünk, majd óvatosan a masszába forgatjuk. Egy vagy több kiolajozott formába öntjük a masszát, szórunk a tetejére reszelt parmezánt és 180 fokos sütőben (légkeverés) készre sütjük úgy tizenöt perc alatt. 



Ez volt a legjobb reggelink, és most nem csak azért, mert elfogult vagyok. Pedig. (Azt már csak tényleg zárójelbe szorítva írom, hogy a cukkini a kertben termett.) Szóval nézzenek, főzzenek, egyenek, jobb tanácsom most nyilván nem lehet. 
Itt a vége, a nyárnak is hamar, ha valaki eljutott idáig, annak valóban hálás vagyok. 



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails