2011. március 31., csütörtök

Kaphatnék valami édeset?


Nincs medvehagyma (tegnap azért volt medvehagymás krumplipüré a marhahús kíséreteként, de nem gondolnám, hogy bárkinek receptre lenne szüksége hozzá). Van viszont desszert, mert még mindig nem tudok leszokni róla, jöhet bármi, csak legyen édes, nálam ez a jelenség azért szokatlannak mondható. Eszem én persze csokoládétól egészen a süteményig édeset, a kettő közötti dolgokról inkább nem beszélek, akad néhány igazolhatatlan kedvenc, de ez a hetek óta tartó vágyódás, késztetés, befészkelődő gondolat, megoldást követelő ösztön meglepő. Remélem csak a húsvét előtti kenyértelenség az oka, hamarosan kiderül.
Most tehát kaptam magamtól egy citromkrémet, ami végtelenül egyszerű, kellően fanyar és frissítő, könnyen megehet belőle két adagot is az ember. Én. Ráadásul a krém okán végre kinyithattam az Isztambulból kapott pisztáciás zacskót, kell egy kis ropogás, nem igaz.
(Még mindig játszhatnak a vacsoráért, egészen április 3-án éjfélig imbisz facebook oldalán. A születésnapos bejegyzésnél pedig egy fűszercsomagért lehet jelentkezni, hajrá.)
Recept.



Citromkrém pisztáciával


2 citrom
1 marék pisztácia (sótlan)
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
4 tojássárga
bő fél tasak zselatinfix
méz


A tojássárgákat kikeverjük 2-3 evőkanál mézzel, attól függően, mennyire vágyunk fanyarra vagy éppen édesre. A tejet és a tejszínt egy edénybe öntjük, a citromok levét kifacsarjuk,  ugyancsak az edénybe öntjük, majd az egészet felmelegítjük. Miután levettük a tűzhelyről, kisebb adagokban, folytonos keverés mellett beleszórjuk a zselatinfixet.Vízgőz felett a mézes sárgákat habosra keverjük, majd lassan adagoljuk hozzá a citromos keveréket, közben természetesen mozog a kezünk. Ha a krém már megfelelő állagúnak tűnik, félretesszük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, szokás szerint most lehet pótolni. 
Most aztán szabad a vásár, kanalazzuk a krémet poharakba, tálkákba, üvegekbe, ahogy a kedvünk diktálja. Hozzávetőlegesen 4-6 adag lesz belőle, attól függően, mekkora tárolóegységre szavazunk. Hűtőbe vele. Tálaláskor már csak annyi a dolgunk, hogy megszórjuk a krém tetejét egy kevés összetört pisztáciával.


Egy kis édességre mindig van magyarázat, egyetértenek?


2011. március 30., szerda

Medve a konyhában


Tartom magam a tegnapi ígéretemhez, itt a következő medvehagymás megmozdulás eredménye, nem gondolnám, hogy az idei utolsó, főleg mert egy kisebb adag még egy befőttes üvegben, vízben állva várakozik. Itt jegyezném meg, magam is meglepődtem rajta, milyen jól bírja akár több napon át is a medvehagyma, ha nem sajnáljuk tőle a vizet, és a cseréről sem feledkezünk meg. A címet talán még elnézik nekem, de most fedi a valóságot, csak a hagyma maradt ki belőle.
Tavaly egyébként odáig jutott kapcsolatom a medvehagymával, hogy a Füvészkertben megvásároltam néhány föld alatt pihenő hagymát. Elhatároztam, hogy majd szépen nagyobb cserépbe kerül, és nevelgetem az erkélyen, de jó is lesz, csak kettőt lépek szüretelni. Herr Paprika nem szólt semmit, vannak hóbortjaim, a kertészkedős vonal meglehetősen erős kitöréseket produkál, talán abban reménykedett, majd csak kopogtat a józan ész. A módszer bevált, elengedtem az ötletet, kicsit szomorkodtam, és Panninak ajándékoztam a szerzeményt. Panni néhány napja mondta a telefonos beszélgetésünk közben, majdnem elfelejtette, kikelt a medvehagyma, zöldellnek a levelek, 1-2 nap és lehet begyűjteni az első adagot. Hát minden jó, ha jó a vége.
Akkor főzzünk.




Diós-medvehagymás rizottó fetával



20 dkg arborio rizs
kb. 1 liter zöldségalaplé
1 kis csokor medvehagyma
1 nagy marék dió
10 dkg fetasajt
5 dkg vaj
1 dl száraz fehérbor
1 kis fej vöröshagyma


A vöröshagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, jöhet a hagyma, pirítjuk üvegesedésig, majd a serpenyőbe szórjuk a rizst, 2-3 percig kevergetve pirítjuk. Felöntjük a rizst a borral, átkeverjük, várunk, amíg felveszi a folyadék nagy részét, és elpárolog az alkohol. Következhet a leghosszabb folyamat, a meleg alapléből a rizottóhoz öntünk 1 kanállal, keverünk, ha tűnőben a folyadék, ismételünk. Folytatjuk egy addig, amíg a rizs megpuhul, de vigyázzunk, ne főzzük szét.
Miközben készül a rizottó, mossuk meg a medvehagymát, a levelek szárától szabaduljunk meg, majd vágjuk a leveleket vékony csíkokra. A diót száraz serpenyőben pirítsuk meg, várjunk, amíg kihűl,  azután mozsárban kicsit törjük össze. 
Ha a rizottó megfelelőnek tűnik, vegyük le a tűzhelyről, keverjük bele a vaj másik felét, az összetört diót és a medvehagymát. Kanalazzuk tányérokba a rizottót, végül morzsoljunk a tetejére kedv szerinti mennyiségű fetasajtot. Villa.


Próbálják ki, én pedig próbálok szünetet tartani. (Csak így zárójelben: úgy tűnik, kipattan a sütőtök magja, újabb kihívások elé nézünk.) 
 

2011. március 29., kedd

Medve a hagymában


A hagymát mindenféle formájában szeretem, tőlem lehet vörös, lila, zöld, hosszúkás, gömbölyű, vékony, vastag, gerezdnyi, nem teszek különbséget. Eszem nyersen, sütve, főzve,  igazából helyzet- és hangulatfüggő, mikor melyik megoldás kerül elő, de ha mégis választani kell, akkor a sült fokhagyma nálam a nyertes, van mellékesen mondjuk egy csirke, mellette 1-2 fej (igen, ezt akartam írni) fokhagyma, aztán a koncentráció, nehogy a végén kevesebb jusson.
A medvehagymát is kedvelem, nem meglepő, remekül lehet használni alapelemként és kiegészítőként is, intenzív ízéhez, pedig intenzív szín is tartozik, nagyon zöld, nálam ez sem utolsó szempont. Tavaly készült már diós pesto és medvehagymás túrógombóc, az idei szezont egy minimál túrókrémmel kezdtük, most pedig elkészült az első étel, ami önállóan képes ebédként, de még inkább vacsoraként működni. Különböző fesztiválokon ettünk már többször puliszkát juhtúróval, tejföllel, most hozzájuk társult a medvehagyma. Gondolkodtam is egy ideig, hogy most puliszka vagy polenta néven szerepeljen a végeredmény, végül inkább az elsőre szavaztam, de persze nem ez a fontos. Inkább, hogy nagyon szerettük, de balgán csak az alábbi mennyiség fele készült, Herr Paprikával 5 perc alatt megettük, maradt az üres tányér és a megállapítás, hogy lehettünk volna nagyvonalúbbak is.
Recept.




Puliszka (polenta) medvehagymás juhtúróval



12 dkg kukoricadara
1 liter tej
4 dkg vaj
2 dl tejföl
1 kis csokor medvehagyma
30 dkg juhtúró 


A tejet a vaj felével egy magasabb falú serpenyőben felforraljuk, majd beleszórjuk a kukoricadarát, alaposan átkeverjük, alacsony hőmérsékleten lefedve főzzük, időnként megkeverjük. A folyamat kb. 15-20 percig tart, ha közben túl sűrűnek érezzük, vízzel pótolhatjuk a hiányzó folyadékot, a végéhez közeledve adjunk a puliszkához egy kevés sót, kóstoljunk, ha megfelelőnek érezzük az állagát, vegyük le a tűzhelyről, keverjük hozzá a maradék vajat, majd borítsuk egy nagyobb deszkára vagy egy lapos, szögletes tálba, simítsuk el, hogy mindenhol nagyjából egyenlő vastagságú legyen. Várjunk néhány percig, majd vágjuk kisebb darabokra, forma tekintetében szabad választás.
Miközben fő a kukoricadara, elkészülhet a medvehagymás krém. A juhtúrót tegyük egy megfelelő méretű tálba, villával törjük össze, majd keverjük hozzá kisebb adagokban a tejfölt. A medvehagymát mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, a szárakat vágjuk le, azután a leveleket vágjuk vékony csíkokra. A zöld halmot keverjük a juhtúrós krémhez. Tányér, szelet puliszka, tetejére medvehagymás juhtúró, villa, persze lehet kés is, ehetünk.


Mindenkit idejében figyelmeztetek, az a csokor medvehagyma, amit boldogan megszereztem, a nagyobbak közül való, szóval igen, jól gondolják, itt még nincs vége. Én már azt is tudom, hogyan tűnik fel a medvehagyma újra imbiszen. Holnap.

 

2011. március 28., hétfő

Bezöldül a curry


A hétvége a szekrényépítés vagy inkább -magasítás jegyében telt, főszerepben fűrész, fúró, csavarok, kiegyensúlyozó és a vinkli. És higgyék el, az utóbbiról eddig is tudtam, mit takar. Herr Paprika volt a szakértelem, én a segéderő, ha rajtam múlik, nyilván még most sincs szekrénynövekedés, kizárt, hogy falapot formára tudnék vágni, kézügyességem idáig nem terjed, és hát precíznek sem mondanám magam. Viszont minden utasítást igyekeztem jól teljesíteni, kartondarabot toltam a megemelt a szekrény alá, miért is lenne a padló egyenes, tartottam a porszívót lapszabászat közben, és megfeszítettem a muszklijaimat, amikor emelni kellett. A történet így egészen rövidnek tűnik, de a valóságban reggel kezdtünk, sötétedéskor zártunk, felettébb éhesen, főzés iránt kevés hajlandósággal. Hova menjünk, legtávolabb, gyalogos távolságra vagy csak a törzshelyig. Úgy tettünk, mintha megfontolnánk minden lehetőséget, azután persze a legrövidebb távot választottuk, így van ez, ha szekrényt épít az ember. És a segéd. De jó volt, köszönni, kicsit beszélgetni a pincérekkel, végül azt kapni, amire számítunk. Bor, séta, túró rudi.
A curryhez a történet nem kapcsolódik sehogyan, pénteken készült, Herr Paprika telefonos rendelése nyomán. Lehetne csípős, esetleg curry, sőt zöld curry, igen, legyen. Konkrétabban nem is lehetett volna, ázsiai szakácskönyv elő, találat, itt meg következik a recept.





Zöld curry csirkével



50 dkg filézett csirkecomb
15 dkg zöldbab (most persze fagyasztott)
2 vöröshagyma
4 dl kókusztej
1 zöldcitrom
1 tasak zöld curry paszta (kb. 2 ek, lehet felezni, ha nem olyan csípősállók)
6 kaffir lime levél
halszósz
nádcukor
mogyoróolaj
1 csokor koriander


 A hagymákat meghámozzuk, apróra vágjuk. A csirkecombokat alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kockákra vagy csíkokra vágjuk, a lényeg, hogy falatnyi darabok legyenek. Egy magasabb falú serpenyőben felforrósítunk 1 ek mogyoróolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk 3-4 percig, majd hozzáadjuk a currypasztát. Alaposan megkeverjük, együtt pirítjuk őket még 4-5 percig, közben keverünk, azután a serpenyőbe öntjük a kókusztejet, 1 dl vizet, és főzzük fedő alatt nagyjából 5-6 percig. Akkor jöhet a hús, a lime levelek, keverés, 4-5 perces főzés fedő alatt, majd a zöldbab, újabb keverés, főzés még 10-15 percig fedő nélkül, amíg a hús és a bab megpuhul. Az idő leteltével a serpenyőbe öntünk 1 ek halszószt, adunk hozzá 2 tk nádcukrot, az alaposan megmosott zöldcitrom levét és reszelt héját. Kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Tálaláskor szórjuk meg korianderrel, de persze ez már igazán nem kötelező. Hozzá pedig passzol a sima főtt rizs, láthatják, az előző képen próbáltam is jelezni. 


Aki szereti a csípős ízeket, próbálja ki mindenképp, igényel ugyan néhány nem mindennapos alapanyagot, viszont kevés törődést, egyszerű és gyors. Herr Paprika kifejezetten elégedett volt. Ráadásul én is.


Recept: Das große Buch der asiatischen Küche, Bellavista, 2003 

2011. március 25., péntek

Lila meg a kék


Címadásügyileg már megint formában vagyok, szíves elnézésüket. De van ez a két szín és a rizottó két alkotóeleme, hát ezért. Nem mintha a lila vagy a kék lenne meghatározó, sokkal inkább a két igazán intenzív íz, na de mindegy, most már belebonyolódtam. Talán a zene teszi, írás közben mozog a nyakamon a fejem, Hivest hallgatok, kicsit összerázhatta a gondolataimat.
De akkor rizottó. Kaptam Herr Paprika mamájától radicchiót, ami egy kissé kesernyés ízű salátaféle, tőle indult a történet. Rizottó mostanság nem készült, gondoltam is, itt az alkalom, lecsapok rá, még akkor is, ha Herr Paprikával lejátszottuk a szokásos meccset. Bejelentem, annyira nem örül, de én már nem hiszek el mindent, tapasztalatból dolgozom, elkészül, eszünk, kiderül végül, hogy jó ez mégis, persze ettől még nem számítok változásra, legközelebb sem fog lelkesedni.
A radicchio mellé kéksajt került, kedvelt párosítás, most is bevált. Recept.

 



Radicchiós rizottó kéksajttal


20 dkg arborio rizs
1 kicsi radicchio
10 dkg kéksajt (gorgonzola vagy más)
5-6 dkg vaj
1 kis fej vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
kb. 1 liter zöldségalaplé


A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Ha elérkeztünk ehhez a ponthoz, az edénybe szórjuk a rizst, 2-3 percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Várunk, amíg a bor nagyobb része eltűnik, és kanalanként adagolni kezdjük az alaplevet, közben persze nem felejtjük el időnként megkeverni. Addig folytatjuk a műveletet, amíg a rizs megpuhul, de semmiképp se főzzük szét. 
Miközben alakul a rizottó, a radicchiót szedjük szét levelekre, mossuk meg, a felesleges folyadékot papírtörlővel vagy mással tüntessük el, a leveleket vágjuk vékony csíkokra. Amikor szinte kész a rizs, keverjük hozzá a lila csíkokat, várjunk még 2 percet, zárjuk el. Két lépés még, na jó, három. A megmaradt vajat és a kéksajt kétharmadát adjuk a rizottóhoz, keverjük át. Tányér, rizottó, a tetejére néhány vékony szelet sajt. Bosbarátok a darálót is használhatják.


Itt a péntek, kívánok hát főzésben, evésben, mulatásban, alvásban, láblógatásban, bámészkodásban bővelkedő hétvégét. Tervek szerint imbisz hétfőn jelentkezik.

 

2011. március 24., csütörtök

Mindent bele


Remek ez a sok napsütés, kiváló hatással van a hangulatomra, ha kinézek a szoba sarokablakán, a közeli templomtorony mögött folyton kék az ég. A virágaim is kezdenek életjelet mutatni, meglátjuk, kinek sikerült átvészelnie a telet, a helyzet egyelőre biztató. Már magokat is vetettem a kis ültető kapszulákba (vagy ahogy hívják), a zsázsa, a retek és a borágó már kipattant, persze azt nem tudom, mi történik, ha a sütőtök is elindul, nagy kihívás lenne tököt nevelni az erkélyen. Ha helyzet van, majd beszámolok.
Ebben a hangulatban persze már jó lenne mindig friss zöldséget, gyümölcsöt enni, a medvehagymás túró egészen mohó üzemmódba állított, Herr Paprikát figyelmeztetnem kellett tegnap, hogy igyekezzen megenni a maga részét, különben a végén nem lesz mit. Egyelőre nem lépett. 
A mai leves viszont nem igazán illik a tavaszi hullámba, inkább amolyan szükséges megoldásnak született, a két megörökölt cukkini, a hűtőben lapuló répa és a kamrában puhulásnak induló krumplik felhasználásra. Annyiban azért mégis frissítő, hogy joghurt és citrom került bele, plusz római kömény. És cayenne bors. Egy kis csípés sosem árt.
Mielőtt még a receptre térnék, egy kis emlékeztető: a blog szülinapos bejegyzésénél még mindig lehet egy kommenttel jelentkezni a fűszercsomagért, imbisz facebook oldalán pedig a 10 000 Ft-os vacsoráért.
Akkor főzzünk.





Római köményes zöldségkrémleves joghurttal



2 cukkini
1 nagyobb sárgarépa
2 kis krumpli
1 vöröshagyma
fél citrom
1,5dl  joghurt
római kömény
cayenne bors
olaj


 A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A répát megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk, a megmosott, szárazra törölt cukkinik végeit levágjuk, ugyancsak darabokra vágjuk. Krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk.
Egy közepes edényben melegítünk egy kevés olajat, jöhet a hagyma, pirítjuk üvegesedésig, akkor következhet sorban a cukkini, a répa és a krumpli. A zöldségeket felöntjük annyi forró vízzel, amennyi ellepi őket, sózzuk, majd szórunk a levesbe 2 tk római köményt, 1 kk cayenne borsot, végül belefacsarjuk a citrom levét. Az egészet átkeverjük és addig főzzük, amíg a zöldségek teljesen megpuhulnak. Ha elérkeztünk ehhez a ponthoz, levesszük az edényt a tűzhelyről, várunk, míg egy kicsit kihűl, majd simára turmixoljuk. Ha túl sűrűnek találnánk, akkor adjunk hozzá egy kevés vizet. Végül keverjünk a levesbe 1 dl joghurtot, azután kóstoljunk is persze, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
Ehetjük így vagy pirított mogyoróval, persze más verzió sem kizárt.


Így a végén még ajánlanék egy programot, imbisz lengyel bejegyzéseit ismerőknek nem lesz  meglepő a választás. Ma kezdődik a Polska-rulez! fesztivál, három napig lengyel zenekarok, ételek, italok, egyebek, ha kedvük támad hozzá, menjenek el.

2011. március 23., szerda

Csokoládés győzelem


A tegnapi ünnepi kiadásban már említettem a képen látható csokitortát, amivel még a blogforduló beköszönte előtt sikerült átütő sikert, elsöprő győzelmet aratnom. Imbiszen volt már arról többször is szó, hogy Herr Paprika bizony hiába szereti a táblás, töltött, mogyorós, mindenféle csokoládét, ha süteményről van szó, történik vele valami, és hirtelen a másik oldalra áll. Konkrétan: bizalmatlan arckifejezéssel próbál eltéríteni az ilyen irányú terveimtől. Kezdetben ez sikerült is neki, az utóbbi években már kevésbé, az elmúlt hetekben, hónapokban pedig teljesen kitört rajtam a csokoládés láz, remélem, nem marad velem örökké.
R.-től kaptam 1 szép nagy tábla északi illetőségű étcsokit, érthető, hogy kezdenem kellett vele valamit, így jött a torta, kevés cukorral, sok likőrrel, hozzá pedig mentás gyümölcsszósz, ami persze nyáron lenne az igazi, de most megelégedtem ezzel is.
Torta elkészült, és mivel Herr Paprika nem talált magának megfelelő édességet, végül megkockáztatott egy szeletet. Egy falat, két falat, ez egész jó, még egy, utolsó. Azután bejött a tányéron egy újabb szelet, és akkor elhangzott: - Sajnos ez a torta finom. Én pedig vigyorogtam. Szép ez a győzelem.
Recept.




Csokoládétorta mentás gyümölcsszósszal



13 dkg jó minőségű étcsokoládé
4 tojás
10 dkg vaj
3 kupica narancslikőr
2 ek liszt
méz
nádcukor
30 dkg vegyes erdei gyümölcs (most nyilván fagyasztott)
1 marék mentalevél

 
Az összetört csokoládét a vaj kíséretében vízgőz fölött megolvasztjuk, a folyamat végéhez közeledve beleöntjük a 3 kupica narancslikőrt. A tojásokat megmossuk, feltörjük, szétválasztjuk, a sárgákat 2 ek nádcukorral habosra keverjük, majd lassan a tálba szitáljuk a lisztet, közben keverünk folyamatosan. A kicsit már kihűlt csokoládét óvatosan a tojásokhoz öntjük, keverünk, keverünk. A tojások fehérjéjét csipet sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan a csokis masszába keverjük. Egy kis kapcsos tortaformát (18 cm-es) kibélelünk sütőpapírral, kivajazzuk, majd beleöntjük a masszát, eloszlatjuk egyenletesen. A sütőt hamarabb melegítsük elő 170 fokra, én most nem használtam a légkeverést, tegyük be a formát, süssük a tortát kb. 25-30 percig. Ha készen vagyunk, először csak résnyire nyissuk kis a sütőt, majd némi várakozás után vegyük ki a formát, várjunk, amíg kihűl.
Eközben mossuk meg a mentaleveleket, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk össze. A gyümölcsöket 1-2 ek mézzel főzzük fel, majd miután lezártuk, szórjuk bele a mentát, keverjük át, kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most tessék pótolni.
Tányér, szelet csokitorta, mentás gyümölcsszósz és még egy villa.


Csokoládés sikerem titka a puha, levegős tésztában és narancslikőrben keresendő, azt hiszem. A mentás gyümölcsök sem rosszak persze, szóval nyugodt lelkiismerettel javaslom a sütést. Gombóc Artúrok, hajrá!
 

2011. március 22., kedd

Imbisz 1 éves avagy nyerhetnek egy vacsorát


Nohát a cím mindent elárul, éppen 1 évvel ezelőtt jelent meg az első bejegyzés imbiszen, szóval ma jön egy kis (remélem megbocsáthatóan) szentimentális összefoglaló, a végén pedig elárulom, hova is mehetnek vacsorázni, ha játszanak és szegődik a szerencse. Annyit azért, már most elmondok, nem én fogok főzni, de talán majd ennek is eljön az ideje.
Először én tervezgettem a blogot, azután volt némi családi és baráti ráhatás, közös vacsorák, sukorói hétvégék alkalmával, de valahogy sosem tettem lépéseket előre. 2009 karácsonyán aztán a szüleim, Ágó és Oszi megajándékoztak egy remek fényképezőgéppel, sőt még egy blogot is kreáltak, benne első bejegyzésként néhány fénykép volt egy korábbi vacsoráról, tehát már nem nagyon lehetett tépelődni, halasztgatni. Januárban gondolkoztunk a neven, végül Herr Paprika találta ki, hogy imbisz legyen, ötletet megvettem, nevet lefoglaltam, azután nem történt semmi látványos, de azért fejben készülődtem. Egy kicsit. Az első írás végül március 22-én került fel, akkor még zárt volt a blog, először család, azután a barátok olvasták, majd vettem egy nagy levegőt, imbisz pedig nyilvános lett.
Kezdetben még nem igazán volt összefogott, a fotók, no igen, de azután szépen lassan kialakult, milyen vonalon is mozog imbisz, ezekhez a dolgokhoz mai is ragaszkodom, javultak a képek, rendszeresebbek lettek a bejegyzések, és én szerettem írni. És persze most is szeretem. Nem elemzek tovább, inkább következzen néhány esemény az elmúlt évből, ami fontos, kedves nekem. Az áprilisi teljesítménytúra, az első esős etyek, májusban a sukorói évadnyitó a barátokkal, a remek borkóstoló Szepsynél, azután a teljesen váratlan negyedik hely a Goldenblogon. Szeptemberben a most már hagyományosnak tekinthető utazás a barátokkal, túrával, főzéssel, genovai koktélozással, portofinói dolce vitával és persze a monacói hajókkal és Picassóval. De azért Lucáról se feledkezzünk meg. Októberben néhány remek napig Pécs, azután a novemberi szezonzárás Sukorón. Decemberben sütikommandó és ünneplünk, azután következik Lengyelország, vacsorák Mónikánál, veszett kutyák és persze a kiváló lengyel ételek.Voltak persze emlékezetes vacsorák, borozások, egyebek, de talán ennyi elég is volt a felsorolásból.
Mielőtt még tovább érzelgősködnék, elárulom, mi is pontosan a nyeremény. Oszi, akinek a nevét imbiszt olvasók már jól ismerhetik, felajánlott egy vacsorát a Sphinx étterembe, amit eljátszhatok. A vacsora 2 személyre szól, 10 000 Ft értékű, és hogy kapcsolódjon imbiszhez, a szerencsések kapnak egy kis zubrowka és veszett kutya kóstolót. Nincs más dolguk, mint kedvelni imbiszt és ugyanezt a bejegyzést vagy a játék leírását a blog facebook oldalán. Persze az se baj, ha megosztják másokkal. A játék április 3-án éjfélig tart, azután találkozom a szerencsével és sorsolok. A Sphinx egyébként egy nemzetközi étteremlánc, ami Magyarországon egyelőre egy étteremmel van jelen, Paprikáék már sokszor tesztelték az étlapot és a veszett kutyákat mindenféle társaságban. Jó tanács, aki nyer, mindenképp igen üres gyomorral vágjon neki az estének.
Aki pedig nem szereti a facebookot, csak hagyjon egy kommentet a bejegyzés után, és akkor nyerhet egy általam válogatott fűszercsomagot. Játék ugyancsak április 3-án éjfélig tart.
Vissza még imbisz évéhez, néhány dolog kikívánkozik, hiába próbálom visszanyomni. Köszi Herr Paprika, remélem sok-sok bejegyzéssel bővül majd a rovatod. Köszi Panni, Józsi, Ágó, Oszi, Éva, Péter, Mes, Dzseki, R., Zsuzsi, Herz és Gömbi. Mindenki tudja, miért.
Két utolsó eseményt még leírok, mielőtt befejezném: hétvégén sütöttem egy csokitortát, amit Herr Paprika szeretett, sőt megdicsért, repetázott, követelt. A másik pedig egy mai fényképalbum Dzsekitől, benne fotók azokról az ételekről, amiket megfőzött. Meghatódtam vagy meghatódtam. 


És akkor, kedves olvasók, akik egyszer is erre jártak vagy rendszeresen visszatérnek, egy nagy virtuális ölelés az Önöké. Este iszom egyet imbisz egészségére (erre utal a kép: aperol soda és  1 paprika a nevem miatt),   ha gondolják, koccintsanak képzeletben velem, és játszanak. Örülnék.

2011. március 21., hétfő

Szombat, piac, lazac


Szombaton Herr Paprika dolgozott, én viszont szabad voltam, mi is a legjobb időtöltés ilyenkor: piacra menni. Az egyetlen hibát ott követtem el, hogy nem reggeliztem, éhesen pedig túl lelkesen vásárolok, és most a túlon van a hangsúly, ezért szereztem egy kis croissant-t, ami megehetetlenül száraznak bizonyult. Így végül mégis éhesen indultam el a sorok között, kihívás volt, bevallom, de azért egészen jól teljesítettem. Sikerült például medvehagymát tenni a szatyorba, előtte persze fizettem érte, vettem hozzá túrót, tejfölt, az első evést egyszerűen oldjuk meg, bár én most húsvétig nem eszem kenyeret, de majd a ropogós lapok is megteszik. Azután került még hozzám néhány dolog, de inkább nem sorolnám fel, nehogy unalmukban el se jussanak a mai receptig.
Lazac kikerült a mélyhűtő rejtekéből, ő volt az alap, a többi aztán már egészen spontán garázdálkodás eredménye volt. Én egyedül, meg a konyha. Az ötlet: felfőzök néhány thai citromfüvet és egy darabka gyömbért, kihűtöm a végeredményt, halszósszal és szezámolajjal ízesítem, és ebben áztatom a lazacot néhány órán át. Jó, nem volt nagy kockázat, de azért izgultam minimális fokon. Nem húzom, szerintem, szerintünk igazán jól sikerült, mogyorós tésztával remek szombati vacsora vált belőle.
És mielőtt még jönne a recept, felhívom az érdeklődők figyelmét, itt megnézhetik és meghallgathatják a doromboló Grafitot.




Citromfüves-gyömbéres lazac mogyorós tésztán



4 lazacszelet
3 szál thai citromfű
1 darabka gyömbér (kb. 4 cm-es)
halszósz
szezámolaj
20 dkg kínai tojásos tészta
2 marék mogyoró
szójaszósz
1 csokor koriander
olaj
citrombors


 A citromfüveket, gyömbért megmossuk, majd az előbbit karikákra, utóbbit kisebb darabokra vágjuk. Egy edénybe öntünk kb. 2 dl vizet, mehet bele a citromfű és a gyömbér, lassú tűzön felforraljuk, majd alacsony lángon még nagyjából 6-8 percig főzzük. Ha az idő letelt, levesszük az edényt a tűzhelyről, várunk, amíg a meglehetősen jó illatú folyadék teljesen kihűl.
Közben a lazacszeleteket megmossuk, szárazra töröljük, egy zárható dobozba fektetjük  őket egymás mellé. A kihűlt citromfüves-gyömbéres folyadékba öntünk két evőkanál halszószt és 1 ek szezámolajat, elkeverjük, majd a lazacra öntjük, dobozt lezárjuk, hagyjuk a halakat pácolódni néhány órán vagy akár egy éjszakán át.
Sütéskor a lazacszeleteket kiemeljük a folyadékból, szárazra töröljük, majd serpenyőben kevés olajon megsütjük őket (persze választhatjuk a sütőt is, ha szimpatikusabb), ha van kevünk hozzá, megszórjuk egy kevés citromborssal is a halat. Közben a tésztát egy mélyebb tálba rakjuk, öntünk rá kb. 2 dl forró vizet, adunk hozzá egy csipet sót, lefedjük, 5-6 percig állni hagyjuk. Az idő leteltével ellenőrizzük az állagot, ha megfelelőnek ítéltük, az esetleges megmaradt folyadékot leöntjük róla, meglocsoljuk szójaszósszal, rászórjuk az összetört mogyorót és az apróra vágott koriandert, átkeverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
Tányér, tészta, hal, ruhára vigyázni, nehogy ráugorjon némi szójaszósz. 


Holnapra meglepetéssel készülök, de most még titkolózom, szóval remélem, kíváncsiak. Csak ki ne lyukadjon az oldaluk.

2011. március 17., csütörtök

Növényt nekem!


A melegedő idő és a tudat, hogy már március, kezdik előhívni egyik nagy szenvedélyemet, a kert nélküli kertészkedést, így amikor vasárnap Herr Paprika, az ő mamája és én beszerzésre indultunk, csak egyet akartam. Növényt venni. Lehetőleg nem egyet. Végül az utolsó állomáson jött a szerencse, nagyot mosolygott, én pedig megláttam az állványon sorakozó, leárazásra ítélt fűszernövényeket.Van bennem megmentői hajlam, gyerünk, vigyünk minél többet, de felügyelet mellett csak kettőt kockáztattam meg, többre nem lett volna hihető magyarázat, petrezselyem az ablakban, bazsalikom már a halálán, a rozmaring meg ugyebár évelő és az erkélyen vár. Így tehát citromfű és menta került a kosaramba (és akkor csak őszintén: van esély rá, hogy az előbbi kihajt az itthoni cserépben, a másik meg a ládában, de ezt Herr Paprikának nem árultam el). 
Egy korábbi állomáson olyan olcsó padlizsánt fedeztünk fel, amit képtelenek voltunk ott hagyni, így az már biztos volt, sütni fogok. A padlizsán nagy barátom, minden formában, most citromfüves öntet készült hozzá, a tetejéről pedig hiányzott volna a ropogás, így társult hozzá a mogyoró és a morzsolt, pirított kenyér.
Recept.
 



Sült padlizsán mogyoróval, kenyérmorzsával, citromfüves öntettel



2 feszes padlizsán
1 szelet száraz kenyér
1 marék citromfűlevél
1 marék mogyoró
sherry ecet (vagy lágy borecet)
extra szűz olívaolaj
olaj
bors


 A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, végeket levágjuk, majd egy nagyon éles kés segítségével hosszában kb. 1 centis szeletekre vágjuk. Persze mérni azért nem kell. Egy serpenyőben (ami ideális esetben grill) olajat melegítünk, majd szép sorban megsütjük benne a padlizsánszeleteket. Ha nagyon eltűnt az olaj, lehet pótolni, de igazán jó serpenyőben igazán kevés is megteszi. A kész példányokat papírtörlővel letakart tányérra rakjuk.
Közben a mogyorót megpirítjuk szárat serpenyőben, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban egy kicsit megtörjük. A kenyeret pirítóba dogjuk, azután kézzel összemorzsoljuk (persze nem a forró szeletet). A citromfűleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, összevágjuk. Egy kisebb tálban összekeverjük a citromfüvet olívaolajjal és ecettel, mindenki dolgozzon ízlése szerint. Még egy csipet só és frissen őrölt bors.
Padlizsánra kenyérmorzsa és mogyoró, rá a citromfüves öntet. Hidegen, langyosan egyaránt ajánlott.


A megmaradt padlizsánt tegnap este megsütöttem, most feta helyett ricottával töltöttem, de minden más maradt a tavalyi verziónál. És így bebizonyosodott, hogy de jó is a menta a ház(tartás)nál.

Végül egy kis helyzetjelentés, így fest a márciusi Grafit:


 



2011. március 16., szerda

Tavasz van, gyaloglunk


Ma nincs recept, inkább egy rövid beszámoló, mert nem múlhat el az első tavaszi túra, pecsétgyűjtés, esés és izomláz néhány soros összefoglaló nélkül. Lesz azért egy kis gasztro,  gyaloglás után kell a bőséges ebéd, nekünk mindenképp, olvashatják majd, hova is tértünk be.
Herr Paprikával szombaton tehát elhagytuk a várost, 3 napig tudtam messzire nézni, reggel volt madárcsicsergés, a kertben terepszemle, ággyűjtés és rügyfigyelés, meg persze Grafit. A túrát hétfőre időzítettük, azt ígérték az időjárás-jelentések, hogy ez lesz a legmelegebb és legszárazabb nap, én elhittem, reggel aztán borús tekintettel néztem a borús eget, de azért elindultunk, Herr Paprika mamája elszállított minket Bodajkra, útközben már kopogott az eső a szélvédőn, mindegy, kabát a hátizsákban. Bodajkon a Fenyő bisztróban megszereztük az első két pecsétet, azután a vasútállomáson hozzá még kettőt, így aztán most egyetlen helyre négy is jut.




Ha eddig nem lett volna egészen egyértelmű, a képet nézve már biztosan az, a kéktúra egyik szakaszának vágtunk neki (tavaly szerepelt is már néhány gyaloglós bejegyzés imbiszen), Bodajkról indultunk, azután következett Csókakő és persze a vár, ami ugyan nem szerepel közvetlenül az útvonalban, de ha már ott, hát felmásztunk persze. A cél pedig Gánt, 19 km, kevés szint fel és le, szezonkezdésnek éppen ideális. Az idő is barátságosan alakult, elkerült minket az eső, kisütött a nap, és végül a talaj sem volt olyan nedves, ahogy vártuk. Akadtak persze egyensúlyozós, süllyedős részek, én kétszer nyomtam a fenekem a földhöz, de semmi károsodás, csak emlegettem a teremburáját. Összességében azonban elégedettek voltunk, tartottuk az előirányzott szintidőt, elfogadható pulzust produkáltam felfelé, és vittünk magunkkal elég vizet. Viszont otthon hagytam a saját dzsekimet, Herr Paprika a bicskáját, és a Rockenbauer sorozatból is a következő részt sikerült magunkkal hozni. Szóval érezhetően eltelt néhány túramentes hónap. De majd belejövünk.


Gánton a Vértes vendéglőben kaptunk pecsétet, sört és délutáni ebédet is. Most először jártam Gánton, így nyilván a Vértesben is, ami számomra nagyon kellemes meglepetést okozott. Nagy terek, sok vendég, kifejezetten barátságos pincérek, akik nem méregették bizalmatlanul a sáros nadrágban betérő Paprikáékat, jó hangulat és teljesen rendben lévő ételek. Éhesek voltunk, nagyon, csak csokit, krówkát és néhány kekszet vittünk magunkkal, Herr Paprika egyértelművé is tette, most húst eszünk. Én végül az étterem történetéhez passzoló sváb tejfölös húst választottam krumpligombóccal, Herr Paprika pedig szarvaspörköltet galuskával. Fénykép az első (két) falat után:



Elégedett gyomorral még elsétáltunk a Gránás turistaházig, ha legközelebb netán szállás kellene, azután haza. Este altatni nem kellett, másnap okozott egy kis kihívást a lépcső, de azért nem volt olyan rossz érezni, hogy van lábam.

Folytatás várható hamarosan.

2011. március 11., péntek

Törökül sütök


Aki olvasta az elmúlt napokban imbiszt, biztosan nem lepődik meg, talán nevet, mosolyog vagy kicsit bosszankodik, de nem bírtam, így van ez, már megint valami török, ráadásul két változatban. A pizza jó barátom, szoktam sütni is, bár itt még sosem szerepelt, de majd egyszer megjelenik biztosan. A török változatot (lahmacun) kóstoltam már, leginkább bárányhússal készül és jólesőn fűszeres, de most nem vágytam húsra, tehát készült két alternatív változat, amihez a kiinduló pontot ismét az Oriental Basics adta, ott szerepel a joghurtos fetakrém, ami az én pizzáim alapjául is szolgált. Az egyik azután dióval, mentával és pul biberrel egészült ki, a másik ugyancsak dióval, petrezselyemmel és sumackal. Kaptam ugyanis sumacot is Isztambulból, ami tulajdonképpen egy savanykás ízű fűszer, és őrölt szömörcéből állítják elő.
A tészta is kapott egy kis török hozzávalót, a csomagban érkezett ugyanis egy kekik nevű fűszerkeverék, ami elvben szárított kakukkfű és oregánó keveréke, az enyémben azért az utóbbi az uralkodó. Oregánót szoktam az olasz pizza tésztájába is rakni, ez az én kis perverzióm, követni nem kell, nyugodtan elhagyhatják. Még egy megjegyzés, a pul biber most azért megmutatta, hogy csíp ám, ha akar.
Recept.




Török pizza duplán


25 dkg liszt
12  g friss élesztő
olívaolaj
szárított oregánó
cukor
20 dkg feta
1,5 dl joghurt
1 tojás
1 csokor petrezselyem
1 csokor menta
2-3 marék dió
pul biber (darált csípős paprika / chili)
sumac 



Az élesztőt 1,5 dl langyos vízben 1 kávéskanál cukor kíséretében felfuttatjuk. A lisztet tálba öntjük, megszórjuk 1 tk oregánóval, 2 tk sóval, meglocsoljuk 1 ek olívaolajjal, majd a közepében kialakítunk egy kis mélyedést, abba öntjük az élesztőt. Lassú mozdulatokkal elkezdjük beledolgozni a lisztet, majd ha már felvette a teljes folyadékot, addig gyúrjuk, amíg szép, egynemű tésztát nem kapunk. Golyót formálunk belőle, megszórjuk liszttel, a tálat konyharuhákkal betakarjuk, meleg helyre tesszük, 1-2 órán hagyjuk növekedni.
Amíg várakozunk, jöhet a többi előkészület. A petrezselymet és a mentát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Előbbi szárait levágjuk, utóbbiról lecsipegetjük a leveleket, mindkettőt apróra vágjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk amíg kihűl, azután mozsárban összetörjük. A fetát a joghurttal és a tojással egy kisebb tálban simára keverjük.
A megkelt tésztát négy részre vágjuk, belisztezett deszkán kézzel vagy nyújtófával vékonyra nyújtjuk, lehet kerek vagy tortaszelet alakú is, de más megoldás sincs kizárva. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, belerakjuk egyenként vagy kettesével a tésztalapokat, 200 fokos sütőben (légkeverés) 3-4 percig sütjük, azután kivesszük, következhet a pakolás.
Mindkét verzió alapja a joghurtos feta, az egyikre kerüljön még menta, dió és ízlés szerint pul biber, a másikra petrezselyem, dió és sumac. A mennyiség 2-2 példányra lesz elegendő, persze maradhatnak csak az egyiknél, ha szimpatikusabb.
A tészta széleit körben vagy csak 3 oldalon felhajtjuk, a tepsit visszatesszük a sütőbe, kb. 6-8 percig sütjük. Kés, villa vagy csak kéz, mellé valamilyen zöldsaláta, ehetünk.






Nyakunkon a hosszú hétvége, mindenkinek remek napokat kívánok, mulassanak, levegőzzenek, egyenek, igyanak és szerintem próbálják a török pizzát. Én nagyon (meg)szerettem. 
Tervek szerint szerdán jövök. 


Ötlet: Schinarl-Dickhaut: Oriental Basics, Gu Verlag, 2004


2011. március 9., szerda

Paprikás hangulatban


Mióta tele a szatyrom mindenféle török fűszerrel - és inkább nem pakolom ki őket, mert olyan jól mutatnak együtt, a gyalogos útvonal mellett hevernek a lakásban, én pedig lépten és nyomon belenézhetek, hogy hízzon, ami ilyenkor szokott -, ha támad a fejemben szabad kapacitás, akkor folyton arra gondolok, mit fogok kezdeni velük. Oszi tegnap meg is jegyezte, Isztambul ilyen tempó mellett hamar a gyomromban végzi. Persze ehhez hatalmas mennyiségeket kellene gyártanom, és egyébként is csillapodik majd a lelkesedés, megáll egy normális szinten (vagy inkább átveszi a helyét valami más), de most még tartja magát ez az állapot.
A pul biber kerül ma sorra, ami sokak számára ismerős lehet a török büfékben elfogyasztott kebap csípős szószából, tehát durvára tört piros paprikáról van szó, benne a mag, néha sóval. Elvben ez egy száraz keverék, én még friss változattal rendelkezem, tele van nedvességgel, és elhihetik nekem, nagyobb mennyiségben szerethető látvány, de csak óvatosan vele, csípős és egy pillanat alatt megfest bármit, amihez hozzáér.
Avokádóleves készült, nevezhetnénk persze italnak is, hideg és öt mozdulattal elkészül, de én a levesre szavaztam. A joghurttól savanykás, hozzá csapódva jön a pul biber csípőssége, és ráadásul kecskesajt. Nagy kockázatot nem vállaltam, az alábbi mennyiség 1 adagot eredményez, nem akartam Herr Paprikán kísérletezni.


 


Joghurtos avokádóleves és pul biber


1 érett avokádó
2 dl natúr joghurt
1 dl ásványvíz
1-2 tk pul biber (chilipehely, darált csípős paprika)
kecskesajt (opcionális)




Az avokádót meghámozzuk, magját kivesszük, kisebb darabokra vágjuk, egy tálba tesszük. Jöhet a joghurt és az ásványvíz, végül 1 tk só. Turmixgéppel addig pürésítjük, amíg szép sima és krémes lesz. Ha túl sűrűnek találnánk, adjunk hozzá még egy kevés ásványvizet.
Öntsük a levest egy pohárba vagy tányérba, tegyünk a tetejére 1-2 teáskanálnyi pul bibert (vagy chilit, darált paprikát), ha pedig még ennél is tovább merészkednek velem, akkor 1-2 szelet kecskesajtot javasolnék hozzá. 




Nyáron, izzadós időben lenne az igazi, mindenképp ismételni fogom. Azért ebben a kezdődő tavaszban is gyorsan eltűnt(ettem).

 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails