2011. március 7., hétfő

Dió, gersli, dió


Bár úgy tűnhetett, pénteken eltűntem, nem írtam, nem főztem, azért valami mégis történt imbisszel. Kisorsoltam a Szepsy furmintot, itt megnézhetik, kit választott a szerencse (És én is várom a jelentkezését, hogy még azelőtt megváljak a bortól, mielőtt egy gyenge pillanatomban meginnám. Persze ilyen nem lesz.). 
Voltam egy kicsit vendég is lánytársaságban, utólag is köszönöm a salátát, a bort és a remek mentás desszertet. Lesz valami mentás hamarosan imbiszen is, érzem. Egyébként teljes lassúságban telt a hétvége, a konyhában is, Herr Paprika kívánságára narancsos marharagut főztem, mellé most nem polenta, hanem zsemlegombóc került, így is szerettük, továbbra is őrzi a kategórián belül az első helyet. És jó hozzá a vörösbor.
Vasárnap aztán meglátogattuk az Isztambulból hazatért Ágót és Oszit, kaptam sok-sok ehető és megfőzhető dolgot. Számíthatnak török ételekre, ugye nem meglepő. Aki pedig nem fél egy kis méztől és pisztáciától, szóval nem fogyókúrázik, az megnézheti az isztambuli baklavákról készült képeket a facebookon.
És akkor néhány szó a gersliről, ha már egyszer ő lenne a bejegyzés főszereplője. Könnyű és gyors saláta, kicsit azért is készült, hogy felhasználjam a megmaradt alapanyagokat. Ha őszinte akarok lenni, akkor a Herr Paprikától kapott dióecetet is nagyon szerettem volna kipróbálni. Íme.




Diós gerslisaláta


1 kis bögre gersli
2 marék dió
rukola
2 zellerszár
dióecet (vagy egy lágyabb borecet)
olívaolaj
bors


Egy kisebb edényben melegítünk egy kevés olívaolajat, 1-2 percig pirítjuk benne a gerslit, majd felöntjük 2 bögrényi vízzel, sózzuk, addig főzzük, amíg megpuhul. Ha elkészült a gersli, leöntjük róla a megmaradt folyadékot, szűrőbe borítjuk, hideg vízzel átmossuk, alaposan lecsöpögtetjük. Közben megtisztítjuk a zellerszárakat (késsel megszabadítjuk őket az elrághatatlan szálaktól), majd hosszában félbevágjuk, végül kis darabokra vágjuk. A rukolát megmossuk, szárítjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, mozsárban egy kicsit összetörjük.
A gerslit meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, dióecettel, alaposan átkeverjük, majd jöhet a zeller, a rukola és a dió. A végén adunk még hozzá egy kevés sót és frissen őrölt borsot, kóstolunk, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni. Villa, ehetünk.


Ha már ilyen hosszú volt a bevezető, itt csak röviden. Próbálják ki, és bár még nincs másik vélemény, csak az enyém, azért higgyék el, a gersli hidegen is finom.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails