2012. július 27., péntek

Cukkinis süti másodszor


A héten tartottam egy cukkininapot, ami azért érdemelne mindenképp említést, mert saját termésből főztem, meg sütöttem. Tudom, hogy sokaknak nincs ebben semmi izgalmas, de egy első szezonos kertész a budapesti lakásában azért megjegyzi ezt a pillanatot. A mi nápolyi fajtánk egyelőre hatalmas levelekkel, sok virággal és kevesebb terméssel ajándékozott meg minket, a leszedett cukkinik viszont csíkosak, feszesek és igazán finomak. Most cukkinis reginette készült, és nem tudom magamban tartani, eddig ez volt a legjobb cukkinis tésztám, pedig nem került bele semmi különös. Bacon, fokhagyma, fehérbor, reszelt cukkini, kevés só és frissen őrölt bors, végül parmezán. Láthatják, valóban semmi figyelemreméltó, de így együtt valahogy nagyon kedvemre való volt. Vagy egyszerűen jókor találkoztunk, ki ez már nem derül.
A másik cukkiniből mindenképp sütit akartam sütni, és igen, szerepelt már ilyen imbiszen, de azóta is szerettem volna kipróbálni egy másik változatot. A cél az volt, hogy csokoládésabb legyen a hatás, és a tészta a sütés után is lágy és könnyű maradjon. Azt hiszem, ez így is alakult. A napraforgómag igazából véletlenül került a receptbe, akartam valami ropogósat, és mostanában többször fordult meg itthon napraforgómag, így aztán gondoltam, kipróbálom a sütiben. Nem bántam meg.
Itt a vége, sütit sütünk.





Cukkinis-napraforgómagos süti


30 dkg reszelt cukkini
4 tojás
5 ek liszt
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
10 dkg vaj
10 dkg sótlan napraforgómag (héj nélkül)
méz vagy nádcukor


A tojásokat megmossuk, szárazra töröljük, majd szétválasztjuk. A tojássárgákat kikeverjük ízlés szerinti mennyiségű mézzel (vagy nádcukorral), majd beleszitáljuk a lisztet, közben keverünk folyamatosan. A csokit kisebb darabokra törjük, majd vízgőz felett a vaj kíséretében felolvasztjuk. Kicsit hagyjuk hűlni, majd lassan a lisztes tojáshoz keverjük, azután jöhet a reszelt cukkini és a napraforgómag. A napraforgómagot kisebb darabokra törhetjük, ha úgy szeretnénk. A tojásfehérjéket csipet sóval kemény habbá verjük, majd óvatos mozdulatokkal a masszába keverjük.
Egy 26 centis kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, és kivajazzuk. A formába öntjük a masszát, szépen eloszlatjuk. 170 fokos sütőben (légkeverés) kb. 30-35 percig sütjük,  pár percig hagyjuk a sütőben hűlni, majd kicsit kinyitjuk a sütő ajtaját (tűpróbával ellenőrizhetjük a végeredményt). Tíz perc után vegyük ki a sütit, késsel lazítsuk meg a forma szélét, vegyük le, aztán már nincs semmi akadály. 
Szelet süti, tetejére lekvár (nálam meggy-málna), vagy egy gombóc vaníliafagyi, villa, eszünk.


Nahát, péntek már megint, hát tervezzenek egy jókora láblógatást, ahogy én is. Nyakunkon az augusztus, szóval merüljenek el a nyárban, mielőtt még elfogy.


2012. július 23., hétfő

Kertészeti híradó: színesedés


Pénteken ígértem a nagy paradicsomos bejegyzést, de előre szólok, a mai még bizony nem az. A kiskertben ugyanis egyesek gyorsabbak másoknál, bár persze semmi meglepő nincs abban, hogy a koktélparadicsomok hamarabb sárgulnak, érnek, mint nagy és kerek társaik. Szóval még várni kell néhány napot, mire valaki lassít, más meg sietősre fogja. Az viszont már vasárnap is jól látható volt, hogy megállíthatatlanul elkezdődött a színesedés, sárgulnak, pirosodnak és remélem, majd feketednek is a kisebb, nagyobb labdák. Így aztán amíg nem lesz egy igazi paradicsomszüret, aztán valami a tányéron is, jön néhány kép, mert azért már most büszke vagyok az első szezonra, bevallom. Paradicsomok a kiskertben.













És még a lábam is felbukkan valahol.


2012. július 20., péntek

Pénteki gyors: cukkinis-paradicsomos pasta


Mindenféle szezon van, fesztiválozós, dinnyevős, lecsófőzős, kovászos uborkás, messzire vagy közelre utazós, rövid nadrágos, barackos, fagyigombócos, és itt abba is hagyom. A mai pénteki gyors is illik a sorba, van benne cukkini, paradicsom, idei fokhagyma, hagyma, a többiek meg ugye szükségesek kiegészítőként. A tésztának pedig mindig szezonja van.
A cukkinik, érett paradicsomok az otthoni kertből kerültek hozzánk, ahogy a hagymák is, és igen, tudom, milyen szerencsés helyzetben vagyok. Bonyolult főzéshez valahogy még mindig nem jött meg a kedvem, és nem is akartam erőszakoskodni magammal, így aztán egy valóban nagyon gyorsan elő- és elkészíthető tésztaétel készült a kapott alapanyagokból. Vacsorának erősen javasolható, még egy végtelenül elkedvetlenítő vagy éppen megunt nap után is, a főzés egyébként is hasznos hangulatjavító, javaslom mindenkinek. Közben kell egy kis zene, énekelni ér, és a fejmozgatás sem tilos. Hozzánk ugyan néha átnéz a szemközti konyhaablakból egy hölgy, aki talán egyszer-egyszer furcsának találhat minket, de ki bánja. 
Itt a vége, pasta lesz, és persze főzni vidáman is ajánlott.






Cukkinis-paradicsomos spagetti


3-4 kicsi, zsenge cukkini
8-10 koktélparadicsom
10 dkg bacon (elhagyható)
1 kisebb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
0,5 dl száraz fehérbor
olívaolaj
parmezán
bors
30-40 dkg spagetti



A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Ugyanezt tesszük a fokhagymagerezdekkel is. A cukkiniket megmossuk, szárazra töröljük, végeket levágjuk, majd vékonyan meghámozzuk, de ettől el is tekinthetnek, végül kisebb kockákra vágjuk. A bacont felcsíkozzuk.
Egy magasabb falú serpenyőben melegítünk egy evőkanál olívaolajat, rádobjuk a hagymát, sütjük, míg üveges nem lesz. Akkor jöhet a bacon és a fokhagyma, addig pirítjuk őket, néha megkeverve, míg a szalonna meg nem pirul egy kicsit. A serpenyőbe öntjük a bort, várunk, míg az alkohol elpárolog, majd jöhet a cukkini, kevés só, frissen őrölt bors, keverés, fedő.
A spagettit a szokásos módon megfőzzük, a főzővizéből néhány kanállal átmerünk a serpenyőbe. A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, felezzük. Ha a cukkini már szinte elkészült, a serpenyőbe dobjuk a paradicsomokat, néhány percig még együtt pároljuk őket, aztán készen is vagyunk. Kóstolás persze nem marad el, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni. Ha kevésnek találnák a folyadékot, merjenek még néhány kanál főzővizet a serpenyőbe.
A spagettit leszűrjük, összeforgatjuk a paradicsommal, cukkinivel. Úgy három adaggal számoljanak. Tányér, tészta, tetejére reszelt parmezán, esetleg még egy kevés frissen őrölt bors, egy locsolásnyi olívaolaj, villa a kézbe, eszünk. A péntek persze felcserélhető keddel, szerdával, ahogy épp a kedvük tartja.


Péntekre már csak a megszokott. Legyen jó hétvégéjük, főzzenek, egyenek, igyanak, mulassanak, szellőztessék meg magukat valahol, valahogy. A hírek szerint a kiskertben színesednek a paradicsomok, ha lesz szüret, jövő héten jön a nagy paradicsomos bejegyzés imbiszen.



2012. július 16., hétfő

Nyári híradás


Gondoltam, írni kellene, mert úgy elszaladtak imbisz mellett a napok, és még azt sem mondhatom, hogy itt lenne a nyári szünet. Csak nem főztem semmi dokumentálásra érdemest, vagy megettük, mielőtt kamera került volna a kezembe. Szóval ez most amolyan helyzetjelentés, júliusi beszámolás.
Amíg forró volt még a lábujjam is (ami nagy dolognak mondható, ugyanis már kislányként a hideg lábfej volt az egyik védjegyem) leginkább csak a reggeli kefir, napközbeni dinnye keretben mozogtam, ami persze nem egészen igaz, mert azért ettem mást is, sőt néha még főztem is. A múlt hét legsikeresebb vacsorája két, közepesnek mondható padlizsánból készült, és mivel Herr Paprika meglepetésszerűen örült, és ismétlést kért, hát most leírom ide. A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük,  fél centi vastagon felkarikázzuk, majd kevés olívaolajban mindkét oldalukat megsütjük. Két paradicsomot megmosunk, szárazra törölünk, felkarikázunk. Két mozzarellagolyót ugyancsak felszeletelünk. Egy tűzálló tál aljába fektetünk egy réteg padlizsánt, jöhet kevés só és bors, azután néhány paradicsomkarika, friss bazsalikomlevelek, egy kevés reszelt fokhagyma, néhány szelet mozzarella, majd újra padlizsán. A pakolást addig folytatjuk, amíg kitartanak az alapanyagok, a tetejére mindenképp mozzarella kerüljön, és ne legyünk fukarak magunkhoz, locsoljuk meg az egészet még egy kis olívaolajjal a végén. Tegyük a tálat 180 fokos sütőbe (légkeverés), és süssük addig a rakott padlizsánt, míg a mozzarella megolvad és pirulni kezd. Hozzá egy szelet pirított kenyér, néhány kanál nyers paradicsomszósz (sűrű paradicsomlé, só, bors, lehelet cukor, 1-2 gerezd fokhagyma, olívaolaj összeturmixolva) és mondjuk egy pohár hideg, száraz fehérbor. Készen is vagyunk.


Panni is itt járt, és amikor feltette a kérdést, mit is főzzön nekünk, nem gondolkodtam sokáig.  Hetek óta vágytam már egy jó töltött paprikára, szinte már rászántam magam, hogy meg is főzzem, de aztán Panni jött, és én gyorsan átengedtem a feladatot, mert abban ugye egyetértünk, amit Anya készít, az valahogy nem másolható. A töltött paprikás akcióhoz néhány konyhai előkészítés mellett annyiban járultam hozzá, hogy javasoltam, rizs helyett gersli kerüljön a töltelékbe, és Panni nem mondott nemet. Minden egyéb a megszokott rendben zajlott, elkészült a húsos-gerlis töltelék, a paprikákról lekerült a kupak, hogy beférjen, aminek be kell férnie, azután paradicsomszószban főttek, amíg meg nem puhultak, és a végén még egy gyenge rántás is készült. És most nem azért dicsérek, mert az Anyukám főzte, de a töltött paprika remek lett, meg is beszéltük Herr Paprikával, hogy ez így kifogástalan, és tőlünk ezentúl mindig készülhet gerslivel. Történetnek itt a vége.
Az első kép láttán már biztosan kitalálták, ettünk a hétvégén barackos gombócot is, és de jó volt. Én amúgy is barackfüggésben szenvedtem az elmúlt hetekben (ha éppen nem dinnyét akartam), szóval Herr Paprika javaslatára azonnal rávágtam az igent. Nálunk egyébként Herr Paprika a gombócfelelős, én vagyok a kukta, a lelkes elő- és utókóstoló. A recept Horváth Ilona klasszikusából származik, de nem voltunk vele egészen elégedettek, főleg Herr  Paprika bosszankodott egy-két fázisban, és kiadta az utasítást, hogy húzzam át a könyvben ceruzával az egész tojást, és írjam mellé az egy tojássárgát. De az is lehet, legközelebb maradunk a tojásmentes verziónál. A végeredményen a kis viszontagság meg se látszott, de azért javasoltam Herr Paprikának, hogy minél hamarabb teszteljük a végleges verziót. Nem mintha újabb adag gombócot próbálnék biztosítani magamnak, csakis a technológia miatt.


Kertészkedtünk is egy keveset, leszedtünk egy igazán méretes cukkinit (a képen még egy korábbi termés szerepel), számíthatnak tehát a megjelenésére imbiszen. A cukkinik egyébként továbbra is hatalmasak, kénytelen voltam fodrásszá lényegülni, és levágni jó néhány levelüket, hogy ők és a környezet jusson napfényhez is. Felkaróztuk Péter segítségével a paradicsomokat, és végre megkezdődött a rég várt színesedés, a villanykörte alakú paradicsomok közül többen citromsárgán világítottak a levelek között. Érzem, jön a paradicsomszüret, és persze majd beszámolok.
Itt a vége, mielőtt még végleg megunják, aki eddig eljutott, igazán jó hozzám. Legközelebb lesz már, ígérem, egy normálisnak mondható receptes bejegyzés is. 


2012. július 10., kedd

Töltött pljeskavica, rakéta meg a grill


Nyár van, hát persze hogy kell a víz, a fröccs, a tölcsérre gombócok, a késhegyre dinnyemag, üvegbe uborka, kenyérre paradicsom, tányérba lecsó, fejre szalmakalap, talpra a semmi, reggel jegeskávé, este habos sör. Ha kihagytam valamit, szabadon kiegészíthető. És persze grillezni is kell, mert az első próba után valahogy folyton jön az ismétlési kényszer, és engedni muszáj. Herr Paprikával eddig tudtunk várni, és miután megnéztük az agárdi Cigánymeggy fesztivált, ettünk egy kiváló csirkecombot és egy igazi meggyes-túrós rétest, megszavaztunk egy rövid pihenőt, aztán jöhetett a grill.
Egy-két hete vágytam már egy jó pljeskavica után, és mivel a horvát tenger és én a következő hetekben nem kerülünk közelebb egymáshoz, így ideje volt saját kézbe venni a megvalósítást. És nagy mosollyal meggyőzni Herr Paprikát. Előkerült tehát újra a Rakéta porszívó, lett parázs, megsült a paprika, aztán a fetával töltött pljeskavicák, a kis kolbászok, a fóliában sült krumpli. Ajvár, joghurt, tálba saláta, villa, kés, aztán csak a szuszogás. Barack meg gombóc vanília. 


Itt a vége, grillezünk, meg porszívózunk persze.




Fetával töltött pljeskavica


30-30 dkg darált sertés- és marhahús
1 közepes vöröshagyma
10 dkg fetasajt
2 tk őrölt pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
olaj
bors


A kétféle húst egy mélyebb tálba rakjuk. A vöröshagymát és a fokhagymagerezdeket megpucoljuk, az előbbit apróra vágva, az utóbbit lereszelve a húshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, beleszórjuk a pirospaprikát, majd hozzáadunk kb. 1 evőkanál olívaolajat, végül az egészen alaposan, kézzel átgyúrjuk. A fetasajtból vékony szeleteket vágunk.
Tenyerünkbe veszünk egy közepes gombócnyi húst, szétlapítjuk, a tetejére helyezünk egy szelet fetát, majd két oldalról szépen rásimítjuk a masszát. A végeredmény egy kerek húspogácsa, nem túl vastag, a feta pedig rejtve marad.
Süssük a grillen mindkét oldalát kb. 10 percig, a késze pljeskavica ajvárral, salátával, fóliában sült krumplival, grillezett, joghurtos paprikával az igazi. Ha máshogy szeretnék, persze nem lesz harag.


A sült paprika szerepelt már imbiszen, de akkor a végeredményt megettük, mielőtt lefotózhattam volna. Most ezért kap egy kis helyet, már csak azért is, mert szezon és szezon között egy kicsit elfelejtem az ízét, hogy aztán annál nagyobb lelkesedéssel egyem. Nem kell hozzá más, mint fejenként 1-2 paprika és zsíros, sűrű joghurt. A paprikákat addig sütjük a grillen, amíg a külsejük megfeketedik, akkor zacskóba velük, hagyjuk bekötve párolódni. Tíz perc múlva elkezdhetjük lehúzni a héjukat, ujjakra vigyázni, garantált a forróság. A csumát kivehetjük, végül tányér, paprika, néhány kanál joghurt. Próbálják ki, nem hiszem, hogy csalódást okozna.


Grillezzenek, mi sem teszünk még pontot arra a végre, szóval lesz itt még porszívózás, azt hiszem.

2012. július 6., péntek

Gőz és mángoldtekercs


Jól látják, érzik, gondolják, tovább is van, mondom még. Konkrétabban, a kiskertben még mindig jól bírja magát és növekszik töretlenül a mángold, annak ellenére is, hogy a körülmények egy kicsit nehezebbé váltak. A paradicsomok ugyanis egyre magasabbak és terebélyesebbek, a mángoldok igyekeznek ugyan, de jól láthatóan fejükre nőttek a szomszédok. A levelek minőségén ez azonban cseppet sem látszik, és a korábbi levesfőzés, párolás és már nem emlékszem után ideje volt valami újat kipróbálni. Jöhetett a gőz.
A technika nem ismeretlen a konyhában és imbiszen, ha nem tévedek, kétszer szerepelt már gőzölt tekercs a blogon (ha nem így van, valaki majd kijavít), most pedig itt a harmadik. És lesz negyedik is persze. Nem mondom, hogy könnyű, dalolós szívvel kezdtem el a konyhai tevékenységet, a lakásban kialakult kánikula engem sem tett frissebbé, de ez nyilván nem újdonság mostanában. Aztán ahogy haladtam előre, rájöttem, nem is olyan kínzó és drámai és keserves a keverés, hajtogatás, tekerés, a gőz meg nem nekem jut a végén. Panaszra semmi ok.
Itt a vége, mángoldot tekerünk.






Ricottával töltött, gőzölt mángoldtekercsek


kb. 15 nagyobb mángoldlevél
5-6 kisebb mángoldlevél
15 dkg ricotta
1 tojás
1 marék dió
bors 
őrölt szerecsendió


A mángoldleveleket alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, papírtörlővel felitatjuk a megmaradt nedvességet. A kisebb leveleket csíkokra vágjuk, félretesszük, a nagyobbak végén levágjuk a felesleges szárrészt.
Egy tálban összekeverjük a ricottát, a mozsárban összetört diót és a tojást, belekeverjük a csíkokra vágott mángoldleveleket, végül ízesítjük sóval, borssal, őrölt szerecsendióval.
Jöhet a töltés. A leveleket egyenként deszkára fektetjük, a keskenyebbik végüknél rájuk helyezünk kb. két teáskanálnyi tölteléket, két oldalt kicsit felhajtjuk a leveleket, majd szorosan és persze óvatosan feltekerjük. A kész tekercsek egymás mellé helyezzük a párolóbetétre.
Egy megfelelő méretű edényben vizet melegítünk, belehelyezzük a párolóbetétet, fontos, hogy a tekercseket ne érje közvetlenül víz (én a svéd áruházban beszerzett párolóbetétet használom). Az edényt lefedjük, majd kb. 8-10 percig gőzöljük a mángoldtekercseket, azután kiemeljük a párolóbetétet. 
Tekercs, tányér, kéz, esetleg egy kis fűszeres joghurt mártogatni. Készen is vagyunk.


Nyakunkba fúj lassacskán a hétvége, és még ha ez a lehelet kicsit forrónak is tűnik, azért élvezzék a nyári napokat. Víz, hideg fröccs, sok gyümölcs, víz, azért ne felejtsenek el enni valami rendeset. Az én terveim is hasonlók.


2012. július 3., kedd

Gépesítünk avagy spenótos ravioli


Két-három éve licitáltunk sikeresen egy régebbi évjáratú olasz tésztagépre, de már akkor nyilvánvaló volt, nem leszünk képesek ellenállni, és beszerzünk majd hozzá néhány igen fontos kiegészítőt. Dicsérem magunkat, eddig tudtunk várni és lemondani. Aztán néhány hete hívott Herr Paprika, hogy az egyik licitálós oldalon van egy raviolikészítő, és még a villámár is túl kedvező ahhoz, hogy nyugodt szívvel ne vegyünk róla tudomást. Leütjük? Leütjük. Így pár nap múlva itthon is volt az új, nélkülözhetetlen eszköz, és már csak a megfelelő pillanat, meg néhány szabad óra kellett ahhoz, hogy kipróbáljuk.
A történet másik szereplője a spenótliszt (igazából szárított, őrölt spenót), amit még Olaszországból hozott nekünk Dzseki és Herz, és eddig türelmesen várt a sorára. Hétvégén aztán forróság ide, izzadás oda, belekezdtünk a ravioliprojektbe. Az első probléma már igen hamar jelentkezett, és nem az okozta, hogy úgy éreztük, mintha folyton egy hatalmas hajszárító előtt állnánk. Rájöttünk ugyanis, hogy nem lehet a spenótliszttel önmagában dolgozni, mert túl puha és túl intenzív, ezért a meggyúrt adagot négy részre osztottuk, és kezdődött minden elölről, immár normál liszt társaságában. (A receptben ezért egy megsaccolt mennyiség olvasható, nyugodtan térjenek el tőle, ha soknak vagy épp kevésnek találják.) A végeredmény most már megfelelőnek ítéltetett, este viszont már nem mutatkozott kedv a folytatásra, maradtunk a kajszibarackos-sonkás-mozzarellás salátánál és az almás palacsintánál, a zöld golyó pedig szépen pihent a hűtőben.
Másnap aztán következett a második fázis, a próbatöltés. A kezdeti nehézségek és némi selejttermelés után egészen belejöttünk, elkészültek a táskák, főzés, evés, Éva szerint jól dolgoztunk, hogy ne csak ránk kelljen hagyatkozniuk. Azért levontunk néhány következtetést, legközelebb például krémesebb töltelékkel készülünk, és persze a gyakorlás sem fog ártani. De amikor a zöld ravioli parmezánnal a tetején a szájpadláshoz ért, az azért jó volt nagyon. És persze tudom, a jelenlegi olvasztó idő nem éppen tésztagyúrásra alkalmas, az egész nagyon jó móka volt, szóval próbálják ki. Géppel vagy anélkül.
Itt a vége, ravioli készül.






Fenyőmagos túróval töltött spenótos ravioli


20 dkg liszt (00 típusú)
2 tojás
kb. 1 ek spenótliszt 
10 dkg túró
1 nagy marék reszelt parmezán 
1 marék fenyőmag
1 tojássárgája
tejszín
bors
szerecsendió
vaj
parmezán


A fenyőmagot megpirítjuk száraz serpenyőben, félretesszük. A lisztet deszkára vagy egy mélyebb tálba szitáljuk, beleszórjuk a spenótlisztet, a közepében kialakítunk egy mélyedést, beleütjük a két tojást, jöhet egy pici só, majd elkezdjük szépen összedolgozni, aztán gyúrni. Ha túl száraz lenne a tészta, adjunk hozzá egy kevés vizet, vagy nedvesítsük be a kezünket, és úgy dolgozzunk tovább. Ha tészta szép egynemű, formáljunk belőle golyót, tekerjük fóliába, pihentessük a hűtőben legalább 30 percig. 
Közben készülhet a töltelék. A túrót keverjük össze kevés tejszínnel, az összevágott fenyőmaggal, a parmezánnal, a tojássárgával, sóval, borssal, szerecsendióval. 
A tésztát tésztagép segítségével nyújtsuk ki. A kész tésztalapokból készülhetnek a raviolik a kézi módszerrel is, erről itt olvashatnak részletesebben. Ha van ravilokészítőjük, akkor helyezzék a tésztagépre. A tésztalapokat vágják megfelelő szélességűre, középen hajtsák félbe, helyezzék a nyílásba, tekerjenek egyet, hogy befogja a raviolikészítő, majd jöhet a töltelék és a tekerés. A kész raviolikat válasszuk szét, lisztezzük be, tegyük félre.
A raviolikat főzzük meg enyhén sós, forrásban lévő vízben néhány percig. Tányér, ravioli, olvasztott vaj és parmezán. Villa, ehetünk.


Itt a vége, köszönjük Dzsekinek és Herznek a lehetőséget, ha lesz még ilyen, és persze lesz még ilyen, jön imbiszen az újabb tésztás fejezet.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails