2012. április 24., kedd

Gomba, kuszkusz, medvehagyma


A mai bejegyzésre, recepte nem készültem, aztán valahogy mégis megszületett. A fejem leghátsóbb zugában sem gondoltam még hasonlóra se, inkább a napok óta kitartóan támadó paradicsoméhséget akartam valahogy csillapítani. Konkrétan levessel, ha már sikerült két szép zellerpalántát ültetnem egy cserépbe, akkor itt a lehetőség használni is. A boltban éppen répa után kutattam, de követve a megrögzött szokásaimat, előbb megnéztem a hűtőpult tartalmát, és ott nem tudtam nem észrevenni a leárazott gombákat. Akkor úgy éreztem, hogy igazából eddig is töltött gombát akartam én enni, sütni. A többi aztán tudják, megérkezett magától, és persze nem feledkeztem el a zelleres paradicsomlevesről sem.
Mielőtt jönne a recept, rövid hírek a kísérleti kiskertből. Vasárnap kiszedtük az első adag retket, a borsósorok továbbra is igen élénken nőnek, az articsókapalánták egyelőre talpon, híznak az újhagymák, kibújt a mángold és egy kevés spenót, a fekete ribizli már egészen bokorszerű, az erkélyen joghurtdobozokban növekszenek a paradicsompalánták, és elszórtunk egy adag cukkinimagot. Ha teljesül a kívánságom, talán lesz néhány megtölthető cukkinivirág.
Itt a vége, gomba sül.







Kuszkusszal töltött gomba medvehagymapestóval



8 nagyobb, tölteni való csiperkegomba
fél kávésbögre kuszkusz (két decis bögre)
egy marék dió
fél citrom
1 tojás
bors
olívaolaj
medvehagymapesto



A kuszkuszt egy mélyebb tálkába szórjuk, sózzuk, belefacsarunk egy kis citromlevet, locsolunk rá egy kevés olívaolajat, majd felöntjük annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi. Villával átkeverjük, lefedjük és 5-6 percig állni hagyjuk. Akkor levesszük a fedőt, belekeverjünk egy egész tojást és a mozsárban összetört diót.
A gombákat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd késsel kivágjuk a gombák szárát (vájhatunk nagyobb mélyedést is, ha úgy tartja kedvünk), kevés só és bors, azután kiskanállal adagoljuk az üres helyekre a kuszkuszt. Egy tűzálló tálba tegyük egymás mellé a gombákat, kenjük meg őket egy kevés olívaolajjal, öntsünk alájuk egy kevés vizet, majd fedjük le a tálat alufóliával. Süssük a gombákat 20-25 percig 180 fokos sütőben (légkeverés), ha szépen megpuhultak, készen is vagyunk.
A medvehagymapesto receptjét itt olvashatják, dió helyett készülhet persze fenyőmaggal is, ha berzenkednek ennyi dió gondolatától.
Tányér, két, három gomba, egy vagy több kanál pesto, villa és egy kés. Eszünk.


Ha meghoztam a kedvüket, tegyenek vele egy próbát, és persze változtatni most is ér. 

2012. április 19., csütörtök

Rizottó és borsólevél


Tavaly májusban elmeséltem már, hogyan is támadt rám a borsóültetés ötlete. Pontosabban, hogy ablakpárkányon próbálkozzam a termesztésével. Az első nyarunk sikeresnek mondható, persze nem készült több liternyi borsóleves, viszont a leveleket többször használtam, és azért betakaríthattam egy minimális termést is. Idén van egy kísérleti kiskertünk, ahol a borsó eddig remekül viselkedett, két tömött sorban bukkant a felszínre, szóval nagyobb adag cukorborsóban reménykedem. 
Azért itthon sem maradt el a vetés, tavalyhoz képest annyi módosult, hogy most egy nagyobb cserépbe és sokkal sűrűbben kerültek a borsószemek. A cél idén nyáron egyértelműen a levéltermesztés, szeretném használni újkrumplihoz, salátákban, tésztához, leves tetején, többit majd meglátjuk. Egyelőre remek a helyzet, a levelek teljesen elfedik a földet, növekszenek, én pedig locsolok szorgalmasan. Úgy éreztem, itt az ideje az első borsólevélszüretnek, és főztem egy gerslirizottót. Első alkalom után aztán jöhet majd a következő.
Itt a vége, gerslizünk.





Gerslirizottó édesköménnyel, borsólevéllel


15 dkg gersli
1 kisebb édeskömény
1 nagy marék borsólevél
1 kisebb vöröshagyma
6 dkg vaj
1,5 deci száraz fehérbor
kb. 6-7 dl zöldségalaplé (vagy ugyanennyi bio leveskockából)
reszelt parmezán


Az édesköményt alaposan megmossuk, szárazra töröljük, majd két végét levágjuk és felszeleteljük. A szeleteket egy tűzálló tálba rakjuk egymás mellé, a tetejükre rakunk kisebb darabokra vágva 2 dkg vajat, a tálba locsolunk fél deci bort, só, bors. A tálat alufóliával lefedjük, és 170 fokos sütőben (légkeverés) kb. 15 -20 perc alatt megsütjük az édesköményt.



A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A borsóleveleket megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, ha szükséges, kicsit összevágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztunk 2 deka vajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Akkor a serpenyőbe szórjuk a gerslit, 1-2 percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük a borral. Ha a gersli már felszívta a folyadékot, adagolni kezdjük merőkanállal az alaplevet, közben keverünk rendszeresen. Ha a gersli megpuhult, akkor levesszük a tűzhelyről, belekeverjük a megmaradt vajat és egy nagy marék reszelt parmezánt, végül pedig a borsóleveleket. Keverünk, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
Tányér, rizottó, néhány szelet édeskömény, már csak egy villa kell. Két-három adagra számítsanak.


A borsólevélnek borsóíze van, még ha nem is olyan intenzíven, mint a kis zöld golyóknak. Ha hozzájutnak egy vegyszermentes adaghoz, akkor próbálják ki, ezt tanácsolom továbbra is. Vagy neveljenek maguknak az erkélyen vagy az ablakpárkányom, úgy még jobbnak tűnik az íze, nem is értem, miért...


2012. április 18., szerda

Sóska újra


Gyerekkoromban gyakran szerepelt a sóska, főzelék vagy inkább mártás, és az elhagyhatatlan főtt krumpli. Nem emlékszem, hogy ettük volna tojással, ha törlődött volna a fejemből, Panni majd kijavít. Spenót viszont biztosan sosem volt, na jó, nem állítom teljes magabiztossággal, de ha mégis, akkor is csak egyszer-kétszer fordulhatott elő a tányéromon. Ne kérdezzék, hogy és miért, vajon mi utálkoztunk erősen, vagy Panni nem volt a nagy barátja, nem tudnám megmondani. Sóska igen, spenót nem, röviden így foglalható össze a téma gyerekkori vonatkozása. 
Később aztán megváltozott a helyzet, egyetem alatt elkezdtem spenótot enni, és egyszerre rájöttem, ez jó, sőt nagyon jó, így azóta eszem nyersen, párolva, salátában vagy canelloniba töltve, pitében és citromosan. A sóskával viszont ritkultak a találkozások, és azok is megmaradtak ugyanolyannak, ami persze egy kicsit sem baj, jó néha azt érezni, mint tízévesen. Imbisz kora már években számolható, de eddig még egyszer sem bukkant fel rajta a sóska, na de ennek a hiánynak most vége lesz. A sóska egészen frissen került hozzám, Panni szedte otthon a kertben, enyém lett az első leszedett adag, hát próbáltam megbecsülni, felnőni a feladathoz, ahogy mondják, és végre kipróbálni valami mást is. 
Itt a vége, leves fő.







Sóskaleves


2 nagy marék sóskalevél
1 nagy krumpli
1 közepes vöröshagyma
1 alma
1 marék dió
fél deci tej (vagy tejszín)
méz
olaj


A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A sóskát, ha szükséges, megtisztítjuk, alaposan átmossuk, lecsöpögtetjük. A krumplit meghámozzuk, kis kockákra vágjuk. Egy kisebb edényben felmelegítünk egy kevés olajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Jöhet a sóska és a krumpli, végül kb. 4 deci forró víz. Só, keverés, majd lefedve addig főzzük a levest, amíg a krumpli teljesen megpuhul. Közben száraz serpenyőben megpirítjuk a diót, hagyjuk hűlni, majd mozsárban összetörjük. Az almát alaposan megmossuk, cikkekre vágjuk, magházat kivesszük, majd a cikkeket kis kockákra vágjuk.
Az elkészült leveshez adjuk a tejet, simára turmixoljuk, ha túl sűrű lenne, akkor lazítjuk még vízzel. Kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Bögre, leves, alma és dió, végül a tetejére csurogjon egy kis méz. Két-három adagra számítsanak.


Ha újra sóskához jutok, megismétlem a levest, még akkor is, ha egyedül kell majd kanalaznom, Herr Paprika ugyanis nemet mond rá. Persze azért próbálkozom, ki tudja, hátha, egyszer...


2012. április 12., csütörtök

Áprilisi lencse


Majdnem pontosan két évvel ezelőtt is a húsvét utáni sonkafelhasználás volt a téma imbiszen,   úgy látszik, ez egy mindig visszatérő feladat, és nyilván nem csak nálunk. A régi bejegyzés főszereplője a sonkás tészta volt, készült hozzá medvehagymás krém is, és annyit bevallhatok,  hogy bizony ez a mi azonnali válaszunk Herr Paprikával, ha maradék sonkához jutunk. Tehát  és nahát, a 2012-es április sem múlik el majd nélküle. 
A mostani húsvét úgy telt el, hogy fakanalat csak meglehetősen távolról láttam, és mielőtt még azt gondolnák, nem okozott ez ám semmilyen hiánytünetet bennem. Lógattam a lábam, jókat ettem, és vidáman zsákmányoltam nemcsak a megmaradt sonkából, hanem a sonkaléből is, és már akkor eldöntöttem, tavasz ide vagy oda, készül még egy áprilisi lencseleves. Egy ideje az év első napján mindig főzök lencselevest, Oszi ugyanis ragaszkodik a szerencséjéhez, na jó, és persze mi is. Több évre volt szükségem, mire sikerült elhinnem, hogy 8-10 ember nem képes két zacskó lencsét egyszerre elfogyasztani, és amit én kevésnek találok, az a végén úgyis sok lesz. Az idei januári levesemmel viszont még magam is elégedett voltam, stimmelt a minőség és a mennyiség is. Aztán sikerült annyira összebarátkoznom a lencsével, hogy többször készítettem belőle salátát, és tessék, egészen odáig fajult a viszonyunk, hogy még áprilisban is képes az eszembe jutni.
Mielőtt még tovább folytatnám, itt a vége, leves fő.






Sonkalében főtt citromos lencseleves


20 dkg lencse
1 nagyobb vöröshagyma
2-3 sárgarépa
2-3 petrezselyemgyökér
egy kisebb citrom
1 ek liszt
1,5 liter sonkalé
3 babérlevél
őrölt kömény
olaj
2-3 dl tejföl
egy darabka főtt sonka (kinek mennyi maradt, de el is hagyható)



A lencsét húsz percre hideg vízbe áztatjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A sárgarépákat és petrezselyemgyökereket megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk. Egy nagyobb fazékban felmelegítünk kb egy evőkanál olajat, rádobjuk a hagymát, sütjük üvegesedésig. Ha a hagyma már megfelelő, jöhet a leszűrt lencse, átkeverjük, majd rászórjuk a lisztet, kevergetve egy-két percig pirítjuk. Folyamatos keverés mellett a fazékba öntjük a sonkalevet (ha kevésbé intenzív ízt szeretnénk, akkor használjunk kevesebb főzőlevet, és lazítsuk vízzel), majd a levesbe dobjuk a babérleveleket, és adunk hozzá egy teáskanál őrölt köményt. Keverünk, és kb. 8-10 percig alacsony fokozaton főzzük a levest, majd hozzáadjuk adjuk a zöldséget. Keverés után addig főzzük a levest, amíg a lencse, a répa és a petrezselyemgyökér is megpuhul, akkor a jöhet a citrom kifacsart leve és a kockákra vágott főtt sonka. Kóstolunk, ha bármi hiányozna, pótoljuk, mint mindig. Ha esetleg túl sűrű lenne a leves, akkor lazítsuk nyugodtan egy kis vízzel.
Tányér, leves, tetejére egy kis (vagy sok) tejföl, már csak egy kanál hiányzik.


Ha tartalékolnak még sonkát, sonkalevet, akkor főzzenek belőle mondjuk egy ilyen lencselevest. Persze csak akkor, ha felhőtlenül és sima homlokkal tudnak még a sonkára gondolni.


2012. április 10., kedd

Ritkul a retek


A múlt heti szünet után újra itt, rögtön egy igazán tavaszi salátával, aminek legfőbb alapanyaga a kísérleti kiskertből származik. Magam szedtem. De előtte még egy kis húsvét címszavakban: sonka, sonkalében főtt tojás, torma az orrban, retek, zöldhagyma, Panni kalácsa, mézes-diós süti, aztán bárány, amolyan villa alatt szétomló, sűrű, zöldséges szósz és Éva kávés sütije. Nem főztem, csak ettem, mindent és nagy kedvvel. Most aztán lehet visszaszokni.
Ma tehát saláta, ami azért született, mert a kertben ritkítani kellett a retkeket, amik váratlanul nagy lelkesedéssel nőttek a föld fölé, bevallom, sokkal rosszabb eredményre számítottam. Most viszont, bármennyire is nehezemre esett, be kellett látni, hogy kevés a hely, ha így marad, soha nem lesz rózsaszín retekgumó belőlük, szóval ritkítani kell. Nem állítom, hogy a legkellemesebb tevékenységek közé tartozik egy vidáman növekvő retket kihúzni a földből, de túlestünk rajta. A zsenge levelek, miniatűr gumókezdemények viszont nem vesztek kárba, zacskóba, itthon pedig egy tál vízbe kerültek, és egyik részük salátában végezte. Tavaly már próbálkoztam a reteklevéllel, készült egy töltött karalábé pestóval és levesbe is került, az idei verzió sokkal egyszerűbb és gyorsabb, aztán persze ki tudja még.
Itt a vége, retket eszünk.








Reteklevél-saláta 


2 marék zsenge reteklevél (szigorúan vegyszermentes)
6-8 dkg friss kecskesajt
1 marék dió
extra szűz olívaolaj
dióecet
bors



A retekleveleket nagyon alaposan átmossuk. Ha hozzám hasonlóan maguk szedték a retket, a növekedni kezdett gumóval együtt, akkor először áztassák be, majd többször cseréljék le a vizet, hogy semmiképp se maradjon föld rajta. Végül csöpögtessük le, majd mondjuk salátacentrifugában szárítsuk a retkeket. 
Tépkedjük egy tálba a leveleket, és hagyjuk meg a kis, rózsaszín gumókat is, majd morzsoljuk a tetejére a kecskesajtot, és szórjuk a salátára az előzetesen megpirított, mozsárban összetört diót. Locsoljuk meg a salátánkat olívaolajjal és dióecettel, jöhet még egy kevés frissen őrölt bors, majd keverjük át. Kóstoljunk, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
A salátát egészítsék ki bátran más alapanyagokkal, ahogy a kedvük tartja. Egyenek mellé pirítóst, langyos lepénykenyeret, de kerülhet mondjuk sült csirke vagy hal mellé is köretnek.
Itt a vége, villa a kézbe.


A reteklevél jó és még egészséges is, ha sikerül friss és biztosan vegyszerektől mentes adaghoz jutniuk, használják fel így vagy máshoz. Bátor leszek, és azt mondom, nem fogják megbánni. 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails