2011. augusztus 26., péntek

Bátorság


Az elmúlt napokat szerencsésen megúsztam főzés nélkül, és tudom, ez itt egy gasztroblog, de higgyék el, nem kellett elmorzsolnom a szomorúság könnycseppjeit a szemem sarkában. Gondolataim inkább a víz mindenféle formái körül forogtak, azaz a megihatók és az átúszhatók körül, az előbbi persze nem jelentett problémát, az utóbbi viszont annál inkább, a lehúzott redőnyök mögött erősen gondoltam egy hűs medencére, de valahogy nem akart megjelenni. Pedig igazán tudtam volna értékelni, a csavaros lábam még inkább, ez a hőmérséklet nem barátja. Őszintén bevallom, azért a habos sör és a hosszúlépés is bekopogott a fejemben gyakran, Józsival aztán sikeresen eleget tettünk a kényszernek, ezen a szón még én is nevetek, szóval járásgyakorlás közben kiültünk egy teraszra, azután egy másikra, ha már egyszer így belejöttünk. 
Enni azért izzadás közben is kell, én legalábbis még ilyenkor is képes vagyok olyan erős éhséget érezni, ami ellen muszáj abban a pillanatban tennem, helyesebben ennem valamit. Voltak pillanatok a héten, amikor elhittem, hogy nahát nem is kell reggeliznem. Na persze, hogy egy kefir majd megteszi, tíz perc múlva már a hűtőben volt az egyik végtagom. És most kivételesen nem a lábamra gondolok. Először Józsi áldozta fel magát, és sütött remek lecsót, az ő távozása után pedig Herr Paprikát próbáltam meggyőzni telefonon keresztül arról, ha beszerez néhány kedvelt török falatot, mindketten jól járunk. Tegnap már megközelítettem a konyhát, az eredmény nyugodtan nevezhető gyenge próbálkozásnak, ugyanis mindössze egy levesturmixolásra futotta. Legyőzött a hő. Ma viszont azt mondtam magamban, bátorság, az árván maradt cukkinit ideje lenne felhasználni, és elővettem egy serpenyőt.
Elhatároztam, csak egy rövidke bevezetőt fogok írni, de úgy érzem, ez nem sikerült. Most viszont már recept.


Cukkinisaláta


1 nagy cukkini
1 csokor petrezselyem
gránátalmaszirup
méz
olívaolaj
1 chilipaprika 


A cukkinit vékonyan meghámozzuk, majd két kisebb darabra vágjuk, hosszában felezzük, azután kockákra vágjuk, de persze a forma nem kötelező. Egy nagyobb serpenyőben melegítünk egy kevés olívaolajat, ha már forró, jöhetnek a cukkinikockák, úgy 6-8 percig sütjük őket, néha óvatosan átforgatjuk. Ha elkészültünk, papírtörlővel letakart tányérra rakjuk a cukkinit, várunk, amíg egy kicsit kihűl, azután egy mélyebb tálba rakjuk, megsózzuk. Megmossuk a petrezselymet, papírtörlővel felitatjuk a vizet, azután apróra vágjuk, a cukkinire szórjuk, óvatosan átforgatjuk. A chilipaprikát nagyon vékony karikákra vágjuk, ha kevésbé csípősen szeretnénk, a magoktól megválunk, azután mehet a csípős rész a többiekhez. Végső fázis: locsoljunk olívaolajat, egy kevés gránátalmaszirupot a salátánkra, majd adjunk hozzá 2 tk mézet. Keverés, persze óvatosan, azután kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. A tetejére tört mogyoró vagy dió, hozzá egy pirított lepény. Két adagra számítsanak.


Kitartás, mi mást is mondhatnék, és ráadásul péntek, hát igyanak, hűsöljenek, igyanak és hűsöljenek. Imbiszen most jön egy kis szünet.
 

2011. augusztus 23., kedd

Majd holnap


Padlizsánból kettő, három, négy vagy öt, de egy, egy az sohasem, és általában jó az elmélet, lehet tekerni, tölteni, összetörni, kenni, vágni, grillezni, rétegezni, valahogy mindig valami lesz. Néha pedig találkozom a kivételes esettel. Volt ugye focaccia, tegnap láthatták is imbiszen, került a tetejére aszalt paradicsom, és végre volt miért megsütni a padlizsánokat, amiket néhány nappal ezelőtt szereztem Pannival egy bolti körút során. De azzal ugye nem mondok semmi meglepőt, hogy egy focaccia felülete véges, pláne ha még paradicsomok is foglalják a helyet, szóval ha nagyvonalúan próbálok saccolni, talán egy egész padlizsánt sikerült elhelyeznem rajta. Maradt négy, persze megsütve, mert ha már egyszer rászánom magam a konyhai sütögetésre, akkor nem állok meg egynél, értelmetlen volna, ugye egyetértenek. Megsültek tehát a lila karikák, azután kikerült a sütőből a focaccia, lehetne lépni tovább, na igen, de elfogyott a lelkesülés, az ötlet és a szufla. Lepény várta a vacsoraidőt, padlizsán mászott a dobozba, doboz a nyugodt halasztást lehetővé tevő hűtőpolcra, mert jön majd a másnap, és akkor, tudtam én, megoldódik a helyzet. Gondolom, gondolják, így is történt. Saláta, szezámolaj, dió és citrom, meg a fűszernövények az erkélyről.
Befejeztem, itt olvasható a recept.



 


Padlizsánsaláta



4 közepes padlizsán
1 citrom
1-2 chilipaprika (mérettől és kedvtől függően)
1-1 marék menta- és citromfűlevél
1 marék dió
szezámolaj
olívaolaj


A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, fél centi vastag karikákra vágjuk. Egy serpenyőben felhevítünk egy kanál olívaolajat, majd megsütjük a padlizsánszeleteket több adagban, mindkét oldalukat, közben néha pótoljuk az olajat. A kész darabokat lecsöpögtetjük, papírtörlővel letakart tálcára tesszük, várunk, amíg egy kicsit kihűlnek.
A mentát és a citromfüvet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd apróra vágjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, azután mozsárban egy kicsit összetörjük. A chilit megmossuk, szárazra töröljük, ha kevésbé csípőset szeretnénk, a magokat kivágjuk, majd hajszálvékonyan felszeleteljük. A padlizsánszeleteket egy mélyebb tálba rakjuk, összekeverjük a fűszernövényekkel, a dióval és a chilivel, majd ráfacsarjuk a citrom levét, végül meglocsoljuk szezámolajjal. Kevés só, óvatos átforgatás, majd szokás szerint kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Magában vagy pitával, pirítóssal, ahogy épp a kedvük tartja.


Nem tudom, ki vágyik most tűzhelyre, serpenyőre, több fázisú sütésre, de vannak elképzeléseim. Azért ha este mozdul otthon a levegő, esetleg, mondjuk, talán? Nem? Akkor megvárják a szeptembert, azt hiszem.
 

2011. augusztus 22., hétfő

Sütök valamit


A péntekkel valahogy most nem sikerült megtalálnom a hangot, persze tudom ennek az okát,  a hírek közül nem a kedvesebb érkezett, és hát igen, volt némi melankóliám azon a délutánon, de aztán jött a szerencsésebb szombat egy kis ünneplős, délutáni csavargással, nagy mosoly, és én próbáltam lehagyni a gondolataimat. A mostani tempómmal ez nem is olyan könnyű, higgyék el, de azért már szinte normális alakzatban közlekedem, ha hihetek Herr Paprikának, és miért is ne tenném. Szóval a pénteket radíroztam, a szombatot szerettem, volt jó flódni, csípős kolbász, ropogós lepény, fröccs és egy rövid látogatás kedvelt pincérünk újonnan nyílt bisztrójában. Este persze tűzijáték, de idén csak könnyített módon, ha néznének fotókat a napról, itt megtehetik.
Vasárnap aztán végre megvalósítottam néhány hetes tervemet, és tésztát gyúrtam, kelesztettem, közben pedig tanakodtam, mi is legyen belőle.Volt persze egy alapvető irány, hogy sós lesz és egyszerű, de a többi csak a végén dőlt el. Megsütöttem a lelkesen beszerzett padlizsánokat, egy részük a focacciára került, mellé pedig aszalt paradicsom és rozmaring. 
Akkor most sütünk.






Paradicsomos-padlizsános focaccia


25 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
olívaolaj
1 közepes padlizsán
6-8 aszalt paradicsom (olajban eltett)
2-3 ág rozmaring

 
Az élesztőt felfuttatjuk 1,5 dl langyos vízben. A lisztet egy megfelelő méretű tálba szitáljuk, adunk hozzá 4 ek olívaolajat, kézzel átforgatjuk, majd a közepében kialakítunk egy mélyedést, beleöntjük az élesztőt, és szépen gyúrni kezdjük. Közben belisztezzük újra és újra a kezünket, és adunk a tésztához egy kis sót is. Addig folytatjuk a gyúrást, amíg szép egynemű tésztát nem kapunk végeredményül. Akkor golyót formálunk belőle, kicsit belisztezzük, a tálat betakarjuk, meleg helyre tesszük, és úgy 2 órán át megkelni. A cél a dupla méret.
Közben elkészítjük a padlizsánt. Megmossuk, szárazra töröljük, majd fél centi vastagságú karikákra vágjuk. Én már régen nem sózom és csöpögtetem le, de ha ezt az utat választják, csak nyugodtan. Serpenyőben forrósítsunk fel egy kevés olívaolajat, majd süssük meg a padlizsánkarikákat. Egyik oldal, másik oldal, kicsit piruljanak meg, közben az olajat pótoljuk néha. A kész példányokat tegyük papírtörlővel letakart tálcára, hogy a felesleges olajtól megszabaduljunk.


Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral, a megkelt tésztát óvatosan borítsuk a papír közepére, majd belisztezett kézzel szépen lapítsuk ki, alakítsuk a nekünk tetsző, lepényre emlékeztető formára. Az előzetesen megmosott, szárított rozmaring leveleit csipkedjük le, azután osszuk el a tészta tetején, sőt, egy kicsit nyomkodjuk bele. Azután tegyük ugyanezt a lecsöpögtetett aszalt paradicsommal és a padlizsánkarikákkal, mindkettőt vághatjuk kisebb darabokra. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverés), és süssük a focacciát úgy 15 percig. Miután kivettük a sütőből, meghinthetjük egy kevés sóval, a bátrak esetleg egy gerezd fokhagymát is reszelhetnek a tetejére. Készen vagyunk.


Tudom, most nem éppen hűvös napok jönnek, és ki az, aki hosszan álldogál ilyenkor a konyhában, sőt még a sütőt is bekapcsolja. Nem baj, kalandorok tegyenek egy próbát, közben néhány jeges hosszúlépés, de persze a recept nem romlik meg, megvárja a megfelelő pillanatot.
 

2011. augusztus 17., szerda

Csak egy süti


A családi szilvatermelésnél idén nyáron csak a paradicsomtermesztés bizonyult sikeresebbnek, de most az előbbi kerül imbisz középpontjába. Tehát szilva van, nem kevés, most hogy sikerült feldolgoznom az előző szállítmányt, megérkezett az újabb, szóval számíthatnak még rá a következő napokban, szólok előre, és az a jó, hogy a végeredmény számomra is a jövő meglepetése.  Persze mesélhetném, milyen könnyen költöztek a fejembe az ötletek, de az igazság a következő: szilva megérkezett, várt egy napot, kettőt, hármat, azután leutazott a hétvégi helyszínre, ott várt egy napot, kettőt, majd érintetlen állapotban haza is jött velünk. Igen, a szeder elsőbbséget élvezett. A helyzet viszont nem akarta megoldani önmagát, kezdett kritikussá válni, és ahogy az lenni szokott, a muszáj gyors döntést eredményezett. Herr Paprika sütiben gondolkodott, jó, valami egyszerű és gyors, én pedig megemlítettem, hogy lehetne akár chutney is, a válasz pedig nem volt elutasító. Így aztán készült négy rész chutney és egy rész mandulás-szilvás sütemény, párhuzamosan, ami nem kis kihívást jelentett az én szeleburdi főzési szokásaimnak. Képzeljék el, inkább nem részletezem. 
Akkor sütünk.




Mandulás-szilvás sütemény


8-10 szilva
10 dkg szeletelt mandula
10 dkg liszt
5 dkg vaj
2 tojás
nádcukor
sütőpor



A kockákra vágott puha vajat egy mélyebb tálban két evőkanál cukorral simára keverjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat, közben keverünk folyamatosan. A lisztet elkeverjük 1 tk sütőporral, majd lassan a tálba szitáljuk, közben keverünk, géppel vagy éppen kézzel. Végül a masszába kerül a szeletelt mandula, újabb keverés. Egy kis kapcsos tortaformát (18 cm) kibélelünk sütőpapírral, majd ki is vajazzuk, azután szépen belesimítjuk a tésztát. 
A szilvákat megmossuk, szárazra töröljük, kimagozzuk, negyedeljük, majd a tészta tetejére rakjuk, mintát nem írok, csak kreatívan. Ha elkészültünk, szórjuk meg a szilvát még egy kevés nádcukorral. A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és süssük a szilvás sütit úgy 20-25 percig. Ha elkészültünk, nyissuk ki résnyire a sütő ajtaját, támasszuk ki egy fakanállal, hagyjuk hűlni, majd vegyük ki. Óvatosan lazítsuk meg a formát, tegyük a sütemény tányérra, készen is vagyunk. Mellé 1 gombóc fagyi, fahéjas tejföl vagy amire vágynak, és persze villa kell.


Ígérem, megpróbálok letérni a sütemények, desszertek pályájáról, de a magyarázat a sikeres kertészekben és a sok-sok gyümölcsben rejlik. Ráadásul május óta most először sütöttem egy rendesnek mondható sütit, ez azért jó, azt hiszem.

2011. augusztus 16., kedd

Víz, víz és desszert


Hétvégén bebizonyosodott, még tudok úszni, leírni nem tudnám, mennyire remek érzés volt a baleset óta először lebicegni a lépcsőn, hú de hideg a víz, na még egyet, le ne fröcskölj, mély levegő, elrugaszkodás, nahát, úszom. Vagy valami olyasmi. Annyi biztos, nem süllyedtem el, és volt bennem nem kevés felhőtlenség, lehet, hogy az tartott a tó felszínén. A kezdeti gyors sikert több ismétlés követte, a végére egészen belejöttem, és végre a napfényből gyűjthette a csontom a D-vitamint. Örülök, örülnek?
Ami a főzést illeti, jó dolgunk volt Herr Paprikával, mondhatni nagyon. Éva (H. P. mamája) ugyanis amolyan nehezen abbahagyható ételeket készített, péntek este erdei gyümölcsös muffinnal fejeztük be a vacsorát, hogy jobban menjen az alvás, szombaton az én nagy kedvencem, borjúbécsi és remek zelleres krumplisaláta. Utána meg konyak, szükség volt rá, ugyanis lelkesen én teljesítettem a legjobban (de csak az izomépítés miatt, természetesen). Vasárnap végül francia lecsó és kacsamáj, velük még találkoznak imbiszen a tervek szerint. Könnyített volt tehát a feladat, így aztán kiéltem magam a desszertben, ha már a kerti munkában egyelőre nem sikerül. A megmaradt szedret mézzel és chilivel főztem, hozzá pedig egy diós túrógaluska  készült, itt a vége, jön a recept.






Chilis szeder diós túrógaluskával


30 dkg szeder
25 dkg túró
2,5 dl tejszín
1 marék dió
1 marék citromfűlevél
méz
chilipehely
1 tasak zselatinfix
cukor

A túrót egy mélyebb tálban villával alaposan összetörjük, adunk hozzá 1 ek mézet, átkeverjük. A citromfűleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd összevágjuk, a túróba keverjük. Az előzetesen száraz serpenyőben megpirított, mozsárban összetört diót is a tálba szórjuk. A tejszínt kevés cukorral kemény habbá verjük, majd óvatos mozdulatokkal a túróhoz keverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Végül adagonként a túróhoz keverjük a zselatint, majd lesimítjuk a massza tetejét, lefedjük a tálat alufóliával, és legalább 3-4 órára hűtőbe rakjuk.
A szedret megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, majd egy kisebb edénybe rakjuk. Adunk hozzá 2-3 tk mézet és chilit kedvünk szerint, azután alacsony hőmérsékleten főzni kezdjük. Néha átkeverjük, és addig folytatjuk a folyamatot, amíg a szeder szépen összeesik és besűrűsödik. Ha elkészültünk, kóstolunk, bármi hiányozna, lehet pótolni.
Chilis szeder langyosan vagy hidegen, tetejére 1-2 túrógaluska (két kanál segítségével formázhatjuk), készen is vagyunk.


Szerettük, szerettem, a maradék nyárban könnyű desszertként jól működhet, persze csak ha kipróbálják.
Befejezésként a Velencei-tó, de most nélkülem.



2011. augusztus 11., csütörtök

Szeder a szájban


Napok óta édesnek képzelem az életet vagy inkább az ételt, örülök a feszes paradicsomnak, a kapros tökfőzeléknek, a könnyű nyári káposztának, de aztán mindig jön az érzés, kivédhetetlenül. Süteményt, lehetőleg csokoládésat, baklavát, sok mézzel, almás palacsintát, persze nem egyet, és így tovább. Valahogy aztán minden nap úgy telt el, hogy az érzés kénytelen volt elfojtódni magától, nem látogatott el hozzám még egy vékonyka tortaszelet sem, bennem pedig nem volt elég türelem sütni. Tegnap viszont megérkezett Panni és vele a kellemesen könnyed fordulat.
Szedret kaptunk ugyanis, sötétet, savanykásat, egy egész dobozzal. Megehettem volna persze csak úgy, de vagy most, vagy ez a vágyakozás még a végén hosszan velem marad. A konyhai ácsorgás még mindig nem a legkedvesebb foglalatosság a lassan keringő láb miatt, ezért inkább egy könnyebb utat választottam, és citrommal, joghurttal nyáriasított panna cotta készült, persze csak a szeder miatt. Elhiszik?
Itt jön a recept.


 


Citromos-joghurtos panna cotta


2,5 dl tejszín
1,5 natúr joghurt
fél citrom leve
méz
1 tasak zselatinfix
szeder



A tejszínt a joghurttal egy kisebb edényben simára keverjük, belefacsarjuk a fél citrom levét és kb. 1 ek mézet, majd az egészet alacsony hőmérsékleten felmelegítjük, de semmiképpen se forraljuk fel. Levesszük a tűzhelyről, kicsit hagyjuk hűlni, majd kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Kisebb adagokban szórjuk a zselatint a citromos tejszínhez, közben folyamatosan keverjünk, nehogy csomókat találjunk a végén. Adagoljuk a krémet kisebb formákba, én hat adagos szilikonformát használtam, majd fedjük le alufóliával, és tegyük a hűtőszekrénybe legalább négy-öt órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tálaláskor lazítsuk meg késsel a panna cották szélét, borítsuk óvatosan egy tányérra, végül jöhet az előzőleg megmosott, alaposan lecsöpögtetett szeder. Kanál, eszünk.



Panni tesztelte a végeredményt, a szedret a kertjéből persze nyilván nem kellett, de félre a tréfával, szóbeli dicséretben részesített, azt hiszem, átugrotta a lécet a panna cottám.

 

2011. augusztus 9., kedd

Szüret és sült paradicsom


Néhány nappal ezelőtt mélyet lélegeztem, és kimentem az erkélyre, mankó nélkül, mereven nézve, lépcső, kapaszkodás, korlát, párkány, akár egy lassított felvétel. Május óta ez volt az első látogatás, ami amellett, hogy feszítő büszkeséggel töltött el és fel, ahhoz a megállapításhoz segített, hogy a fűszernövények jobban érzik magukat a jónál, lesz még paradicsom, chilipaprika, sőt a szamóca most már biztosan folytonérő, mert éppen új szemeket növeszt. Megérte vállalni még bizonytalan egyensúllyal is a terepszemlét, tudják, a gazda és a szeme, bár azt mindenképp szeretném megjegyezni, az érdemből nekem most csak egy kis morzsa jut, Józsi, Herr Paprika és Panni ápolta az én mini kertemet, amíg csak ablakból tudtam nézni, hogy de szépen is virágzik a muskátli. Közben megérkezett az augusztus, vészesen fogy a nyár, amiből most olyan kevés jutott, és amit bizony hosszabbítanék, hogy a sok tavaszi tervből legalább néhány megvalósulhasson, de azt hiszem, a többség most már napos őszre vár. Az utolsó nyári hónap azt is jelenti, most kell még használni a jól ápolt fűszernövényeket, ez a késztetés adta a mai, mondjuk előétel alapját is.
Paradicsomokat sütöttem, a tölteléket pedig kifejezetten illatos fűszernövényekkel, muskotályos zsályával, citromos kakukkfűvel és citromfűvel alapoztam meg, hozzájuk társult a dió, nemcsak önmagában, hanem olajként és ecetként is. 
Itt a vége, jön a recept, a mennyiségek körvonalakban értendők, bevallom, nem jegyzeteltem.





Sült paradicsom


8 kisebb paradicsom
1 marék dió
2-3 tk lenmag
3-4 ág citromos kakukkfű
1 kis marék citromfűlevél
1 kis marék muskotályos zsályalevél
dióecet
dióolaj



A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, kalapjukat levágjuk, belsejüket kikaparjuk (később felhasználhatjuk, mondjuk egy szószhoz). A fűszernövényeket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, apróra vágjuk. A diót és a lenmagot mozsárban összetörjük. A fűszernövényeket, a diót és a lenmagot egy kisebb tálban összekeverünk kb. 1 ek dióolajjal és egy kevés dióecettel, végül adunk hozzá sót. Az alkotóelemeket alaposan összekeverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni, de nyugodtan módosítsanak az arányokon is, ha úgy tartja kedvük. Töltsük meg a paradicsomokat a diós keverékkel, tegyük őket egymás mellé egy tűzálló tálba, majd süssük úgy 20 percig 180 fokon (légkeverés). A paradicsomok egy kicsit kezdjenek összeesni, a tetejük piruljon meg. Miután kivettük, hagyjuk egy kicsit hűlni, azután tányér, két paradicsom, mellé mondjuk kecskesajtos pirítós, előételként jól szerepelhet egy nyári vacsorán.


A muskotályos zsályát egyébként még magról neveltem, és azt hiszem, megtartom, remek az íze és az illata hű a nevéhez. Herr Paprikával vasárnap csirkét sütöttünk, a bőre alá citromos vaj és 1-1 zsályalevél került, akkor is nagyon jól szerepelt.
A fűszernövényeket persze helyettesíthetik másokkal, ahogy a dióolajat és az ecetet is, persze akkor az már egy másik paradicsom lesz, és így van jól.



2011. augusztus 5., péntek

Ringó ringló


Igen, jól gondolják a címet olvasva, megint elememben vagyok, de ugye megbocsátható ennyi még. Ha nem, hát az se baj, leírtam, láthatják, most már így marad. Tehát mára ringlóleves, mert Panniéktól a sok paradicsom, uborka, cukkini mellé egy kisebb mennyiségű lilás ringló is került. Lehetett volna persze befőzni, megsütni vagy csak úgy megenni, én végül megfőztem, és azt hiszem, nem tettem rosszat. A szilva és az ötfűszer már sokszor működött jól együtt a konyhában, gondoltam, akkor miért ne ringlóval, és lehetne most először leves. A végeredmény az ötfűszer (csillagánizs, fahéj, édesköménymag, szecsuáni bors és szegfűszeg), a méz és az általam annyira szeretett csípősséget adó cayenne borsra épül. 
Elakadt a szavam, itt jön a recept.



Ötfűszeres ringlóleves


kb. 60-70 dkg ringló
2 közepes vöröshagyma
2 tk ötfűszerkeverék
cayenne bors
méz
olívaolaj



A ringlókat megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, kimagozzuk. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy közepes méretű fazékban melegítünk 1 ek olívaolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük, következhet a ringló, átkeverjük, adunk hozzá 2 tk ötfűszerkeveréket, cayenne borsból egy keveset, hogy éppen csak megcsípje a nyelvünk hegyét. Újabb keverés, majd öntsük fel annyi vízzel, amennyi épphogy ellepi. Egy csipet só, ízlés szerinti mennyiségű méz, keverés, majd félig lefedve főzzük addig, amíg a ringlók szinte teljesen szétesnek. Húzzuk félre a levest, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixoljuk simára. Kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Ha túl hígnak találnánk a végeredményt, alacsony lángon sűrítsük még egy kicsit. Tányér, kanál, a tetejére egy kis méz vagy bármi, amit megkívánnak.


 A végére egy kis beszámoló, ami ugyan egyáltalán nem kötődik a főzéshez, de azért kikívánkozik. Tegnap végre először mondta a gyógytornász, hogy tettem néhány szép lépést,  ami olyan örömöt okozott, akár egy ötös egy egyetemi vizsgán. Ráadásul addigra már fájt a boka, mert megmozgattuk, a hasizom érezte, hogy létezik, a jobb comb pedig irigykedett a balra. Mindez persze csak annyit jelent, hogy néhány pillanatra képes vagyok normális halandóként járni, egyébként marad a hasonlóság egy robottal.
Nyakunkon a hétvége, kisütött a nap, mindenkinek sok-sok órát kívánok a szabadban, és persze ne felejtsenek el enni valami jót.



2011. augusztus 4., csütörtök

Paradicsomos állapot


A címet vehetik nyugodtan szó szerint, ez a leírás jellemzi jelenleg a legjobban a konyhát. Akad a hűtőben, tálban és kosárban, piros, nem csak kívül, édes és megunhatatlan. Viszont nem kevés, a reggeli fogyasztással nehezen lenne feldolgozható, tehát főzni kell, és persze ez nem panasz, a hosszú hetek kihagyása után kifejezetten örülök a konyhában állva, csak a lábam nem. Így aztán a fel-le és fel-le még mindig megszokott látvány, különben violaszínben virít a láb, ami elvben már összeforrt, csak még nem talált vissza a hétköznapokhoz. Tudnék még írni hosszan, de imbisz mégis egy gasztroblog, néha persze nem. (Annyi azért még kikívánkozik, hogy tegnap Ágó és Oszi elvitt sétálni, ez tréfásan hangzik, de nagy esemény, egy mankóval le a lépcsőkön, ki az utcára, nahát, levegő, és milyen meleg van, gyaloglás, azután próba. Néhány lépés mankó nélkül, Oszi szerint ha csak a lábakat nézzük, már szinte normális, a felsőtestem még egy kicsit kileng, szóval most nem jó mellettem gyalogolni. Ennyi, pont és zárójel bezárva.)
Tehát a konyha. Először tésztát terveztem, egy kicsit csípőset, sok érett paradicsommal, bazsalikommal és ki tudja még, de azután ráébredtem, hogy a bizonytalan koordináció a forró víz leöntését nem segíti, akkor inkább maradjunk egy edény keretein belül. Így készült végül rizottó, ami a főzés során egyre gazdagodott, hát lássuk.



Ropogós paradicsomos rizottó


20 dkg arborio rizs
kb. 8 dl zöldségalaplé 
2-3 paradicsom
4-5 aszalt paradicsom
1 közepes vöröshagyma
1 kis marék dió
1 kis marék mogyoró
1 marék bazsalikomlevél
3 ág oregánó
5 dkg vaj
1 dl száraz fehérbor
cayenne bors
néhány kanál pesto (választható)


A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, lehúzhatjuk a héjukat, én bevallom, nem tettem, az viszont biztos, hogy kis kockákra vágjuk. Egy mélyebb serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Ha megfelelőnek ítéljük, következhet a rizs, néhány percig pirítsuk kevergetve, majd öntsük fel a fehérborral, várjunk, amíg felszívják a szemek a folyadékot. Kezdjük el merőkanállal adagolni az alaplevet, az első után adjuk a rizshez a paradicsomot, keverjük át,  adjunk hozzá egy kevés cayenne borsot, ha felszívta a rizs a folyadékot, jöhet a következő adag. Miközben puhul a rizs, száraz serpenyőben pirítsuk meg a diót és a mogyorót, várjunk, amíg kihűl, majd mozsárban törjük egy kicsit össze. A bazsalikomot és az oregánót mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, a bazsalikomleveleket tépkedjük kisebb darabokra.
Amikor már fogytán az alaplé, ellenőrizzük a rizs állagát, legyen puha, de semmiképp sem főzzük túl. Ha jónak ítéljük, vegyük le a tűzhelyről, adjuk hozzá a vaj másik felét, az összetört mogyorót és diót, a fűszernövényeket, keverjük át alaposan, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Vágjuk csíkokra az aszalt paradicsomot, tálaláskor tegyünk néhányat a rizottóra, és ha úgy szeretik, ahogy én, akkor egy kanálka pesto a végén. Villa.

 
Herr Paprika meglehetősen szkeptikus a rizottóval szemben, de most megdicsért. Hisznek neki?

 

2011. augusztus 3., szerda

Négyből kettő


Ahogyan ígértem, következik a szombati grillezés folytatása, a húsok helyét átveszik a zöldségek, de csak ötven százalékos a képviselet, négyből ugyanis ketten jelennek ma meg. A sült paprika joghurttal már szerepelt tavaly nyáron imbiszen, a grillezett padlizsán, cukkini, patiszon pedig a szokásos balzsamecetes, olívaolajos, fokhagymás módszerrel készült, a padlizsános változatot, a kiüthetetlen kedvencet ugyancsak olvashatták már. Csak a bazsalikom maradt el.
Marad tehát két, mondjuk saláta, amelyek elkészültében csak az volt a kérdés, milyen utat válasszuk. Érkezett ugyanis az otthoni kertből egy kosárka uborka és egy ládányi paradicsom, az alapanyag tehát adott volt, már csak a mód hiányzott. Mivel fűszernövényekből nem volt hiány, így az uborka citromfűlevelekkel készült, meglehetősen egyszerűen, a paradicsom pedig egy kevés csípős és savanyú mellé koriandert kapott. Mindketten meglehetős sikert arattak az asztalnál, a balzsamecetes csirkéhez szerintem leginkább az uborka, a szójás-sörös tarjához pedig a paradicsom passzolt.
Ma leküzdöm a bőbeszédűséget, itt jön a két recept.



Citromfüves uborka


8-10 kicsi uborka
2-3 ág citromfű
extra szűz olívaolaj
almaecet
citrombors
 

 Az uborkákat meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk, tálba tesszük. A citromfűágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a leveleket lecsipkedjük, összevágjuk, az uborkára szórjuk. Az egészet meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, kevés almaecettel, végül adunk hozzá citromborsot is. Alaposan összekeverjük, és ha azonnal tálaljuk, akkor egy kicsit megsózzuk. Ha nem így lenne, félretesszük, a sóval pedig várunk, amíg az asztalra kerül. A kóstolást persze ne felejtsük el, bármi hiányozna, lehet pótolni.




Zöldcitromos-korianderes paradicsom

fél kiló paradicsom
1 közepes vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 csokor korianderzöld
2 ek zöldcitromlé
2 ek extra szűz olívaolaj
nádcukor


A paradicsomokat megmossuk, szárazra töröljük, a zöld részeket kivágjuk, majd kis kockákra vágjuk őket. A hagymát és a fokhagymagerezdeket meghámozzuk, apróra vágjuk. A chilit megmossuk, szárazra töröljük, a magokkal együtt vékony csíkokra vágjuk. A korianderzöldet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a leveleket lecsipkedjük, azután apróra vágjuk. Valamennyi alapanyagot egy mélyebb tálba rakjuk.
A zöldcitromlevet az olajjal kikeverjük, majd a tálba öntjük. Adunk a paradicsomhoz sót és egy csipet nádcukrot, alaposan összekeverjük, kóstolunk, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni. Azonnal tálaljuk, ha nem így lenne, akkor akár az uborkánál, itt is később kerüljön elő a só. Ha még így is levet eresztene, nyugodtan öntsünk le belőle.

  
Itt a vége, azt hiszem, Panni örült, és mindenki vele. Mivel a paradicsom nem veszett el, azaz tárolunk még nem keveset itthon, így holnap is átalakul. Annyit elárulok, már megint én főztem, egyedül, a végén még rendszer lesz belőle.


Paradicsom receptje: Cornelia Schinarl - Sebastian Dickhaut: BBQ Basics, GU Verlag

2011. augusztus 2., kedd

Mi mégis grillezünk


Hétvégén végre sikerült megünnepelni Pannit (aki az én mamám) úgy igazán. Elmaradt bizony a születésnap, az Anna legalább nem volt olyan régen, szóval ha engedékeny akarok lenni, még éppen befértünk. Mi mentünk, ők jöttek, néhány akadály legyőzése után szombaton Ágó és Oszi is, és találkoztunk egy köztes ponton, amit mindannyian szeretünk, és amit innen is köszönünk Évának, Herr Paprika mamájának. Előzetesen az időjárás-jelentés rabjává váltam, sok eső, kevesebb, hidegebb, melegebb, ma megyünk, 0 milliméter, köszönöm, akkor grillezünk, július utolsó hétvégéjén megtartani az első sütést, hát jobb későn, mint sohasem. Szombat reggel, napsütés, fél mankóval gyakorlás a kertben, Panni felügyel, ferde vagy, most egyenes, most megint dőlsz, én meg próbáltam koncentrálni, és mellékesen jegyzem meg, fejből járni nem is olyan könnyű. Herr Paprikával azután vásárlás, nekem élmény a javából, már rég nem voltam ennyit a talpamon, majd vissza a házba, addigra csapatunk kiegészült Osziékkal. Az ég meg beborult. Nem hiszem el, hogy esik. Köszönöm, 0 mm, én egyszerűen csak hiszékeny vagyok. De a remény marad, eső eláll, csak a szél nem akarja abbahagyni, de sebaj, grillezünk, akármi lesz a vége. Férfiak a kertben, készül a parázs, előkerül a Rakéta porszívó, majd kezdetét veszi a sütés. Lányok a házban, készül a zöldségfront, konyhában néhány lépés mankó nélkül, de jó. Nevetünk, jövünk meg megyünk, elkészül az első, a második és tovább. Már csak terítés, szállítás, tálalás, ez már igen, fél nyolckor eszünk, nem fél 11-kor. Nagy siker. A vacsora: sörben és szójában pácolt tarja, mézes-balzsamecetes csirke, fehér kolbász, sült paprika joghurttal, grillezett zöldségek balzsamecettel, fokhagymával, citromfüves uborkasaláta és zöldcitromos-korianderes paradicsom. Minden persze nem tűnt el, de néhány tál teljesen kiürült a végén. Büszke fiúk, büszke lányok. 
Ha kíváncsiak, nézegethetnek fotókat itt. Ma jönnek a húsok, amihez végre használtuk BBQ Basics című szakácskönyvünket, ami hivatalosan Herr Paprikáé. Holnap következnek a többiek.


Sörös, szójás tarja


8 szelet tarja
4 gerezd fokhagyma
fél citrom leve
1 tk szárított kakukkfű
2 ek édes őrölt paprika
1 ek szójaszósz
1 ek csípős mustár
1,5 dl világos sör
bors

A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, lereszeljük, majd egy közepes tálban összekeverjük a kakukkfűvel, a citromlével, a paprikával, a mustárral, a szójaszósszal és a sörrel. A tarjaszeleteket alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd a tálba helyezzük őket, alaposan eloszlatjuk rajtuk a pácot, és legalább három óráig hagyjuk pihenni. Sütéskor kiemeljük a hússzeleteket, lecsöpögtetjük, azután kevés só és bors, majd megsütjük a grillen.




Mézes-balzsamecetes csirke



80 dkg csirkemell
chilipehely
1-1 ág rozmaring, kakukkfű és oregánó
2 gerezd fokhagyma
2 dl balzsamecet
2 tk méz


 A csirkemellet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd felszeleteljük. A fűszernövényeket megmossuk, ismét papírtörlő, a leveleket leszedegetjük, egy kicsit összevágjuk. A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, felezzük. A balzsamecetet a mézzel, az ízlés szerinti chilivel, a fokhagymával és a fűszernövényekkel egy kisebb edényben felforraljuk, majd alacsony lángon addig főzzük, amíg egy kicsit besűrűsödik. Lezárjuk, várunk, amíg kihűl, majd az előzetesen tálba rakott csirkeszeletekre locsoljuk, a húst átforgatjuk, hagyjuk pácolódni. Sütéskor lecsöpögtetjük a hússzeleteket, kevés só, mehet is a grillre, a folyamat közben néhányszor átkenhetjük a balzsamecetes keverékkel.


Vacsora után üldögélés a teraszon egy kis meglepetéssel fűszerezve, amit még a szúnyogok sem tudtak elrontani. Kézben a pohár, lehet messzire nézni, nem cserélnék senkivel.
Holnap következik a folytatást.


Pácok: Cornelia Schinarl - Sebastian Dickhaut: BBQ Basics, GU Verlag

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails