2011. április 29., péntek

Újra és ismét és megint


Ma rövid leszek, így is nagyszerű nekem, ha valaki péntek napsütéses délutánján imbiszt olvas, tehetne bármi mást, szóval nem szeretném senki idejét kiszórni az ablakon. Kacsamell, na mondják már, hogy olyan rég volt, én legalábbis úgy érzem. Sikerült két kis példányt zsákmányolnom, salátához igazán alkalmas, de azért csak az egyik került felhasználásra, tehát a recept kettő személy számára megfelelő, és nem árt, ha nem olyan csillapíthatatlanul éhesek. 
A menta már egy bokorra emlékeztet, mindenképp használni kellett, az eperre pedig most nem mondtam nemet, ha már eddig olyan türelmesen vártam, hogy a spárga beszerzése ne apassza le teljesen a pénztárcámat, gondoltam, ideje dőzsölni egy kicsit. Az eper a mentával köztudottan finom, szerintem újhagymával is, a tavalyi saláta a társaságban kedvelt ételnek számított. Hozzájuk egy kis madársaláta, de rukolával vagy mással is jól működik. A végén pedig egy mézes-balzsamecetes öntet. 
Be is fejeztem, jön a recept.




Kacsamell saláta mentával, eperrel, újhagymával



1 fél kacsamell (kb. 15 dkg-os)
6-8 szem eper
3 szál újhagyma
1 marék mentalevél
madársaláta
balzsamecet
méz
extra szűz olívaolaj
bors


A kacsamellet alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőt felforrósítunk, a kacsamell mindkét oldalát úgy 4 percig sütjük, közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra (légkeverés), és sütjük még 5-6 percig a húst. Ha elkészültünk, félretesszük, pihentetjük.
Két adagnyi salátát és a mentát megmossuk, újra papírtörlő, azután vegyítjük őket egy tálban. Az újhagymákat megmossuk, szárazra töröljük, végeket és a szár egy részét levágjuk, felkarikázzuk, a tálba szórjuk. Az epreket megmossuk, szárazra töröljük, kisebb darabokra vágjuk, kinek hogyan tetszik. Az öntethez egy teáskanál mézet elkeverünk 1 teáskanál balzsamecettel és dupla mennyiségű olívaolajjal, adunk hozzá egy kevés sót és frissen őrölt borsot. 
Tányér, saláta, eper, öntet és néhány szelet kacsamell. Jó lesz, én azt mondom.


Holnap jön az egyik kedvenc napom, ennek örömére küldtem is egy dalt mindenkinek és magamnak. Mert szeretem. 
Remek hétvégét, ez ki ne maradjon, egyenek, igyanak, mulassanak, aludjanak és így tovább...

2011. április 28., csütörtök

Reteklevél, retekleves


Bevallom, ez a leves egyetlen okból készült el: van saját reteklevelem, és csak az mozgatott, hogy végre felhasználjam. A saját retek megjelenéséig azt hiszem, még türelemmel várni kell, de a földet érés után szinte azonnal észrevehetetlenné váló magokhoz képest a most már két cserépben vígan terjeszkedő rózsaszín szárakat és zöld leveleket egyértelműen sikerként jegyzem fel.  
Herr Paprika már régóta emlegeti a család reteklevesét, amit én sosem kóstoltam, de annyit tudok, hogy van benne levél is, hát ez volt a kiindulási alap. A tervet még húsvét előtt szándékoztam megvalósítani, de azután tudják, az a lépés nem jött ki. Akkor még tormás levesben gondolkodtam, de a hétfő elmúltával már nem tűnt annyira jó megoldásnak, talán mert ettem tormát most éppen eleget. Az viszont nem változott, hogy szerettem volna csípősséget vinni a receptbe, ezért került elő a gyömbér, a kurkuma pedig igazából csak a színe kedvéért. Elképzeltem, milyen jól mutat majd a sárgában ülő retek. A leves teste krumpliból, póréhagymából és néhány szem retekből áll, valami krémeset szerettem volna, rájuk esett a választás.
Akkor főzünk.




Gyömbéres retekleves


2 közepes burgonya
1 póréhagyma
2 csokor zsenge retek
gyömbér (3-4 cm)
kurkuma
3 dkg vaj
reteklevél


A póréhagymát megmossuk alaposan, szárazra töröljük, majd kisebb darabokra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk. Négy retket megmosunk, végeiket levágjuk, itt is darabolunk. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük vagy apróra vágjuk. Egy közepes méretű edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát, 4-5 percig kevergetve pároljuk, majd követheti a krumpli, a retek és a gyömbér. Keverjünk egyet, azután öntsünk az edénybe kb. 6-7 dl forró vizet. Sózzunk és szórjunk a készülő levesbe egy csapott teáskanál kurkumát. Közepes lángon főzzük a levest addig, amíg valamennyi alkotóelem megpuhul.
Eközben a maradék retkeket mossuk meg, töröljük szárazra, végeket vágjuk le, majd felezzük el és vékonyan szeleteljük fel őket. Persze nem kell ragaszkodni a formához, ahogy csak tetszik. A retekleveleket mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, méretüktől függően hagyjuk őket egészben, vagy vágjuk kisebb darabokra.
Az elkészült levest turmixoljuk simára, azután kóstoljunk, mint mindig, ha valami hiányzik, most lehet pótolni. A tányérokban helyezzünk kedv szerinti mennyiségű retekszeletet, merjük köré a levest, a tetejére pedig kerüljön a levelekből. Kanál még hiányzik.


A retek levele igazán jó, olyan mint egy besűrített retekíz. De csak akkor dolgozzanak vele, ha sikerül mindenféle vegyszertől mentes példányokhoz jutni, a leves nélküle is működik. De azért jó érzés ráharapni.

2011. április 27., szerda

Pécs, Palkonya, pitypang


Mielőtt még visszaugranék a megszokott pályára, következik egy rövid, talán hosszú beszámoló a húsvéti hétvégéről, benne nyúl és pitypang, Pécs és Palkonya, evés és ivás is persze. Szombaton család indult a családhoz, Oszi szülei vártak minket Pécsett, szépen felvonultunk, hogy a következő három napot együtt töltsük mi nyolcan. Összefoglalva, remek volt a hangulat, nagyokat nevettünk, felügyeltük a nyulakat a kertben, ettünk sonkát, tojást, de Jola jóvoltából zureket és bigoszt is, kóstoltuk Sándor pálinkáját és borát, közben várost néztünk, kirándultunk és hirtelen vége lett. De akkor jöjjön néhány részlet.


A hétvége főszereplői egyértelműen a nyulak voltak, mindenki megnyugtatására már most elmondom, néhány napra érkeztek egy kellemes, vadregényes kertbe, a kalandokkal teli utazás után pedig szépen visszatértek a többiekhez. Remélem, néhány tréfás emlékkel együtt. Két egészen különböző egyéniség vert tábort a teraszon, egyikük, aki próbál a képen elvegyülni a növények között, vakmerő és kíváncsi, forradalmár hajlamokkal, ezért is kapta a Che nevet. A terasz szélén Oszi lapokból kerítést épített, hogy ne kelljen futóversenyen lemérni, ki ér hamarabb a szomszédba, a nyulak vagy mi. Che néhányszor felmérte a terepet, majd úgy próbált kitörni, hogy egy lendülettel ráugrott a kerítésre, hátha eldőlnek a lapok. Mindezt a legváratlanabb pillanatokban, és bizony néhányszor sikeresen. Elfogás után szerény tekintet.


Egyértelműen kalandor lélek, mindig azt a kicsi rést kereste. A fekete bundás társ a teljes ellentét, inkább kivárt, nem nagyon hitt az akciókban, a meghódított területeken aztán megjelent persze. Az evésben azért teljes volt az összhang, jöhetett lóhere, fű, muskátli vagy bármi. Aki kíváncsi, hogyan tűnik el öt másodperc alatt a pitypang Che fogai között, itt megnézheti.
Ősszel eltöltöttünk már Pécsett egy hétvégét, most három dolog vált meghatározóvá: a kis dzsámi, a Nyolcak kiállítása és a látványos tavasz. Ennyi virágzó tölgyfát már régen láttam, de alapvetően bárhol is jártunk, jöttek szembe a virágok, remek érzés volt.


Jakováli Hasszán dzsámijának meglátogatását javaslom mindenkinek, látható egy egészen új kiállítás, majd megnézhető az épület is, mi egészen részletes elbeszélést kaptunk a dzsámi történetéről, építészeti sajátosságairól. A másik kulturális akcióban a Nyolcak képeit néztük meg Herr Paprikával, amíg a többiek a Zsolnay kiállításon jártak. Maga a Modern Magyar Képtár is nagyon tetszett, még jobban a tárlat, főleg Czigány Dezső, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos képei. A megadott dátum ne tévesszen meg senkit, a kiállítás május 1-jéig látogatható. 


Hétfőn aztán elhagytuk a várost, először kilátó, azután Máriagyűd, majd Palkonya következett, ami egy egyutcás sváb falu, kupolás templommal, csodaszép régi, védett házakkal, és egy pincesorral, amelynek 53 présházát műemlékké nyilvánították. Sétálni jó volt persze, de egy kicsit kezdtem már búsulni, hogy egyetlen házat sem találunk nyitva, bort akkor már nem kóstolunk, végül aztán mégis sikerült egy nyitott ajtót felfedezni. Takács Mihályhoz bemehettünk, kaptunk bort pohárban, később vittük is üvegben a portugiesert, Panni meglátta a nagymamám konyhaszekrényét, jajj, fényképezzük le, kicsit üldögéltünk, beszélgettünk, jó idő volt. Egyébként pünkösdkor nyitva lesznek a pincék, ha arra járnának.


Ha már ott voltunk, Villány nem maradhatott ki, a kevés időhöz mérten rövid séta, Maul és Günzer, előbbinél bor mellett kiváló házi kenyér, zsír, hagyma. Azután vissza Pécsre, még egy közös vacsora, közepén a nehezen abbahagyható bigosszal.
Köszönjük, jó volt, szerettünk ott lenni. És a kertben is.


Holnap ígérem, már főzök is.

2011. április 21., csütörtök

Tátogunk


Tudom, már mindenki sonkáról, bárányról, tojásról ábrándozik, azután leöblíti gondolatban néhány szelettel a kedvenc süteményéből. Higgyék el, én is ugyanígy működöm, csak még kiegészítem a sort egy kis kenyérrel. Na nem néhány szelettel, inkább egy veknivel. Eljött a mélypont, de az alvások számát már az egyik kezemen meg tudom számolni, szóval ahogy szoktam mondani, ezt már féllábon is. 
És akkor egy váratlan fordulattal rátérnék a mai főszereplőre, ami nem más, mint egy halleves. Semmi sonka, torma, retek, hát így van ez. A történet igazából röviden összefoglalható, a halpogácsák készítésekor ráébredtem, hogy nem lenne célszerű negyven darabot gyártani, elég lesz a fele is, amúgy is ki tudja, milyen lesz a fogadókészség. (Elárulom, nem lehet rá panasz.) Így aztán párhuzamos főzésbe kezdtem, volt egy fél zellerem, néhány répám, a kamrában házi paradicsomlé, egyértelművé vált, hogy a leves lesz a jó megoldás. Az alap ismerős lehet, tavaly főztem már paradicsomlevest zellerrel, imádatom mit se fakult azóta, szóval hallal vagy anélkül, de nagyon ajánlom. Most egy kicsit sűrűbbre főztem, és több tejszín került bele, könnyű, intenzív, szerettem.




Zelleres-paradicsomos halleves


40 dkg tengeri halfilé
fél zellergumó (vagy egy egész kicsi)
1 marék zellerlevél 
1 vöröshagyma
2-3 sárgarépa
7 dl paradicsomlé
1 dl tejszín
olívaolaj

bors


A vöröshagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. A zellert meghámozzuk, a répákat megtisztítjuk, mindkét zöldséget kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű edényben melegítünk egy kevés olívaolajat, jöhet a hagyma, pirítjuk üvegesedésig, azután következhet a zeller és a répa. Keverünk, majd felöntjük az egészet kb. 3 dl forró vízzel, sózunk, borsozunk, majd lefedve hagyjuk nagyjából 7-8 percig főni a zöldségeket. Ha letelt az idő, a többiekhez öntjük a paradicsomlevet, keverünk és főzzük tovább a levest addig, amíg a zeller és a répa teljesen megpuhul. Akkor levesszük az edényt a tűzhelyről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixgéppel pürésítjük. A leveshez adjuk a tejszínt, átkeverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. 
A halfiléket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd a halat falatnyi darabokra vágjuk, a levesbe rakjuk. Visszakerül az edény a tűzhelyre, főzzük még nagyjából 4-5 percig, ha a hal megfelelő, készen is vagyunk.
Tálaláskor a megmosott, szárított, apróra vágott zellerlevélből szórjunk egy keveset a leves tetejére. Már csak egy kanál.


Herr Paprika igazán humoránál volt, a két halas étel láttán széles mosollyal csak annyit mondott: - Akkor majd tátogunk? És persze meg is mutatta, mire gondol. 

Na de azért sonka előtt egy kis hal?

2011. április 20., szerda

Citromos levelek


Ha hiányzott volna bárkinek is imbisz az elmúlt napokban, akkor annyit a rövidke szünetről, hogy a laptopom egy kicsit megfáradt, kénytelen voltam ápolásra küldeni (nehéz szívvel, nagyon, nagyon). Az átmeneti szakaszban ezért elmaradt az írás, most az Oszitól kapott gépen ütögetem a billentyűzetet, jól megbarátkoztunk, és egyre több lengyel szót tudok. Ugyanis minden lengyelül fut. 
De vissza a mai recepthez, ami igazából azért került megvalósításra, mert sikerült egy remek bokornyi citromos kakukkfüvet vásárolnom, és már régóta szerettem volna kipróbálni hogyan működik hal társaságában. Jól. A citromos kakukkfű beszerzését nagyon ajánlom mindenkinek, igazán intenzív az illata és az íze is, és jól tűri még a fővárosi erkélyt is. Tavaly is jó viszonyt ápoltunk, készült vele őszibarack leves, panna cotta, kakukkfüves sült barack, de a csirkemellet is előszeretettel pácolom vele. Most pedig itt a halpogácsa, amiben rejtőzik még kuszkusz is, mellé pedig póréhagymából készült egy tejszínes püré.
Főzhetünk.



Kakukkfüves halpogácsa pórépürével


40 dkg tengeri halfilé
1 kávésbögre kuszkusz
1 tojás
1 nagy marék citromos kakukkfű
fél zöldcitrom
1 póréhagyma
0,5 dl tejszín
citrom
citrombors
olaj


A halfiléket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kisebb darabokra vágjuk, majd ledaráljuk. A kuszkuszt egy mélyebb tálba szórjuk, felöntjük kb. 2-3 dl forró vízzel, átkeverjük, lefedve 5 percig állni hagyjuk. Közben megmossuk a kakukkfűágakat, szárazra töröljük, azután lecsipegetjük a leveleket. Nem a legjobb része a munkának, de az illat vigasztaló hatással bír, ezt nyugodt szívvel állítom. 
A kész kuszkuszt keverjük a halhoz, adjuk hozzájuk a feltört tojást, a citromos kakukkfüvet, a zöldcitrom levét, 3 tk sót és egy kevés citromborsot. Keverjük át alaposan a masszát, egy kiskanállal kóstoljuk is meg, ha hiányozna még egy íz, most lehet pótolni. Formázzunk nedves kézzel kis pogácsákat, pakoljuk egymás mellé egy tálcára, majd hagyjuk még úgy 10 percig pihenni. Akkor se ijedjenek meg, ha túl lágynak tűnik, a kuszkusz még dolgozni fog.
A póréhagyma végeit vágjuk le, mossuk meg alaposan, majd vágjuk kisebb darabokra. Kevés vízzel és sóval főzzük puhára, majd a főzőlé egy részével és a tejszínnel pürésítsük, végül adjunk hozzá egy kis citromlevet is. Szokás szerint kóstolunk, ha hiányzik bármi, most lehet pótolni. Ha sok pürét szeretnének, akkor nyugodtan duplázzák meg a megadott mennyiséget.
Már csak egy feladat maradt, egy serpenyőben forrósítsunk fel 2 ek olajat, közepes lángon süssük meg a halpogácsákat. 
Pogácsa, püré, készen is vagyunk.

 
Az erkélyen egyébként szépen növekednek a növények, már megjelentek a kis zöld paradicsomok, virágok a szamócán, kilevelesedett a málna, nő a sütőtök, a retek. Remek szórakozás figyelni a változásokat, és igazán vicces, mennyire tudok örülni az eredményeknek. Ha jön a pályamódosítás, egyértelműen kertész leszek.

2011. április 15., péntek

Tea a desszertben


Szerencsések vagyunk, mert nem kevés feljegyzett családi és mindenféle recept lapul nálunk különböző füzetekben. Imbisz történetében egyszer előfordult már, hogy ezekből főztem, akkor burgonya készült rákraguval és lágy tojással, számomra az utóbbi jelentette az igazi kihívást. Akkor elterveztem, gyakrabban fogok kipróbálni recepteket, persze ez nem így lett, de ami késik, tudják, most bekövetkezett. A mostani motiváló tényező egy nemrég előkerült füzet volt, amit szépen elkértem Herr Paprika mamájától, és ami nem kevés szórakoztató pillanatot okozott, némi ámulással fűszerezve. (Aki kíváncsi, hogyan is néz ki egy-egy recept, a facebookon megnézheti itt és itt.)
Remek dolgokat találtam a füzetben, ami egyébként Herr Paprika nagybátyjáé volt, aki szakácsként dolgozott, írtam is már, hogy a zürichi szakácsiskolában készült csoportképe ott lóg a konyhánkban a falon. Az elsőként választott recept egy tea alapú krém, az eredeti leíráson itt-ott változtattam, arányokon, elkészítésben, de a fő vonaltól nem tértem el. Vigyázat, a desszert nem csak élénkít, de részeges is!



Teakrém


5 tojás
1 dl erős fekete tea
2 dl tejszín
12 dkg cukor
0,5 dl metaxa vagy rum




Főzünk egy csésze erős fekete teát, amiből a krémhez 1 decire lesz szükségünk. A tojásokat megmossuk, felütjük, a cukorral és a teával együtt vízgőz fölött addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ha megfelelő az állaga, levesszük, megvárjuk, míg kihűl, majd adunk hozzá egy csipet sót, belekeverjük a kupica metaxát vagy rumot. Persze ha nem szeretnének konkrét alkoholt, akkor a vízgőzös fázisban is belekerülhet. A tejszínt kemény habbá verjük, azután óvatosan a krémbe keverjük. Poharakba adagoljuk, hűtőbe tesszük lehetőleg egy egész éjszakára. 




Mindenkinek remek hétvégét, szurkoljanak, hogy végre a nátha és én megszabaduljunk egymástól, piros orral annyira azért nem tetszem magamnak. Még szerencse, hogy imbisz nem videóblog...
 

2011. április 13., szerda

Rápido


Most, hogy még tart a húsvét előtti nem eszem kenyeret, egészen váratlanul tör rám a halasztást nem tűrő éhség, egy hullám délelőtt, ki emlékszik már arra a kevéske müzlire, azután délután többször és persze vacsoraidőben. Ha nem ehetek ilyenkor gyorsan valamit, hát szenvedek. Nagyon, olyan kutyaszerűen. És bizony az a lehetőség nem megragadható, hogy gyorsan csinálok egy szendvicset. Tegnap ráadásul még kenyeret is sütöttem, más is lakik itt, néha fel kell áldozni az önt. Szóval a tavalyi bejegyzés már egészen aktuális, az biztos.
Ha támad az éhség, a gyorsaság több, mint kívánatos, kopogó szemmel képtelen vagyok órákig, de még 30 percig sem a tűzhelyhez tapadni. Most viszont megveregettem a vállam, mert előrelátó voltam. 
A fagyasztó mélyén lapult még egy kis borjúhús, amit még Osziéktól kaptunk, kivettem időben. Serpenyőben percek alatt kész, már csak társra volt szükség. Így került hasznosításra a megmaradt retek, sárgarépa, szárzeller és az ablakban óriási leveleket felmutató bazsalikom. Sebességre itt sem lehetett panasz, a zöldségekhez egy majdnem pesto készült. Vacsora kész, én győztem.
 


Borjú bazsalikomos zöldségekkel



30 dkg borjúszűz
6-7 szem retek
2 szál szárzeller
2 zsenge sárgarépa
1 marék bazsalikomlevél
fél marék dió
extra szűz olívaolaj
olaj
vaj
bors


A retkeket megmossuk, szárrészt levágjuk, szárazra töröljük, negyedeljük.  A sárgarépákat megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk. A zellerszárakat megmossuk, megtisztítjuk, a sárgarépához hasonló méretűre vágjuk. A zöldségeket egy mélyebb tálba rakjuk. A bazsalikomleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kisebb darabokra tépjük. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, majd a bazsalikomra szórjuk. Adunk hozzájuk egy kevés olívaolajat, majd mozsárban vagy a robotgép darálójával összedolgozzuk. Közben adjunk hozzá annyi olívaolajat, hogy szép krémes legyen. A végén egy kevés só és bors, majd öntsük a keveréket a zöldségekre, keverjük át alaposan.
A húst mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a folyadékot, majd vágjuk közepesen vékony szeletekre. Forrósítsunk fel egy serpenyőt, tegyünk bele egy kevés vajat és olajat, majd süssük meg a szeletek mindkét oldalát kb. 4-5 percig. Ha kész, egy kevés só és frissen őrölt bors.


A zöldségek, a hús természetesen helyettesíthetők mással, ahogy a bazsalikom és a dió is. Amire éppen akadnak otthon. Ahogy csak szeretnék.

2011. április 12., kedd

Belbecs


Az biztosan kijelenthető, hogy ez a leves meglehetősen szerény külsővel rendelkezik, fotogénnek nem mondható, kevés munkát sejtet, pedig elhihetik nekem, dolgoztam vele, figyeltem rá, igyekeztem mindent rendesen végrehajtani. Kihívás volt, nem mondom, én amolyan ösztönösen rendetlen típus vagyok, de most kivételt tettem.
A recept a Stern-Gourmet tavaszi-nyári számából származik, most őt hordozom ágy és asztal között, attól függően, éppen hol tartózkodom. Futólagos nézegetés, rendszeres sóhajtozás, ami összekapcsolódik a varázsceruza utáni vággyal, közben azért olvasás is persze, jegyzetelés fejben, hogy ezt megcsinálom, valami hasonlót én is, de jó lenne már spárgát enni. A medvehagymás eszencia nagyon megtetszett, én végül levessé alakítottam, itt-ott eltértem a megadott hozzávalóktól és mennyiségektől, de alapvetően követtem a receptet. A történet humoros oldala, hogy nem igazán szoktam húslevest főzni, inkább, inkább meghagyom Paprikák anyukáinak, most viszont egyből medvehagymásat készítettem, gyömbérrel, citromfűvel. Itt legalább nem volt összehasonlítási alap. Herr Paprika szerintem bizalmatlan volt, ezt szűrtem le legalábbis egy megjegyzéséből, de végül megbarátkozott vele, a többszöri jelentkezés csak ezt jelenheti. Én pedig büszke voltam, hogy nem fogtam menekülőre, amikor másodszor is szűrőért kellett nyúlni.
Együnk levest. 




Gyömbéres-medvehagymás húsleves


1 kisebb csokor medvehagyma 
5 csirkeszárny
4-5 zsenge sárgarépa
fél zellergumó
3 szál citromfű
1 darab gyömbér (kb. 3-4 cm)
1 alma
1 vöröshagyma
citrom


A csirkeszárnyakat alaposan megmossuk, egy nagyobb edénybe rakjuk. Egy répát megtisztítunk, kisebb darabokra vágunk, a zellergumóval ugyanezt tesszük, mindkettő a fazékba kerül. Az almát megmossuk, magházát kivesszük, feldaraboljuk, azután követheti a többieket. A gyömbért meghámozzuk, kisebb darabokra vágjuk, a végcél ugyancsak a fazék. A hagymát meghámozzuk, egészben kerül a többi alapanyag mellé. A citromfüveket megmossuk, végeket levágjuk, késsel kilapítjuk, rakhatjuk is az edénybe, amibe azután annyi vizet öntsünk, amennyi bőségesen ellepi a benne lévőket. Közepes lángon forraljuk fel, majd alacsony hőmérsékleten hagyjuk főni kb. 1,5 órán át. Közben szedjük le a tetején képződő habot. Ha letelt az idő, szűrjük le a levest, akár többször is, majd hagyjuk kihűlni, a tetején képződő zsírréteget szedjük le kanállal. (Hogy mit kezdünk a megfőtt csirkével, zöldségekkel, az már ránk van bízva.)
A megmaradt répákat tisztítsuk meg, vágjuk vékony hasábokra. Tegyük vissza a levest a tűzhelyre, sózzuk meg, rakjuk bele a répahasábokat, főzzük, amíg éppen puha nem lesz, majd szűrőkanállal vegyük ki, tegyük félre. A levest forraljuk tovább, amíg kb. 1 liternyi lesz a mennyisége. Méricskélni nem kell, hagyatkozzunk a szemünkre.
A medvehagymát mossuk meg, szárral együtt tegyük egy mélyebb edénybe, öntsük hozzá a leves felét, majd pürésítsük. A zöldes folyadékot sűrű szövésű szűrőn át öntsük vissza az edénybe, keverjük át a levest, nyomjuk bele egy fél citrom levét, kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
Tányér, leves, répahasáb, már csak egy kanál kell.


Habár sápadt, szerény és nem fotogén, ízben gazdag, illatos, szerettem. Ha kíváncsiak a tartalomra, tegyenek egy próbát.

Recept alapja: Stern-Gourmet, 2011/1

2011. április 11., hétfő

A saláta kedvéért


A hétvége a mozi jegyében telt, zajlik a Titanic Filmfesztivál, mi pedig Herr Paprikával évek óta hűséges látogatói vagyunk az eseménynek, most is tartjuk magunkat jó szokásunkhoz, ráadásul az eddigi választások jónak bizonyultak. Szombaton svéd mondjuk vígjáték, bár nem egészen tükrözi a filmet, ami hármas társaságunknak nagyon tetszett, Stellan Skarsgard most is remek, jókat mulattunk.Tegnap aztán a Ian Dury életét feldolgozó film következett, kiváló főszereplővel, zenékkel, én őszintén szólva nem ismertem korábban, de jó volt összenézni néhány dalnál, nahát, szóval ezt is ő énekli. A film néha kicsit széteső volt, de összességében tetszett, itthon kerestem is néhány régi felvételt az interneten, szólt a Sex&Drugs&Rock&Roll...
Ennyit a moziról, remélem, azért tartjuk a pozitív tendenciát, és megússzuk az idei évet rossz választás nélkül. Térjünk a gombócokra. Volt egy medvehagymás tervem, amit végül elhalasztottam, ugyanis megláttam a szép, zöld, friss fejes salátákat egymás mellett sorakozni, és végül a már megszerzett zöld levelekből alternatív tojásos nokedli, azaz medvehagymás krumpligombóc készült. Csak a saláta kedvéért.
 



Medvehagymás krumpligombóc citromos vajjal


80 dkg krumpli
kb. 30 dkg liszt
2 tojás
1 kisebb csokor medvehagyma 
szerecsendió
6-7 dkg vaj
fél citrom
1 fejes saláta
ecet
cukor


 A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk, megmossuk, só és persze víz kíséretében puhára főzzük. A medvehagymát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a száraktól megszabadulunk, a leveleket csíkokra vágjuk. Ha elkészült a krumpli, leöntjük róla a vizet, még melegen összetörjük. Belekeverjük a tojást, a medvehagymát, reszelünk hozzá szerecsendiót, azután lassan beleszitáljuk a lisztet. Közben kóstoljunk, ha esetleg kíván még sót, ne sajnáljuk tőle. A végeredmény legyen egy jól formázható, egynemű massza, ezért is adtam meg hozzávetőlegesen a liszt mennyiségét, lehet több vagy kevesebb is. A tésztából formáljunk lisztes kézzel kisebb golyókat, pakoljuk őket szép sorban egy tálcára.
Egy nagyobb edényben forraljunk vizet, főzzük meg a gombócokat több szakaszban, ha úsznak a víz felszínén, elő a szűrőkanalat, tányérra velük. Eközben a vajat olvasszuk fel, facsarjuk bele a fél citrom levét, keverjük át, majd locsoljuk tálaláskor a medvehagymás gombócok tetejére. Hozzá fejes saláta, nálunk a klasszikus megoldással (ecet, cukor víz, esetleg hagyma, fokhagyma). Készen vagyunk.


Most már csak néhányszor bukkan fel a medvehagyma, úgy tűnik, holnap is. Remélem megbocsátható...

2011. április 7., csütörtök

Mákos mosoly


A mák nekem a nagymamám bejglije és a menzás tészta, ami után szigorúan mindig barackbefőtt volt (máig nagy talány), de a mákkal teleszórt mosoly nem válogatott, mindig megjelent. Mostanában aztán néhányszor megtörtént, hogy engedtem a leküzdhetetlen vágynak, búrkiflit vettem, nem dióval, hanem mákkal, és boldogan megettem hazafelé. 
A mai süti mondhatnám, hogy ezért készült, de igazából a mák csak az utolsó pillanatban jutott az eszembe, egészen más volt a kiindulópont. Rébuszokban: támadt egy ötletem, ami nem bizonyult kivitelezhetőnek, ezért kicsit módosítottam, de így is megmaradt a kudarc. Végül, hogy elkerüljem a teljes bukást, vettem egy 180 fokos fordulatot, és süteménnyé alakítottam az alapanyagokat. Közben jött tehát a mák, a végén pedig a hecsedli, hogy egy kicsit savanyítson az összképen. És akkor minden, ha jó a vége, most igen, de azért persze ne felejtsék el, ez itt egy pályamódosító recept, a nem sütinek készült süti.
Nézzük is meg közelebbről.





Fehér csokoládés-mákos süti hecsedlivel


10 dkg jó minőségű fehér csokoládé
2 tojás
1 dl tejszín
4 dkg vaj
4 ek liszt
1 ek mák
méz

hecsedli lekvár (választható)


A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy kanál mézzel habosra keverjük. A csokoládét összetörjük, a vaj és a tejszín kíséretében vízgőz felett felolvasztjuk, majd várunk, amíg egy kicsit kihűl, azután lassan a tojássárgákhoz keverjük. A csokis masszába szórunk 1 evőkanál mákot,  majd  beleszitálunk 4 evőkanál lisztet, közben folyamatosan keverünk, hogy elkerüljük a csomókat. A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, azután óvatos mozdulatokkal a többiekhez keverjük.
Egy kis kapcsos tortaforma alját kibélelünk sütőpapírral, az oldalát kikenjük vajjal, beleöntjük a masszát, egyenletesen eloszlatjuk. A sütőt előmelegítjük 170 fokra (légkeverést nem ajánlom), a sütit kb. 40 percig sütjük, közben azért ellenőrizzük. Ha megfelelőnek ítéljük, nyissuk ki résnyire a sütő ajtaját, hagyjuk hűlni, majd vegyük ki, óvatosan nyissuk ki a formát.
Szelet, kocka, korong a sütiből, tetejére egy kanál hecsedli, persze csak ha szeretik, lehet más lekvár, tejszínhab, amihez kedvük van.


Kinek mákos a foga? Lehet mosolyogni...

2011. április 6., szerda

Gömbölyű


Néha, gyakran, időszakonként tejfölt és túrót akarok, azonnal, sokat, ilyenkor hívom fel Herr Paprikát, hogy ugyan lehetne-e túrós csusza vacsorára, persze pirított szalonnával, és ha lenne olyan kedves meg is főzni. Szinte mindig sikeres a hadművelet. Egy időre akkor elmúlik a túróinger, azután kezdődik minden az elején, és néha nem csuszában végződik. Nem tudom, létezik-e valamilyen hiánybetegség, ami túróevés hatására csillapodik, de talán én valami ilyennel rendelkezem.
Néhány napja is gondoltam a boltban körözve, veszek túrót, sosem lehet tudni, majd szépen elsüllyesztettem a hűtő fiókjában, nem történt semmi. A medvehagymás receptek kapcsán azután előbukkant a tavalyi túrógombócos verzió, először akartam is ismételni, azután végül átalakult a dolog, csak a gombóc maradt. A menta elképesztő növekedésnek indult az erkélynek, hozzá társult a mogyoró. A figyelmes olvasók most mondhatják, volt már ilyen, menta és a mogyoró közös akcióban, és igazuk van, hétfőn éppen velük készült a kuszkusz, szerintem jó páros, most sem okoztak csalódást. A gombócokhoz hiányzott valami még, így főztem egy nagyon egyszerű paradicsomszószt, így legalább a Pannitól kapott házi levek is fogynak a nyári szezon előtt.
Recept.





Mentás-mogyorós túrógombóc paradicsomszósszal


25 dkg túró
6 dl paradicsomlé
1 marék mentalevél
1 marék mogyoró
1 tojás
bors 
cayenne bors
liszt


A túrót egy tálban villával összetörjük, majd belekeverjük a tojást, adunk hozzá egy kevés sót is. A mentaleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, apróra vágjuk. A mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, miután kihűlt, mozsárban összetörjük. A mentát és a mogyorót a túróhoz keverjük, majd a tálba szitálunk kb. 2 evőkanál lisztet, közben mozog a kezünk, hogy a végeredmény szép egynemű legyen. Vizes kézzel gombócokat formálunk a masszából, tálcára pakoljuk őket. Egy nagyobb edényben vizet forralunk egy csipet só kíséretében, ha forr a víz, kanál segítségével belerakjuk a gombócokat, addig főzzük, amíg a felszínre emelkednek, akkor szűrőkanállal kivesszük őket, lecsöpögtetjük, tányérra pakoljuk.
A gombócok készítése közben párhuzamosan főzhetjük a paradicsomszószt is, ami igazán minimál. Kisebb edénybe öntjük a paradicsomlevet, adunk hozzá egy kevés sót, frissen őrölt borsot és egy kevés cayenne borsot. Az utóbbitól egy kicsit megharapja a nyelvünk, aki nem vágyik erre, nyugodtan hagyja el.
Tányér, paradicsomszósz, gombócok, evés. Az adag kb. 2-3 személynek elegendő, növeljék igény szerint.


Talán furcsának találják a kombinációt, és nem is hagyatkozhatnak másra, csak rám, de higgyék el, érdemes tenni egy próbát. Ha mégsem válna be, lehet rám nyugodtan haragudni.


2011. április 4., hétfő

Sziruposan


A hétvége nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztem, pénteken vettünk egy hirtelen fordulatot, és végül nem hagytuk el a várost, a kötelesség közbelépett. Először egy kicsit paprikás voltam, bevallom, de azután behelyettesítettem az elgondolt programokat újakra. Például néhány hetes kihagyás után séta, beszélgetés, borozás és beszélgetés, ráadásul egy teraszon a nővéremmel. A szombati túra sem maradt el, csak másik szakasz került sorra, és végül még kellemesebb is volt, gyalogoltunk heten, kaptunk napsütést, nem tévedtünk el, a végén az a hosszúlépés elmondhatatlanul jólesett, azután vonattal vissza, vacsora a törzshelyen, az eredmény 5 üres tányér, másnap némi izomláz. Ha szeretnének ibolyát vagy katicát nézni, kéktúrás fotók a facebookon.
A kacsamellek sütését igazából szombatra terveztem, terv nem volt, de amikor kiszáradt szájjal próbáltam legyűrni a folyadékig hátralévő kilométereket, két dologgal szórakoztattam magam. Kitaláltam egy újabb strófát a túranótánkhoz, és azon elmélkedtem, hogyan készítem majd el a kacsát. Az előbbit elénekeltem a kocsmában, de itt inkább titok marad, az utóbbi imbisz szempontjából az igazán érdekes. Eszembe jutott a gránátalmaszirup, az isztambuli csomag részeként kaptam, hát épp itt volt az ideje, hogy használjam is. Ha már ez az irány, akkor lehet kuszkusz, mentával, mogyoróval, így is lett. Recept.




Gránátalma-szirupos kacsamell mentás-mogyorós kuszkusszal



2 fél kacsamell (kisebb)
20 dkg kuszkusz
1 marék mentalevél
1 nagy marék mogyoró
gránátalmaszirup
bors


A kacsamelleket alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a bőrös felüket egy éles késsel óvatosan bekockázzuk. A mentaleveleket megmossuk, folyadékot felitatjuk, apróra vágjuk. A mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban kicsit összetörjük.
Egy közepes méretű serpenyőt felforrósítunk, bőrös felükkel lefelé belerakjuk a kacsamelleket, 4-5 percig sütjük, majd fordítás, újabb 4-5 perc, közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra (légkeverés). Ha letelt az idő, a serpenyőt levesszük a tűzhelyről, a kisült zsír nagyobbik részét tálba öntjük, azután sütjük még a kacsamelleket kb. 5 percig.
Amíg a kacsa a sütőben, jöhet a kuszkusz. Szórjuk egy közepes méretű tálba, öntsük fel úgy 2,5 dl forró vízzel, keverjük át, adjunk hozzá egy kevés sót, 3-4 percre fedjük le. Ha a kuszkusz állagát megfelelőnek ítéljük, keverjük bele a mogyorót és a mentát, kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
A sütőből kikerült kacsamelleket hintsük meg sóval, frissen őrölt borssal, néhány percig hagyjuk őket pihenni, majd vágjunk vékony szeleteket. Tányér, kuszkusz, kacsamell, végül a legjobb, csorgassunk a hússzeletek tetejére egy kevés gránátalmaszirupot. Vagy sokat.  


A gránátalmaszirup remek, a kacsa pedig köztudottan nagy kedvencem, szóval vasárnapi vacsoraként is jól működött. A mentás kuszkuszt is megtartom, és ha már növények, a facebookon megnézhetik a kertészeti híradó fényképeit.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails