Szeder a szájban

Napok óta édesnek képzelem az életet vagy inkább az ételt, örülök a feszes paradicsomnak, a kapros tökfőzeléknek, a könnyű nyári káposztának, de aztán mindig jön az érzés, kivédhetetlenül. Süteményt, lehetőleg csokoládésat, baklavát, sok mézzel, almás palacsintát, persze nem egyet, és így tovább. Valahogy aztán minden nap úgy telt el, hogy az érzés kénytelen volt elfojtódni magától, nem látogatott el hozzám még egy vékonyka tortaszelet sem, bennem pedig nem volt elég türelem sütni. Tegnap viszont megérkezett Panni és vele a kellemesen könnyed fordulat.

Szedret kaptunk ugyanis, sötétet, savanykásat, egy egész dobozzal. Megehettem volna persze csak úgy, de vagy most, vagy ez a vágyakozás még a végén hosszan velem marad. A konyhai ácsorgás még mindig nem a legkedvesebb foglalatosság a lassan keringő láb miatt, ezért inkább egy könnyebb utat választottam, és citrommal, joghurttal nyáriasított panna cotta készült, persze csak a szeder miatt. Elhiszik?

Itt jön a recept.

 

Citromos-joghurtos panna cotta

2,5 dl tejszín

1,5 natúr joghurt

fél citrom leve

méz

1 tasak zselatinfix

szeder

A tejszínt a joghurttal egy kisebb edényben simára keverjük, belefacsarjuk a fél citrom levét és kb. 1 ek mézet, majd az egészet alacsony hőmérsékleten felmelegítjük, de semmiképpen se forraljuk fel. Levesszük a tűzhelyről, kicsit hagyjuk hűlni, majd kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Kisebb adagokban szórjuk a zselatint a citromos tejszínhez, közben folyamatosan keverjünk, nehogy csomókat találjunk a végén. Adagoljuk a krémet kisebb formákba, én hat adagos szilikonformát használtam, majd fedjük le alufóliával, és tegyük a hűtőszekrénybe legalább négy-öt órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tálaláskor lazítsuk meg késsel a panna cották szélét, borítsuk óvatosan egy tányérra, végül jöhet az előzőleg megmosott, alaposan lecsöpögtetett szeder. Kanál, eszünk.

Panni tesztelte a végeredményt, a szedret a kertjéből persze nyilván nem kellett, de félre a tréfával, szóbeli dicséretben részesített, azt hiszem, átugrotta a lécet a panna cottám.

 

Borsó, bögre, bazsalikom

Lehetne a cím akár a tegnapi is, csak az egyik szereplő változott, Józsi ugyanis két napra megint vállalta, hogy felügyeli a problémás lábú gyereket, tehát engem. A főzés hasonlóan zajlott, én elmeséltem, Józsi meghallgatta, én kiáltoztam a kanapéról, ő a konyhából, és végül elkészült a leves, mi pedig megebédeltünk, azután jókedvűen megállapítottuk, hogy jól végeztük a dolgunkat.

A leves szinte valamennyi alkotóeleme családon belül termett, Józsi hozta a kertből a borsót és a petrezselymet, bazsalikomot szedett itt az erkélyen, na jó, érzem már, volt bennem egy kis Münchhausen, itt vége a sornak, a többiek boltból érkeztek haza. De azért ez így is jó teljesítmény. Mivel klasszikus borsóleves készült már a múlt héten, most szerettem volna valami mást, egy levest, ami még ebben a kánikulai levegőben is jólesik. Így került a zöldfűszerek mellé a citrom, a borsó nagyobbik része krumpli kíséretében krémmé alakult, de azért maradtak golyók is, hogy legyen mire ráharapni. Melegen és hidegen egyaránt kipróbálható.

Végül még néhány szó a bögréről, amit a hétvégén megláttam és megszerettem, vitorlás mondjuk a Balatonon, piros kör és elárulom, a füle körül is kék. Megvenni nem lehetett, csak elkérni, Herr Paprikáék családi darabja, nem is értem, eddig hogyan kerülte el a figyelmemet. De most léptem a tettek mezejére, ami annyit jelentett a gyakorlatban, hogy Herr Paprika a kedvemért elkérte Évától. Ő kedvesen megvált tőle, én pedig igyekszem majd helyettesíteni.

Hosszúra voltam, befejezem, itt a recept.

Citromos-zöldfűszeres borsóleves

50 dkg zöldborsó

4-5 szál újhagyma

2 közepes krumpli

1 nagy marék bazsalikomlevél

1 csokor petrezselyem

tejszín

1 citrom

só

bors

olívaolaj

Az újhagymákat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd felkarikázzuk. A borsót átmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, a krumplikat meghámozzuk,  kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű fazékban melegítünk egy kevés olívaolajat, megpároljuk benne az újhagymát, majd következhet a borsó és a krumpli. Néhány percig kevergetve pirítjuk, azután felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi a zöldségeket, sózunk, borsozunk, és közepes hőfokon addig főzzük a levest, amíg a borsó és a krumpli megpuhul. 

Ha már megfelelőek a zöldségek, a zöldborsó harmadát kikanalazzuk, félretesszük, a többit turmixgéppel pürésítjük. Hozzáadjuk a citrom levét és egy kevés tejszínt, keverünk, kóstolunk, ha valami hiányozna, lehet pótolni (a folyadékot is, ha túl sűrű lenne). Szórjuk a félrerakott borsót a levesbe, és jöhetnek a zöldfűszerek. Mossuk meg a bazsalikomot és a petrezselymet, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk apróra, majd adjuk a leveshez, keverés, kóstolás. Ha minden jó, itt a vége, tányér, leves, kanál. Egy kevés pirított dió vagy mogyoró nem rontaná el. Szerintem.

Készült desszert is, holnapra tartogatom, ha kíváncsiak lennének, figyeljék imbiszt.

Panna és Grafit

Elérkeztünk a desszerthez, ami végül rövid gondolkozás után panna cotta lett (itt olvasható egy korábbi változat), kicsit karácsonyra hangolva. Szeretném a panna cottát akkor is, ha sokkal több energiát és odafigyelést igényelne az elkészítése, egyszerűsége miatt viszont abszolút joker a desszertes kártyák között. Kilenc ember esetében könnyű lett volna még tortára szavazni, de nem akartam a marharagu után tovább súlyozni a kedves vendégeink gyomrát. Jó választásnak bizonyult, a langyos szegfűszeges szilvát is megtartom.

A cím első fele ezennel letudva, jöjjön akkor Grafit, megígértem pénteken, hogy megpróbálom lefényképezni a méreti változásokat (első bemutatkozás imbiszen itt megtekinthető), végül a legjobb alkalmat elszalasztottam, ingáztam a konyha és a kert között, de szerencsére Oszi remek fotókat készített, szóval akkor nézzük a változást:

Gondolom, abban nincs vita, hogy remek bundával és barátságos fejjel megáldott macskáról van szó, Grafit emellett ráadásul kivételesen barátságos is, jól tűrte az állandó dögönyözést, az elváltozott hangot, csak egy volt a fontos, az éhségnek ne adjunk esélyt. 

Most vissza a pannához, bejegyzés végén majd újra Grafit.

Fahéjas panna cotta szilvával

5 dl tejszín

1 zselatinfix

50 dkg szilva

fahéj

2 tasak bourbon vaníliás cukor

őrölt szegfűszeg

nádcukor

brandy (vagy valamilyen borpárlat)

A tejszínt egy kisebb edénybe öntjük, beleszórjuk a vaníliás cukrot és kb. 2 tk nádcukrot,  1 kk fahéjat, alaposan elkeverjük, majd alacsony lángon felforrósítjuk. Ha elértük ezt az állapotot, levesszük a tűzhelyről, kicsit hűlni hagyjuk, majd folytonos kevergetés mellett következhet a zselatinpor. Használhatnak persze zselatinlapot is, nálam ez a változat bevált, de nem szeretnék befolyást gyakorolni. Ha az alap elkészült, töltsük kisebb formákba, amilyenhez kedvünk támad, én a szilikonnal kötöttem nagy barátságot, könnyebb a végén kiszabadítani. Mérettől függően 4-6 adagra számítsanak. Ha tele a formák, kerüljön rájuk takaró, majd tegyük őket a hűtőszekrénybe, legalább 3-4 órára.

A szilvákat mossuk meg, töröljük szárazra, felezzük, magokra nem lesz szükség. Tegyük a szilvákat egy megfelelő méretű edénybe, szórjunk rájuk 2-3 tk nádcukrot és 1 kk őrölt szegfűszeget, végül jöhet kb. 1 dl brandy (vagy más), alapos keverés. Alacsony hőmérsékleten főzzük a szilvát félig lefedve, amíg szépen összeesik, besűrűsödik, a végén kóstoljunk, hiányzó ízek most pótolandók.

Tálaláskor óvatosan borítsuk tányérra a panna cottákat, melléjük kerüljön a langyos szilvából, készen is vagyunk.

Grafit a második képen Herr Paprika kezében mintha kissé bosszúsan nézne, de azt hiszem, inkább csak leért a gyomrába a reggeli. Vagy csak próbál megfelelően nézni Oszi kamerájába. 

Évadzáró a végéhez ért.

Feketén

Évekkel ezelőtt barátokkal Zadarban, kevés pénz de annál több jó pillanat, nyilván nem jártunk étterembe, viszont remek szendvicseket ettünk, grilleztünk a kempingben, teszteltük a horvát söröket és megszerettük a pelinkovacot. De azért egyszer el kell menni egy jó helyre, étlapról választani, enni valami különlegeset. Csapat egyetért, de hova. Akkor még azt hittük, az útikönyv mindenben jó tanácsadó, hát elmentünk a tengerparti étterembe, mert régi és csupa szépet írnak róla. Kapunk asztalt, feszengünk kicsit, feltűnően sok az ember, a pincérek szinte futnak, bor, koccintunk, oldódik a hangulat, rendelünk is, többen fekete rizottót, az étterem egyik specialitása, itt az alkalom. Először persze kicsit bizarr a látvány, a tintától feketéllő rizsszemek, de én megkedvelem hamar, és így visszanézve ez az egyetlen pont, amiért még eszembe jut az a zadari étterem.

Fekete rizottót ettem azóta is, de még sosem készítettem, de most bevallhatom, a kamra egyik polcán tartogatok még egy üveget, benne tintahal a tintájával együtt. Akkor most talán már ideje lenne felhasználni. Addig viszont itt a fekete spagetti, vele sokkal könnyebb bánni, tegnap esti vacsorának készült, mert bár a múlt héten még azt terveztem, hogy a novemberre tekintettel zureket főzök, de közben megjött az őszi tavasz, és míg kigombolt kabátban haladtam az utcán, rájöttem, inkább tésztát ennék.

Fekete spagetti kapros tonhalszósszal

25 dkg fekete spagetti

25 dkg tonhal (jó minőségű konzerv)

kapor (fagyasztóból)

1 dl konyak/brandy vagy hasonló

1,5 dl tejszín

cayenne bors

citrombors

só

citrom

 A spagettit bő vízben a csomagoláson talált utasítás szerint megfőzzük. Közben készülhet a szósz. A konzervet kinyitjuk, levet leöntjük, a tonhaldarabokat alaposan lecsöpögtetjük. Egy serpenyőt melegítünk a tűzhelyen, majd beleöntjük a választott alkoholt, egy kicsit hagyjuk forrni, azután következhet a tejszín, alapos keverés, majd cayenne bors kedvünk szerint, citrombors, egy csipet só és egy fél citrom leve. Hagyjuk a szószt egy kicsit sűrűsödni, majd dobjuk bele a haldarabokat, keverjük át, azután következhet a kapor, ki mennyire szereti (aki egyáltalán nem, helyettesítse nyugodt szívvel petrezselyemmel), gyors keverés, kész. Szokás szerint kóstoljunk azért, ha hiányzik csípős, sós, savanyú, akkor pótoljuk gyorsan.

Ha elkészült a spagetti, szűrjük le, de egy kevés főzővizet hagyjunk meg, keverjük össze a tésztát a szósszal, kicsit melegítsük át, azután tányér és már osztható. 

Ne rettenjenek meg a színétől, hallal, zöldséggel, rákkal és hasonlókkal szerintem remek a fekete spagetti. Én pedig ígérem, most már meglesz az a rizottó is.

Csak a képet nézd

Szombaton testvéri napot tartottunk, nővérrel róttuk az utcákat, legfőképpen néztünk, sokat és sokfélét. Éhség ellen egyikünk pljeskavicát evett, a másik pedig szarvaspörköltet szalvétagombóccal, a vérnyomásunk szépen a bokánk felé indult, mentünk mi is, irány Paprikáék főhadiszállása, közben a feladat, találjuk ki, mi lesz a vacsora. Ágó először tanácstalannak mutatkozott, a tésztás javaslatomra azután gyorsan rábólintott. Csak ne legyen benne hús. A közös ebéd után értettem. Otthon várakozott még a múltkori akció során készített tagliatelle, Herr Paprika telefonon igent adott a halra, van kapor, a kérdés eldőlt.

Otthon aztán Ágó kezébe került az Antibes-ban szerzett receptes újság, a címlapon széles metélt, rajta lazac, ehetnénk ilyet. Miért ne. Egyetlen probléma adódott csak, egyikünk sem tud franciául. Na de ez nem lehet akadály. Majd nagyot ugrunk. A hozzávalókat 80%-ban megfejtettük, alaposan megnéztük a képet, simán menni fog. Üldögéltünk, beszéltünk, Herr Paprika megmutatta boldogan szombati szerzeményét, én pedig egyszerre megszólaltam. 

- Ma már nem leszek éhes. 

Miután Ágó sem mutatott túlzott érdeklődést a vacsorázás iránt, a tésztát másnapra toltuk, Herr Paprika a hűtő felé vette az irányt, alternatív megoldásokat keresve. Annyit mondhatok, nem maradt üres a gyomra, vasárnap azután valóban megfőztem a kép alapján a tésztát, csak nővér már nem volt itt. De bármikor reprodukálom.

Házi tagliatelle lazaccal, fenyőmaggal

30 dkg tagliatelle

25 dkg lazacfilé

1 marék pirított fenyőmag

1 kisebb csokor metélőhagyma

3 -4 dkg vaj

fehérborecet (vagy fél citrom leve)

1 dl tejszín

0,5 dl metaxa (vagy brandy, konyak, száraz fehérbor)

só

citrombors

A lazacot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd 1 cm-es kockákra vágjuk. Egy serpenyőben alacsonyabb hőfokon felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a lazackockákat, kevergetve pirítjuk 3-4 percig. Az idő leteltével rálocsoljuk a metaxát vagy az éppen kéznél lévő hasonló alkoholt, bort, hagyjuk az alkoholt elpárologni. Jöhet egy kortynyi ecet (citromlé), kevés só, citrombors, keverés, majd a tejszín. Hagyjuk még 1-2 percig a tűzhelyen, amíg egy kicsit besűrűsödik, azután vegyük le. Szórjuk rá az apróra vágott metélőhagymát és a pirított fenyőmagot, kóstoljunk, szokásunkhoz híven, ha bármi hiányozna, fűszerezzünk.

Egy méretesebb edényben forraljunk vizet, ha elérte a megfelelő hőmérsékletet, sózzuk, azután dobjuk óvatosan a vízbe a tésztát. Néhányszor keverjük meg, várjunk 3-4 percet, szűrjük le, de hagyjunk rajta egy keveset a főzővízből. Öntsük a tésztát a tejszínhez lazachoz, fél percig alacsony hőmérsékleten keverjük, majd le a tűzről, elő a tányért. Ha kedvük tartja, szórjanak még a tetejére egy kevés aprított petrezselymet. 

Ételünk természetesen boltból hozott tésztával is ugyanúgy működik, a főzési idő egy kicsit megnövekszik majd. A tagliatellét azért ebben az esetben is javasolnám.

Herr Paprika először kissé bizalmatlanul figyelte a konyhai folyamatokat, rákérdezett, nem kellene még bele valami, de a tekintetemből értve végül elhagyta a terepet. Legközelebb már a tésztát szűrte, tányért tartott, fogta a villát, első falat, még egy és még egy. Eltűnt minden és akkor:

- Ez a legjobb halas tészta, amit valaha is ettem.

Hát kérem, szorítottam vissza a szám, nehogy körbeszaladjon.

Péter pannája

Tegnap ígértem, következzen hát a desszert. Eredetileg nem terveztem harmadik résztvevőt a vacsorára, de mivel ennyit késtünk a meghívással, gondoltam, nem árt egy kis prémium. A panna cotta tökéletesen alkalmas vendéges desszertnek, elkészíthető korábban, sok törődést nem igényel, jól variálható. Karácsonykor például mákos készült mangószósszal (Tudom, mákos tészta után nem volt valami klassz barackot kapni a menzán, de ez jó volt. Komolyan.). Én különösen kedvelem, ugyanis ha meghívottaknak főzök, néha bizony kitör rajtam a pánik-jaaajj-nem leszek kész-már megint paprikás vagyok, ilyenkor aztán remek érzés, hogy a desszert már kész, csak kiveszem és örülök.
A citromos kakukkfű most először került bele, és nagy megelégedésemre az elképzelés nem volt rossz. Próbálom leírni: a legjobb, amikor 1-1 levélke szétmállik a nyelvünkön, az olyan hú de klassz érzés. Érthető?

Recept

5 dl tejszín
2 tasak bourbon vaníliás cukor
5-6 ág citromos kakukkfű
1 tasak zselatinpor (doktoros fix)
40 dkg meggy
barna cukor
fél lime

A tejszínt a vaníliás cukorral kis lángon felmelegítem, de nem forralom fel, majd lezárom a gázt. A zselatinport folytonos intenzív keverés mellett hozzáadom, közben nem ér megállni, különben jönnek a gonosz kis csomók. Ha elfogyott a zselatin, még keverjük tovább, a biztonság kedvéért. A kakukkfüvet megmossuk, leitatjuk a vizet egy papírtörlő segítségével, majd lecsipegetjük a leveleket és a tejszínhez adjuk. A keveréket formákba töltjük, én egy hatos szilikon muffinformát használtam erre a célra. Várunk, míg teljesen kihűl, azután letakarva hűtőbe rakjuk és hagyjuk hűlni nagyjából 4-5 órán át.

A meggyet megmossuk, szárítjuk, kimagozzuk, majd egy edénybe szórjuk és adunk hozzá annyi cukrot, amennyit jónak látunk. (Nálunk az történt, hogy Herr Paprika mojitóval kívánta megörvendeztetni Pétert, amihez csinált cukorszirupot, jó sokat, én pedig felhasználtam a meggyhez a maradékot. Szóval, ha sok a cukorszirup, akkor ne hagyják parlagon.) Alacsony hőmérsékleten főzögessük a meggyet, amíg egy kicsit összeesik és besűrűsödik, de persze nem lekvár a cél. Én a végén még belefacsartam 1 fél lime levét, de ez nem kötelező, ki hogyan kívánja. Tálaláskor a peremét lazítsák meg óvatosan 1 késsel, akkor könnyen tányérra borítható, alá, mellé, rá vagy külön jöhet a meggy.

Mielőtt megkérdeznék, igen, belül is van kakkukkfű, csak szépen az alsó régiókban csoportosultak. Gondoltam, kattintok 1 fotót róla fejjel lefelé, de olyan tréfásan festett, hát elvetettem a tervet. Hinniük kell, nincs mese. Ki ne maradjon: Péternek ízlett a pannája.