2010. augusztus 30., hétfő

Terápiás gnocchi

A hétvége mottója: rossz idő és rossz torok. Csütörtökön még nem sejtettem, hogy ennyire ragaszkodni fog hozzám ez a ki tudja hol szerzett betegség. Nem vagyok az a hangosan sóhajtozós típus, egészen jól tűrök mindenféle fájdalmat, de amikor szombaton hiába próbáltam gyógyító szundikálást végrehajtani, a szervezetem ugyanis a felajánlott pózokra egyforma köhögéssel válaszolt, már nagyon sajnáltam magam. Herr Paprika persze mindent bevetve ápolt, de hiába az étvágy, nyelni rossz, a tea és a hátam közepe szoros kapcsolatba lépett, a többit pedig nem is sorolnám.
Panni gyerekkoromban ilyen esetekben két dologgal vigasztalt: üveges gyümölcslé (nagyon favorizáltam) és tejpor. Bármilyen pervezen is hangzik, szerettem megenni kiskanállal a zacskóból. Mára persze elmúlt. Vasárnap egyedül maradtam, s mivel kénytelen voltam magam előteremteni valami vigasztalót, hát elhatároztam, gnocchit csinálok, kell valami levezetés. Egy mondatban: a legunalmasabb fázis hatott rám a legjobban, a végeredmény pedig igazán torokbarát.


Házi gnocchi és paradicsomszósz basic


90 dkg burgonya

30 dkg liszt

1 tojás

2 doboz hámozott paradicsom
1 nagy marék bazsalikomlevél

4-5 ág oregánó

olívaolaj
cukor

bors

A krumplikat héjastul puhára főzzük, majd a forró vizet hidegre cseréljük, hagyjuk 2-3 percet hűlni, azután óvatosan meghámozzuk őket, bőrünkre vigyázunk. Egy mélyebb tálban alaposan áttörjük a krumplikat, majd lassan hozzászitáljuk a lisztet, dobjuk a tojást, szórunk egy kevés sót. Az egészet lisztes kézzel összegyúrjuk, folytatjuk a műveletet addig, amíg a tésztánk szép egynemű lesz. Hagyjuk néhány percig pihenni, majd vágjuk kisebb darabokra, azután elő 1 nagyobb deszkát, lisztezzük be alaposan. Egy-egy darabka tésztából nyújtsunk a kezünkkel kb. 2 cm átmérőjű csíkokat, majd késsel vágjunk belőlük kb. 1 centis darabokat. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor 1 villa segítségével formázzuk a gnocchikat egyenként, azaz mindkét oldalukon nyomjuk a golyókba egy kicsit a villát, később akkor jobban rajtuk marad a szósz. Én most a könnyített változatra hajlottam, a golyókat lisztes kézzel kicsit meghempergettem, azután egy sütőpapírral letakart tálcára kerültek. Lassú munka, esetleg szervezzenek hozzá társakat.
A paradicsomszósz valóban basic. Tegyük egy magasabb falú serpenyőbe a kisebb darabokra vágott hámozott paradicsomokat, adjunk hozzájuk sót, egy kevés cukrot, frissen őrölt borsot és egy löttyintésnyi olívaolajat. Közepes lángon fedő alatt főzzük, 10 perc után le a fedőt, a felesleges folyadék hagy párologjon el. Keverjünk, kóstoljunk, ha kell, fűszerezzünk, ha megfelelőnek ítéljük, akkor kész. A bazsalikomleveleket, oregánót mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd kisebb darabokra tépkedve adjuk a szószhoz.
Melegítsünk 1 nagy edényben vizet, ha már forr adjunk hozzá egy kevés sót, és adagonként főzzük meg a gnocchikat. Sokáig nem tart, ha már úsznak a víz felszínén, szűrőkanállal emeljük ki, a felesleges vizet csepegtessük le, tányér, paradicsomszósz, hozzá még 1 villa.
A megadott mennyiség kb. 6 ember számára elegendő, ha sok, csökkentsék az adagot, vagy fagyasszák le a felesleget.

Ha a korai őszben jött volna egy fránya nátha, gyúrjanak gnocchit, nálam bevált, ráadásul kisimította az idegrendszerem. Köhögés még jelen, de teljes erőbedobással kúrálom magam, hiszen közeleg a vakáció.

2010. augusztus 27., péntek

Gizi mama receptje avagy kifog-e rajtunk a tojás

Gizi mamának, Herr Paprika nagymamájának regényes élet jutott, a világháború idején végigutazta fél Európát, élt többek között Albániában is. A családi elbeszélés szerint később már éppen ezért nem is vágyott távoli országokba, jutott az utazásból elég. Szakácsnő volt, nem meglepő hát, hogy jól főzött nagyon, s kedvezett az unokájának, ahol csak tudott. Herr Paprika egyik legkedvesebb emléke, hogy a nagymamája mindig különféle figurákat rajzolt neki hecsedli lekvárral a tejbegrízre, a másik pedig a közös piknik. Gizi mama összepakolt néhány finom falatot, majd elindult az unokájával egy kis szabadtéri uzsonnára. Messzire nem mentek, csak a kertig, de megadták a módját.
Szombaton Herr Paprika valamiért a polcra nyúlt, levett egy megörökölt szakácskönyvet, lapozgatott, nyúltam én is, hiszen itt vannak Gizi mama kézzel írt receptes füzetei. Akkor épp itt az ideje, hogy ne csak meglapuljon a többiek között, de főzzünk is belőle, rövid válogatás, majd az alábbi recept lett a szerencsés nyertes.

Láthatják, francia név, hozzávalók mennyiségéről nem beszélünk, egy rákragu vagy egy rákmártás elkészítése mindenki számára egyértelmű. Gizi mamának nyilván az is volt, nekem maradtak a saját ötleteim, a rákmártást elhagytam, a ragut elképzeltem, de arra nem gondoltam, hogy a legnagyobb kihívást a tojások megpucolása jelenti majd, az elsőt a cél előtt sikerült kilyukasztanom. Bosszús voltam, igen, de azután megváltoztattam a módszerem és nyertem.

Burgonya rákraguval, lágy tojással

2 nagyobb burgonya
4 tojás
20 dkg koktélrák
1 kisebb édeskömény
4-5 olajban eltett aszalt paradicsom
tejszín
0,5 dl fehér bor
friss bazsalikom
3-4 dkg vaj

fél citrom

A krumplikat héjastul megfőzzük, a végeredmény legyen puha, de ne vigyük túlzásba, nem cél a szétfőzés. Az édesköményt mossuk meg, a végeit vágjuk le, majd vágjuk apró kockákra, az aszalt paradicsomokkal is tegyük ugyanezt (víz természetesen itt nem szükséges). Egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat, dobjuk rá a rákot, kicsit forgassuk át, jöhet az édeskömény (itt kell a szemünk, nem biztos, hogy az egészre szükségünk lesz, tehát ne legyen több az édeskömény, mint a rák), azután önthetjük a bort. Keverünk, kicsit elforraljuk, adunk hozzá egy csipet sót, kevés citromlevet és egy kis tejszínt is, majd hozzáadjuk a paradicsomkockákat, átforgatjuk, kész. Ha már levettük a tűzről, akkor tépkedjünk bele néhány bazsalikomlevelet, kóstoljunk is persze, ha hiányzik bármi, tudják, ne habozzanak.

Ha megpuhultak a krumplik, leöntjük a forró vizet, majd cseréljük hideggel, ezután késsel óvatosan lehúzzuk a krumplik héját, felezzük, majd egy kiskanál segítségével helyet csinálunk a tölteléknek. Lefedve félretesszük (próbáljuk melegen tartani). Közben már melegíthetjük a vizet, ha forr, jöhetnek a tojások, főzzük őket 5-6 percig, de ne tovább. Ha letelt az idő, tegyük őket hideg vízbe, 1-2 percet várjunk, majd nagyon óvatosan kocogtassuk meg a héjukat egy késsel, következhet a pucolás. Az én bevált módszerem, hogy a végén már vízben pucolom a tojást, a víz ugyanis egy kicsit fenntartja, nem kell szorosan fognunk, így kisebb a veszélye annak, hogy valahol megsérül.
A legjobb részhez értünk: tegyünk a krumplikba vájt mélyedésbe a rákraguból, majd ügyesen ültessünk a tetejükre 1-1 tojást, egyéb díszítést csak szabadon. Ha kedvünk van hozzá, tálalás előtt megvághatjuk a tojások alsó részét, hogy a sárgájuk szépen a ragura folyjon.

Herr Paprika este először letesztelte a fotókat, azután a konyhában a ragut, dicsérően kiáltott, majd elkészítette a vacsoráját. Frau Paprika ugyanis belázasodott, limonádét kortyolva küzdött a hőhullámokkal, és nem tudta eldönteni, zokniban jobb vagy inkább anélkül.
Küzdjenek meg a tojásokkal, persze lehet, hogy sokkal ügyesebbek nálam. Bárhogy is legyen, próbálják ki, mi elégedettek voltunk, éppen ezért számíthatnak még további receptekre.
Herr Paprika családjában egyébként erős a gasztrovonal, Gizi mama testvére is szakács volt, a konyhánkban látható egy kép a falon, ami a zürichi szakácsiskola végzőseit örökítette meg, fehér sipkák rengete, az egyik a testvér, Gyula fején. Nehezebb konyhai pillanatokban van hova nézni.

2010. augusztus 25., szerda

Szilvás vallomás

Herr Paprika orrát megcsavarta a nátha, inkább a kanapé, ha lehet, a piacozós délelőtt most kevésbé vonzó. Hát jó, akkor elindulok egyedül, előtte azért még megpróbálkozom a káposztás lángos emlegetésével, persze, csak egyél. Oké, ez a stratégia nem vált be, kosár a kézbe, gyerünk.
Megérkezem, a gyomrom korog, ami gyors megoldást követel, éhesen ugyanis meglehetősen alacsony a toleranciaküszöböm. Tragédia. Egyszer akarok káposztás lángost, éppen a nyári szabadságuk idején. Nincs mit tenni, akkor beérem egy tepertős pogácsával is, az éhség azért ott lappang bennem, és ilyenkor én veszélyesen vásárolok. Hajlamom van egyébként is mindenből sokat venni, nehogy valaki éhen maradjon nálam, vagy rosszabb esetben én. Ha viszont még a gyomrom is üres, nagy dolgokra vágyom, a zöldségek kihullanak a rostán, tartalom kell, nincs mese. Ebben az állapotban közelítettem meg egyik kedvenc hentesem, a döntés innen már könnyű volt, de mielőtt még elragadtattam volna magam, felhívtam Herr Paprikát, aki leszögezte, 1 kacsamell elég lesz. Szót fogadtam, megmenekültünk.



Kacsamell fűszeres szilvaszósszal kínai tojásos tésztán
(4 fős)

1 közepes kacsamell

50 dkg szilva

15 dkg kínai tojásos tészta

1 kisebb vöröshagyma
szecsuáni bors

2 tk kínai ötfűszer keverék
chilipehely

2 tk méz

1 ek fehérborecet

olaj


A szilvákat megmossuk, lecsöpögtetjük róluk a vizet, majd kimagozzuk. A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben (edényben) melegítünk egy kevés olajat (repce, mogyoró), rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk szokás szerint üvegesedésig. Ha az állapot már megfelelő, a hagymákra szórjuk az ötfűszert, 1-2 percig pirítjuk, azután jöhetnek a szilvák, átforgatjuk, adunk hozzá kb. 1 dl vizet, 2 tk mézet, az ecetet, egy csipet sót és annyi chilit, amennyi jólesik. Átkeverjük, lefedjük, hagyjuk fődögélni alacsony hőmérsékleten.
A kacsamellet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, felezzük, a felesleges zsírt levágjuk a szélekről (Megsütöttük kockákra vágva tepertőnek, Herr Paprika még ropogósabbnak akarta, szerintem viszont így is jó volt, így aztán egyedül elropogtattam.), a bőrt óvatosan bekockázzuk, majd bedörzsöljük szecsuáni borssal, amit előzőleg egy mozsárban kicsit összetörtünk. Felforrósítunk egy serpenyőt, bőrrel lefelé beletesszük a kacsamelleket, kicsit megmozgatjuk, majd sütjük néhány percig. Azután fordítás, újabb néhány perc sütés, majd le a tűzről, a felesleges zsírt leöntjük. Panni és Józsi megajándékozott a nyáron egy klassz fémnyelű serpenyővel, így aztán csak betettük a sütőbe, közben boldogan vigyorogtam. 200 fok, 8-10 perc, azután kivesszük, pihentetjük.
Amíg sül a kacsa, felforralunk kb. 1-1,5 liter vizet, a tésztát egy edénybe rakjuk, szórunk rá 1 tk sót, ráöntjük a vizet, lefedjük, 6-7 percig állni hagyjuk. Ha letelt az idő, lekerül a fedő, villával átkeverjük a tésztát, azután leöntjük a vizet, ha nem pontos az időzítés, akkor minimális olaj bevetésével megelőzhető a tapadás.
Tányér, tálalás, ahogy tetszik.

Herr Paprikából - akiről már egyszer említettem, nem éppen nagy gyümölcsbarát - a következő mondat szakadt fel, miután üres maradt a tányér, kikerült a kézből kés, meg a villa: Annyira szeretem a szilvát!

Hát kérem, kell-e ennél több. Szezonba léptünk, egyenek sok szilvát.

2010. augusztus 24., kedd

A barátságos curry

A mai recept bizonyos szempontból a mi szeretett pörköltünk. Ha van csirkemell, de nincs ötlet, ha nem fogyott ki a kókusztejkészlet, a fűszerraktár rendben, és valami megszokott ízre vágyunk, akkor gyakran curry lesz. Herr Paprika viccelődve mondta is, a gyerekünknek olyan lesz ez a curry, mint a rántott hús. Vagy egy jó pörkölt. Hát van benne valami.
Nem mondom, hogy autentikus, nem is lehet, hiszen az eredeti recept még Jamie Oliver magyarul elsőként megjelent könyvéből származik. Az első kísérletek óta már annyiszor készült, hogy egy kicsit magamhoz alakítottam, egyszerűsítettem, így most már nem kihívás fejből előhívni. Kell hozzá néhány alapanyag, ami persze ritkábban kerül elő a polcról, de ha egyszer megszereztük, jól tartalékolhatók.

Bevezető vége, főzünk.


Csirkecurry


60 dkg csirkemellfilé

2 nagy vöröshagyma

1 marék zöldbab (helyette szerepelhet más is)
1 doboz hámozott paradicsom
4 dl kókusztej

5-6 currylevél

3 tk madras curry
(vagy névtelen)
1 tk kurkuma

1 tk mustármag

1 tk lepkeszegmag

chilipehely

mogyoróolaj
(vagy egyéb semleges ízű)

A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. A csirkemellet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kb. 2 centis kockákra (ha gondoljuk, csíkokra) vágjuk. A zöldbabot megmossuk, ha úgy jobban tetszik, kisebb méretre vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben melegítsünk 1 ek mogyoróolajat, majd jöhetnek a hagymák, pirítsuk üvegesedésig. Ha már majdnem elértük a célt, jöhet a lepkeszegmag és a mustármag, pirítsuk néhányszor kevergetve, amíg az utóbbiak pattogni nem kezdenek, akkor jöhet a curry, a currylevél és a kurkuma, pirítás tovább, végül jöhetnek a húskockák. Kevergessük még néhány percig, amíg a hús kifehéredik, majd tegyük a serpenyőbe a kisebb darabokra vágott paradicsomokat és kb. 1 deci vizet. Elő újra a fakanalat, keverés, majd szórjunk kedv szerint chilit és egy kevés sót, fedjük le, hagyjuk közepes hőmérsékleten rotyogni nagyjából 15 percig.
Ha letelt az idő (persze azért közben sem feledkezzünk meg róla teljesen), vegyük le a serpenyőt, jöhetnek a zöldbabok, és öntsük a currynkhez a kókusztejet. Keverjük át, majd hagyjuk fedő nélkül még annyi ideig a tűzhelyen, amíg a bab szépen megpuhul és az egész besűrűsödik. Közben azért kóstoljunk is persze, ha hiányozna egy íz, csak pótoljuk. Ha kész, le a tűről, kicsit várni kell, bármilyen éhesek is vagyunk. Hozzá nálunk legtöbbször rizs jár, de bármilyen lapos lepénnyel is párba hozható.

Látják, a munka nem is sok, közben akad idő mást csinálni is. Ha valaki nem szeretné hússal, jól működik szinte bármilyen zöldséggel és hallal is.
Egy veszély leselkedik: tapasztalatom szerint nehéz abbahagyni, könnyen ehetjük gömbölyűre a hasunk. Szóval inkább hagyjuk, hogy más mérje ki az adagunkat.

2010. augusztus 23., hétfő

A törzshely

Szerintem mindenki vágyik egy helyre, ahol ismerősként köszön a pincér, és miközben lerakja az étlapot, csak annyit kérdez: akkor 1 pohár bort? Én szerettem volna, de sokáig túl messze volt tőlünk bármilyen vendéglátóipari egység ahhoz, hogy rendszeres vendég lehessek. Azután Herr Paprikával tettünk egy nagy lépést, lakást eladtuk, másikat kerestünk, találtunk, felújítottunk, terveztünk, vásároltunk, cipekedtünk és végül egy december 23-i napon beköltöztünk. Nem volt még konyha, se víz, viszont a bútorok egy nagy kupacban és rengeteg doboz. És Józsi, aki 1 matracon aludt azon az éjszakán. Akkor talán elmehetnénk enni valahova. Nem keresgéltünk sokat, a Vigadó közel, elég barátságosnak is tűnt, bár mindegy is, ha máshova irányítanak, az is jó, csak végre együnk. Nem vártam túl sokat, a konyhából szivárgott a sokféle illat, a bútorok kicsit régimódiak, túl sok a barna. Rendeltünk, hogy mit is, már nem emlékszem, de az első benyomás jó, mentőöv volt ez a karácsony előtti estén egy dobozokban gazdag lakás birtokában. Lassan megszűnt a káosz, átléptünk egy másik évbe, egyre többször látogattuk a Vigadót, megismerkedtünk az étlappal és a pincérekkel, és megszerettük. Minden hibájával együtt. A viszony most már években mérhető.

A konyha a házias ételekben erős, különleges fogásokat ne itt keressenek, jómagam egyszer próbálkoztam currys csirkével, megettem, de ismétlésre nem került sor. Szóval ide akkor jöjjenek, ha nem éppen a diétás heteket élik, vágynak egy tartalmas falatra, és lehetőleg szeressék a húst. Bár ez így pontatlan, a halételekben sincs hiba. Mondjuk borjúbécsi, Kisbojtár, kacsasült, sztrapacska és lepcsánka juhtúróval. Utóbbit Herr Paprika nagy adag erős paprikával szereti, de előfordult már, hogy figyelmeztették, válasszon inkább mást, ma nem olyan jó a krumpli. Herr Paprikának egyébként már többször kedveztek, egyszer olyan átéléssel emlegette a rántott borjúlábat, hogy miután felkerült napi ajánlatként, szóltak, ma van, és félretettek egy adagot. De persze nem csupán a konyha a szimpátia oka, kitartottak akkor is, ha ünnepelni mentünk, születésnapot, gyerekszületést vagy épp házasságot.
És akkor a megörökített vasárnapi ebéd. Pincérünk ajánlotta a lecsót, nem csaptunk le a lehetőségre, mostanában jutott elég, esetleg valami más. Napi ajánlatként hozhatok bárányt (Herr Paprika szeme megcsillant), kacsamájat (Frau Paprika arcán széles mosoly)... Nem gondolkodtunk sokat. Bárány tárkonyos szósszal, házi burgonyafánkkal:

Sült kacsamáj almával, burgonyapürével:

Nem bántuk meg. Fogynak a nyári napok, ha meghoztam a kedvüket, ne várjanak sokat, a legjobb a teraszon. Leülésnél ne legyenek nagyvonalúak, ha jól helyezkednek, a Parlament lesz az ebéd háttere.

A végére egy kis hála. Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Herz segítsége nélkül. Tegnap ugyanis még ellátogattunk a Mesterségek Ünnepére, nyakamban a fényképezőgép, kattintok nem kevésszer (írás nem lesz, de néhány kép azért majd megnézhető a facebookon). Néhány órás séta, 1-2 hosszúlépés, koncertnézés után irány haza, közben még 1 sátornál megállunk, én oldalt várakozom. Addig megnézem a képeket. Hú, ez nagyon homályos, gondoltam, majd egy mozdulattal kitöröltem az összes fotót, beleértve vasárnapi ebéd. Legörbült a szám, Herr Paprika vigasztalni próbált, bár én ilyenkor menthetetlen vagyok, hát most már mindegy. És akkor Herz felajánlotta, hogy megpróbálja helyreállítani a kártya tartalmát. Így is lett, otthon elő a laptopot, Herz keresett, kérdezett (hát fogalmam sincs), majd másfél óra múlva megjelentek a képek.

Imbisz köszöni!


Vigadó Söröző és Étterem, 1011 Budapest, Markovits utca 4.

2010. augusztus 20., péntek

Huszadikán eszünk

Rövid ünnepi beszámoló következik, egy kis ajánlóval, hátha még kedvük szottyan felkerekedni, ha már egyszer ilyen szép napos péntek jutott nekünk. Amikor kiderült, maradunk a városban, próbáltam felmérni a mai lehetőségeket, és nézelődés közben egy dolog rögtön vonzóvá vált, a Szent István-napi étkek elnevezésű program, evés, ivás, nekem való. Herr Paprikával felkerekedtünk, na nem túl korán, délig láblógatás, reggeli után kell is egy kevés idő, míg újra megéhezünk. Először kicsit csalódott voltam, a beígért Szilágyi Dezső téri kezdő pontnál nem volt semmi, lézengett néhány ember, a hangszórókból üvöltött a rádió, hát nem így képzeltem, azért ne adjuk fel, menjünk tovább. Egészen a Clark Ádám térig bandukoltunk, valahogy a portál, ahol a részleteket olvastam, rossz információkat kapott, az esemény a Lánchíd utcában van, messzebbről már látszódtak a sátrak, lassan megéreztem az illatokat, na jó, hát mégsem jöttünk hiába.

A Gasztro-sétánynak nevezett kirakodón magyar gazdák különféle termékeit kóstolhatjuk, Herr Paprikával nagy vidáman merítettünk evésből és ivásból.
Volt mézes málnapálinka:

Medvehagymás pogácsa és káposztás táska:


És mielőtt még beláthatatlanra nyúlt volna a sor, sikerült egy szeletet szereznünk az ország tortájából, ami a Szilvagombóc nevet viseli:

Ehetnek lecsót, bográcsban főtt pörköltet, sajtot, gyümölcsöt, ihatnak házi szörpöt, gyümölcslevet és persze fröccs is van. Herr Paprikával mi még őszibarackot vettünk és egy palack házi tejet.
Ha vásárolnak, nemcsak jókat ehetnek, ihatnak, de egyúttal adakoznak is.

2010. augusztus 19., csütörtök

Ugrás a desszertre

 
Péter vacsorája folytatásához érkezett, a desszerttel a végéhez is ér. Történt ugyanis, hogy a tészta és én egy kicsit összekülönböztünk, a konyhában 180 fokos fordulat következett, volt azért egy kis szapora pulzus, de végül szerencsés lett a befejezés. Fotózni nem volt mit, a továbbiakat pedig most eltitkolom, ugyanis ismétlés lesz, egyértelmű, akkor talán elárulok még részleteket.
A desszert viszont nem tréfált meg, olyan volt a valóságban is, ahogy elképzeltem. Adott volt a nektarin (Panni már megint a forrás), így legalább Herr Paprika is lelkesen megette, egyébként általában visszapattan róla a legtöbb gyümölcs. Elkészíteni nagy sebességgel lehet, pláne hogy az idő szűkössége miatt én még a tészta hűtését is kihagytam nagyvonalúan. De ne vegyenek rólam példát.


Nektarinlepény (4 kicsi formához)

4-5 szem nektarin
22 dkg liszt
11 dkg vaj
2 tasak bourbon vaníliás cukor
barnacukor



A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vajat, 1 tasak vaníliás cukrot, egy csipet sót és egy kevés vizet, majd alaposan összegyúrjuk, a végeredmény egy szép sima tészta legyen. Formázzunk gombócot, tekerjük fóliába, és tegyük a hűtőszekrénybe legalább 30 percre. Az idő leteltével elő a tésztát, le a fóliát. Lisztezzünk be egy deszkát és nyújtsuk ki a tésztát. Vegyük elő a 4 kis lepényformát, vágjuk a tésztát 4 egyforma darabra, és a sodrófa segítségével tegyük a formákra, majd a kezünkkel igazítsuk el. Ha szemre szép, akkor villával szurkáljuk meg a tésztát, simítsunk a formákba 1-1 darab sütőpapírt, majd szórjuk meg szárazbabbal és tegyük kb. 175 fokos sütőbe nagyjából 10 percre.
Miközben sül a tésztánk, mossuk meg a nektarinokat, töröljük szárazra, felezzük, vegyük ki a magokat, majd vágjuk mindegyiket vékony szeletekre. Ha letelt a 10 perc, vegyük ki a formákat a sütőből, emeljük le a babbal töltött papírt, hagyjuk a tésztát néhány percig hűlni. Jöhetnek a nektarinszeletek, pakoljuk a lepényekre, forma, elhelyezés választható. Szórjunk a nektarinok tetejére barnacukrot és a 4 forma között osszuk el a másik vaníliás cukrot, mehet is újra a sütőbe, hagyjuk bent kb. 10-15 percig. A végén akár grillezhetünk is, hogy szépen karamellizálódjon a cukor.
Kész, de azért az evéssel várjunk, forró gyümölcs, forró tészta még a végén kárt tesz bennünk.


Herr Paprika vaníliafagylaltot hiányolt, próbált már hamarabb is célozgatni, de hiába. Boltba én már nem megyek. Azért próbálják ki 1 mellékelt gombóccal.
Péter szerette, sok gyümölcs, kevés tészta és egyéb nehezítő faktor. Volt még egy kis beszéd, lezáró barackpálinka, azután Péter elköszönt.
Következő rész ősszel.

2010. augusztus 18., szerda

Péter ismét megéhezett

Imbisz hűséges olvasói talán már sejtik, mi is következik. Azért hogy ne vesszünk homályba, rövid kis magyarázat: Herr Paprika apukája (azaz Péter) karácsonyra 7 vacsorát kapott ajándékként, azért éppen ennyit, mert decemberben erre a számra hasonlító születésnapot ünnepel majd. A terv persze azért jó, hogy eltérhessünk tőle, így tehát az elmúlt hónapokban voltak időbeli csúszások és eltérések a felvázolt menütől, de a lényeg megmaradt: főzök, borozgatunk, beszélgetünk, vacsorázunk. Az elsőként megírt este itt olvasható, ma pedig bemutatkozik az augusztusi előétel.
Legjobban elalvás előtt vagy utazás közben tudok ételeken morfondírozni, most a második esett meg, Berekfürdőről hazafelé kezdtem tervezgetni. A kiindulópont könnyű volt, Panni megajándékozott nem kevés uborkával, majd kitalálsz valamit, hát úgy legyen. Kovászos lehetne, de ennyit nem fogunk legyűrni, tehát alapnak jó lesz. Az uborkához társult a szüretelésre váró zsálya, megpróbáljuk, nagy hiba nem lehet, már csak a tető hiányzott. Sokáig füstölt halban gondolkodtam, azután elmentem vásárolni és lazac lett belőle, éltem azzal, ami kínálkozott.


Borsos lazac zsályás uborkával

25 dkg lazacfilé
4 kicsi uborka
1 marék zsályalevél
citrombors
citromos olívaolaj

olívaolaj

Az uborkákat vékonyan meghámozzuk, majd egy hámozó segítségével vékony szeleteket vágunk belőlük (ha maggal találkoznánk, azt a részt inkább ne használjuk el), kis kupacokban elosztjuk a tányérokon (négy adagra elegendő). A zsályaleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd vékony csíkokra vágjuk. Egy kisebb tálkába tegyünk 2-3 evőkanál citromos olívaolajat, szórjuk bele a zsályaleveleket, jöhet egy csipet só, keverjük át, tálalásig hagyjuk csak magára.
A lazacfilét mossuk meg, majd a szokásos papírtörlő, végül szórjunk rá bőségesen a citromos borsból. Egy serpenyőben forrósítsunk egy kevés olívaolajat, következhet a lazac, süssük mindkét oldalát néhány percig. Ha már a folyamat végén járunk, locsoljuk meg az uborkacsíkokat a zsályás olívaolajjal. Ha kész a lazac, vegyük ki a serpenyőből, csöpögtessük le a felesleges olajat, jöhet egy kevés só, majd vágjuk kisebb szeletekre, és helyezzünk mondjunk kettőt az zsályás uborka tetejére.

Herr Paprika elégedetten lett közülünk első, Péter megdicsért, én pedig hittem nekik.

Folytatás holnap.

2010. augusztus 17., kedd

Curry ketchup a kedvedért

Berlinben Herr Paprika végre bárhol és bármikor adózhatott egyik legnagyobb evésügyi szenvedélyének: a currywurstnak. Kreuzbergben laktunk, így aztán nagyjából minden sarkon ehetett volna, ha bírja a gyomra. De a sörnek is be kellett férnie valahogy. A klassz napok elmúltával (ismételnünk kell mindenképp) itthon is próbáltuk produkálni a magunk budapesti változatát, alapanyagtól függően hol kisebb, máskor nagyobb sikerrel.
A currywursthoz curryszósz jár, nálunk legtöbbször ketchup és sok currypor, meg persze Herr Paprika másik kedvence, a curry ketchup. Tavaly terveztem már, hogy főzök neki karácsonyi ajándékként egy üveggel, azután persze rájöttem, hogy a tél és a paradicsom nem járnak párban, így hát a megvalósítás elmaradt. Most viszont Pannitól kaptam egy nagy adag paradicsomot, hát gondoltam is, itt az idő, a hűtő megtelt, akkor befőzünk.


Curry ketchup

1,5 kg paradicsom
2 vöröshagyma
3-4 tk currypor
2 tk kurkuma
1 tk mustármag
1 tk őrölt gyömbér
1 kk cayenne bors
cukor

olaj (repce)


Első lépésként legyünk túl a legunalmasabb részen. Egy nagyobb tálba öntsünk forró vizet, tegyük bele a paradicsomokat, hagyjuk úszkálni néhány percig. Ha letelt az idő, kést elő, húzzuk le a paradicsomok héját, majd vágjuk őket kisebb darabokra. Nem 2 perces munka, de közben lehet dúdolni vagy elmélkedni. Ha készen vagyunk, pucoljuk meg a hagymákat, vágjuk apró darabokra. Egy nagyobb edényben melegítsünk 1 ek olajat, dobjuk rá a hagymakockákat, pirítsuk üvegesedésig, majd szórjuk az edénybe a mustármagot, várjunk egy kicsit, amíg kipattannak a szemek, akkor jöhet a currypor, a kurkuma és a gyömbér, gyors pirítás, közben ám folyton keverni, nehogy leégjen, végül öntsük az edénybe a paradicsomokat. Keverjük át, majd adjunk hozzá kb. 1 ek cukrot, a kávéskanálnyi cayenne borsot, sózzuk meg, majd fedjük le. Hagyjuk főni közepes hőfokon, amíg a paradicsomok teljesen megpuhulnak, összeesnek, közben fakanál legyen kéznél, néha keverjük át. Ha eljutottunk idáig, vegyük le az edényt a tűzről, hagyjuk az egészet hűlni, majd alaposan turmixoljuk át. Amikor szép sima, lehet óvatosan kóstolni (szájra, nyelvre vigyázni), ha bármilyen ízt hiányolnának, most lehet pótolni, majd tegyük vissza a ketchupot még főni. Alacsony hőfokon rotyogjon, amíg szépen besűrűsödik. A fakanalas tevékenység itt különösen fontos, különben lepirul egy óvatlan pillanatban.
Ha késznek nyilvánítjuk, tűzhely pihenhet, meg a ketchup is. Egy kb. 1 literes üveget mossunk ki alaposan forró vízzel, hagyjuk egy kicsit száradni, majd tölcsér segítségével kanalazzuk bele a ketchupot.

Néhány hétig mindenképp eláll a hűtőben, persze ha bírja addig. Én ugyanis magára hagytam a konyhát, mikor visszatértem, Herr Paprika már bent. Na, mit főztem neked? Emelem a fedőt, büszke vagyok, büszke. Curry ketchup, a kedvedért. Hmm. Nagyon jó, megkóstoltam. Többször is.
Szóval ha van egy saját Herr Paprikájuk, gyorsan apad.

2010. augusztus 16., hétfő

Strandmerítés

Ma receptmentes hétvégi beszámoló, de azért egy nagy adag evésre számíthatnak.
Berekfürdő megközelítése egy kicsit nehézkesre sikerült, miután inkább a virtuális úttervezőnek és nem a saját szemünknek hittünk. Legközelebb előbb térkép, azután legfeljebb még összehasonlítunk. De a minden jó, ha a vége is szellemében megérkeztünk, Panni és Józsi már várt ránk nagy öleléssel és vacsorával persze, 1 pohár bor és élménybeszámoló, azután én kidőltem, a kitartóbbak még megvárták a repülőgéppel is megküzdő Oszit.
Reggel különféle illatokra ébredtem, a vérnyomásomhoz mérten tempósan lementem a lépcsőn, várt a kávé, sült a lecsó, nagy mosoly jobbról, jó reggelt balról, én pedig egy pillanat alatt nyaralásra váltottam. Teraszon csoportos reggeli, azután mindenki fürdőszettre váltott, napszemüveget, kalapot fel és Panni felvezetésével irány a strand. Bejutni nem volt éppen könnyű (valamiért nem hitték el, hogy megértjük a "Nem tudunk visszaadni" mondatot, ezért inkább megismételték néhányszor, mire megvehettük a jegyet), az akadályok átugrása után viszont már csak gyors táborhelykeresés, aztán dobjuk le a ruhát és merüljünk. Berekfürdőn többségben vannak a melegvizes medencék, ami számomra kánikula idején nem volt túl csábító, de hidegben úszás után mégis ráéreztem az ízére. Az úszótechnikám fejlesztése viszont elmaradt, kerülgetni nem túl jó, hát akkor majd reményeim szerint a tengerben tempózgatok rendületlenül.
Mozgás után jön meg az étvágy, ugye ezt ismerik, én mondjuk kivétel vagyok, az éhezés rám tör bármikor, de ez már egy másik történet. Két nap alatt sikerült egészen nagyot merítenünk a strand kínálatából, először persze lángos, nálam megütötte a szintet, a gofri után viszont felesleges volt vágyakozni, az utolsó darabot már Oszi ette meg hősiesen. Mi ketten még a palacsintát is kipróbáltuk, ha már a gofrival nem volt szerencsénk, persze csak a legnagyobb titokban, Panni ugyanis nem keveset sütött, na de ha már egyszer ott voltunk. Herr Paprika a kukoricát is emlegette egyszer, de ő inkább nem kockáztatott. Fürdők légterében két nagy gyengém van még: a házi hamburger és a vattacukor. Nem voltam önsanyargató, vasárnap előbb az egyik, azután a másik következett (Oszi még társnak jelentkezett, az akció idején aztán valahogy mégis ellenállt a cukornak). Gyerekkoromból van egy kép rólam, Ágó mellett ülök a padon, a hajam százfelé, de kit érdekel, amikor a kezemben a vattacukor kétszer nagyobb a fejemnél. Ágó mondta is, ismételnünk kellene, de most már azért inkább egész bikiniben. Fotó persze nem lett, a vattacukrot is már csak én eszem meg, kettővel nehéz lett volna. Herr Paprika később így is nagyokat nevetett, zöld volt a nyelvem, hát persze, mert zöldalmásat ettem.
Szombat este a strandon kívül is kalandoztunk egyet, vacsora a halászcsárdában, az étel felejthető volt, viszont a hangulat remek. Mellettünk egy nagy csapat lengyel (Oszi igazán otthon érezhette magát), először még csak az asztalnál hullámoztak, aztán már a parketten ropták, hát nem most táncoltak először, az biztos. Annyit elárulok, társaságunkban sem maradt mindenki ülve, megmutattuk a magunk magyaros rongylábát.
Berekfürdő összességében klassz, ráadásul még az idő is kedvezett nekünk, a vihar is csak akkor jött, amikor mi már mentünk. A rövidebb úton persze.

A fényképezőgép nem jött velem úszni, ezért a képek innen.

2010. augusztus 13., péntek

Ne feledd a gombát!

Péntek van, ez a hír máskor is nagyon jólesik, de most különösen. Délután pakolás, szedjük a sátorfát és elhagyjuk a várost, 2 napra csak, de annál virágosabb kedvvel. Én ilyenkor már elengednék minden kötelességet, elkapna a felhőtlen gondolattalanság, de a teendők miatt ez ugye lehetetlen, felnőtt vagyok, ennyi. Herr Paprika sokkal rendesebb és gondosabb nálam, utazás előtt mindig felméri a hűtő tartalmát, most is figyelmeztetett, a polcon ott a gomba, történhetne vele valami. Én csak bólogatok és ígérek, jó, megfőzöm, megsütöm, bármi, megoldás lesz mindenképp. A fiókban ott lapult még egy elfeledett padlizsán is, hát akkor társítom őket, benézek a kamrába és igen, milyen jó hogy vettem egyszer 1 csomaggal.

Tészta lesz.

Zöldséges tészta szójaszósszal, chilivel

15 dkg tojásos tészta (kínai típusú)
1 kisebb padlizsán
4-5 nagyobb gomba
1 vöröshagyma
szójaszósz
szezámolaj
chilipehely
fehérborecet
mogyoróolaj
bazsalikom

A hagymát megpucoljuk, felezzük, vékony szeletekre vágjuk. A gombákat, padlizsánt megmossuk, papírtörlővel szárazra töröljük, majd az előbbit nem túl vékony szeletekre, az utóbbit kockákra vágjuk. Egy nagyobb edényben vizet melegítünk, ha már forr, mehet bele a tészta, elzárjuk, lefedjük, 4 perc után átkeverjük és leszűrjük, félretesszük.
Egy serpenyőben melegítünk kb. 1 ek mogyoróolajat, jöhetnek a hagymaszeletek, pirítjuk szokás szerint üvegesedésig. Azután következhetnek a padlizsánkockák és a gombák, pirítsuk nagy lángon, közben keverjük, nehogy leégjenek. Ha már összeestek a zöldségek, adjunk hozzájuk a tészta főzővizéből 1 merőkanálnyit, és locsoljuk meg kb. 1 ek szójaszósszal. Kedv szerinti mennyiség chili és 1 tk szezámolaj következhet, végül egy kevés fehérborecet. Közben persze keverjük, ha már puhának ítéljük a padlizsánt, akkor tegyük a serpenyőbe a tésztát, oszlassuk el a szójás zöldségek között, ha esetleg túl sűrű lenne, adjunk hozzá egy kevés vizet.
Miután elzártuk, adhatunk hozzá bazsalikomlevelet kisebb darabokra tépve, én kimentettem egy leárazott típust, aminek a címkéjén annyi szerepelt: fahéjillatú. Hát most felhasználásra került, de ha nem nevelgetnek pont ilyet otthon, akkor thai bazsalikomot javasolnék. Ha egyik sincs, az se baj.

Hűtőkérdés kipipálva, most már nyugodt lelkiismerettel lehet felkerekedni. Irány Berekfürdő, beszámoló hétfőn, addig is főzzenek sokat.

2010. augusztus 12., csütörtök

Harapj nagyot, csípni fog!

Paprikát adhatok? Csípőset is, ugye? Hát persze - mondtam gyanútlanul, és csak otthon vettem észre, Panni szerint mi igen jól bírjuk az erős paprikát, adott is egy egész kazalnyit. Egy-kettő elfér a lecsóban, Herr Paprika szereti csak úgy, de a hajszálvékony szeletekkel 1 paprika néhány napig biztosan kitart. Miközben azon tanakodtam, mi is legyen a regiment csípőssel, bevillant az ehető megoldás, amit magam is igen szeretek. A legtöbb élelmiszerbolt csemegepultjában kívánatosan sorakoznak az olajban heverő gombák, aszalt paradicsomok, grillezett zöldségek és mellettük a kicsi töltött csípős paprikák. Könnyen elcsábulnék rájuk bármikor, de legtöbbször megtartóztatom magam, így aztán még sosem sikerült annyit ennem belőlük, hogy azt mondjam, egy időre elég is volt.
Hát akkor most elkészült valami hasonló. Felnőtt méretben.


Csípős paprika mentás sajttal töltve

6 csípős paprika (hegyes és zöld)
1 nagy marék mentalevél
kb. 35 dkg krémsajt

fehérborecet
olívaolaj

A paprikákat megmossuk, szárazra töröljük, majd kicsumázzuk (közben szemre vigyázni, dörzsölés tilos, de az ujjakat nyalogatni sem érdemes.). Egy szép nagy edényben melegítsünk vizet, ha már forr, akkor pottyantsuk bele egyszerre 3 paprikát és hagyjuk a vízben kb. 5 percig, majd vegyük ki őket és tegyük tálcára. A második adaggal tegyük ugyanezt, ha már valamennyi paprika a tálcán pihen, hagyjuk őket hűlni.
Közben elkészülhet a töltelék: a mentaágakat mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, csipegessük le a leveleket, azután vágjuk apróra. A krémsajtot tegyük 1 kisebb tálba, adjunk hozzá némi sót, majd alaposan keverjük össze. A paprikákat egy kiskanál segítségével töltsük meg, nem ez a munka legjobb része, de nem lesz azért bosszantóan hosszú. A művelet közben kicsit lehet rázogatni a paprikákat, hogy egészen az aljukig eljusson a mentás sajt. A kész darabokat tegyük egy tálba, a legvégén locsoljuk meg az egészet egy kevés ecettel és olívaolajjal, lehet egy kicsit sózni is.
Most már csak rajtunk múlik, hogyan folytatjuk. Kemények, csípősállók egyék csak magában, óvatosaknak egy pirítós mindenképp javallott. És egy hideg sör is.

Egy tanács még a végére. Amíg a forró vízben úszkálnak a paprikák, ne szippantsanak nagyokat a konyhai levegőből, különben tüsszögni fognak egy ideig. Én legalábbis alig tudtam abbahagyni.

2010. augusztus 11., szerda

Az ígéret szép szó, avagy a cukkinis sütemény

Mi lesz a vajjal? - kérdezte Herr Paprika, miután meglátta a konyhapulton. Hát tudod, ma megsütöm. Mit? A süteményt, amit ígértem. Hümmögés volt a válasz és egy tekintet, amiből kiolvashattam, hogy ebből a bizarr dologból én bizony enni nem fogok, legyen bár szép szó, ígéret, vagy bármi más. A cukkini és a csokoládé külön sem barát, együtt meg aztán pláne nem. Sebaj, kedv nem lett oda, nem volt meglepetés a reakció, sütni fogok, ha már egyszer elhatároztam, ráadásul még meg is írtam, szóval imbisz szégyenben nem marad.
A recept az essen&trinken oldaláról származik, átesett egy kevés változtatáson, nincs kakaópor (hátha Herr Paprika mégis megkívánja), van viszont baracklekvár, de a lényeg azért megmaradt.


Cukkinis-csokoládés süti

20 dkg cukkini
25 dkg liszt
10 dkg vaj
1,2 dl repceolaj
22 dkg cukor
1 tasak bourbon vaníliás cukor
5 dkg szeletelt mandula
10 dkg keserű csoki
2 tojás
3 ek baracklekvár

sütőpor

A lisztet 1-1 tk sóval és sütőporral egy tálba öntjük. Egy másik tálba tesszük a 10 dkg puha vajat, a cukrot, a vaníliás cukrot és a repceolajat, majd a konyhai robotgéppel simára keverjük. Ha már egységes a massza, egyenként jöhetnek a tojások, közben a géppel keverünk tovább. A cukkinit meghámozzuk, lereszeljük, a csokoládét apróra vágjuk késsel vagy mozsárban összetörjük. A reszelt cukkinit, csokidarabokat, mandulát és a baracklekvárt a tojásos masszához keverjük, majd lassan szitáljuk bele a sütőporos lisztet, közben keverjünk a géppel (ügyesek kézzel) folyamatosan.
Egy 26 centis kapcsos tortaforma alját béleljük ki sütőpapírral, majd jöhet a tészta, kézzel kicsit rázzuk meg a formát, hogy szép egyenletes legyen a teteje. A sütőt melegítsük elő 175 fokra (légkeverés 160 fok), tegyük a középső rácsra a sütinket és süssük kb. 40 percig. Miután elzártuk, hagyjuk még 5-6 percig pihenni, csak résnyire nyissuk ki a sütő ajtaját.

A teszt most teljesen párhuzamos, írok és eszem. Képzeljenek el egy nagyon lágy tésztát (vágás tekintetében óvatosnak is kell lenni, nehogy sérüljön a szelet), csokoládés íz, de nem töményen, Gombóc Artúrok számára kedvező, hogy csokidarabok olvadnak el hirtelen a nyelven. Néha egy kis mandulás ropogás, felbukkanó baracklekvár és Herr Paprikának üzenem, a cukkinit csak pszichés alapon érezheti.

Elképzelték?

2010. augusztus 10., kedd

Tök mentás(an)

Tökfőzeléket nem főzök sosem. Nem azért, mert nem szeretném (bár a főzelékek ranglistáján nálam nem is dobogós), az ok egyszerűen Paprikáék konyhai múltjában keresendő. Panni főzeléke könnyű, kapros, ha megeszed, 30 perc múlva már el is felejtetted, hogy ettél, Éva (Herr Paprika mamája) viszont sűrű, paprikás változatot készít. Nincs jobb vagy rosszabb, de a hosszú évek alatt kialakult kapcsolat a tökfőzelékkel olyan szilárd pont, amin nem hiszem, hogy változtatni lehet. Én sosem fogok paprikásra vágyni, a kaprosért pedig hiába is várnék lelkesedést. Ennyi, ha majd lesz Paprika Junior, megküzdünk egymással.
Tök viszont van, nem vihetjük mindig haza, tehát ötletelni kell. Hogy mentás legyen, már nem tudom, miért jutott az eszembe, talán az erkélyen szépen megnőtt növényemmel akartam már kezdeni valamit. Mellé társult a fűszeres hús gondolata, a végeredmény pedig most olvasható.


Fűszeres húslabdák mentás tökkel

50 dkg darált sertéshús (comb, lapocka vegyesen)
50 dkg gyalult tök
4-5 ág menta
1 vöröshagyma
garam masala
cayenne bors
római kömény

olaj
tejszín
liszt
vaj

Kezdhetünk a tökkel. Egy serpenyőben olvasszunk fel kb. 3-4 deka vajat, dobjuk rá a legyalult tököt, pároljuk, néha keverjük meg. Közben mossuk meg a mentaágakat, papírtörlővel itassuk fel a vizet, csípjük le a leveleket, majd vágjuk egy kicsit össze. A tökre kb. 8 perc után szórjunk egy kevés lisztet, keverjük át, majd öntsünk hozzá egy deci tejszínt, keverés megint, csomókat nem szeretjük. Sózunk, majd következhet a menta, hagyjuk még 1-2 percig a tűzön, azután kész.
A húst tegyük 1 mélyebb tálba, adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, 2 tk garam masalát, 1-1 tk római köményt és cayenne borsot, 1 ek olajat (semleges ízűt), sót, majd alaposan gyúrjuk össze. Jöhet a formázás, készüljenek kisebb, lapos húslabdák, majd tálcára velük. Egy serpenyőben forrósítsunk kevés olajat (de tényleg, adtunk a húshoz is, sokra szükség nem lesz), azután süssük meg a labdáinkat, ne túl magas hőmérsékleten, különben kívül ropogós lesz hamar, belül viszont nyers marad. A kész darabokat tegyük egy papírtörlővel letakart tálra, felesleges olajra nem vágyunk.
Tányér, mentás tök és néhány labda (majdnem rímet írtam, de inkább kíméletes leszek), ehetünk.

Garam masala nincs ám nálunk hétfőtől péntekig, véletlen, véletlen, de a vonzalmam nem tagadom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails