2010. május 31., hétfő

Gőzben

Herr Paprikával vannak közös kedvenceink. Szeretjük a sátrunkat, mert végre nem kell órákig építenünk valahol az alkonyatban, hogy legyen hol aludnunk. Szeretjük Jovanottit, mert arra megy a legjobban a tánc és mert olaszul egyszer megtanulunk úgyis. Szeretjük az új kávéfőzőt, mert klasszikus és most már két adagot is gyárthatunk reggelenként. Szeretjük a piacot, mert vásárlás után ehetünk lángost. Sok tejföllel. Szeretjük a lakást, mert végre nem kell villamosoznunk órákig, ha vágyunk valahova.
Amikor a múlt héten az óriás kínai kel nagyobbik része megmaradt, nem volt kérdés, miként esszük meg. A fűszeres kis tekercseket kedveljük nagyon, ráadásul Herr Paprika annyi chiliszószt ehet, amennyit csak akar. (A chiliszósz az egyik olyan dolog, aminek a kamrában lennie kell, különben Herr Paprika vészhelyzetet hirdet.) Próbálkoztunk már más recepttel is, de a 120 hozzávaló valahogy nem tette szimpatikussá. Az eredetin itt is változtattunk egy kicsit, nálunk működik, készült már zsenge káposztalevelekkel is, úgy is könnyen csúszik.


Gőzölt kínai kel tekercsek


70 dkg pulykamellfilé (vagy csirke, nekem most az előbbi jutott) darálva

4-5 újhagyma
kínai kel (kb. 15-17 levél)
friss gyömbér (kb. 3 cm-es darab)

4-5 tk currypor

chilipehely
1 fokhagymagerezd
korianderzöld

chiliszósz
1 lime


bors

A kínai kel leveleit alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, majd forrásban lévő vízben 2 percig (szigorúan!) főzzük. Ezután szűrőbe rakjuk a leveleket, hideg vizet engedünk rá, majd egy kiterített konyharuhára terítjük, leitatjuk a vizet. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük, ugyanezt tesszük a fokhagymával is. Az újhagymák külső részét leszedjük, végét levágjuk, felkarikázzuk. A húst egy tálba tesszük, majd hozzáadjuk a gyömbért, a curryport, a chilit, a fokhagymát, az újhagymát, végül sózzuk, borsozzuk, alaposan összekeverjük. A levelek tövéhez közel teszünk kb. 1 evőkanálnyit a töltelékből, a levelek két oldalát egy kicsit behajtjuk, feltekerjük. Egy nagyobb edényben vizet melegítünk, belerakjuk a párolóbetétet (figyeljünk, hogy ne érjen bele az alja a vízbe), ha már meleg a víz, bepakoljuk a tekercseket, lefedjük és 15 percig gőzöljük. (A mi kis praktikus párolónk a svéd áruházból származik.)
Néhány kanálnyi chiliszószt összekeverünk az alaposan megmosott, megszárított lime leszerelt héjával, levével. A koriandert ugyancsak mossuk, leitatjuk róla a vizet, apróra vágjuk és a chiliszószhoz adjuk.

Tányért elő, kés, villa maradhat a fiókban. Mártogassák még melegen (na jó, azért hidegen sem rossz), csípős lesz, illatos és még a pocakot is kíméli.

Eredeti recept: VIVA! 2008/1

2010. május 28., péntek

Amikor a fiúk döntenek

Megyek piacra, jó lenne főzni, üres a fejem, megveszek inkább először mindent, amihez nem kellenek gondolatok. Ha lerajzolná valaki merre járok, úgy sejtem, gyakran fednék egymást a vonalak. Ugyanott veszem már az egyiket, másikat, harmadikat, tele a kosár, de mit együnk, mert jó hogy most nem vagyok éhes, de az leszek és akkor bizony nem ismerek tréfát. Nevemhez hűen könnyen paprikásodom.
Akkor csirke? Ne gondolkodj annyit, különben még órák múlva is tanácstalanul lődörögsz. Szárnyas melle a pakk tetején, elő a telefont, a vonal másik végén Herr Paprika máris döntésre kényszerül: Csirkét vettem, mit szólnál, mondjuk spenóttal, mással? Vagy legyen inkább csípős? A második - hangzik az egyértelmű válasz. Van még kérdés? Nem hiszem. Újabb körök zöldséges fronton, leszakad a karom, elindulok, jajj de jó, még esik is, én aztán esernyőt már nem fogom kikotorászni a táskából, előre, egy kis víz nem fog ártani. A balerinák cuppognak csendesen, kapun be, lépcsőn fel, ajtó, kulcs, ugrás a szőnyegre, a kosár végre a kövön. Talán tartsunk egy kis szünetet, a konyha megvár.

Recept

70 dkg csirkemellfilé
6-7 levél kínai kel
kb. 30 dkg gomba
1 vöröshagyma
3 ek szójaszósz
1 ek szezámolaj
chilipehely kedv szerint
fél citrom leve
2 ek mogyoróolaj
1 ek kukoricaliszt

A csirkemellet mossuk, leitatjuk róla a vizet, majd kisebb kockákra (csíkokra) vágjuk, rászórjuk a kukoricalisztet, átforgatjuk. A gombát ugyancsak rövid ideig mossuk, majd papírtörlővel szárazra töröljük, szeleteljük. A kel leveleivel is ugyanígy járunk el, csak vágjuk inkább csíkokra. A hagymát meghámozzuk, felaprítjuk. Egy nagyobb serpenyőben (wokban) felforrósítjuk az olajat, rádobjuk a hagymát, üvegesedésig sütjük. Ezután jöhet a csirke, addig pirítjuk, amíg kap egy kis színt. Hozzáadjuk a szójaszószt, a chilit, egy kevés vizet, majd pár percre lefedjük. Ezután következhet a szezámolaj, a citromlé, a gomba, végül a kínai kel. Fedő nélkül készüljön addig, amíg a zöldségek megpuhulnak és a folyadék besűrűsödik. Kóstoljunk, ha hiányzik még csípősség, sósság, akkor fűszert bele.
Főzhetünk hozzá sima rizst, evés előtt pedig szórjunk a tetejére friss koriandert, ha van hozzá kedvünk.

Herr Paprika hiányolt egy kis ropogást a foga alól, szóval pirítsanak hozzá mogyorót, úgy lesz az igazi.

2010. május 27., csütörtök

Herr Paprika főz, avagy de jó ez a szűzpecsenye

Herr Paprika rendelkezik azzal a (legtöbb esetben) kiváló tulajdonsággal, hogy szeret egy témában, tárgyban, dologban annyira elmélyedni, amíg kijelentheti magának: megtaláltam a legjobbat, legszebbet, megtudtam a legtöbbet, megtaláltam a legjobb módszert. Ha főzés sincs ez másképp, addig változtat, alakít, morfondírozik, amíg nem én vagy más, hanem ő maga elégedett. Egyéb dolgokban is precíznek mondható, nem hagy például háborús állapotokat a pulton, hegyet a mosogatóban, van ugyanis ideje két fázis között elmosogatni és még figyelni is képes. Így aztán általában nem történnek vele konyhai balesetek. Magamról itt inkább nem beszélnék.
Most leszek nem szerény, a szűzpecsenyét azt hiszem sikerült igazán remek szintre emelni. Volt már egyben sütés, szeletben serpenyő, majd sütő, de egyik sem volt az igazi. Mígnem Herr Paprika rátalált az eddigi legjobb változatra. Készült már hasonló, a mostani sukorói hétvégénk vacsoráját vitte a vállán.

Recept (kb 10 adag)

kb. 2 kg szűzpecsenye
jó sok zsályalevél
40 dkg bacon
2 deci száraz fehérbor
bors


A szűzpecsenyéket alaposan megmossuk, leitatjuk róluk a vizet, majd kb. 2 cm-es érméket vágunk. A szeletek mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd a tetejükre helyezünk 1-1 zsályalevelet, úgy hogy a levelek széle ráhajoljon a hús oldalára. Ezután mindegyik érmét baconnel tekerünk körbe, ami szépen rögzíti a zsályalevelet is, majd az egészet tűzzük hústűvel vagy fogpiszkálóval.
Egy (két) nagyobb serpenyőben olívaolajat forrósítunk, majd beletesszük a szűzérméket és mindkét oldalukat pár perc alatt pirosra sütjük. Ezután mehet az edénybe a bor, rá a fedő és kb. 6-8 perc alatt készre pároljuk.

Hozzá most spárgát grilleztünk (spárgát tisztítás után 5 percig előfőztük, majd olívaolaj kíséretében ment a grillre), újkrumplit főztünk és ettünk volna rebarbarát, ha lett volna a piacon. Így aztán körteszósz készült: hagymát hámozzuk, aprítjuk, vajon megpároljuk. Jöhetnek a meghámozott, szeletelt körték, átforgatjuk, majd 2-3 kanál fehérborecet, chili, só, bors, kevés cukor. Főzzük, amíg megpuhul, szükség esetén fűszerezzünk.

Vendégek ettek szépen, Herr Paprika büszkélkedett és most még talán Gömbi is elégedett volt. (Vagy hiányzott a száraz hús:)?)

2010. május 26., szerda

Szúnyog, amit szeretünk

Ha napsütés és Sukoró, ráadásul még társaság is akad, akkor egyik nap főzünk, másnap aztán jajj de korán megéhezünk, együnk halat. Néha elgondoljuk Herr Paprikával, hogy ideje lenne egy másik étterem asztalához ülni, de ez eddig még csak elmélet maradt. Tehát irány a Pákozd melletti Szúnyog-sziget (a névadás oka gondolom egyértelmű), főként a Halászcsárda. A hely autóval, biciklivel, de még hajóval is megközelíthető, arra azért készüljenek fel, hogy jó idő esetén könnyen megtelik a terasz, ne érkezzenek már-már kilukadó gyomorral. (Ha pedig a kerékpárt választják, ne egyék végig az étlapot, tapasztalatom szerint felfelé tekerni kerekedő pocakkal nem túl kellemes.)

Ha sikerült letelepedni és kezükben az étlap, akkor egyetlen fontos tanácsom lenne. Egyenek halat! Főznek mást is persze, de próbáltuk, megettük, megállapítottuk: a hal a csárda igazi erőssége. Választhatnak a többféle halászlé közül, ehetnek fogast, hekket vagy harcsát, én most az utóbbit választottam. Harcsapaprikás túrós csuszával, a tészta alja szépen lepirult, rajta ropogós szalonnakockák és persze a paprikásban ott a hal. Herr Paprika ugyancsak így választott, később elárulta, már megint kevésnek látta az adagját. Végül nem tudta megenni. Szóval éhen nem maradnak, ebben biztos vagyok.

Ne felejtsenek el ám tartalékolni sem (helyet a gyomorban), mert egy dolgot mindenképpen kipróbálásra ajánlok. A túrófánk tejföllel, fahéjjal valahogy mindig ugyanolyan jó, még akkor is képes vagyok megenni, amikor már magam sem hiszem. Egy adagban két darab, az asztaltárssal lehet felezni, ha beérjük kevesebbel is. Mostani látogatásunkkor az a drámai fordulat állt elő, hogy mire megrendeltük volna, a túrófánk elfogyott. Gömbi viszont nagylelkűen átadott egyet, szépen öt részre vágtuk és lelkesen megettük. Az íz legalább megvolt, fotó viszont nincs, majd legközelebb igyekszem kattintani és visszatérek rá.
A csárda azért is remek, mert utána lehet megjáratni magunkat, nagyokat sóhajtozni, hú de jó volt, ma már nem eszem. A tó és a kikötő közel, lehet hajózni mondjuk Agárdra, tudják, ahol azok a finom pálinkák laknak.

Vagy ússzanak egyet, úgy gyorsabban égnek a kalóriák. De vigyázzanak, el ne süllyedjenek.

2010. május 25., kedd

Spárgaleves újratöltve

Visszatértünk, volt napsütés és eső, de panaszra nem lehet okunk. Szombaton kiegészültünk a társaság többi tagjával, volt matchbox nézegetés (Hú, neked ilyen is van? Nekem viszont ilyen, na?), nevetgélés, olvasás a teraszon, közben főzés is persze. Az elmúlt két évben már egészen jól időzítünk, nem este 11 körül koccannak először a kanalak, így aztán volt elég idő szünetet tartani a vacsora részei között, ami fontos ám, például be kellett pótolnunk az eddigi születésnaposok megajándékozását. Azután következett a tánc.
A mostani menü kihívásának előzetesen a leves bizonyult, csütörtök estére már mindenben sikerült döntésre jutni, kivéve ezt. Futottak be kívánságok, legyen spárga, lehetőleg többször, na jó, de a nagy klasszikust tavaly már elsütöttük. Voltak a fejemben más versenyzők, de végül arra jutottam, jó lesz az a spárga levesben is, csak egy kicsit másképp.


Recept (kb. 6 adag)


1 kg fehér spárga
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem

6 szelet füstölt sonka
1 csokor petrezselyem

2-3 szem krumpli
1 deci tejszín
5 dkg vaj

A spárgát a szokásos módon hámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, a fejeket külön csoportosítjuk. A póréhagyma külső rétegét lehúzzuk, alaposan megmossuk, végétől megszabadítjuk, karikákra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, feldaraboljuk. Egy nagyobb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát, megpároljuk. Ezután jöhet a krumpli és a spárga (fejek nélkül), pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Fűszerezzük sóval, borssal, pici cukorral. Lefedjük, addig főzzük, amíg az alkatrészek szépen megpuhulnak. Közben megmossuk, szárítjuk, felaprítjuk a petrezselymet. Egy kisebb edényben vizet forralunk, ha forr, beledobjuk a spárgafejeket kevés só és cukor kíséretében. 5-6 percig főzzük, majd leszűrjük. Ha a levesben már mindent puhának ítélünk, lezárjuk, turmixolunk, öntjük a tejszínt, turmixolunk újra, ha túl sűrű lenne, adunk hozzá egy kis vizet. Ha már szép krémes, mi pedig kitartóak vagyunk, akkor szépen átszűrhetjük, hogy még véletlenül se maradjanak benne fás szálak, mi ezt most nem tettük meg (mivel Ágó és Zsuzsi olyan szépen dolgozott). Adjuk a leveshez a spárgafejeket és a petrezselymet, kóstoljunk, fűszerezzünk. Tálaláskor már csak annyi a dolgunk, hogy a leves tetejére ültetünk 1-1 szelet sonkát (lehetőleg kisebb darabokra vágva, legyen esélyünk szépen enni).

Az asztal két menet között, a levest már megettük.

2010. május 21., péntek

Kívánság teljesítve

Ágó megjegyezte egyik nap, most már lehetne valami spárgás tészta is az imbiszen. Én egy jó és kötelességtudó hugi vagyok (Voltam is, így aztán gyerekkorunkban én alakítottam mindig a diákokat(!), megírtam sok-sok dolgozatot, ő pedig kijavította. Mindent a játék kedvéért.), jegyeztem a kívánságot. Most következik a teljesítés, ráadásul a bejegyzésben is ő a főszereplő, persze ez már nem szerepelt a kérésben. Azért ne izguljon, több titkot nem árulok el. Na jó, csak annyit, hogy már gyerekkorunkban is Ágó volt az élelmezési vezető. Amikor Leányfalun táboroztunk úgy 10-12 évesen, gyorsan felfedeztem, milyen szuper kókuszos (azt hiszem) kockát lehet vásárolni a büfében, és igyekeztem a szülőktől kapott zsebpénz elköltését minél hamarabb végrehajtani. De az én nővérem gyorsan felmérte a csokiveszély súlyosságát, s a következő szabályt vezette be: 1 nap - 1 kókuszos kocka. Tekintélye volt már akkor is, hát engedelmeskedtem, így megúsztuk legatyásodás nélkül a táborozást. Most már nagy vagyok, de van, ami nem változott: a nővérnek néha irányítania kell.

Recept (3 nagy adaghoz)

fél kg zöld spárga
kb. 375 g spaghetti
néhány szem koktélparadicsom
1 maréknyi rukkola
6-8 dkg krémes juhsajt
6-8 dkg vaj
olívaolaj

bors

A spárgák végét levágjuk (kb. 2 cm), alaposan megmossuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Előveszünk két nagy edényt, vizet melegítünk bennük. Amíg arra várunk, hogy felforrjon a víz, megmossuk a rukkolát és a paradicsomokat. Amikor forr a két edényben a víz, az egyikbe teszünk 2-3 tk sót, újraforrás után mehet bele a tészta, majd főzzük kb. 7-8 percig. A másik edénybe csak egy csipet sót tegyünk, majd tegyük bele a spárgadarabokat és főzzük 5-6 percig. A kész tésztáról öntsük le a vizet, de ne teljesen, majd öntsük egy magasabb falú serpenyőbe. Dobjuk rá a vajat, a paradicsomokat, forgassuk át, majd tegyük bele a spárgadarabokat is. Néhány percig óvatosan keverve hagyjuk még melegedni, majd tegyük bele a rukkolát és zárjuk el. Tálaláskor egy késsel vágjunk a tetejére kisebb darabokat a juhsajtból. Borsozzunk is persze.

Nagyon remélem, Ágó most elégedett. Különben Frau Paprika kezdhet szenesedni.

Mindenkinek napsütötte hétvégét innen is, Paprikáék elhagyják a várost és az internetet. Három nap szünet.

2010. május 20., csütörtök

Tíz

Menjünk vacsorázni. Ha már egyszer tíz, akkor ünnepeljünk. Teljes egyetértés, de hova? Közelben kevés az érdekes, ha meg már gyalog nem érjük el, akkor legyen izgalmasabb a gyomornak. Rövid tanácskozás után a Parázs Presszó csípte el az első helyet. Ehetünk csípőset, a közös múltunkhoz ez amúgy is passzol. Tegnap este elindultunk, négy keréken, kanyarogtunk néhányszor, mire célba értünk, parkolás, be, lépcsőkön le. Csak néhány asztal volt szabad, több terem, mindenhol füst, pincérnő 1, pincérnő 2, nem szólt hozzánk senki. Megtettünk egy kört, választottunk egy helyet, étlap, nem részletezem a többit, itt ez most nem a mi esténk volt, végül egymásra néztünk. Menjünk? Igen. Vígszínháznál az indiai? Nézzük meg.

A Pándzsáb Tandoori külsejében kicsit használt, hogy úgy mondjam, viszont éppen ezért is kellemes kis hangulata van. Csöndes, udvarias pincérünk volt, szólt, amikor kellett, figyelt ránk, de nem lihegett a nyakunkba. Pár perces nézegetés után rendeltünk, bárányból masalát és vindaloot, legyen azért zöldség is, kértünk paradicsomos csicseriborsót és naant. Lehet csípős? Persze, vágtuk rá bátran. Pincérünk felvilágosított, hogy ami itt csípős, az iszonyúan az. Kisebb lett a mellényünk, hát akkor úgy közepesen.

Érkezett minden hamar, Herr Paprika később bevallotta, kicsit félt, hogy éhen marad, persze nem tudtunk mindent megenni. Egy falat, hú ez jó, másik, hmm ez is, harmadik egyaránt. Nem is csípős annyira. Aztán az ötödik után dehogynem. Ég a szám, de jó. Herr Paprika aztán kibökte, ő bizony nem bírja tovább, ami maradt, jöjjön inkább velünk haza. De azért a pisztáciás fagylaltot még kóstoljuk meg, nem? Egy adag, ketten, csak éppen édes, jól lehűti a szánk.
Fizetünk, köszönünk, tetszett, olyan jól ég a gyomrom, mehetünk haza.

Akkor? Jöhet a következő tíz.


Pándzsáb Tandoori, XIII. ker. Pannónia u. 3.

2010. május 19., szerda

Zeller a paradicsomban

Paradicsom vagy paprika? Lehet ilyet kérdezni? Nálunk igen. Herr Paprika (akinek múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy ma már csak akkor nem reggelizem, ha nincs mit) évekig igyekezett meggyőzni, hogy a paprika nyersen jó ám annyira, mint egy paradicsom. Nem mondom, hogy nem szerettem, de inkább a pirosat választottam zöld helyett. Ma már rendes vagyok, magamtól is megeszem.
Paradicsom viszont bármikor, bármilyen formában. És mivel a szerencse fiai vagyunk, néha kapunk egy-egy igazi napsütötte szállítmányt Panni és Józsi kertjéből. Az elmúlt években már Sukorón is nevelődtek palánták, de még az erkélyen is szeretgettem egyet. Meg is lett az eredménye: 2 szem megnőtt, bepirosodott, megérett, mi pedig Herr Paprikával egy reggel nagy ünnepélyesen megettük. Az igazi paradicsomra még várni kell, de Panni ellátott igazi házi készítésű paradicsomlével, ebből főztem most is.
A receptet ismét Herr Paprika mamájának köszönjük.


Zelleres paradicsomleves


kb. 1,5 liter házi paradicsomlé
3 répa

1 fehérrépa

1 kisebb darab zellergumó

1 vöröshagyma

1 nagy maréknyi zellerlevél


bors

cukor

olívaolaj
fél dl tejszín


Répákat, fehérrépát, zellergumót megtisztítjuk, majd kisebb darabokra vágjuk. A hagymát hámozzuk, aprítjuk, majd egy nagyobb edényben olajat melegítünk, a hagymát üvegesedésig sütjük. Mehet az edénybe a többi zöldség, pár percig süssük folytonos kevergetés mellett, majd adjunk hozzá kb. 2-3 dl vizet, fedjük le. Várjunk 8-10 percet, majd öntsük a zöldségekre a paradicsomlevet, fűszerezzük sóval, borssal és egy pici cukorral, fedjük le. Főzzük a levest addig, amíg a zöldségek teljesen megpuhulnak, közben ha szükségesnek látjuk, adjunk még hozzá vizet.Miután elzártuk a gázt, szórjuk az edénybe a megmosott, szárított, apróra vágott zellerleveleket. Ezután jöhet a turmix, a folyamat végén legyen szép krémes a leves. Adjuk hozzá a tejszínt, ha szükséges, turmixoljunk újra, esetleg tegyünk még bele vizet is, ha túl sűrűnek találnánk.
Hidegen-melegen egyaránt javallott.

2010. május 18., kedd

Kalap, túró, eper

Készülünk Sukoróra, most már mondhatni hagyományos évadnyitó rendezvényünket tartjuk Herr Paprikával. Volt már nyár, tavaly áttértünk a májusra, sütött a nap, most is így kell lennie. (Vissy Károly azt ígérte reggel, visszatér a kedvesebb idő. Én elhiszem.) Ezekben a napokban én általában receptekkel fejezem be a napot, tervezek, töröm a fejem, begyűjtöm a kívánságokat, kihúzok, raktározok, felveszek, elvetek. Annyit elárulhatok, még nem biztos semmi sem. (Kivéve a férfiak pacalprojektje.) Megnyugtató viszont, hogy általában minden, mindig az utolsó percben. Van némi Pató Pál bennem.
Tavaly ez az apró torta volt a desszert. Oszi mindent lefényképezett, kivéve ezt, túl gyorsan ettünk, mire kattintott volna, már el is tűnt.

Recept (6 főre)

25 dkg túró
kb. 4 dkg vajas keksz

6 dkg vaj
1tasak zselatinfix

1 maréknyi citromfű levél

1 vaníliás cukor
3 dkg cukor
1,5 dl tejszín

fél kg eper

A kekszet gép, vagy sodrófa segítségével zúzzuk morzsává. Egy hat adagos muffinsütő mélyedéseit béleljük ki négyzetekre vágott átlátszó (frissentartó) fóliával. Egy kisebb edényben alacsony lángon olvasszunk fel 4 dkg vajat, majd öntsük a kekszmorzsára, keverjük el alaposan. Egy kiskanál segítségével tegyünk mind a hat kis mélyedésbe a vajas morzsából, alaposan lapítsuk, a végeredmény egy kb. fél centis réteg legyen. A túrót törjük össze villával, adjuk hozzá a kétféle cukrot és a megmosott, szárított, apróra vágott citromfüvet. A tejszínből verjünk kemény habot, majd keverjük óvatosan a túróhoz. Végül tegyük bele a zselatinport és lassan, de alaposan keverjük el. Adagoljuk a formákba, szépen simítsuk el a tetejét, óvatosan takarjuk le egy alufóliával, majd tegyük az egészet hűtőbe. Lehetőleg egy egész éjszakára. Az epreket mossuk, leitatjuk róluk a nedvességet, majd felezzük, harmadoljuk. Egy edényben olvasszunk 2 dkg vajat, majd tegyük bele az epreket, cukrozzuk ízlés szerint. Néhány percig rotyogjon, amíg összeesik. Tálaláskor az alufólia segítségével emeljük ki a mini tortákat, óvatosan borítsuk egy tányérra, mellé kerülhet a langyos eperből. Készen is vagyunk.

Az eredeti recept kicsit téliesített, fahéjjal, kandírozott narancshéjjal (én inkább narancsdzsemmel készítettem, igen, mert lusta vagyok), hidegben, karácsonykor úgy is remek.

A recept eredetije: VIVA! 2007/1

2010. május 17., hétfő

Az újkrumpli fojtva jó

Az én szabolcsi nagymamámnak volt egy öntöttvas edénye, én már csak patinával láttam, benne készült szinte minden étel, amit szerettem. Panninak is lett egy ugyanolyan, abban csinált sok fontosat, amit otthon megtanult. A fojtott krumplit is, éppen ugyanúgy, ahogy az én nagymamám. Hogy mit jelent a név? Az újburgonya egyik fajtáját is nevezik így. Panni nekünk inkább az elkészítés módjával magyarázta az elnevezést. A bátrabbak ugyanis nem tesznek bele semennyi vizet, de az óvatosak is csak egy megnyugtatásnyit. Az edényre kerül a tető, a krumpli aztán megizzad a gőzben. Hőbe fojtjuk.


Fojtott krumpli



1 kg újburgonya
2-3 fej vöröshagyma
3-4 kk pirospaprika
1 nagy csokor friss petrezselyem

2-3 ek olaj


A krumpliszemeket bő vízben, kefe segítségével tisztítsuk meg, a kisebbeket felezzük, nagyobbakat negyedeljük. A meghámozott hagymákat vágjuk apróra. Egy öntöttvas, vagy valamilyen hasonló masszív edényben forrósítsunk 2-3 ek olajat, dobjuk rá a hagymát, süssük, amíg üveges lesz. Akkor tegyük az edénybe a burgonyákat, forgassuk az egészet át, majd adjunk hozzá kb. 1 deci vizet, szórjuk rá a pirospaprikát, sózzuk, majd keverjük újra át, vegyük lejjebb a lángot, fedjük le. Az újkrumpli nagy víztartalma miatt kienged majd annyi vizet, ami elegendő lesz ahhoz, hogy megpuhuljon és ne is égjen le. Néha emeljük le a fedőt, keverjük át, de gyorsan, ne hagyjuk elmenekülni a gőzt. Villával ellenőrizhetjük a krumplik állagát, kb. 15 perc alatt elkészülnek. A petrezselymet közben mossuk meg, itassuk fel róla a vizet, vágjuk le a vastagabb szárakat és aprítsuk kicsire. Miután megpuhultak a krumpliszemeink, szórjuk bele a petrezselymet, kóstoljuk meg, ha szükségét érezzük, sózzuk.

Nekem is van már öntöttvas edényem, meg igyekezetem is, hogy mindent ugyanúgy tegyek, ahogy Panni és a nagymamám. Egyék köretnek, én bármikor megeszem magában is. Uborkasalátával (szerintem szigorúan tejföllel) a legjobb.
Ne feledjék, akkor is tavasz van, hát egyenek tavaszit.

2010. május 16., vasárnap

Etyek esőben, borral

Tegnap reggel óvatosan kikémleltünk az ablakon, ó, hát süt a nap. Persze ez nem tartott sokáig, de sebaj, csak az eső ne essen nagyon. Reggelire szalonnás tojás készült, hármunknak 9 tojásból, felkészültünk mindenre, ha tele a gyomor, baj már nem eshet. Zárt cipő, ruhából több réteg, esőkabátból több méret. Elindultunk, villamos, pályaudvaron találkozás a társaság többi tagjával, felszállunk, a busz megtelt, délben már ittuk a kávét. És esett az eső. Gyalogoltunk pohárért, kuponért, ó, ez még azért nem olyan elviselhetetlen, esik, de sebaj. Azért inkább a legközelebbi pincesort választottuk, első kenyérlángos, első borok. Amit itt szerettem: a Pozsonyi Pincészet még nem palackozott 2009-es sauvignon blanc-ja és Nyári Ödön Piarista Bora. Itt azért már jobb volt a sátrak alatt (nem is értettük, miért nem állítottak fel többet, a rossz idő most nem volt meglepetés), mígnem az egyik borász úgy gondolta, éppen mi foglaljuk el vendégei elől a helyet, ha nem iszunk, mehetnénk már. Így is tettünk, ha vár még 10 percet, akkor talán mi is vennénk az ő borát, így nem fogjuk. Biztosan.
A táskámból előkerült a második esőkabát, zuhogott, de a kedvünket ez nem szegte, 10 perc múlva már Dúzsi rozéit kóstoltuk egy ház falának támaszkodva, a tető alatt. Herr Paprika kedvence a cabernet volt, én a pinot noirt is szívesen ittam. Álldogáltunk, beszéltünk, nevettünk, majd indultunk megint. Éhség ellen újabb kenyérlángos, közben ilyen volt Etyek:

Harmadik megállónk Újhegy volt, megkóstoltuk Légli Ottó Lugasát, másnak Tiffán bor került a poharába, próbáltunk száradni a tető alatt, az idő nem akart kedvezni nekünk, egyre több lett a víz.

Volt még bennünk tartalék, néhány száz méternyi cuppogás, a mátraaljai N.A.G. már nem maradhat ki, de itt legalább a pincében álldogálhattunk, Concubina, Barnatanya Sauvignon Blanc, csalódást nem okozott most sem. Végül még egy kis kitérő a Heimann boroknál, jó vörösbor nélkül nem mehetünk haza, utolsó koccintások, elindulunk.
Végtelennek tűnő gyaloglás a buszig, a cipőmben már tengert éreztem, a nadrágom színe sötétebb volt a kelleténél, végre fel, utazás, leszállás, futás, villamos, szólni már nem nagyon volt kedvünk. Le, haza, kulcs a zárban, de jó is levenni mindent, forró víz, pizsama, be az ágyba.

Felkeltünk, egészben, Herr Paprika ugyan tüsszög egy kicsit. Jegyzetelés persze elmaradt, a társaság többi tagjának kedvenc borait nem sikerült rögzíteni, de majd legközelebb.
Megyünk jövőre is, de inkább napsütést kérünk, izzadnánk inkább, ha lehet.

2010. május 13., csütörtök

Etyek, ahova mindig megyek


Nem tudom már, melyikünk fejéből pattant ki a májusban gyakran elhangzó címbeli mondás (s ha még azt is elárulom, hogy a negyedik szó ty-vel sem ritka...), a tartalma mindenképp igaz. Megyünk, 2005 óta biztosan, ott leszünk most is. Vasárnap ígértem, elárulom hamarosan, melyik az én kedvenc borfesztiválom, gondolom, a válasz most már egyértelmű.
Etyek klassz, mert lehet összeszedni a társaságot, utazni kell, megérkezés után inni egyet az első helyen, azután elindulni. Pohár, térkép a kézbe, hagyományosan irány a Körpince, keressünk helyet, ki van itt, válasszunk, te mit iszol. És az első pohár bor. Történt már olyan is, hogy igen sokáig itt maradtunk, de inkább menni kell tovább.

Lehet gyalogolni sokat, pince van számtalan, megkóstolhatjuk a helyiek borait és persze a két napig itt vendégeskedő borászokét is. (Kicsit most részrehajló leszek, földiségünk okán ajánlom mindenkinek a mátraaljai N.A.G. pincészetet.) Éhség ellen ehetünk meleget vagy hideget, nálam a gezemice-lángos a nem is titkos favorit. Etyek egy egész napos bevetés (lehet persze ott is tölteni az éjszakát, másnap kezdeni újra, mi ezt még nem próbáltuk), mást is tervezni nem érdemes. Ahogy autóval érkezni sem, ha Budapestről indulnak, válasszák mindenképp a buszt, késő este is visszajuthatnak (még ha néha kicsit viszontagságosan is). Zene is lesz persze, mi a nagy koncerteket valahogy mindig elkerüljük, de tavaly ők voltak a kedvenceink (nevet ne kérdezzenek, memóriám lukas):

Hétvégén tehát borozzanak, lehetőleg Etyeken. Majd igyekszem jegyzetelni, beszámolóval jövök.
Az esőtől pedig ne féljenek, legalább könnyebb lesz felfrissülni.

2010. május 12., szerda

Krk és a rizottó

Nyár, Krk szigete, Herr Paprikával tengerparti kempingben akartunk lakni, de valahogy nem tetszett egyik sem: túl sok ember, kevés fa, minden nagyon kiépített, ez nem lesz jó nekünk. A kis katalógusunkat követve elindultunk hát az egyik dombra telepített családi kempingbe. Érkezés, hely itt se sok, fa viszont már elég akad, menni tovább kedvünk nincs. Akkor maradunk. Sátor elő, gyors építkezés, kész, akkor üljünk le. Egyszer csak megérkeztek a szomszédaink. Óvatos mosoly, köszönés, aztán ki-ki tette a maga dolgát. Este aztán előkerült a csomagok közül 1 üveg pálinka, Herr Paprika pedig a barátkozás nagymestereként gyorsan megkínálta a két szomszéd srácot, hadd tudják meg, mit iszik a magyar, ha mulatni akar. Szó szót követett, kiderült, hogy firenzeiek, mi elmeséltük minden olasz emlékünket, Herr Paprika bevetette a kevés elemből álló olasz szókincsét, amit azonban mindenhol kiválóan tud alkalmazni, Jovanottit hallgattunk, beszéltünk hajnalig.
Másnap közösen főztünk, a mi menünkből már csak a sült paprikára emlékszem, az egyik olasz srác pedig rizottót készített. Talán 25 lehetett, de hihetetlen aprólékossággal készült neki (legyen olyan, akár a mammáé) én pedig figyeltem a folyamatot. Végül kaptunk kóstolót, adtunk mi is, beszéltünk, pálinka elfogyott, akartunk fotót, persze lemerült a gép, kattintottak ők, de mi azt már sose láttuk. Másnap indulás, mentünk tovább éppen Olaszországba, a remek kis társasági élet eddig tartott. De ha rizottó készül, sokszor eszembe jut az olasz fiú és a kemping, meg persze az az este.

Spárgás rizottó citromos kakukkfűvel (kb. 4 főre)

fél kg fehér spárga
kb. 1 liter alaplé
kb. 8 dkg vaj
1 kis fej vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
1 nagy maréknyi friss citromos kakukkfű
1 nagy adag parmezán
kb. 30 dkg arborio rizs

A hagymát meghámozzuk, nagyon apróra vágjuk. A spárgák végeit (kb. 2 cm) levágjuk, majd alaposan meghámozzuk (a fejek kivételével), megmossuk, kisebb darabokra vágjuk. Melegítsük az alaplevet kisebb lángon, a főzés teljes ideje alatt. Egy magasabb falú, nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a hagymát, pároljuk, amíg üveges lesz. Hozzáadjuk a rizst, átkeverjük, majd ráöntjük a bort, várunk egy kicsit, hogy elpárologjon az alkohol. Teszünk hozzá egy merőkanállal az alapléből, elkeverjük, jöhetnek a spárgadarabok, a fejeket adjuk hozzá mondjuk két perc múlva. Ahogy kezdi beszívni a rizs a folyadékot, adjunk hozzá mindig az alapléből, kevergessük folyamatosan. Ha már a folyamat vége felé járunk, nincs sok alaplevünk se már, akkor kóstoljunk, a rizs legyen puha de ne főzzük szét, hagyjunk elég folyadékot is az edényben, hogy a rizottónk ne legyen száraz. Adjunk hozzá még 1 szép darabka vajat, keverjük el, jöhet a parmezán, keverjünk újra. Miután elzártuk, adjuk hozzá a megmosott, lecsöpögtetett kakukkfű leszedegetett leveleit. Keverjük még egyszer alaposan. A spárga és az illatos, kicsit citromos ízű kakukkfű együtt szerintem remek páros.

Ha kempingbe mennek, vigyenek magukkal pálinkát és barátkozzanak. Hátha végül rizottó lesz belőle.

2010. május 11., kedd

Kilencvenkilenc

Egyik vásárlásunk alkalmával Herr Paprika (aki imád alapanyagokat venni) a tésztás polcok előtt állva egyszer csak megszólalt: - Jól látom? Lasagne lapok 99 Ft-ért? Erre már odaléptem én is. Nem volt baj a szemével: 99 aztán semmi. Á, ez nem lehet, gyerünk az árleolvasóhoz. Eredmény ugyanaz. Na jó, majd a pénztárnál úgyis kiderül valami turpisság. Vegyünk azért kettőt. Nem, inkább hármat. Herr Paprika végül a kosárba rakott négyet. Kassza, fizetünk, jönnek a mi tésztás dobozaink és semmi meglepetés. 99. A pénztárosnő szerint lehagyhattak egy számot a végéről, mondjuk egy nullát. De ez most valóban ennyi. Akkor lasagne lesz.

Recept

fél kg darált sertéshús (comb, lapocka)
kb. 1 doboz lasagne tészta
1 liter házi paradicsomlé
néhány ág rozmaring
2 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
3 répa
3 zellerszár

bors
cukor
liszt
5-7 dl tej
5 dkg vaj
szerecsendió
olívaolaj
parmezán
mozzarella

A munkamegosztás alapján én készítem a húsos ragut, Herr Paprika besamelezik, majd precízen összeállít. Első fázis: hámozzuk meg a hagymákat, vágjuk apróra. Tegyük ugyanezt a répákkal, apró helyett inkább kis darabokra vágjuk. A zellerszárakat mossuk meg alaposan, egy kés segítségével kicsit hámozzuk meg (szedjük le a fás szálakat), majd szeleteljük kicsire. A rozmaringot mossuk meg, szedjük le a leveleket az ágakról, majd ugyancsak vágjuk apróra. Egy nagyobb, magas falú serpenyőben forrósítsunk olajat, dobjuk rá a hagymát, süssük, míg üveges nem lesz. Adjuk hozzá a húst, a répát, a zellert, a szétnyomott fokhagymagerezdeket és a rozmaringot, pirítsuk néhány percig. Öntsük az edénybe a paradicsomlevelet, só, bors, kevés cukor, keverjük össze alaposan, majd fedjük le. Főzzük kb. 20-25 percig, kóstoljuk, ha úgy érezzük, fűszerezzünk még. Nem baj, ha hígnak látjuk, a plusz folyadékra szükségünk lesz még.
Ezután Herr Paprika része jön: olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben, adjunk hozzá két evőkanál lisztet, pirítsuk néhány percig, majd szép lassan adagoljuk hozzá a tejet. Só, bors, reszelt szerecsendió. A végeredmény legyen krémes, de ne túl sűrű, tejet is ennek függvényében használjunk. Herr Paprika: Csak érzés szerint!
Következik az összeállítás: egy közepes magasabb falú tepsi aljába tegyünk egy kis olívaolajat, majd a húsos ragunk tetejéről merjünk le egy kis paradicsomszószt, terítsük szét. Jöhet egy réteg tésztalap, Herr Parika szükség esetén letör egy darabot itt, hozzáilleszt ott. A tésztára kerül egy réteg a raguból, majd néhány kanál besamel. Folytassuk, amíg van alapanyag. (A lasagne szerintem akkor jó, ha nem úszik a húsban, de nem is száraz. Mi így próbálunk rétegezni). A tetejére kerüljön egy sor tészta, arra már csak besamel, végül a lereszelt sajtok.
Fedjük le, süssük kb. 20-25 percig forró sütőben. Ha már szépen belecsusszan a villa, lefedés nélkül süssük még egy kicsit, hogy szépen megpiruljon a teteje (mi grillezéshez folyamodtunk).

Legyünk rendesek, várjunk, amíg egy kicsit hűl, különben oda a szánk belseje. Sima zöld saláta, egy kis olajjal, ecettel a legjobb hozzá. (További dobozok pedig a kamrában várnak a sorukra.)

2010. május 10., hétfő

A május levese

Mert megenném mindig (persze egy kis szünet sosem árt, tudom), mert hozzávalókban szerény, munkát alig igényel, s azért a kevésért is hálás. Mert túl sokat belőle nem tudtam főzni még sosem, mert sikert aratni könnyű vele és mert benne van a tavasz.
Herr Paprikával rajongásunk közös tárgya, s mivel ez náluk egy hagyományos étel, így itt most mindenképp köszönjük a receptet Herr Paprika mamájának (aki amúgy remekül főz). A klasszikus spárgalevesre nyilván minden családban létezik az egyetlen recept, mi ezt követjük. Hűségesen.


Recept (kb. 4 főre)

fél kg fehér spárga
4-5 dkg vaj
1 nagy csokor friss petrezselyem
1 kis doboz tejföl
1 tojás sárgája

cukor
liszt
víz

A spárgák végét (kb. 2 cm) levágjuk, majd alaposan meghámozzuk. Mosás, szárítás után kisebb darabokra vágjuk őket, a spárgafejeket külön csoportosítjuk. Forraljunk fel 1 liter vizet. Egy kisebb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a spárgadarabokat (kivéve fejek), 2-3 percig forgatjuk, majd rászórunk egy kevés lisztet, kicsit átpirítjuk. Ráöntünk a vízből, először csak egy keveset, alaposan átkeverjük, majd megint egy kicsit, keverés, jöhet a többi. Figyeljünk, hogy ne legyen csomós semmiképp. A vízből csak annyit használjunk fel, hogy éppen ellepje a spárgát, különben túl híg lesz. Sózzuk, adjunk hozzá egy kevés cukrot is. Főzzük kb. 4 percig, majd tegyük bele a spárgafejeket is. Főzzük kb. még 5 percig közepes lángon. (Ellenőrzésként a végén emeljünk ki egy spárgát, ne legyen se túl puha, se túl kemény.) A megmosott, szárított petrezselymet vágjuk apróra, szórjuk a levesbe, majd zárjuk el a gázt. A tejfölt keverjük össze a tojássárgával. Minden tányér aljára tegyünk 1 kanál tejfölt, merjünk rá először egy kevés levest, kicsit keverjük el, majd jöhet a többi. (A fotó kedvéért most a tetejére került a pötty, bár így elnézve nem biztos, hogy jó döntés volt.)

Aki még nem próbálta, itt a kedvező alkalom. (Ne feledjék, konzervből sosem lesz ugyanaz. Azt a kis szöszmötölő pucolást megéri. Megígérem)

2010. május 9., vasárnap

Bort a poharamba

Szeretem a bort (de ne ijedezzenek, elemezni nem fogok sosem), szeretem a fesztiváljait is (hogy melyiket a legjobban, az hamarosan kiderül). Az idény megnyitását már a múlt héten terveztük, végül a körülmények mégsem úgy alakultak, de tegnap megtörtént ez is. Kicsit ugyan tanakodtunk (lesz-e eső), de aztán elindultunk bátran.
A hatodik Budai Gourmet most először zajlik a Budai Várban, a helyszín hangulata adott, bár én jobban kedveltem a Millenárist, így kicsit egybemosódik az egész a másik várbeli fesztivállal. Megérkezés gyors, az idő azért sokakat otthon tartott, semmi sorbanállás, csak a zsetonos bácsi volt komótos egy kicsit, vagy csak nagyon alapos akart lenni. Pohárral a kézben elindulunk, gyorsan lestoppolunk egy asztalt, egy ideig váltott csoportban sétálgatunk, nézelődünk,
nincs nagy tömeg, az odaférkőzés könnyen megy mindenhol.

Szeretem megkóstolni a számomra teljesen ismeretlen borászatok borait, most is így teszek. Teljes melléfogás. Bátorságom kicsit csökken, de a kedvem nem lanyhul és igen, ilyen rosszat többször nem sikerül választanom. A két legemlékezetesebb: Ruppert pincészet száraz Muscat Ottonel, szép üvegek, kedves nő a pultnál, akivel még beszélgetni is lehet. A másik az Öregbaglas, nem is annyira a bor, hanem a kínáló borász. 10 perc alatt megtudjuk, miért is van sör a hűtőben, hogy milyen nehéz 35 évnyi svájci élet után összerakni a magyar mondatokat, s hogy mit gondol a borász, ha már harmadik napja illatoznak körülötte az üvegek.
Az evés elmaradt, Herr Paprikával előtte még főztünk, így csak messziről láttam a kínálatot, meg persze éreztem az orromban.

Osziékkal majdnem éjfélig kitartottunk, akár az időjárás. Ahogy elindultunk, jött az eső is. Ha nem rettennek meg a felhőktől, ma estig még lehet menni enni-inni.

2010. május 7., péntek

Aki a növényt szereti

Régen (gyerekként) nem voltam nagy kertész, most viszont hogy nincs kertem, annál lelkesebb vagyok. Kihasználom az erkély minden szabad szélső centiméterét (ha középre is terjeszkednék, meggyűlne a bajom Herr Paprikával), van muskátlim, rózsám, tujám, de főleg fűszernövényeket, paradicsomot és tavaly óta még málnát is nevelgetek (a málna és én: ha lesz rajta csak egy szem is, ígérem, részletesen elmesélem). Idén aztán új kihívásokat keresvén már nem volt elég a várakozás, hogy vajon előbújnak-e az eddigiek, de a már jól működő, szépen megnőtt növények beültetése sem. Vásároltam magokat, még egy mini üvegházat is (műanyagból persze) és bevetettem a lakást. Írhatnék róla, mennyire szórakoztatónak találtam figyelni, ahogy kipattannak a magok, nőnek, csak nőnek és hirtelen már valóban emlékeztetnek korianderre, bazsalikomra, másra. De inkább eltekintek az untatástól.
Most, hogy ilyen szépen növekedésnek indultak, beléptünk a következő fázisba, kezdjünk velük valamit, hogy szépek legyenek, nagyok és persze erősek. Az első a sorban a zsázsa lett (meghálálom, hogy ilyen jól teljesít), kiegészülve rukkolával, amit még a sukorói kertből kaptunk, ott aztán megunta a cserepet, ládát, ezért inkább felbukkant, ahol csak tudott.
A megoldás: lepény.

Recept

Tészta

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj

víz

A hozzávalókat egy kis vízzel összegyúrjuk, a végén szép, egyenletes tésztát kapunk Lepényt sütök elég rendszeresen, régen mindig tettem bele egy tojást, aztán kipróbáltam anélkül, igaz a nyújtás így egy kicsit nehezebb a morzsálódás miatt, de a végeredmény valahogy mégis jobban ízlik. Hűtőbe tesszük úgy 30-40 percre, azután kivesszük, kinyújtjuk és egy lepényformába tesszük Az igazsághoz hozzátartozik, most nem volt kedvem várni, ezért elmaradt a hűtő, de a hamariság ellenére probléma nem adódott. A tésztára sütőpapírt teszünk, arra szárazbabot, majd sütőben (légkeverés kb. 160 fok) sütjük kb. 10 percig.


Töltelék

25 dkg túró
1-1 marék zsázsa és rukkola
1 marék pirított, tört dió
2 dl tejszín
2 tojás
morzsa (kifliből, opcionális)

bors

A leveleket megmossuk, apróra vágjuk. A túrót összekeverjük a tejszínnel, a tojásokkal, dióval, morzsával, zsázsával és rukkolával, majd fűszerezzük. A keveréket az elősütött tésztalapra öntjük, szépen elsimítjuk, majd kb. 15-20 perc készre sütjük (légkeverés 170 fok).

Józsinak üzenem: ugye az alma, meg a fája...

2010. május 6., csütörtök

Muflontól a pizzáig

Rövid bejegyzésben visszatérnék még a hétvégi túránkra. Két okból: az egyik, hogy sikerült egy igazán vicces kis sörözőbe eljutnunk, a másik, hogy végre pótoltuk a múltkorában elmaradt pizzát a Gyermekvasút szomszédságában.
A táv még az olyan sportosnak nem nevezhető kezdőknek sem megterhelő, amilyen én vagyok. Piliscsabától Hűvösvölgyig 21 km, felfelé szinte alig, lihegésre hajlamosak kedvelni fogják.
A Nagy-szénás tetején egy kicsit elbizonytalanodtunk, kék jelet nem láttunk, de azután egy másik csoport segítségével sikerült megtalálnunk a helyes irányt. Rövid beszélgetés következett, majd elköszönés, Herr Paprika még búcsúzóul megjegyezte, nem messze elvileg van egy kis söröző. - A Muflon Itató, akkor ott találkozunk - volt a válasz. Magamban gondoltam is, hogy ez biztosan egy kis viccelődés akart lenni, de aztán odaértünk:

A Zsíros-hegyen keresendő hely remek hangulatú, kicsi kiülős résszel közvetlenül a kéktúra útvonal mellett. Kellemes, kedélyes, délutáni üldögélésre kifejezetten ajánlható.

Herr Paprikával mi is lazítottunk egyet, mielőtt nekivágtunk volna az utolsó 9 kilométernek. A cél ugyanúgy a Gyermekvasút volt, pecsételés után ismét megcéloztuk a pizzériát (aminek megint nem jegyeztem meg a nevét), viszont most legalább kipróbáltuk a konyhát is. Két pizzát rendeltünk, az enyém csípős volt, Herr Paprikáé sajtosabb, tésztával meg voltunk elégedve, nagy tempóban megettük.

Közben azért megragadtam a fényképezőgépet. Herr Paprika nem látszik? Pedig ott van ám.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails