2014. szeptember 26., péntek

Kekszet sütünk: a zabpehelylisztes változat


Harmadszor kezdem el a bejegyzést, a képeket kiválasztottam, a receptet megírtam, a befejezést elkezdtem, csak a bevezetés nem akarja azt és úgy, ahogy én. Ez nem jellemző se rám, se imbiszre. Azt hiszem, ez a ritkán írók büntetése, lenne itt ez meg az, a fejemben összegyűlt sok dolog, most meg nem tudom, melyikkel is kezdjem. Legyen akkor inkább a keksz. 
Gyerekkeksz ez, nem is próbálom tagadni, azaz inkább gyereknek készült (igen, mert tápláló és egészséges a zabpehely, gondoltam), de egy felnőtt sem fog fintorogni, ha beleharap. Nekem legalábbis ízlett, és hát férj sem kritizált. Legfeljebb magában. Szóval az első zabpehelylisztes sütés sikeres volt, csak a megfelelő arányok eltalálása lassította a folyamatot (15 deka lisztet tornáztam fel 20 dekára). Ismételni fogok, ez egészen biztos, szilva helyett mondjuk barackkal, dióval, áfonyával vagy mással. 
Marci, a célszemély, nagyon lelkesen tette a próbát, elfogyott egy, aztán kettő, majd jött a harmadik és egy negyedikkel zártunk. Ő elégedett volt, én meg jobban. Még annál is. Egyébként változatos és váratlan Marci-reakciók vannak mostanában az asztalnál. Füstölt lazac igen, palócleves nem (ne is próbálkozzatok kanállal közelíteni), vajas brokkoli asztalnál ülve nem, konyhában állva igen, céklalé igen, nagyi eddig imádott babfőzeléke nem, fokhagymás kecskesajtkrém igen, zabkása igen-nem-igen, főtt tojás miért nincs minden reggel, húsleves igen, holnap nem, máj jó, a krumpligombócból a tiédet kérem, kurkumás-kókusztejes lencsefőzelék csak a szükségeset, szűzpecsenye jöhet, a kefirt imádom, a paprikát megrágom-lenyelem-vagy mégsem, almás süti, miért nem ezzel kezdted... Itt a vége, de persze csak itt. 
Kekszet sütünk.





Aszalt szilvás keksz

10 dkg vaj
20 dkg zabpehelyliszt
1 tojás
8-10 szem puha aszalt szilva
őrölt fahéj
nádcukor




A puha vajat egy-két evőkanál nádcukorral (ki mennyire szeretné édesen) simára keverjük, hozzáadjuk a tojást és a lisztet, fahéjt kedvünk szerint, majd simára dolgozzuk. A szilvákat kis darabokra vágjuk, a tésztába dolgozzuk. Belisztezett deszkán egy hosszú hengert formálunk a tésztából, fóliába tekerjük, majd legalább két órára a hűtőszekrénybe rakjuk. Az én kekszalapom egész éjszaka behűtve várt. Sütés előtt kibélelünk egy normál méretű tepsit vagy sütőtálat sütőpapírral, a sütőt 180 fokra állítjuk (légkeverés), majd kivesszük a hengerünket és kicsomagoljuk. Éles késsel kb. fél centi vastag szeleteket vágunk, a tepsibe rakjuk őket, és kb. 15 perc alatt megsütjük a korongokat. Ha készen vagyunk, kinyitjuk a sütő ajtaját, és a rácson hagyjuk kihűlni a kekszeket. 
Tányér, keksz, egy, kettő, három, kinek mennyi, kéz. Lehet tervezni a következőt. 


Jön a hétvége, süssenek kekszet, sok időt nem kér, megenni jó. További darabok receptjei imbiszről itt.
Legközelebb folytatás.


2014. július 16., szerda

Édesburgonya, kápia, leves


Nem tudom, hogyan lehetne jól, szellemesen, de legalább azt a látszatot keltve, hogy ez itt most érdekes lesz, szóval ennyi kihagyás után elfogadhatóan elkezdeni. Most akkor így. 
Eddig valahogy kevés olyan pillanat volt, amikor főzés után, evés közben úgy éreztem volna, ezt most megírom. Ha volt ilyen, hát nem készült fotó, anélkül meg azért nem az igazi. Imbisz így aztán pihent, én pedig inkább minden mást csináltam a felnőttként eltölthető időben, például olvastam jó sokat, néztem filmeket, elkezdtem jógázni, aludtam, ábrándoztam, esti kiruccanáson vettem részt, söröket kóstolgattam, mostanában pedig még meccset is néztem. Nyilván. 
A mostani leves viszont helyet, időt és kedvet csinált magának. Az édesburgonya gyakran felbukkan a konyhában, szereti Paprika Junior és mi is, a sült kápia paprikát már régóta ki akartam próbálni, de valahogy sosem vettem, most meg aztán mégis. Harmadikként jött a kókusztej, és hiszik vagy sem, még egy valami hiányzik, a só. Talán már receptet sem kellene írnom, de tudják, a megszokás, meg aztán hiányzott egy kicsit. 
Bevallottam, főzünk.






Édesburgonya-leves sült kápiával


2 nagy édesburgonya
fél kg kápia paprika
4 dl kókusztej



A kápia paprikákat megmossuk, egymás mellé rakjuk egy tűzálló tálban, villával egy kicsit megszurkáljuk őket. Sütőben 180 fokon addig sütjük a paprikákat, amíg egy kicsit megbarnulnak. Kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, majd lehúzzuk a bőrüket. (Lehet használni a zacskóba pakolós módszert, bevallom, én most lustán elraktam végül az egész adagot a hűtőbe, másnap viszont nem kaptam büntetést, könnyen lehúztam a felesleges külsőt.) A kápiák húsát kicsit összevágjuk, félretesszük.
Az édesburgonyákat meghámozzuk, megmossuk, kockákra vágjuk. Egy edényben némi sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi őket, puhára főzzük az édesburgonyákat. A végén jöhet a kókusztej, még egy kis főzés, majd a levesbe rakhatjuk a sült paprikákat. Lezárjuk, hűlni hagyjuk a levest, majd simára turmixoljuk. Ha túl sűrű lenne, hígítsuk vízzel. Kóstolás, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. 
Gondolkodtam rajta, mit lehetne még szórni, morzsolni vagy csak rakni, de igazából ez így magányosan is rendben van, vállalom a kockázatot, nagyon jó leves volt. Legközelebb azért majd gondolkodom megint, és persze senkit sem szeretnék visszatartani a kiegészítéstől.
Tányér, leves, kanál.


A leves igen sikeres volt, a sült paprika-kókusz-édesburgonya nagyon jól működött együtt, ette gyerek, férj meg én, ismételni biztosan fogunk. Hosszú listát nem kell hozzá írni, sok munkát, felügyeletet nem igényel, más nem jut az eszembe. Vagy mégis. Főzzék meg, a színe miatt legalább. 
Ígéret nincs, folytatás lesz.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails