Etyek esőben, borral

Tegnap reggel óvatosan kikémleltünk az ablakon, ó, hát süt a nap. Persze ez nem tartott sokáig, de sebaj, csak az eső ne essen nagyon. Reggelire szalonnás tojás készült, hármunknak 9 tojásból, felkészültünk mindenre, ha tele a gyomor, baj már nem eshet. Zárt cipő, ruhából több réteg, esőkabátból több méret. Elindultunk, villamos, pályaudvaron találkozás a társaság többi tagjával, felszállunk, a busz megtelt, délben már ittuk a kávét. És esett az eső. Gyalogoltunk pohárért, kuponért, ó, ez még azért nem olyan elviselhetetlen, esik, de sebaj. Azért inkább a legközelebbi pincesort választottuk, első kenyérlángos, első borok. Amit itt szerettem: a Pozsonyi Pincészet még nem palackozott 2009-es sauvignon blanc-ja és Nyári Ödön Piarista Bora. Itt azért már jobb volt a sátrak alatt (nem is értettük, miért nem állítottak fel többet, a rossz idő most nem volt meglepetés), mígnem az egyik borász úgy gondolta, éppen mi foglaljuk el vendégei elől a helyet, ha nem iszunk, mehetnénk már. Így is tettünk, ha vár még 10 percet, akkor talán mi is vennénk az ő borát, így nem fogjuk. Biztosan.

A táskámból előkerült a második esőkabát, zuhogott, de a kedvünket ez nem szegte, 10 perc múlva már Dúzsi rozéit kóstoltuk egy ház falának támaszkodva, a tető alatt. Herr Paprika kedvence a cabernet volt, én a pinot noirt is szívesen ittam. Álldogáltunk, beszéltünk, nevettünk, majd indultunk megint. Éhség ellen újabb kenyérlángos, közben ilyen volt Etyek:

Harmadik megállónk Újhegy volt, megkóstoltuk Légli Ottó Lugasát, másnak Tiffán bor került a poharába, próbáltunk száradni a tető alatt, az idő nem akart kedvezni nekünk, egyre több lett a víz.

Volt még bennünk tartalék, néhány száz méternyi cuppogás, a mátraaljai N.A.G. már nem maradhat ki, de itt legalább a pincében álldogálhattunk, Concubina, Barnatanya Sauvignon Blanc, csalódást nem okozott most sem. Végül még egy kis kitérő a Heimann boroknál, jó vörösbor nélkül nem mehetünk haza, utolsó koccintások, elindulunk.

Végtelennek tűnő gyaloglás a buszig, a cipőmben már tengert éreztem, a nadrágom színe sötétebb volt a kelleténél, végre fel, utazás, leszállás, futás, villamos, szólni már nem nagyon volt kedvünk. Le, haza, kulcs a zárban, de jó is levenni mindent, forró víz, pizsama, be az ágyba.

Felkeltünk, egészben, Herr Paprika ugyan tüsszög egy kicsit. Jegyzetelés persze elmaradt, a társaság többi tagjának kedvenc borait nem sikerült rögzíteni, de majd legközelebb.
Megyünk jövőre is, de inkább napsütést kérünk, izzadnánk inkább, ha lehet.