Ugorj a számba

Folytatódik a születésnapi sztori, a ravioli után következik egy igazi olasz klasszikus, a saltimbocca avagy a zsályás borjú, amiről Herr Paprika nem akarta elhinni, hogy még sosem készült nálunk. Én bizonygattam, az emlékezete csalóka, mi bizony még sosem sütöttünk borjút sonkával, zsályával fedve, de először azért nem hitt nekem. Szombat óta viszont már van mire emlékeznünk.

A saltimbocca elkészítése nem nevezhető nagy munkának, viszont most kivételesen magam is megjegyzem, fontos az odafigyelés és a jó alapanyagok A tökéletes recept után kutatva olvastam mindenfélét, Locatelliben bíztam előzetesen, de ő csak mellékesen beszél a könyvében a saltimboccáról, végül a Bűvös szakácson talált bejegyzés bizonyult a leghasznosabbnak, az előkészületek és a sütés során az ő tanácsaikat követtük leginkább.

A borjú mellé először spenótot szerettem volna, Herr Paprika viszont inkább a kelbimbóra szavazott, a polenta viszont közös kedvencként egyértelmű volt. A végeredmény siker volt az asztalnál, és ami a legfontosabb, a szülinapos is hangosan volt elégedett.

Végül a címhez egy rövid magyarázat, a saltimbocca valami olyasmit jelent magyarul "ugorj a szájba". Itt a vége, borjút sütünk. 

Saltimbocca 

8 vékony szelet borjúcomb

8 szelet szárított sonka

8 nagy zsályalevél

1,5-2 dl száraz fehérbor

3-4 dkg vaj

olívaolaj

A borjúszeleteket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd (esetleg fólia alatt) óvatosan kiklopfoljuk, de ne használjuk a klopfoló fémes felét. Mindegyik szeletre fektessünk egy szelet sonkát, a sonkákra egy zsályalevelet, majd tűzzük fogpiszkáló segítségével a húsra. Egy nagyobb serpenyőben olvasszuk fel a vajat, adjunk hozzá két evőkanál olajat, azután süssük a borjúszeletek mindkét oldalát 2-3 percig. Az elkészült darabokat tegyük egy tűzálló tálra, és kb. 50 fokos sütőben tartsuk melegen. Ha elkészültünk a sütéssel, öntsük a serpenyőbe a bort, forraljuk fel és sűrítsük be. Készen is vagyunk.

Mi vajban és egy kevés fehérborban párolt kelbimbóval, polentával ettük, utóbbihoz recept itt olvasható.

Ha eddig nem tették volna, próbálják ki a saltimboccát, kevés munka, remek végeredmény, nem fogják megbánni. Imbiszem következik a befejező rész, desszert eszünk és sok narancsot.

Bruschetta és félmosoly

Pénteken írtam, hétvégén egy megvalósítandó terv vár rám, másnak hétköznapi, nekem esemény. Mankóval próbálkozom már néhány napja, először szobától a konyháig, fordulás és vissza, de elhihetik, olyan ez, mint a 12 perces futás a salakos pályán, unalmas és nem túl motiváló. Kellett már valami szórakoztató kihívás, és mivel hétvégén elhagytuk a várost, ráadásul Ágó és Oszi is társult hozzánk, éppen megfelelőnek mutatkozott a helyszín, az idő és a járása, hogy kipróbáljam a járásom a szabadban. Na persze nem csak úgy, kell a cél, és mi is lehetne erre alkalmasabb egy jéghideg hosszúlépésnél, egy sült keszegnél és néhány ropogós kovászos uborkánál. Szombaton tehát megközelítettük autóval a helyszínt, hogy azután a parkolótól a büféig már csak én meg a mankók, áthaladás az úttesten, ugrás egy lábbal a járdára, lejtőn görcsös kapaszkodás, végig kitartó szívdobogás a fülben, azután padra ereszkedés, lábat egy székre, sikerült, számban sivatag, homlokról víz folyik, de azért büszkeség és félmosoly. Hét hét után az első társadalmi eseményem, hát jó volt nagyon. Ha megnéznék a bizonyítékokat, itt megtehetik. (És találhatnak még néhány hétvégi fotót.)

Nagy főzést nem tartottunk, mi sem, volt viszont nálunk avokádó, ráadásul érett, és a júliusi Essen&Trinken, aminek a címlapján Herr Paprika rögtön kiszúrta az avokádós-mozzarellás bruschettát, ez lesz, nem volt kérdés, csak kicsit változtattunk néhány alapanyag hiánya miatt. A kertben beérett sárgabarackokból készült a másik változat, sonkával és rukolával. 

Itt meg jön a recept.

Avokádós-mozzarellás bruschetta

1 érett avokádó

citromlé

só

cukor

8-10 bazsalikomlevél

2 golyó mozzarella

extra szűz olívaolaj

bors

cayenne bors

1 gerezd fokhagyma

8-10 szelet bagett

Az avokádót meghámozzuk, magját kivesszük, kisebb darabokra vágjuk, tálba rakjuk, villával összetörjük. Adunk hozzá ízlés szerint citromlevet, frissen őrölt borsot, egy kevés sót és egy csipet cukrot, alaposan összekeverjük, kóstolunk, ha hiányzik egy íz, most lehet pótolni. A mozzarellákat lecsöpögtetjük, felkarikázzuk. A bazsalikomleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben melegítünk egy kevés olívaolajat, megpirítjuk a bagettek mindkét oldalát, majd a félbevágott fokhagymával bedörzsöljük az egyik felüket. Kézre vigyázni. A fokhagymás felületre halmozzunk avokádókrémet, a tetejére két szelet mozzarellát, rá 1-2 bazsalikomlevelet, végül lehet cayenne bors és egy pici só. És egy löttyintés extra szűz olívaolaj. Túl hamar elfogyott.

Sárgabarackos-sonkás bruschetta

8 sárgabarack

8 szelet szárított vagy füstölt sonka

1 marék rukola

8 szelet bagett

bors

cayenne bors

extra szűz olívaolaj

A bagettek az előbb leírt módon készülnek, csak a fokhagymás dörzsölést hagyjuk el. A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, magoktól megválunk. A rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, és megpirítjuk a barackokat a vágott felükkel lefelé. Szelet bagett, szelet sonka, tetejére két fél barack, néhány rukola, frissen őrölt bors, csipet cayenne bors és extra szűz olívaolaj. 

 

Készült még egy kánikulában kedvelt leves, holnap azt hiszem, éppen aktuális lesz. Most legszívesebben jégkockát ebédelnék, vacsoráznék, szóval meleg van, de legalább nem tesz bánatossá, hogy még nem tudok egyedül nekivágni a nagyvilágnak. De azért egyszer már legyőztem egyedül, azaz mankóval a lépcsőházat. Felfelé is.

Avokádós-mozzarellás bruschetta: Essen&Trinken, 2011/7

Itt a május meg a spárga

Az áprilisnál már csak a májust szeretem jobban, hiába, csak egyetlen napon múlt, hogy nem csúszott át a születésnapom, ami nagy-nagy szomorúságot okozott Panninak. Én mondtam neki, nincs mit bánni, így legalább minden évben nyugodtan kirúghatok a hámból, másnap mindig szabad vagyok. Egy biztos, a május egy szimpatikus hónap, ilyenkor valahogy megsűrűsödnek az események, indulnak a fesztiválok, sokasodnak a baráti megmozdulások, mindig várhatok valamit, az pedig jó nagyon. 

Imbisz szempontjából ugyancsak kedvező időszak ez, elérhetővé kezd válni az újkrumpli (fojtott krumpli rulez!), jön az eper és itt a spárga, hogy csak a legkedvesebbek említsem. Egyre jobb piacra járni, mindig van miért, hogy azután vegyek még mást is. Ha spárga, akkor egy dologhoz ragaszkodom, először mindig fehér jön haza, vele újkrumpli és szárított sonka, ez az alap, a hozzá készülő mártás, öntet ami mindig változik. Ez a mi kis hagyományunk, és néha bizony jólesnek az ismétlések. A spárga és az eper köztudottan közeli barátok, így tehát az idei május egy kakukkfüves eperöntetet hozott magával.

Spárgázzunk.

Spárga kakukkfüves eperöntettel, sonkával, újkrumplival

50 dkg fehér spárga

20 dkg eper

4-6 szelet szárított sonka

6 újkrumpli

1 marék citromos kakukkfű

balzsamecet

extra szűz olívaolaj

méz

só

A spárgát a szokásos módon készítjük el, nem is részletezem, ha kíváncsiak, itt elolvashatják a kapcsolódó tavalyi bejegyzést. Az újkrumplikat megtisztítjuk, megmossuk, nekünk tetsző formára vágjuk, kevés víz és só kíséretében megfőzzük, de vigyázzanak, ne hulljon a végén darabjaira.

Az epreket megmossuk, száraktól megszabadulunk, a gyümölcsök felét tálba rakjuk, turmixgéppel pürésítjük. Előkapjuk a szűrőt, átöntjük rajta az eperpürét, kanállal kicsit rásegítünk, magok maradnak, ez a lényeg. Az epres végeredményhez adunk két teáskanál mézet és balzsamecetet, alaposan átkeverjük, jöhet egy csipet só, majd lassan belecsurgatunk 1 ek extra szűz olívaolajat, közben kezünk mozog töretlenül. A megmosott, szárított kakukkfűről lecsipegetjük a leveleket, az öntetbe keverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. A maradék epret kis darabokra vágjuk.

Tányér, spárga, sonka, újkrumpli. Spárgára locsoljunk az eperöntetből, azután kerüljön rá az összevágott eperből is. Kés plusz egy villa, nem kell más.

Fehér után akkor jöhet is a zöld. Azután újra a fehér. De majd még meglátom...

 

Péter napja

A hétfőre ígért bejegyzés bizony lekéste a csatlakozást, ha bárkinek hiányzott volna imbisz, elárulom magyarázatként, hogy tegnap kisebb összeesküvés résztvevőjeként sikerült Józsit (aki civilben az édesapám) jól meglepni mindenféle alkalomból. Az egyik ok a születésnapja, mert bizony Paprikák apukái ugyanazon a napon születtek, néhány évnyi különbséggel, a többi részlet maradjon titok. Még annyit, hogy rajtaütésszerűen verset is mondtunk, visszanézve is igen vidám pillanat volt. Ma viszont Péter a főszereplő, imbiszt rendszeresen olvasók talán emlékeznek miért, de valószínűleg ők vannak kevesebben, szóval összefoglalom. Péter szombaton a 70. születésnapját ünnepelte, amelynek bevezetőjeként 7 vacsorát kapott tőlünk tavaly karácsonykor, néhányszor beszámoltam ezekről az elmúlt hónapokban. Bevallom, valamennyi alkalmat nem sikerült megvalósítani, de üzenem innen is az ünnepeltnek, hogy jövőre folytatjuk.

A jeles napon 10-kor találkoztunk Péterrel, aki nem tudta, mi vár rá. Először elmentünk a Ráday utcába, és megnéztük a "Tibi, te bitang jó..." kiállítást, rövid, de szórakoztató, ajánlom mindenkinek, ugyanis január közepéig meghosszabbították, ha jó az emlékezetem. Kultúra után koccintás a Goethe Intézet melletti Jedermann kávézóban (aki szerette a régi Castrót vagy kedveli a Jelent, nézze meg magának ezt a helyet is), hogy mi volt a poharunkban, azt inkább mindenkinek a képzeletére bízom. Irány Paprikáék otthona, és bár nem rendeltük meg, még a hó is esett. Következett a néhány órás ajándékokkal  és minden mással fűszerezett ebéd, először jön imbiszen az előétel.

Sonka és kecskesajt narancsos aszalt áfonyával

10 dkg szárított sonka

10 dkg friss kecskesajt

10 dkg aszalt áfonya

1 narancs

méz 

só

bors

Az aszalt áfonyát egy kisebb edénybe rakjuk, adunk hozzá 1 evőkanál mézet, csipet sót, rálocsoljuk a narancs kifacsart levét, végül öntünk hozzá kb. 1 deci vizet. Lassú tűzön főzni kezdjük az áfonyát, néha keverünk rajta egyet, a folyamat addig tartson, amíg a folyadék nagy része eltávozik az edényből, az áfonyákon pedig szép, fényes máz keletkezik. Kóstolás, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni.

A munka jelentősebb részének vége is, jöhet a tálalás. A tányérok közepére tegyünk 2-2 szelet sonkát feltekerve, a tetejükre kerüljön mérettől függően 1-2 karika kecskesajt, befejezésül pedig következzen a langyos narancsos áfonya. Kupaknak vagy mellé, kinek hogyan tetszik. Egy kevés frissen őrölt bors, ha szeretik, akkor 1-2 szelet pirított bagett is kerülhet mellé. Készen is vagyunk.

Láthatják, a minimál munka végeredménye meglehetősen kellemes külsejű előétel lett,  és bizony fontos volt a gyorsaság, ugyanis a nap itt még nem ért véget. Péternek egyébként ízlett, ráadásul még nekünk is. 

A folytatásban halat eszünk, és persze desszert is lesz.

 

Péter nálunk vacsorált, avagy a kakukkfüves este

Péter (aki civilben Herr Paprika apukája) decemberben kerek számot ünnepel, hétszer 10 évet, az eredmény könnyen kiszámolható. Karácsonykor ezért gondoltunk egyet és 7 vacsorát ajándékoztunk 2010-re, megírtuk a menüket, sőt még egy verset is, de ennek közlésétől most eltekintenék. Februárban még nem volt blog, így hát arról se kép, se írás (a kedvenc marharagu csak később szerepel), aztán jött volna a tavaszi forduló, de egy kicsit megcsúsztunk, most a harmadik megelőzte a másodikat, spárgaügyben így is meglehetősen kritikus volt a helyzet. De megoldottam, megszereztem.
A cím első fele így már érthető, a többi magyarázata is egyszerű: a 3 fogás valamelyik alkotórészében biztosan szerepelt nagy kedvencem, a citromos kakukkfű. Ha tehetik, szerezzenek be egy cseréppel, az illata lehengerlő, ízében pedig egyaránt passzol sóshoz és édeshez. Egyetlen hibája, hogy nem viseli jól a betegséget, szóval érdemes rá nagyon odafigyelni.

Recept

4 szelet szárított sonka (minél nagyobb, annál jobb)
4 sárgabarack
20 dkg ricotta
7-8 dkg kéksajt
fél marék rukkola
néhány ág citromos kakukkfű
tejszín
méz
fél citrom
olívaolaj
kb. 3 dkg vaj
salátalevelek tetszés szerint
só
bors

A töltelékkel kezdjünk: a ricottát egy kicsit törjük össze 1 tálban, adjuk hozzá a szétmorzsolt sajtot, az összevágott rukkolát (amit persze mostunk, szárítottunk) és 1-2 ek tejszínt. Keverjük össze alaposan, majd sózzuk és borsozzuk. Terítsünk ki 1 szelet sonkát, kenjük meg a krémmel óvatosan, de nyugodtan nagyvonalúan, majd tekerjük fel és ültessük egy tányérra. Tegyük ugyanezt a másodikkal, harmadikkal, negyedikkel.
Az öntethez keverjünk össze kb. 3 ek olívaolajat 1 ek mézzel, majd adjuk hozzá a fél citrom levét, keverjünk megint, végül pici só és több bors. A kakukkfüvet mossuk, papírtörlővel itassuk fel a vizet, csípjük le a leveleket (nem ez a legizgalmasabb rész), majd adjuk az öntethez és keverjünk újra. A barackokat mossuk meg, töröljük szárazra, felezzük, a magokra természetesen nem lesz szükség. Tegyük a vajat egy serpenyőbe, olvasszuk fel közepes lángon, majd tegyük bele a barackokat (belsejükkel lefelé). Süssük addig, amíg szépen megpirulnak, de megégniük nem kell semmiképp.
Tegyünk a sonkák mellé néhány salátalevelet (ne legyenek túl nagyok, inkább közepesek és formásak), jöhet tányéronként 2 fél barack, majd locsoljuk meg egy kevés kakukkfüves keverékkel. Szerintem akkor jó, ha a barackok melegek-langyosak, Herr Paprikának azért hidegen is ízlett.
Péter véleményét is tolmácsolom, ez mégis az ő vacsorája volt. A tányérja megüresedett, a kombináció tetszett neki, a ricottás töltelék külön dicséretben részesült.

A második elem receptjének nem szánok külön bejegyzést, a kakukkfű itt a csirkemellre került fokhagyma és bors kíséretében. A spárgás-paradicsomos újkrumpli pedig már régebbi kedvencünk, az elkészítés elolvasható chili&vanília blogján, kipróbálása mindenképp ajánlott, ha nem most, akkor majd jövőre. A desszerttel holnap jövök.
A kissé ferde képet viszont azért választottam, mert valamit még mindenképpen szeretnék megemlíteni: Herr Paprika kezében a bort. Sauvignon blanc-t kerestünk a spárga mellé, végül tanácskérés után a Káli Kövek 090909 nevű borát választottuk. És nem bántuk meg. Sőt. Hárman lelkesedtünk az asztalnál, ki hangosabban, ki halkabban, de a vélemény egyező volt. Próbálják ki. Szerintem remek.

Spárgaleves újratöltve

Visszatértünk, volt napsütés és eső, de panaszra nem lehet okunk. Szombaton kiegészültünk a társaság többi tagjával, volt matchbox nézegetés (Hú, neked ilyen is van? Nekem viszont ilyen, na?), nevetgélés, olvasás a teraszon, közben főzés is persze. Az elmúlt két évben már egészen jól időzítünk, nem este 11 körül koccannak először a kanalak, így aztán volt elég idő szünetet tartani a vacsora részei között, ami fontos ám, például be kellett pótolnunk az eddigi születésnaposok megajándékozását. Azután következett a tánc.
A mostani menü kihívásának előzetesen a leves bizonyult, csütörtök estére már mindenben sikerült döntésre jutni, kivéve ezt. Futottak be kívánságok, legyen spárga, lehetőleg többször, na jó, de a nagy klasszikust tavaly már elsütöttük. Voltak a fejemben más versenyzők, de végül arra jutottam, jó lesz az a spárga levesben is, csak egy kicsit másképp.


Recept (kb. 6 adag)

1 kg fehér spárga
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem
6 szelet füstölt sonka
1 csokor petrezselyem
2-3 szem krumpli
1 deci tejszín
5 dkg vaj

A spárgát a szokásos módon hámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, a fejeket külön csoportosítjuk. A póréhagyma külső rétegét lehúzzuk, alaposan megmossuk, végétől megszabadítjuk, karikákra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, feldaraboljuk. Egy nagyobb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát, megpároljuk. Ezután jöhet a krumpli és a spárga (fejek nélkül), pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Fűszerezzük sóval, borssal, pici cukorral. Lefedjük, addig főzzük, amíg az alkatrészek szépen megpuhulnak. Közben megmossuk, szárítjuk, felaprítjuk a petrezselymet. Egy kisebb edényben vizet forralunk, ha forr, beledobjuk a spárgafejeket kevés só és cukor kíséretében. 5-6 percig főzzük, majd leszűrjük. Ha a levesben már mindent puhának ítélünk, lezárjuk, turmixolunk, öntjük a tejszínt, turmixolunk újra, ha túl sűrű lenne, adunk hozzá egy kis vizet. Ha már szép krémes, mi pedig kitartóak vagyunk, akkor szépen átszűrhetjük, hogy még véletlenül se maradjanak benne fás szálak, mi ezt most nem tettük meg (mivel Ágó és Zsuzsi olyan szépen dolgozott). Adjuk a leveshez a spárgafejeket és a petrezselymet, kóstoljunk, fűszerezzünk. Tálaláskor már csak annyi a dolgunk, hogy a leves tetejére ültetünk 1-1 szelet sonkát (lehetőleg kisebb darabokra vágva, legyen esélyünk szépen enni).

Az asztal két menet között, a levest már megettük.

Spárga a barátom

Nem mondom, hogy könnyen kötnék barátságokat, de a spárgát megszerettem rögtön. Néhány éve történt az első próbálkozás, sikerült már szálkásat, jó indulattal roppanósat vagy éppen túl puhát összehoznom, de az íz. Megkedveltem azonnal.
Fejlesztgettem a technikámon, olvastam mindenfélét, még külön spárgahámozót is vásároltam (Amit évente egyszer használok, és ugyanúgy elvágom mindig valamelyik ujjam. Herr Paprika persze kinevet, neki ez gyerekjáték.), mára egészen biztonságosan ehetőt varázsolok. Mármint állagügyileg.
Az első spárgaevésnél igyekszem a hagyomány követőjeként eljárni: spárga, sonka, vaj vagy valamilyen mártás. Idén egy kicsit rendetlen voltam, ettünk spárgát már kétszer, egyszer én bűnöztem, egyszer Herr Paprika. De ahogy a képen is látszik, próbáltunk kezdeni valamit a csorbával. Sikerült.

Hozzávalók 2 személyre

fél kg fehér spárga
néhány szem újburgonya
szárított sonka
petrezselyem

Tapasztalatom szerint minden a hámozáson múlik (plusz legyen az a spárga friss). Ne sajnáljuk levágni a végeit (állítólag ha meghajlítjuk, éppen ott törik el, ahonnan már fás és nem finom), mondjuk nagyjából 2-3 cm-t. Azután a fejek kivételével hámozzuk is meg (akármilyen krumplihámozóval, merészebbeknek a spárgára kifejlesztettet ajánlom), majd mossuk. Forraljunk egy szép nagy edényben vizet, ha már zubog, tegyünk bele egy pici sót és egy kis cukrot, majd mehetnek bele a spárgák. Főzzük kb. 6-7 percig, ha kiemeljük és már lekornyad a feje, akkor egy kicsit túlzásba vittük.
A burgonyákat súroljuk meg, majd kevés vízzel fedő alatt főzzük meg. Azután némi vajban forgassuk át, és szórjunk rá friss petrezselymet.

Tárkonyos almaszósz

1 alma
friss tárkonylevél ízlés szerint
1-2 ek tejföl
citrom leve
só
bors

A mártások tekintetében kipróbáltunk már néhányat (hollandi az igazi, de a sima vaj is pont jó tud lenni), variáció végtelen. Most hogy a tárkony meglepett azzal, hogy kinőtt, pedig én már régen lemondtam róla, vele próbálkoztam. Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk kisebb darabokra. Adjuk hozzá a tejfölt, egy kis citromlevet, a felaprított tárkonyt és az egészet géppel (turmix, aprító) dolgozzuk össze. Sózzuk, borsozzuk.

Herr Paprika értékelése: az almás dolog finom, de kicsit túl intenzív. Szerintem egy próbát megér.
Köszönet innen is Ágónak és Oszinak, tudják miért.

Maradéktalanul

Rossz evő gyerek voltam (és most nem viccelek), kínszenvedés volt az ebéd, főleg a fura alakú, állagú ételek letuszkolása. Az étvágy valahogy rendszeresen elkerült, de az én anyukám nem ismert tréfát, mert enni muszáj. Tehát ettem. Néha nagy buzgalmamban szépen megraktam a tányérom, félúton már éreztem, talán nem ez volt életem legjobb ötlete, próbáltam a különböző alkotóelemeket úgy elrendezni, mintha szinte már semmi nem lenne előttem. Néha sikerült megúsznom, a nagyapám azonban azon az állásponton volt, ami egyszer a tányérra került, az már csak a gyomorba juthat, vissza (esetleg máshova) semmiképp. Dühös voltam, de nem volt kibúvó. Hát ettem megint. Maradéktalanul.
Húsvét után is ugyanez a cél, mert gondolom máshol is felmerül a kérdés: mi legyen a megmaradt sonkával, ha a tormába mártjuk, aztán nagyot harapunk a hagymába már nem megy. Mi nem gondolkodunk sokáig, évente egyszer, de akkor annál nagyobb lelkesedéssel készül el a sonkás kocka. A 2010-es változathoz krém is készült medvehagymából, mert ugye abból is akadt még.

Recept

kb. 50 dkg főtt sonka
2 tojás
1 doboz tejföl
1 zacskó fodros kocka
bors

Daráljuk le a sonkát, keverjük bele a tejfölt és a tojások sárgáját, majd borsozzuk meg. Főzzük meg a tésztát, majd leszűrés után adjuk a sonkához. Verjük fel a tojások fehérjét pici sóval, majd óvatosan keverjük a tésztához. Kenjünk ki egy tűzálló tálat vajjal, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a sonkás keveréket. A sütőt állítsuk légkeverésnél kb. 180 fokra (hagyományosnál egy kicsit melegebbre), majd süssük nagyjából 20 percig, amíg megpirul a teteje.

Medvehagyma krém

25 dkg túró
1 jó adagnyi medvehagyma
30-40 dkg tejföl
só
bors

A recept egyszerű és rövid: a medvehagymát vágjuk apróra, majd keverjük el a túróval és a tejföllel, fűszerezzük kedvünk szerint.

Gondolom, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy ma már remekül eszem, a hétvégi kertészlét pedig még inkább étvágynövelően hatott. Minden elfogyott.

A cseresznyefa itt tart éppen.