Kifli a krumpli

Mielőtt még rátérnék a tányér tartalmára, szeretném egy kicsi mentegetni imbiszt a hét eleji némaság miatt, vagy inkább magamat, amiért nem jutott az írásra elég kedv, idő és szufla. Főztem én, például nővérnek egy hétvégi citromos rizottót némi fokhagymás sajttal, de kivételesen sikerült olyan jól bánnom a mennyiségekkel, hogy egy rizsszem sem maradt az edény alján. A testvéri reakció viszont volt annyira jó, hogy érdemes legyen megismételni, szóval talán még láthatóvá válik. A lánynap keretében volt még zellerleves, piac és túrókrém, és teszteltük az egyik cukrászda macaronjait is, hát ettünk már jobbat is, annyit mondhatok.

Magyarázkodás után akkor kezdődjék a bejegyzés tartalmasabb része, főszerepben egy nagy adag kiflikrumplival. Őszintén elárulom, nagyon szerettem volna kiflikrumplit venni, aztán valahogy sokszor vagy lebeszéltem magam, vagy hiába volt meg az elhatározás, nem találtam. Végül aztán szereztem egy zacskóval, és megnyugodva, megkönnyebbülve elpakoltam egy kosárba a kamrában, majd szépen megfeledkeztem róla. Most viszont rátaláltam, épp idejében azt hiszem, és miután elzavartam azt a kis lelkiismeret-furdalást, gyorsan salátává alakítottam a konyhában. 

Itt a vége, krumpli fő.

Krumplisaláta dióval, fetával

kb. 80 dkg kiflikrumpli (vagy más salátának való)

2 zellerszár

1 marék dió

5-6 dkg fetasajt

egy csokor petrezselyem

zellerlevél

dióecet

extra szűz olívaolaj

só

bors

római kömény (választható)

A krumplikat megmossuk, majd egy fazékban, sós vízben puhára főzzük, de vigyázzunk, hogy ne főzzük szét. A megfőtt krumplikra hideg vizet engedünk, majd miután kihűltek valamennyire, meghámozzuk és felkarikázzuk őket. Egy mélyebb tálba rakjuk a krumplikarikákat, és meglocsoljuk olívaolajjal, dióecettel, rászórjuk a római köményt, sózzuk és borsozzuk, majd óvatosan összeforgatjuk. A zellerszárakat megmossuk, szárazra töröljük, majd kis darabokra vágjuk, a krumplihoz adjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, miután kihűlt, mozsárban összetörjük, a tálba szórjuk. A petrezselymet és a zellerleveleket megmossuk (én a zellerszárak belsejében lévő leveleket használtam), papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd apróra vágjuk, a krumplikra szórjuk. A tálba morzsoljuk a fetát, végül óvatosan összekeverjük újra a salátát. Kóstolunk, ahogy mindig, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni. Nálam egyedül szerepelt, de társítsák mással kedvük szerint.

Tányér, villa, kb. 3 adagra számítsanak.

A zöldfűszereket helyettesíthetik mással, és a dió helyett is használjanak nyugodtan mogyorót, imbiszen azért szerepel mostanában gyakran, mert a szüleim jóvoltából egyelőre diónagyhatalom vagyunk. 

Így a végére pedig vidám február 29-ét kívánok mindenkinek.

Reteklevél, retekleves

Bevallom, ez a leves egyetlen okból készült el: van saját reteklevelem, és csak az mozgatott, hogy végre felhasználjam. A saját retek megjelenéséig azt hiszem, még türelemmel várni kell, de a földet érés után szinte azonnal észrevehetetlenné váló magokhoz képest a most már két cserépben vígan terjeszkedő rózsaszín szárakat és zöld leveleket egyértelműen sikerként jegyzem fel.  

Herr Paprika már régóta emlegeti a család reteklevesét, amit én sosem kóstoltam, de annyit tudok, hogy van benne levél is, hát ez volt a kiindulási alap. A tervet még húsvét előtt szándékoztam megvalósítani, de azután tudják, az a lépés nem jött ki. Akkor még tormás levesben gondolkodtam, de a hétfő elmúltával már nem tűnt annyira jó megoldásnak, talán mert ettem tormát most éppen eleget. Az viszont nem változott, hogy szerettem volna csípősséget vinni a receptbe, ezért került elő a gyömbér, a kurkuma pedig igazából csak a színe kedvéért. Elképzeltem, milyen jól mutat majd a sárgában ülő retek. A leves teste krumpliból, póréhagymából és néhány szem retekből áll, valami krémeset szerettem volna, rájuk esett a választás.

Akkor főzünk.

Gyömbéres retekleves

2 közepes burgonya

1 póréhagyma

2 csokor zsenge retek

gyömbér (3-4 cm)

kurkuma

3 dkg vaj

só

reteklevél

A póréhagymát megmossuk alaposan, szárazra töröljük, majd kisebb darabokra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk. Négy retket megmosunk, végeiket levágjuk, itt is darabolunk. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük vagy apróra vágjuk. Egy közepes méretű edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát, 4-5 percig kevergetve pároljuk, majd követheti a krumpli, a retek és a gyömbér. Keverjünk egyet, azután öntsünk az edénybe kb. 6-7 dl forró vizet. Sózzunk és szórjunk a készülő levesbe egy csapott teáskanál kurkumát. Közepes lángon főzzük a levest addig, amíg valamennyi alkotóelem megpuhul.

Eközben a maradék retkeket mossuk meg, töröljük szárazra, végeket vágjuk le, majd felezzük el és vékonyan szeleteljük fel őket. Persze nem kell ragaszkodni a formához, ahogy csak tetszik. A retekleveleket mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, méretüktől függően hagyjuk őket egészben, vagy vágjuk kisebb darabokra.

Az elkészült levest turmixoljuk simára, azután kóstoljunk, mint mindig, ha valami hiányzik, most lehet pótolni. A tányérokban helyezzünk kedv szerinti mennyiségű retekszeletet, merjük köré a levest, a tetejére pedig kerüljön a levelekből. Kanál még hiányzik.

A retek levele igazán jó, olyan mint egy besűrített retekíz. De csak akkor dolgozzanak vele, ha sikerül mindenféle vegyszertől mentes példányokhoz jutni, a leves nélküle is működik. De azért jó érzés ráharapni.

A saláta kedvéért

A hétvége a mozi jegyében telt, zajlik a Titanic Filmfesztivál, mi pedig Herr Paprikával évek óta hűséges látogatói vagyunk az eseménynek, most is tartjuk magunkat jó szokásunkhoz, ráadásul az eddigi választások jónak bizonyultak. Szombaton svéd mondjuk vígjáték, bár nem egészen tükrözi a filmet, ami hármas társaságunknak nagyon tetszett, Stellan Skarsgard most is remek, jókat mulattunk.Tegnap aztán a Ian Dury életét feldolgozó film következett, kiváló főszereplővel, zenékkel, én őszintén szólva nem ismertem korábban, de jó volt összenézni néhány dalnál, nahát, szóval ezt is ő énekli. A film néha kicsit széteső volt, de összességében tetszett, itthon kerestem is néhány régi felvételt az interneten, szólt a Sex&Drugs&Rock&Roll...

Ennyit a moziról, remélem, azért tartjuk a pozitív tendenciát, és megússzuk az idei évet rossz választás nélkül. Térjünk a gombócokra. Volt egy medvehagymás tervem, amit végül elhalasztottam, ugyanis megláttam a szép, zöld, friss fejes salátákat egymás mellett sorakozni, és végül a már megszerzett zöld levelekből alternatív tojásos nokedli, azaz medvehagymás krumpligombóc készült. Csak a saláta kedvéért.

 

Medvehagymás krumpligombóc citromos vajjal

80 dkg krumpli

kb. 30 dkg liszt

2 tojás

1 kisebb csokor medvehagyma 
szerecsendió

6-7 dkg vaj

fél citrom

1 fejes saláta

ecet

cukor

 A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk, megmossuk, só és persze víz kíséretében puhára főzzük. A medvehagymát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a száraktól megszabadulunk, a leveleket csíkokra vágjuk. Ha elkészült a krumpli, leöntjük róla a vizet, még melegen összetörjük. Belekeverjük a tojást, a medvehagymát, reszelünk hozzá szerecsendiót, azután lassan beleszitáljuk a lisztet. Közben kóstoljunk, ha esetleg kíván még sót, ne sajnáljuk tőle. A végeredmény legyen egy jól formázható, egynemű massza, ezért is adtam meg hozzávetőlegesen a liszt mennyiségét, lehet több vagy kevesebb is. A tésztából formáljunk lisztes kézzel kisebb golyókat, pakoljuk őket szép sorban egy tálcára.
Egy nagyobb edényben forraljunk vizet, főzzük meg a gombócokat több szakaszban, ha úsznak a víz felszínén, elő a szűrőkanalat, tányérra velük. Eközben a vajat olvasszuk fel, facsarjuk bele a fél citrom levét, keverjük át, majd locsoljuk tálaláskor a medvehagymás gombócok tetejére. Hozzá fejes saláta, nálunk a klasszikus megoldással (ecet, cukor víz, esetleg hagyma, fokhagyma). Készen vagyunk.

Most már csak néhányszor bukkan fel a medvehagyma, úgy tűnik, holnap is. Remélem megbocsátható...

Lengyelül eszünk: zurek

 

A lengyel levesek iránt egy pillanat alatt támadt szimpátiámról, ami azóta ragaszkodó rajongássá vált, már olvashattak imbiszen (akinek még ismeretlen a lengyel háttértörténet, megtalálhatja a január eleji útibeszámolóban). A nagy kedvenc, a legjobb barátom egyértelműen a zurek, őt eszem először, ha adódik rá lehetőség, utána jöhetnek a többiek. Könnyű megkedvelni, mert egy igazán gazdag levesről van szó, benne pedig ott az az összehasonlíthatatlan savanykás íz, ami nem pótolható ecettel vagy citrommal. Hideg és másnaposság ellen hatékony fegyver. Most, hogy nem hallgattak meg, és visszajött a tél, pláne még a hó is, itt volt az ideje, hogy életemben másodszor főzzek egy megnyugtató mennyiségű adagot.

A zurek alapja a zakvasz, ami tulajdonképpen rozslisztből készült kovász, ez adja a jellegzetes savanykás ízt. Én most még Lengyelországban vásárolt kész zakwast használtam, de a karácsonyra kapott szakácskönyvben találtam egy receptet hozzá, később olvashatják. A másik két alap a tojás és a kolbász, az utóbbiból volt szerencsém ugyancsak lengyelt használni, ennek hiányában fehér kolbászt javasolnék. Az egyéb elemek alapvetően választhatók, ahány ház, annyi zurek, nálam került bele répa és krumpli , de még szalonna is. Következik tehát az én zurekem, ami ugyan nem autentikus, de a miénk. A bejegyzést pedig Oszinak küldöm szeretettel.

 

Zurek

1 szál kolbász (fehér kolbászt javasolnék)

2 szelet füstölt szalonna

2 sárgarépa

3 krumpli

2 hagyma

4-5 tojás

1 adag zakwas

3 babérlevél

petrezselyem

só

bors

olaj

liszt

2 dl tejföl

A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. A szalonnát felcsíkozzuk, majd kockákra vágjuk. Répákat megtisztítjuk, felezzük, majd szeleteljük, krumplikat meghámozzuk, kisebb darabokra vágjuk. A tojásokat egy külön edényben keményre főzzük.

Egy nagyobb edénybe tesszük a szalonnát, locsolunk rá egy kevés olajat, majd közepese hőmérsékleten addig sütjük, amíg már ropogósnak tűnnek, akkor jöhet a hagyma, sütjük üvegesedésig. Ha a hagyma már megfelelőnek tűnik, következhet a répa, néhány percig még kevergetve pirítjuk, majd öntsük fel az egészet kb. 1,5 liter forró vízzel, vegyük lejjebb a hőmérsékletet. Só, bors, babérlevél, és jöhet a zakwas is. Keverés, majd lefedve hagyjuk kb. 5-6 percig puhulni a répát. Ha letelt az idő, adjuk a leveshez a krumplit is, öntsünk még hozzá kb. 1 liter vizet, keverés, majd főzzük addig, amíg a zöldségek megpuhulnak. Közben karikázzuk fel a kolbászt, ami a főzés finisében kerüljön a levesbe. Keverjük ki a tejfölt 1 ek liszttel, adagoljunk hozzá kanalanként a forró levesből, közben keverjük folyamatosan, ha már nagyjából egyforma a hőmérséklete a levesével, akkor öntsük lassan  a fazékba, közben kezünkben mozogjon a fakanál rendületlenül. Néhány percig még főzzük a levest, hogy szépen megdagadjon a liszt, végül szórjuk bele az apróra vágott petrezselymet, készen vagyunk. Kóstoljanak, mint mindig, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Tányérba leves, tetejére a cikkekre vágott főtt tojás, kanalazhatunk.

És akkor segítség a zakwas elkészítéséhez: 

1/2 kg rozsliszt

rozskenyér héja

3 fokhagymagerezd

1 liter meleg víz

A lisztet egy egy edénybe szórjuk, lassan felöntjük a vízzel, közben kevergetjük, majd jöhet a darabokra vágott kenyérhéj és a szétnyomott fokhagymagerezdek. Az edényt meleg helyre rakjuk. Másnap az edény tetején képződő vízréteget leöntjük, friss vízzel pótoljuk. Elvben 3 nap után bevetésre kész. Kipróbálom, beszámolok imbiszen.

Próbálják ki, azután jöhet 1 kupica vodka, csak hogy a lengyel vonalon maradjunk.

zakwas: Izabella Byszewska: Polnische Küche

Herr Paprika főz: rakom a krumplit

 

A hétvégén nem főztem, csak gondolatban. Vacsorára készülünk, ahol fontos szerepet kap a bor, hát most töröm a fejem, mi lenne alkalmas, melyik ötlet kihúzandó. Enni persze azért nem felejtettem el, pénteken az én régi barátom, a sajtos-tejfölös tészta szerepelt egyszemélyes adagban (H.P. valamiért nem kedveli), azután vicces volt látni Chriesi változatát, mint gyerekkoromban, amikor ha egyedül ettem, nagyon szerettem recepteket olvasni, aztán elképzeltem az ízét. Most viszont megvolt az átfedés.

Két napig Herr Paprika volt a szakács, én csak kuktáskodtam, meg rendeltem. Például bundás kenyeret, amit vasárnap reggel csak ki kellett várni, én a teafőzésben jeleskedtem, utána pedig jóllakottan síversenyt néztünk, ráadásul végül az egyik kedvencem nyert (I. Kostelic). Az egészben persze az az igazán vicces, hogy egyáltalán nem tudok síelni, de imádom nézni, a legtöbb sportolónevet azt hiszem, ebben a sportágban tudnám felsorolni.

De vissza a főzéshez. Rengeteg kolbászt kaptunk, Herr Paprika ezért felvetette, lehetne rakott krumpli a hétvégén. Ó, hát hogyne. A rakott krumpli abszolút Herr Paprika felségterülete, én leginkább az előkészítésben veszek részt, és próbálok a keze alá dolgozni, minden mást ő csinál. Jön tehát a recept, benne pedig a titok, hogy mitől is lesz szaftos a Herr Paprika-féle változat.

Rakott krumpli Herr Paprika módra

4 tojás

4 vöröshagyma

1 szál szárazkolbász

kb. 10-12 közepes krumpli

4 dl tejföl

1 darabka füstölt sajt (választható)

pirospaprika

zsemlemorzsa

vaj

só

olaj

bors

 
A krumplikat héjastul megfőzzük, legyenek puhák, de ne főjenek szét. A tojásokat keményre főzzük. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk, majd egy serpenyőben olajat forrósítunk, jöhetnek a hagymakockák, pároljuk üvegesedésig. Ha már itt tartunk, szórunk rá 3 tk pirospaprikát, átkeverjük, majd felöntjük kb. 1 dl vízzel, a cél, hogy a végén krémes állaga legyen. Újabb keverés, sózzuk, készen vagyunk.

A krumplikat meghámozzuk (legrosszabb szakasz, ha engem kérdeznek), vékonyan felkarikázzuk. Ugyanezt tesszük a tojásokkal is, végül a kolbászt is felszeleteljük. A tejfölt kikeverjük kb. 3 ek vízzel. Egy közepes tepsit kikenünk vajjal, szórunk rá zsemlemorzsát, majd szépen rázogatva eloszlatjuk. Kezdhetjük a rétegezést: egy sor krumpli, só, krumplira  tojás és kolbász, néhány kanálnyi hagyma, végül kanalazzunk tejfölt, majd újabb réteg. A tetejére egy sor krumpli, sózás, betakarjuk tejföllel, megszórjuk reszelt sajttal (vagy sajt helyett zsemlemorzsával). Lefedjük alufóliával úgy, hogy lehetőleg ne érjen a tetejéhez, majd sütőbe toljuk, 200 fokon bő 30 percig sütjük lefedve, azután még addig, amíg szépen megpirul.

Várni muszáj, különben oda a szájpadlásunk. Mellé savanyú uborka erősen javallott.

A hétvégi szellőztető sétát végül a Várban tartottuk, rendes volt hozzánk az időjárás, tehát napsütésben mehettünk lépcsőn föl, aztán bandukoltunk az utcákon, emléktáblákat olvastunk, házakat néztünk, meg persze a kilátást, végül lépcsőn le. Remek szórakozás váltogatni az útvonalat, de egyszer már tényleg megszámolom, mennyi lépcsősor is vezet felfelé.

Megint kanál avagy a mentőakció

Le sem tagadhatnám, hogy ősz van, megsűrűsödtek a levesek imbiszen. Nem mintha nyáron nem enném, főzném szívesen, de a meleg változat felé hajlok, az pedig hidegben szerethetőbb. Szép volt ez a két bevezető mondat, és mondhatnám, tervben volt a mai recept is, de a megfőzés oka ennél sokkal prózaibb. Kiderült, a megvásárolt cikóriákat nem esszük megfelelő ütemben, viszont mentségemül muszáj megjegyeznem, a mennyiségről kivételesen nem én döntöttem. Egy csomagban három lapult, én megvettem lelkesen, készült is saláta, de nem 10 adagos. Így aztán szegény cikóriák hevertek a hűtő fiókjában, én próbáltam nem tudomást venni az állapotról, de örökké nem hunyhatom be a szemem,  a végén még egymás után feladják a harcot. És mivel tapasztalatom szerint levest szinte mindenből lehet főzni, ebben láttam rögtön a helyzet megoldását.

A mangós salátánál már írtam, a cikória kesernyés, ezért persze lehet idegenkedni tőle, de édessel párban szerintem remek. Így kerültek a képbe a gombócok mézzel, mert jó persze a krémleves magában, de még jobb, ha úszik is benne valami. Recept.

Cikórialeves chilis-mézes mogyorógombóccal

2 cikória
3 kisebb krumpli
1 vöröshagyma
kb. 1 liter zöldségalaplé (vagy bio leveskocka)
szerecsendió
petrezselyem
0,5 dl tejszín
olaj
só
bors
10 dkg sótlan mogyoró
chilipehely
méz

 A cikóriákat levelekre szedjük, megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd csíkokra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk, a hagymát megpucoljuk, azután apróra vágjuk.Egy megfelelő méretű edényben kevés olajat melegítünk, rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Következhetnek a cikóriacsíkok és a krumplik, rövid pirítás, majd öntsük fel az alaplével. Keverjük, kevés só, frissen őrölt bors és végül reszeljük a levesbe szerecsendiót. Közepes hőmérsékleten főzzük, amíg valamennyi alapanyag teljesen megpuhul, akkor vegyük le az edényt a tűzhelyről, várjunk, amíg kicsit kihűl, majd turmixoljuk simára. Öntsük hozzá a tejszínt, szórjunk bele aprított petrezselymet, keverjük újra át, ha esetleg túl sűrű lenne, kevés vízzel nyugodtan hígítható. Kóstolás, ízeket lehet még pótolni.

A gombócokhoz pirítsuk meg a mogyorót száraz serpenyőben, várjunk, amíg kihűl, majd robotgéppel törjük össze. A darált mogyorót szórjuk egy mélyebb tálba, adjunk hozzá chilit kedv szerint, 3 tk mézet és egy kevés vizet, hogy jobban formázható legyen. Keverjük át alaposan, majd nedves kézzel formáljunk golyókat a masszából. 

Sorrend: tányér, leves, gombóc, kanál. Ehetünk.

Ha szimpatizálnak a levessel, tegyenek próbát. És persze nem kell megvárni, míg sorvadozni kezd a hazahozott cikória.

Szeretem, ha savanyú

Pénteken piac, Panni szerencsére figyelmeztetett, másnap minden zárva, tessék előrelátóan vásárolni. Fejben megírtam a listát, a reggeli témakörét gyorsan kipipáltam, de mit fogunk főzni. Energiában gazdag legyen, ennyi bizonyos. Érkezett a lakásba ugyanis egy új bútor, amit Herr Paprika szépen összerakott, azután a kiválasztott helyre került, mi leültünk a kanapéra, na lássuk. Hát, igen. Akkor ez itt nem maradhat. Gyorsan áthelyeztük gondolatban a bútorok 70 százalékát egy másik helyre,  a hétvégét tehát a lepakolunk, áttoljuk, visszapakolunk jegyében terveztük. Ötlet nem volt, így végül Herr Paprika kívánságára készült a savanyú uborkával, baconnel töltött, csípős mustárral megkent hústekercs, hozzá pedig a savanykás hagymaszósz, ami az én személyes kedvencem, és ha egyedül enném, inkább savanyú lenne a neve. A Sauerbratenhez hasonlítható leginkább, de természetesen nem nevezném autentikusnak a receptet, már csak a forma miatt sem. Az étel nem újdonság nálunk, a hideg hónapokban néhányszor biztosan elkészül, bezárkózós napokon remek társ.

Uborkás hústekercsek savanykás hagymaszósszal

6 szelet sertéskaraj

6 szelet bacon

3-4 közepes csemege uborka

dijoni mustár

4 nagy vöröshagyma

ecet

őrölt kömény

cukor

bors

olaj

kb. fél liter alaplé

A hússzeleteket alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd óvatosan kiklopfoljuk valamennyit. Mindkét oldalukra kerüljön frissen őrölt bors, majd válasszuk ki az egyiket és kezdjük a rétegezést. Kenjük meg a hús felületét vékonyan mustárral, azután fektessünk rá egy bacont, ha lelógna a széle, nyugodtan hajtsuk vissza, majd jöhet néhány vékony csík uborka. Óvatosan tekerjük fel, a végén rögzítsük fogpiszkálóval, már jöhet is a következő.

Ha a roládok elkészültek, pucoljuk meg a hagymákat, felezzük, majd vágjuk vékony szeletekre. Egy megfelelő méretű edényben vagy magasabb falú serpenyőben melegítsünk 2 ek olívaolajat, majd tegyük bele óvatosan a húsokat és a hagymát, pirítsuk addig, amíg a roládok egy kicsit mindenhol megpirulnak. Ha megfelelő az állapot, öntsük a 2 ek ecetet és az alaplevet az edénye, szórjunk bele egy kevés cukrot és 2 tk őrölt köményt. Keverjük át óvatosan, majd alacsony hőmérsékleten főzzük kb. egy órán át. Közben persze nem árt az ellenőrzés, ha a hús már hamarabb puhának tűnik, nyugodtan fejezzük be a folyamatot. Vegyük le az edényt a tűzhelyről, a húsokat emeljük ki egy tányérra, majd várjunk, amíg egy kicsit meghűl a folyadék. Néhány perc után turmixoljuk az ecetes, hagymás szószt simára, ha túl hígnak találnánk, akkor egy kicsit forraljunk el belőle. Tegyük vissza a roládokat a szószba, melegítsük át, már csak a tányérok hiányoznak.

Herr Paprika kiváló krumplipürét készített, én pedig vajban pároltam kelbimbót egy kis sóval és sok citromborssal. A végeredményt a képen látják.

Kicsit talán több munkát igényel a hús előkészítése, utána viszont szinte már semmi dolgunk. És amit még mindenképp a javára írhatunk: másnap sem veszít az ízéből, állagából semmit, megkockáztatom, még jobb is. 

Történet vége: átrendezéssel már a finisben vagyunk, pakolás közben még egy kis szabad programot is engedélyeztünk magunknak, megnéztük a Martin Munkácsi kiállítást a Ludwigban. Ajánlom mindenkinek.

A kisebb változtatásokon átesett recept forrása: VIVA, 2006/04

A zsálya és a hála

 Egy átlagos budapesti erkély adottságaihoz képest egészen jó méretű és érthetetlenül dús zsályát sikerült nevelgetnem az elmúlt hónapokban. Számomra ez már csak azért is siker, mert az előző minibokor több éves gördülékeny együttműködés után idén tavasszal már nem akart kihajtani. Egy ideig még locsolgattam, semmi reakció, hát nem volt mit tenni, beruháztam egy új lakóra, nagyobb cserépbe ültettem, elláttam vízzel, lecsípkedtem a betegedő leveleket. És kérem, az eredmény látható, fogható és szagolható (meg persze ehető), a zsálya virul, reményeim szerint felkészülten várja a hideg évszakot. (Csak zárójelben mesélem, annyira belejöttem a zsálya akcióba, hogy nyáron az egyik barkácsáruházból kimentettem egy leárazott, haldokló példányt, alávetettem némi ápolásnak, Sukorón helyet kapott a borsikafű mellett, és megúszta. Most nagy vidáman zöldül.)

 

 Éppen itt volt az ideje, hogy felhasználjak egy nagyobb mennyiséget, hálából a jó működésért. A krumpliból készült krémlevest általában rozmaringgal készítem (néha meg tormával), most akkor tettem egy próbát zsályával is. Bevált, megtartom. A paradicsom pedig egy hirtelen ötlet eredménye, amikor pirosodni kezdett a leves, kicsit megrémültem, Herr Paprika sztrájkolni fog-e, ha ezt meglátja. Fel is hívtam a figyelmét telefonon, hogy tudja, mire számíthat (Frau Paprika lányestén vett részt a 400-ban, és ezúton is kíván jobb pincéreket az egyébként nagyon kedvelt helynek). Hogy mi volt a reakció, a recept után kiderül. Most látom, mennyit írtam, szóval köszi mindenkinek, aki eddig elolvasta...

Paradicsomos-zsályás burgonyaleves

8-10 közepes méretű burgonya

3 vöröshagyma 

1 nagy marék zsályalevél

1 doboz sűrített paradicsom

1,5 liter alaplé (vagy bioleveskocka)

1 kupica pálinka (választható)

tejszín

só 

bors

cukor

olívaolaj

6-8 szelet bacon

savanyú uborka

A krumplikat meghámozzuk, megmossuk, majd kisebb kockákra vágjuk. A hagymák héját lehúzzuk, apróra vágjuk őket. A zsályaleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, csíkokra vágjuk. Egy nagyobb edényben melegítünk egy kevés olajat, azután rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhetnek a zsályák, pirítjuk kevergetve 1-2 percig. Végül az edénybe kanalazzuk a sűrített paradicsomot, egy percig még pirítunk, majd következhetnek a krumplik, gyors keverés, azután önthetjük a pálinkát, várjunk, amíg elpárolog az alkohol, jöhet az alaplé. Só, bors, egy kevés cukor, fedjük le félig és főzzük közepes lángon, amíg megpuhulnak a krumplikockák. Amíg fő a leves, süssük meg a baconszeletek mindkét oldalát kevés olajon, majd tegyük egy papírtörlővel letakart tányérra.

Ha megfelelőnek ítéljük az állapotot, vegyük le az edényt a tűzről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixoljuk simára. Ha túl sűrűnek találnánk, adjunk hozzá nyugodtan vizet, és mindenképp egy kevés tejszínt. Keverjünk, kóstoljunk, szokás szerint most pótolandók a hiányzó ízek. Néhány savanyú uborkát csöpögtessünk le, majd vágjunk apró kockákra.

Kanalazzuk tányérokba a levest, szórjunk a tetejükre az uborkakockákból, egy kis friss bors és persze a ropogós bacon. Eszünk?

Frau Paprika este hazaért, és mielőtt mesélni kezdhetett volna, a másik Paprika megszólalt: Jó a leves. Nem fura? Nem fura. 

A savanyú uborkák pedig azért, mert mostanában folyton őket eszem. Ez már így marad, amíg el nem fogynak. 

Próba?

 

Imbisz az imbiszen avagy Észtországból szeretettel

Nővér egyik nap megjegyezte, hogy hiba van a működésben, nem volt még egyetlen imbisznek nevezhető recept sem a blogon. Ideje változtatni. Jó testvér vagyok, hát igyekeztem gyorsan teljesíteni, most már csak várom Ágó bólintását.

Az imbisz egy német eredetű szó, az Idegenek szavak szótára szerint valamilyen hidegkonyhai készítmény, ízelítő, aszpikkal, esetleg hidegtál. Belenéztem az egynyelvű Langenscheidt szótáramba is további segítségért, az ott találtak már inkább egyeztek a saját felfogásommal: legtöbbször kis méretű, általában hideg snack. Ennek szellemében készült imbisz első imbisze is, füstölt pisztrángfilé, almás, tárkonyos burgonyakrémen, alatta pirított bagett.

És hogy kerül ide Észtország? Gömbi töltötte kiküldetését a nevezett országban, de nem feledkezett meg közben rólunk sem. Mit szeretnétek? Mivel az észt gasztronómiáról nem sokat tudok (azaz semmit), így hosszas keresgélésbe kezdtem, hogy a végén ne jussak semmire. Hármas csetelésünk (Dzseki is aktívan cserélte az információkat) megoldása végül az lett, hogy Gömbi felvetette a füstölt halat, mi pedig virtuálisan rábólintottunk.

Ez a bejegyzés tehát Gömbi nélkül nem jöhetett volna létre. Sok szó után akkor a recept.

Füstölt pisztráng almás-tárkonyos krémen

10 dkg füstölt pisztrángfilé

3 kicsi burgonya

fél alma

3 kicsi savanyú uborka (3-6 cm)

1 ek joghurt

1,5 ek tejföl

friss tárkony

citrombors

só

bagett

 
A krumplikat héjastul puhára főzzük, ha elkészültek, hideg víz alá tartjuk, késsel lehúzzuk a héjukat, majd egy mélyebb tálban villával összetörjük. Következhet a tejföl, a joghurt, só és citrombors, az egészet alaposan összekeverjük. Az arányokon lehet változtatni, de az fontos, hogy a krém ne legyen híg, különben eláztatjuk vele a kenyeret. Az uborkákat alaposan lecsöpögtetjük, esetleg papírtörlővel szárazra töröljük, majd apróra vágjuk, a tálba szórjuk a többiekhez. Az almát elfelezzük, egyik felét megesszük, a másikat meghámozzuk, kivesszük a magházat, majd a burgonyás keverékhez reszeljük. Egy ág tárkonyt megmosunk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, apróra vágjuk, majd ugyancsak a tálba szórjuk. Alaposan átkeverjük az egészet, szokás szerint kóstolunk, ha bármit hiányolnánk, most pótoljuk.

A bagettet felszeleteljük, megpirítjuk, a szeletek tetejére halmozunk egy adagot a tárkonyos krémből, ráültetünk 2-3 csíkot a füstölt pisztrángból, ha dúl bennünk a kreativitás, akkor lehet díszíteni. Mellé citrom, sima zöldsaláta, kész az esti imbisz.

Ha kedvük támad hozzá (csak az én véleményemben bízhatnak, én nagyon kedveltem enni), nyugodtan tegyenek próbát bármilyen füstölt hallal, nem kell várni az észtországi szállítmányra.

Frau Paprika pedig köszöni Gömbinek a lehetőséget.

Terápiás gnocchi

A hétvége mottója: rossz idő és rossz torok. Csütörtökön még nem sejtettem, hogy ennyire ragaszkodni fog hozzám ez a ki tudja hol szerzett betegség. Nem vagyok az a hangosan sóhajtozós típus, egészen jól tűrök mindenféle fájdalmat, de amikor szombaton hiába próbáltam gyógyító szundikálást végrehajtani, a szervezetem ugyanis a felajánlott pózokra egyforma köhögéssel válaszolt, már nagyon sajnáltam magam. Herr Paprika persze mindent bevetve ápolt, de hiába az étvágy, nyelni rossz, a tea és a hátam közepe szoros kapcsolatba lépett, a többit pedig nem is sorolnám.

Panni gyerekkoromban ilyen esetekben két dologgal vigasztalt: üveges gyümölcslé (nagyon favorizáltam) és tejpor. Bármilyen pervezen is hangzik, szerettem megenni kiskanállal a zacskóból. Mára persze elmúlt. Vasárnap egyedül maradtam, s mivel kénytelen voltam magam előteremteni valami vigasztalót, hát elhatároztam, gnocchit csinálok, kell valami levezetés. Egy mondatban: a legunalmasabb fázis hatott rám a legjobban, a végeredmény pedig igazán torokbarát.


Házi gnocchi és paradicsomszósz basic

90 dkg burgonya
30 dkg liszt
1 tojás
2 doboz hámozott paradicsom
1 nagy marék bazsalikomlevél
4-5 ág oregánó
olívaolaj
cukor
só
bors

A krumplikat héjastul puhára főzzük, majd a forró vizet hidegre cseréljük, hagyjuk 2-3 percet hűlni, azután óvatosan meghámozzuk őket, bőrünkre vigyázunk. Egy mélyebb tálban alaposan áttörjük a krumplikat, majd lassan hozzászitáljuk a lisztet, dobjuk a tojást, szórunk egy kevés sót. Az egészet lisztes kézzel összegyúrjuk, folytatjuk a műveletet addig, amíg a tésztánk szép egynemű lesz. Hagyjuk néhány percig pihenni, majd vágjuk kisebb darabokra, azután elő 1 nagyobb deszkát, lisztezzük be alaposan. Egy-egy darabka tésztából nyújtsunk a kezünkkel kb. 2 cm átmérőjű csíkokat, majd késsel vágjunk belőlük kb. 1 centis darabokat. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor 1 villa segítségével formázzuk a gnocchikat egyenként, azaz mindkét oldalukon nyomjuk a golyókba egy kicsit a villát, később akkor jobban rajtuk marad a szósz. Én most a könnyített változatra hajlottam, a golyókat lisztes kézzel kicsit meghempergettem, azután egy sütőpapírral letakart tálcára kerültek. Lassú munka, esetleg szervezzenek hozzá társakat.
A paradicsomszósz valóban basic. Tegyük egy magasabb falú serpenyőbe a kisebb darabokra vágott hámozott paradicsomokat, adjunk hozzájuk sót, egy kevés cukrot, frissen őrölt borsot és egy löttyintésnyi olívaolajat. Közepes lángon fedő alatt főzzük, 10 perc után le a fedőt, a felesleges folyadék hagy párologjon el. Keverjünk, kóstoljunk, ha kell, fűszerezzünk, ha megfelelőnek ítéljük, akkor kész. A bazsalikomleveleket, oregánót mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd kisebb darabokra tépkedve adjuk a szószhoz.
Melegítsünk 1 nagy edényben vizet, ha már forr adjunk hozzá egy kevés sót, és adagonként főzzük meg a gnocchikat. Sokáig nem tart, ha már úsznak a víz felszínén, szűrőkanállal emeljük ki, a felesleges vizet csepegtessük le, tányér, paradicsomszósz, hozzá még 1 villa.
A megadott mennyiség kb. 6 ember számára elegendő, ha sok, csökkentsék az adagot, vagy fagyasszák le a felesleget.

Ha a korai őszben jött volna egy fránya nátha, gyúrjanak gnocchit, nálam bevált, ráadásul kisimította az idegrendszerem. Köhögés még jelen, de teljes erőbedobással kúrálom magam, hiszen közeleg a vakáció.

Gizi mama receptje avagy kifog-e rajtunk a tojás

Gizi mamának, Herr Paprika nagymamájának regényes élet jutott, a világháború idején végigutazta fél Európát, élt többek között Albániában is. A családi elbeszélés szerint később már éppen ezért nem is vágyott távoli országokba, jutott az utazásból elég. Szakácsnő volt, nem meglepő hát, hogy jól főzött nagyon, s kedvezett az unokájának, ahol csak tudott. Herr Paprika egyik legkedvesebb emléke, hogy a nagymamája mindig különféle figurákat rajzolt neki hecsedli lekvárral a tejbegrízre, a másik pedig a közös piknik. Gizi mama összepakolt néhány finom falatot, majd elindult az unokájával egy kis szabadtéri uzsonnára. Messzire nem mentek, csak a kertig, de megadták a módját.
Szombaton Herr Paprika valamiért a polcra nyúlt, levett egy megörökölt szakácskönyvet, lapozgatott, nyúltam én is, hiszen itt vannak Gizi mama kézzel írt receptes füzetei. Akkor épp itt az ideje, hogy ne csak meglapuljon a többiek között, de főzzünk is belőle, rövid válogatás, majd az alábbi recept lett a szerencsés nyertes.

Láthatják, francia név, hozzávalók mennyiségéről nem beszélünk, egy rákragu vagy egy rákmártás elkészítése mindenki számára egyértelmű. Gizi mamának nyilván az is volt, nekem maradtak a saját ötleteim, a rákmártást elhagytam, a ragut elképzeltem, de arra nem gondoltam, hogy a legnagyobb kihívást a tojások megpucolása jelenti majd, az elsőt a cél előtt sikerült kilyukasztanom. Bosszús voltam, igen, de azután megváltoztattam a módszerem és nyertem.

Burgonya rákraguval, lágy tojással

2 nagyobb burgonya
4 tojás
20 dkg koktélrák
1 kisebb édeskömény
4-5 olajban eltett aszalt paradicsom
tejszín
0,5 dl fehér bor
friss bazsalikom
3-4 dkg vaj
só
fél citrom

A krumplikat héjastul megfőzzük, a végeredmény legyen puha, de ne vigyük túlzásba, nem cél a szétfőzés. Az édesköményt mossuk meg, a végeit vágjuk le, majd vágjuk apró kockákra, az aszalt paradicsomokkal is tegyük ugyanezt (víz természetesen itt nem szükséges). Egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat, dobjuk rá a rákot, kicsit forgassuk át, jöhet az édeskömény (itt kell a szemünk, nem biztos, hogy az egészre szükségünk lesz, tehát ne legyen több az édeskömény, mint a rák), azután önthetjük a bort. Keverünk, kicsit elforraljuk, adunk hozzá egy csipet sót, kevés citromlevet és egy kis tejszínt is, majd hozzáadjuk a paradicsomkockákat, átforgatjuk, kész. Ha már levettük a tűzről, akkor tépkedjünk bele néhány bazsalikomlevelet, kóstoljunk is persze, ha hiányzik bármi, tudják, ne habozzanak.

Ha megpuhultak a krumplik, leöntjük a forró vizet, majd cseréljük hideggel, ezután késsel óvatosan lehúzzuk a krumplik héját, felezzük, majd egy kiskanál segítségével helyet csinálunk a tölteléknek. Lefedve félretesszük (próbáljuk melegen tartani). Közben már melegíthetjük a vizet, ha forr, jöhetnek a tojások, főzzük őket 5-6 percig, de ne tovább. Ha letelt az idő, tegyük őket hideg vízbe, 1-2 percet várjunk, majd nagyon óvatosan kocogtassuk meg a héjukat egy késsel, következhet a pucolás. Az én bevált módszerem, hogy a végén már vízben pucolom a tojást, a víz ugyanis egy kicsit fenntartja, nem kell szorosan fognunk, így kisebb a veszélye annak, hogy valahol megsérül.
A legjobb részhez értünk: tegyünk a krumplikba vájt mélyedésbe a rákraguból, majd ügyesen ültessünk a tetejükre 1-1 tojást, egyéb díszítést csak szabadon. Ha kedvünk van hozzá, tálalás előtt megvághatjuk a tojások alsó részét, hogy a sárgájuk szépen a ragura folyjon.

Herr Paprika este először letesztelte a fotókat, azután a konyhában a ragut, dicsérően kiáltott, majd elkészítette a vacsoráját. Frau Paprika ugyanis belázasodott, limonádét kortyolva küzdött a hőhullámokkal, és nem tudta eldönteni, zokniban jobb vagy inkább anélkül.
Küzdjenek meg a tojásokkal, persze lehet, hogy sokkal ügyesebbek nálam. Bárhogy is legyen, próbálják ki, mi elégedettek voltunk, éppen ezért számíthatnak még további receptekre.
Herr Paprika családjában egyébként erős a gasztrovonal, Gizi mama testvére is szakács volt, a konyhánkban látható egy kép a falon, ami a zürichi szakácsiskola végzőseit örökítette meg, fehér sipkák rengete, az egyik a testvér, Gyula fején. Nehezebb konyhai pillanatokban van hova nézni.

Kukoricahaj

Ágóval heteket töltöttünk gyerekként a nagyszüleinknél nyáron, a napok múlásával teljesen beolvadtunk a szabolcsi falu életébe, próbáltunk néha hasznosak is lenni, de főként különféle szórakozásainknak hódoltunk. A kashoz támasztott lépcsőről elrugaszkodva gyakoroltam a halálugrást (amíg mama meg nem lengette a fakanalat a konyha ajtajában), csontok eredete után kutattunk a határban, epret szedtünk a fáról, hogy elkerüljük az ebédet, ha éppen nem volt a kedvünkre való, táblákkal sztrájkoltunk több fagyiért, krimit írtam vagy éppen a kacsákat üldöztem, és nem értettem, miért nem akarnak egy baráti simogatást.
Ha eljött a kukoricaszedés ideje, a nagypapánk vált a legnagyobb cinkosunkká. Titokban hozta nekünk a csöveket, kiválasztotta a legszebbeket, a legtöbb hajjal, mi pedig fontunk, copfoztunk, fésültünk, amíg bírták a kukoricababák. Azután persze újabbak kellettek, papa ment és megszerezte a legújabb szállítmányt. Nagymamánk nem vehetett észre semmit, különben volt ám veszekedés, hát minek ez a pazarlás, aztán nem lesznek már jók semmire. De mit nekünk veszedelem, Ágó és én csak játszottunk tovább, hiszen volt egy szövetségesünk.

Fűszeres kukoricaleves

2 cső kukorica
30 dkg csirkemellfilé
3 krumpli
1 vöröshagyma
4 dl kókusztej
chilipehely
garam masala
korianderzöld (választható)
kurkuma
liszt
só
olaj

A hagyma héját lehúzzuk, apróra vágjuk. A csirkemellet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kb. 2 centis kockákra vágjuk. A kukoricákat megmossuk, szárazra töröljük, azután 1 kés segítségével levágjuk a szemeket a csőről. A krumplikat meghámozzuk, kisebb darabokra vágjuk. Egy nagyobb edényben kb. 1 evőkanál olajat (nálam repce) melegítünk, jöhet a hagyma, üvegesedésig sütjük, majd következhetnek a csirkekockák, néhány percig pirítjuk. Ha letelt az idő, az edénybe szórunk kb. 1 tk garam masalát, átpirítjuk, azután egy kevés lisztet is, keverés, majd lassan felöntjük az egészet 2 dl vízzel. Jöhet a krumpli, a chili (ki mennyire bírja a csípőset) és egy kevés kurkuma a színe okán. Sózzuk, majd fedjük le és alacsony hőfokon főzzük kb. 8 percig.
Ha letelt az idő, vegyük le a fedőt és szórjuk a levesbe a kukoricaszemeket, majd öntsük fel a kókusztejjel. Keverjük át, ha túl sűrűnek éreznénk, nyugodtan kerüljön bele még víz. Fedjük le a levest ismét, és főzzük addig, amíg a kukoricaszemek megpuhulnak. Akinek úgy tartja kedve, szórhat még egy kis koriandert is a leveséhez. Ha kész, le a tűzről, kóstoljunk, fűszerezzünk, ha hiányolnánk még bármit.

Ha túl sok kukoricát kapnának, vennének, legyen leves, napsütéshez napsárga, hogy passzoljunk színekben is.
Előtte azért gondolkozzanak frizurában is.

Foci falat

Mára labdaérzékeny recepttel készültem. Bevásárlólistája rövid, a munka vele kevés, sok felügyeletet nem igényel. Mosogatásbarát, lehet kézzel enni, a sörrel jó kapcsolatot ápol, az elfogyasztás pedig annyira automatikus mozdulatokból áll, hogy nyugodtan bámulhatjuk közben a képernyőt.
Lány vagyok, focit nem nézek soha, de az Eb-t, vb-t annál nagyobb lelkesedéssel, mától tehát próbálok újra aktív szurkolóvá válni. Szeretek elmenni esténként egy kerthelyiségbe, inni egy jéghideg hosszúlépést, drukkolni (általában annak, aki vesztésre áll), vegyülni. Még a tömeg sem zavar.


Recept (kb. 4 adag)

1 kg krumpli
szárított chili
szárított citromfű
2 maréknyi sós mogyoró
olívaolaj
kb. 3 dl tejföl
1-2 gerezd fokhagyma
metélőhagyma
só

A krumplikat meghámozzuk, megmossuk, majd só kíséretében feltesszük főni. Főzzük, amíg megpuhulnak, de semmiképp se essenek szét. Ezután leöntjük a vizet, hagyjuk egy kicsit hűlni.
A tejfölt elkeverjük a lereszelt fokhagymával, egy kis sóval, és kerülhet bele még apróra vágott metélőhagyma. (Kevés citromlével is lehet próbálkozni). A mogyorót egy száraz serpenyőben pirítsuk meg, miután kihűlt, törjük össze a szemeket mozsárban.
A krumplikat felezzük, negyedeljük. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, jöhetnek a krumplik, egy kevés olívaolaj, kedv szerint chili és citromfű, majd az egészet óvatosan keverjük össze. Forró sütőben süssük, amíg szépen megpirul, grillezni is lehet, ha gyorsak szeretnénk lenni.
Evés előtt tegyük tányérra a krumpliszemeket, szórjunk rájuk a tört mogyoróból, és ne feledkezzünk meg a fokhagymás mártogatóról sem.

Szurkoljanak, egyenek és persze a folyadék is fontos. (Itt figyelmeztetnék mindenkit, ha szeretnék meglátogatni a Cseh Sörfesztivált, akkor készüljenek könnyű ruhával és sok türelemmel, tegnap gigantikus hosszúságúak voltak a sorok.)

És mielőtt elfelejteném: én Argentínával vagyok.