2010. október 29., péntek

Kezdeti nehézségek


Frau Paprika először kuszkuszban gondolkozik, azután spagettiről ábrándozik, végül kiköt a lepénynél. Bizakodva indul vásárolni, első akadály átugorva, talál édesköményt. Lazac nincs, kisebb mérgesedés, de a tőkehallal probléma megoldva. A többi már gyerekjáték, fejben fogy a lista, egy pipa, kettő, három. Pénztár, pénztárca, szatyor kidagad, még szerencse, hogy van válla. Otthon aztán nekilát a halas tölteléknek, zöldségek, vaj, bor és bors, minden megy a maga útján, gyúrható a tészta. Frau Paprika kinyitja a konyhaszekrényt, emeli a dobozt, gyanakodva néz, mérőpohár bizony csak félig, akkor kamra, keresés. És nincs liszt. Sehol egy elrejtett, félig elhasznált tartalmú zacskó. Kukoricaliszt? Persze. Rétesliszt? Hogyne? Kenyérhez, tésztagyártáshoz? Nyilván van. Csak a lepényhez semmi. Frau paprikás hangulatban, tűzhely kikapcsol, cipő, kabát, még jó, hogy útközben zenét hallgat. Kosár és vásárlás megint, cipelés haza, tál és liszt és tészta. És lassan helyrebillen a hangulat.
És megsül a lepény. 



Édesköményes halpite

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
30 dkg tőkehal
1 édeskömény
1 répa
1 csokor petrezselyem
kapor (esetemben fagyasztóból)
1 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
fél citrom 
2 dkg vaj
citrombors
2 tojás



A tésztához a lisztet, a felkockázott vajat, sót és egy kevés vizet egységes gombóccá gyúrjuk, ha időnk engedi, 30 percig hűtőbe rakjuk. Belisztezünk egy deszkát, a tésztát vékonyra nyújtjuk, azután egy lepényformába helyezzük, villával kicsit megszurkáljuk, betakarjuk sütőpapírral, szórunk rá száraz babot, majd kb. 170 fokos sütőben (légkeverés) 10 percig sütjük. Idő leteltével kivesszük, félretesszük, amíg újra sorra kerül.
Megtisztítjuk a sárgarépát, vékony darabokra vágjuk. Az édesköményt megmossuk, szárazra töröljük, végeit levágjuk, felezzük, majd vékonyan felszeleteljük. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a répát és az édesköményt, néhány percig pároljuk, majd felöntjük a borral és egy kevés vízzel, só és bors, várunk, amíg az alkohol elpárolog, azután lefedjük és kb. 5-6 percig főzzük. Közben a megmosott, szárazra törölt halfiléket felkockázzuk, a petrezselymet apróra vágjuk. Lekerülhet a fedő és következhet a hal, keverjük át, hagyjuk néhány percig rotyogni, majd facsarjuk a serpenyőbe a citrom levét, újabb keverés, jöhet a tejszín, rövidke ideig főzzük még, azután vegyük le a tűzről. Szórjuk a ragunkhoz a petrezselymet és egy adagnyi kaprot, keverjük át, kóstoljunk szokás szerint, hiányzókat lehet pótolni. Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd egyenként keverjük bele gyors mozdulatokkal a tojásokat. Vegyük elő a tésztát, öntsük rá a halas tölteléket, simítsuk el, majd kb. 180 fokos (légkeverés) sütőben süssük készre úgy 15 perc alatt.



Lepényt sütni hálás dolog, nem fárad el másnapra, jól szállítható, könnyen melegíthető, egészen problémamentes. Szerintem kívánja a salátát, egy kis zöld megkönnyíti az evést, olívaolaj, ecet, nálam most már hónapok óta a paradicsomból készült a favorit, ha tudják, próbálják ki. És ne felejtsék el megnézni, van-e otthon elég liszt.

Szép napokat mindenkinek, tervem nincs, de legkésőbb kedden jövök.

2010. október 28., csütörtök

Megint kanál avagy a mentőakció


Le sem tagadhatnám, hogy ősz van, megsűrűsödtek a levesek imbiszen. Nem mintha nyáron nem enném, főzném szívesen, de a meleg változat felé hajlok, az pedig hidegben szerethetőbb. Szép volt ez a két bevezető mondat, és mondhatnám, tervben volt a mai recept is, de a megfőzés oka ennél sokkal prózaibb. Kiderült, a megvásárolt cikóriákat nem esszük megfelelő ütemben, viszont mentségemül muszáj megjegyeznem, a mennyiségről kivételesen nem én döntöttem. Egy csomagban három lapult, én megvettem lelkesen, készült is saláta, de nem 10 adagos. Így aztán szegény cikóriák hevertek a hűtő fiókjában, én próbáltam nem tudomást venni az állapotról, de örökké nem hunyhatom be a szemem,  a végén még egymás után feladják a harcot. És mivel tapasztalatom szerint levest szinte mindenből lehet főzni, ebben láttam rögtön a helyzet megoldását.
A mangós salátánál már írtam, a cikória kesernyés, ezért persze lehet idegenkedni tőle, de édessel párban szerintem remek. Így kerültek a képbe a gombócok mézzel, mert jó persze a krémleves magában, de még jobb, ha úszik is benne valami. Recept.



Cikórialeves chilis-mézes mogyorógombóccal

2 cikória
3 kisebb krumpli
1 vöröshagyma
kb. 1 liter zöldségalaplé (vagy bio leveskocka)
szerecsendió
petrezselyem
0,5 dl tejszín
olaj

bors
10 dkg sótlan mogyoró
chilipehely
méz



 A cikóriákat levelekre szedjük, megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd csíkokra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk, a hagymát megpucoljuk, azután apróra vágjuk.Egy megfelelő méretű edényben kevés olajat melegítünk, rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Következhetnek a cikóriacsíkok és a krumplik, rövid pirítás, majd öntsük fel az alaplével. Keverjük, kevés só, frissen őrölt bors és végül reszeljük a levesbe szerecsendiót. Közepes hőmérsékleten főzzük, amíg valamennyi alapanyag teljesen megpuhul, akkor vegyük le az edényt a tűzhelyről, várjunk, amíg kicsit kihűl, majd turmixoljuk simára. Öntsük hozzá a tejszínt, szórjunk bele aprított petrezselymet, keverjük újra át, ha esetleg túl sűrű lenne, kevés vízzel nyugodtan hígítható. Kóstolás, ízeket lehet még pótolni.
A gombócokhoz pirítsuk meg a mogyorót száraz serpenyőben, várjunk, amíg kihűl, majd robotgéppel törjük össze. A darált mogyorót szórjuk egy mélyebb tálba, adjunk hozzá chilit kedv szerint, 3 tk mézet és egy kevés vizet, hogy jobban formázható legyen. Keverjük át alaposan, majd nedves kézzel formáljunk golyókat a masszából. 
Sorrend: tányér, leves, gombóc, kanál. Ehetünk.


Ha szimpatizálnak a levessel, tegyenek próbát. És persze nem kell megvárni, míg sorvadozni kezd a hazahozott cikória.

2010. október 27., szerda

Mit látunk?


Rögtön elárulom, a képen nem gesztenyemassza látható, hanem pástétom, májból persze, a tetején néhány aszalt meggyel.  Ami viszont valóban nem vehető észre (és bizony csodálkoznék nagyon, ha bárki is kitalálná a rejtőző alkotóelemet), az a sütőtök. Igazából az egész recept köré szerveződött, miután a fele kimaradt a sütéskor, és hát igen, elég kicsit még sosem sikerült vennem. Adott volt tehát egy adag puhára főzött sütőtök, Frau Paprika törte a fejét és aztán: 
- Pástétom lesz.
- Jó.
- Sütőtökkel.
- Sebaj, akkor is jó.
Ennyi bizalom mindenkit felvértez, én sem vagyok kivétel, vettem tehát májat, Herr Paprikával hosszas válogatás után mellé aszalt meggyet választottunk, azután a konyhában kerestem a választ a fűszeres kérdésre. Koriander. Mag és nem levél. 
Jöhet a recept.



Sütőtökös-korianderes májpástétom

70 dkg pulykamáj (mert éppen ezt sikerült venni)
30 dkg sütőtök
10 dkg aszalt meggy
2 tk koriandermag
13 dkg vaj
1 dl brandy (bor, konyak...)

bors




A sütőtököt meghámozzuk, magokat kikaparjuk, megfőzzük, ha kész, leöntjük a vizet, hagyjuk hűlni. Egy kisebb edénybe öntjük a választott alkoholt egy kevés vízzel, beleszórjuk a meggyet,  felforraljuk, majd rögtön elzárjuk, állni hagyjuk. A májat alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a nem kívánt részektől megszabadulunk, azután kisebb darabokra vágjuk. Serpenyőben felolvasztjuk a vaj nagyobbik részét, rádobjuk a májdarabokat és addig sütjük, amíg a belsejük szép rózsaszín lesz, ellenőrzésként vágjunk ketté egyet közülük. Ha a májak készen, dobjuk melléjük a maradék vajat, keverjük át, majd öntsük az egészet egy mélyebb tálba, várjunk, amíg egy kicsit kihűl. Jöhet a végkifejlet, kerüljön a tálba a sütőtök, a meggyek egyik része némi folyadékkal együtt, só, bors és a mozsárban összetört koriander. Turmixoljuk a résztvevőket addig, amíg szép, sima krémet kapunk. Ha túl sűrűnek tűnne, akkor kanalanként nyugodtan adjunk még hozzá a meggy levéből, és persze ne felejtsünk kóstolni, ha hiányzik egy íz, fűszerezzünk. A folyamat végén keverjük még a pástétomhoz a maradék meggyeket, azután lehet egy szimpatikus dobozba kanalazni, kész.


Lehet belőle imbisz is: 1 almát mossunk meg alaposan, töröljünk szárazra, vágjunk belőle nem túl vékony karikákat, szabaduljunk meg a magháztól, majd vajban süssük meg mindkét oldalukat. Közben készítsünk pirítóst, a tetejére kerüljön 1-2 almaszelet, végül pedig a pástétomból amennyi tetszik. 
A pástétomot egyébként teljes egyetértésben pozitívan értékeltük, koriander jöhet máskor is, a meggytől van egy kis savanykásság benne és a sütőtöktől lágyabb és levegősebb. 
Ígérem, holnap már nem lesz sütőtök...

2010. október 26., kedd

Egy kis sütit?


A mai receptet eredetileg vendégeskedős desszertnek találtam ki néhány hete, de akkor végül nem valósult meg. Az ötletet még a nyári cukkinis sütemény adta, a hozzávalók arányán nem változtattam sokat, a cukkinit sütőtökre cseréltem, mellé került a fehér csokoládé, baracklekvár helyett pedig narancs, Éva házi dzsemje, jó sok héjjal, mert úgy az igazi. 
Vasárnap aztán, miközben csendes melankóliával selejteztem az összegyűjtött Sterneket, régi Wanted magazinokat és egyebeket, mert hát a felnőttségnek az is az egyik nagy hátránya, hogy racionálisnak kell néha lenni (Ami ebben az esetben annyit jelentett, helyet kellett már szorítani a méternyi gasztronómiai újságnak, közvetlenül a hosszú évek óta gyűjtött Neonok alatt, tehát 10% ment és 90 maradt.), szóval úgy éreztem, eljött a sütés ideje. Nem vagyok méricskélős típus, jobban szeretek érzésre főzni, de persze a sütemények világában ez nem éppen jó pont, így aztán ilyenkor jobban koncentrálok a feladatra, még a mérleget is előveszem, dekázom precízen. Közben jól kikapcsolok, keverek, öntök, simítok, sütő, utána kicsit izgulok és figyelek, kikapcsolok, kiveszek, ha szép, örülök. 
Így volt most is.


Narancsos - csokoládés sütőtöksüti

30 dkg sütőtök
25 dkg liszt
10 dkg fehér csokoládé
3 ek narancsdzsem
10 dkg vaj
2 tojás
1 bourbon vaníliás cukor
20 dkg cukor
2 kk sütőpor
1 kk só




A sütőtököt meghámozzuk, a magokat kikaparjuk, kockákra vágjuk, megfőzzük, ha kész, leöntjük róla a vizet, hagyjuk kihűlni. A lisztet egy kisebb tálban összekeverjük a sütőporral és a sóval. A puha vajat a cukorral és a vaníliás cukorral egy mélyebb tálba rakjuk, robotgéppel addig keverjük, amíg teljesen egynemű válik a massza, kóstoláskor nem érezzük a cukrot a fogunk alatt. Ha elértük ezt az állapotot, akkor egyenként jöhetnek a feltört tojások, közben keverjünk folyamatosan, majd következhet a kihűlt sütőtök, a narancsdzsem, végül 4-5 kocka kivételével reszeljük a többiekhez a csokoládét. Alapos keverés, azután lassan szitáljuk a tálba a sütőporos lisztet, természetesen a keverés most se maradjon abba. 
Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját fedjük le sütőpapírral, az oldalát kenjünk meg vékonyan vajjal, majd öntsük bele a tésztát, kicsit rázogassuk meg, hogy mindenhol egyenletes legyen, végül simítsuk el a tetejét. A sütőt állítsuk 160 fokra (légkeverés), tegyük a formát a középső rácsra, és süssük a piténket kb. 40 percig. Az idő leteltével kapcsoljuk ki a sütőt, várjunk kb. 5-6 percet, majd nyissuk ki résnyire az ajtót, támasszuk ki egy fakanállal, várjunk még 10 percet, azután vegyük ki a sütit, tegyük deszkára, majd miután kihűlt, óvatosan szabadítsuk ki a formából. Langyosan a legjobb, ha szeretik, reszeljenek a tetejére a megmaradt fehér csokoládéból. 



Az idő mondhatom elég vacak, ilyenkor mindenkinek jár egy szelet süti. Vagy kettő.

2010. október 25., hétfő

Szeretem, ha savanyú


Pénteken piac, Panni szerencsére figyelmeztetett, másnap minden zárva, tessék előrelátóan vásárolni. Fejben megírtam a listát, a reggeli témakörét gyorsan kipipáltam, de mit fogunk főzni. Energiában gazdag legyen, ennyi bizonyos. Érkezett a lakásba ugyanis egy új bútor, amit Herr Paprika szépen összerakott, azután a kiválasztott helyre került, mi leültünk a kanapéra, na lássuk. Hát, igen. Akkor ez itt nem maradhat. Gyorsan áthelyeztük gondolatban a bútorok 70 százalékát egy másik helyre,  a hétvégét tehát a lepakolunk, áttoljuk, visszapakolunk jegyében terveztük. Ötlet nem volt, így végül Herr Paprika kívánságára készült a savanyú uborkával, baconnel töltött, csípős mustárral megkent hústekercs, hozzá pedig a savanykás hagymaszósz, ami az én személyes kedvencem, és ha egyedül enném, inkább savanyú lenne a neve. A Sauerbratenhez hasonlítható leginkább, de természetesen nem nevezném autentikusnak a receptet, már csak a forma miatt sem. Az étel nem újdonság nálunk, a hideg hónapokban néhányszor biztosan elkészül, bezárkózós napokon remek társ.


Uborkás hústekercsek savanykás hagymaszósszal

6 szelet sertéskaraj
6 szelet bacon
3-4 közepes csemege uborka
dijoni mustár
4 nagy vöröshagyma
ecet
őrölt kömény
cukor
bors
olaj
kb. fél liter alaplé




A hússzeleteket alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd óvatosan kiklopfoljuk valamennyit. Mindkét oldalukra kerüljön frissen őrölt bors, majd válasszuk ki az egyiket és kezdjük a rétegezést. Kenjük meg a hús felületét vékonyan mustárral, azután fektessünk rá egy bacont, ha lelógna a széle, nyugodtan hajtsuk vissza, majd jöhet néhány vékony csík uborka. Óvatosan tekerjük fel, a végén rögzítsük fogpiszkálóval, már jöhet is a következő.
Ha a roládok elkészültek, pucoljuk meg a hagymákat, felezzük, majd vágjuk vékony szeletekre. Egy megfelelő méretű edényben vagy magasabb falú serpenyőben melegítsünk 2 ek olívaolajat, majd tegyük bele óvatosan a húsokat és a hagymát, pirítsuk addig, amíg a roládok egy kicsit mindenhol megpirulnak. Ha megfelelő az állapot, öntsük a 2 ek ecetet és az alaplevet az edénye, szórjunk bele egy kevés cukrot és 2 tk őrölt köményt. Keverjük át óvatosan, majd alacsony hőmérsékleten főzzük kb. egy órán át. Közben persze nem árt az ellenőrzés, ha a hús már hamarabb puhának tűnik, nyugodtan fejezzük be a folyamatot. Vegyük le az edényt a tűzhelyről, a húsokat emeljük ki egy tányérra, majd várjunk, amíg egy kicsit meghűl a folyadék. Néhány perc után turmixoljuk az ecetes, hagymás szószt simára, ha túl hígnak találnánk, akkor egy kicsit forraljunk el belőle. Tegyük vissza a roládokat a szószba, melegítsük át, már csak a tányérok hiányoznak.
Herr Paprika kiváló krumplipürét készített, én pedig vajban pároltam kelbimbót egy kis sóval és sok citromborssal. A végeredményt a képen látják.


Kicsit talán több munkát igényel a hús előkészítése, utána viszont szinte már semmi dolgunk. És amit még mindenképp a javára írhatunk: másnap sem veszít az ízéből, állagából semmit, megkockáztatom, még jobb is. 
Történet vége: átrendezéssel már a finisben vagyunk, pakolás közben még egy kis szabad programot is engedélyeztünk magunknak, megnéztük a Martin Munkácsi kiállítást a Ludwigban. Ajánlom mindenkinek.

A kisebb változtatásokon átesett recept forrása: VIVA, 2006/04

2010. október 22., péntek

Keserű, de édes


A cikória ösztönös választás volt, szeretem a ropogós leveleket, legyen szó bármilyen növényről, és bár néha jól titkolom, kívánom a vitamint, bármilyen furán is hangzik. Valószínűleg tavaszi gyerekként belül már kicsit tartok a téltől, próbálom ezért néha edzeni magam, hát ezért jött velem haza a cikória is, éreztem én, jönni fog az ötlet. Lehetett volna sütni, de ezt gyorsan elvetettem, akkor mi lesz a ropogással és a vitaminokkal, ráadásul ott a mangó a kosárban, saláta kell, nincs kérdés.
A cikória meglehetősen karakteres ízű növény, konkrétabban: keserű. De ez a tény ne ijesszen el senkit (Oszinak azért nem ajánlom), édessel vegyítve igazán szerethető. A gyümölcs mellé ezért mézes öntet készült, minimális savanyú és természetesen csípős hozzáadásával. Tudom, chiliben gazdag imbisz, de valahogy mindig az eszembe jut. Az utolsó elem a spenót, mert trióban mégsem olyan sovány ez a saláta. Elkészíteni percekig tart, megenni ugyancsak, bár nem mértem, melyik a rövidebb. Azután pedig még órákig szagolgathatjuk az ujjainkat, ott lesz a lime, kedvelni fogják. 


Cikóriasaláta mangóval, chilis-mézes öntettel

1 cikória
1 mangó
10 dkg bébispenót
1 lime
méz
extra szűz olívaolaj
chilipehely


A cikória leveleit egyenként letörjük, alaposan megmossuk, szárazra töröljük, majd keresztben csíkokra vágjuk. A spenótleveleket ugyancsak víz alá tartjuk, ha van salátacentrifugánk, akkor abban szárítjuk, ha nincs, alaposan lecsepegtetjük őket, papírtörlőre terítjük. A mangót vékonyan meghámozzuk, azután kisebb kockákra vágjuk. Ha minden alapanyag már megfelelő állapotban, akkor elrendezzük őket tetszés szerint a tányérokon, most bevallottan tippelek, 3-4 tányérra lesz elegendő.
Következhet az öntet. Egy kisebb tálba tegyünk 2 ek olívaolajat, 2 tk mézet, azután alaposan keverjük össze. A zöldcitromot forró víz alatt alaposan mossuk meg, töröljük szárazra, majd reszeljük a héját az öntetbe, utána facsarhatjuk a levét is. Már csak a chili van hátra, mennyiség viszont végképp nincs, szórjon mindenki aszerint, mennyire szereti a csípőset a nyelvén. Még egy alapos keverés, majd locsoljuk meg a salátákat az öntettel. Ha keveslik így magában, akkor csapjanak mellé egy pirítóst, nem bánom. 


Nahát, már megint péntek, észrevétlenül elszaladt mellettem a hét. Akkor immár jó szokásomhoz hűen nem marad más a bejegyzés végére, mint mindenkinek remek hétvégét kívánni. Főzzenek (és ne felejtsék, holnapra ma vásároljanak), lazítsanak, teszteljék a cikóriát, és ha még nem látták a Soul Kitchent, irány a mozi.

Hétfőn jövök. 

2010. október 21., csütörtök

Megtréfálom magam


A történet úgy kezdődött, hogy a madras curry marhahúst igényelt, és természetesen többet vettem a kelleténél, de mondtam is Herr Paprikának, semmi vész, leves lesz belőle, pláne hogy közben egy mangó is a kosárba került. Mert szép. Magamban aztán elgondoltam, lesz egy jó kis csípős leves, marhahússal, mangóval, chilivel, ha pedig már úgyis ezen a pályán mozgunk, a currypaszta sem marad ki. Ugrunk egy nagyot, elkezdtem főzni, húst kockáztam, pakoltam a pultra az alapanyagokat, találtam még répát is a hűtő fiókjában, remek. Amikor aztán már éppen lobbant volna a láng a tűzhelyen, eszembe jutott, hogy talán nincs is itthon kókusztej. Nem volt. (Zárójelben jegyzem meg, Herr Paprika javasolta az utolsó beszerzésnél, vegyünk kettőt, elfér a polcon, de én nemmel szavaztam, ezt a típust nem ismerem, inkább teszek vele egy próbát. Megrázhatom a kezem.) Kabát, cipő, szaladtam a közeli boltba, teljes kudarc, drogéria, találtam por változatban, ha nincs más, de azután megláttam az árát, jó, akkor nem is kell. Fordultam, és tessék, nekem is lehet szerencsém, ott a doboz, de itt is ugyanaz a hiba. Bio, tehát kétszeres áron az enyém lehet. Pár perc néma tanakodás, végül ésszerűségi alapon kókusztej maradt, én pedig mentem. Hazafelé aztán gyorsan módosítottam, jó lesz a tejszín, azután elértem a lépcsőházat és már nem tudom, hogyan és miként, de kiszórtam az eddigi elképzelést. Lesz paradicsom, kolbász a hűtőből, marhahús marad, jön a kamrából a csicseriborsó, erkélyről a rozmaring. Szervusz kókusztej, már nem is hiányzol. De miért is loholtam a boltba?


Marhahúsleves pirosan, csicseriborsóval

25 dkg marhahús
1/4 szál száraz kolbász
1 doboz csicseriborsó
2 kisebb répa
2 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 liter paradicsomlé
cayenne bors
1 ág rozmaring
bors
liszt
olaj




A marhahúst megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk, a fokhagymák héját lehúzzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, de most nem cél az apróság, jó lesz szétnyomni a nyelvünkön. A kolbászt alaposan megmossuk, szárazra töröljük, hosszában ketté vágjuk, azután vékonyan felszeleteljük. A rozmaringot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, kisebb darabokra vágjuk.
Egy megfelelő méretű edényben melegítünk 2 ek olajat, rászórjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, azután jöhetnek a húskockák, süssük őket is 3-4 percig, következhet a kolbász, rövid pirítás, majd szórjunk rájuk a egy kevés lisztet, keverés és önthetjük lassan a paradicsomlevet és kb. 1,5 dl vizet. Keverés, majd  jöhet a rozmaring, a fokhagyma, cayenne bors kedvünk szerint, só és frissen őrölt bors, fedő a tetejére (azért egy kis rést hagyjunk) és főzzük alacsony hőmérsékleten kb. 1 órán át. Közben persze nem árt az ellenőrzés, ha megfogyatkozna a folyadék mennyisége, pótoljuk nyugodtan vízzel. Ha  a hús már meglehetősen puhának tűnik, mehetnek a répaszeletek a többiekhez, keverés és főzzük addig, amíg már mindent megfelelő állagúnak érzünk, akkor itt az idő a doboz kinyitására, öntsük le a folyadékot a csicseriborsóról, csöpögtessük le alaposan, majd szórjuk a levesbe. Keverés, hagyjuk még néhány percig rotyogni a tűzhelyen, közben szokás szerint kóstolunk, ha hiányozna bármi most lehet pótolni. Azt hiszem, készen vagyunk.


Jövök én az első helyen, főzés közben volt némi bizonytalanság, de bíztam a sikerben, mire először meríthettem a levesbe a kanalat, már teljesen elhatalmasodott rajtam az éhség, de azért nem csak ennek tulajdonítom, hogy ízlett. Herr Paprika nem tudom, meglepődött-e, hogy egészen mást kapott a vártnál, de finomnak ítélte. Legalábbis ezt mondta.

A mangó viszont még megvan.

2010. október 19., kedd

Soul Kitchen


Tegnap már írtam, a szombati mozi a nehezítő tényezők ellenére sem maradt el. A Soul Kitchent már a Szemrevaló alatt meg akartam nézni, de jött a pécsi kirándulás, így későbbre tolódott, a hétvégén viszont már vetítették premier előtt, hát akkor nem törődve karikás szemmel és kialvatlansággal, irány a mozi. Fatih Akin eddig látott filmjeit szerettem, ráadásul olvastam, hogy itt még a konyha is szerephez jut, szomorkodástól tartani nem kell, nekem való. Röviden: a film tetszett és 100 percig jól szórakoztam. Herr Paprika is és szerintem Mesiék szintúgy. Jó a történet, a karakterek (köztük Gryllus Dorka), a szakácsot különösen bírtam és Moritz Bleibtreu is végre más szerepben tűnik fel. Nincs fellengzős főzés, vannak viszont jó poénok, vicces jelenetek, nevettünk sokat, de azért egy kicsit szurkolni is lehet. És a zenéje remek. Itthon próbáltam is keresgélni az interneten, s közben ráakadtam egy szakácskönyvvel együtt kiadott változatra, amiből 1 példányt találtam is aranyáron. Egyelőre tehát nem lesz az enyém (bár nagyon szeretném egyszer megcsinálni belőle a Gaumenrassistensalat nevű ételt, aminek az elnevezése a film után érthetővé válik), viszont a nagy kutatás közben a Lecker oldalán rábukkantam néhány receptre is, kettő a filmből származik, az utolsó pedig Fatih Akin török-mexikói "crossover" konyhájának példájaként szerepelt. Az étel eredeti neve Kuru Fasülye, ez módosult egy kicsit a rendező keze alatt felesége mexikói gyökereinek hatására. Én meg gondoltam, akkor ezt most kipróbáljuk.

 
Bab Santiago módra

(Santiago Fatih Akin fia, aki a következő ételt nagyon kedveli.)

25 dkg fehérbab
1,5 doboz hámozott paradicsom
1 csípős zöldpaprika
2 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3 tk római kömény
olaj 



A babot tálba szórjuk, öntünk rá másfél liter vizet, lefedjük, egy napig ázni hagyjuk. Ha eljött a főzés órája, leöntjük a babról a vizet, lecsöpögtetjük, egy megfelelő méretű edénybe szórjuk a megdagadt szemeket, bőségesen öntünk rájuk vizet, majd közepesen lángon főzzük félig lefedve 1 órán át.
Közben megpucoljuk a hagymákat és a fokhagymagerezdeket, az előbbit apróra vágjuk, az utóbbit lereszeljük. A paprikát megmossuk, szárazra töröljük, csumáját kivesszük, magokat kikaparjuk, vékonyan felkarikázzuk. Az egy óra elteltével levesszük a babot a tűzhelyről, leöntjük róla a vizet, de nem teljesen, kb. 2 dl maradjon meg a továbbiakhoz.  Fatih Akin 1 órán keresztül még pihenteti a babot, én ezt a szakaszt kihagytam, a puhaságban így sem volt hiba. 


 Egy magasabb falú serpenyőben melegítsünk egy kevés olajat (nálam mogyoró), pirítsuk a hagymát üvegesedésig, majd adjuk hozzá a reszelt fokhagymát, pirítsuk 1-2 percig, következhet a paprika, keverés, azután öntsük a serpenyőbe a babot a vízzel együtt és a paradicsomokat. Keverjük át alaposan az egészet, sózzuk, szórjuk meg római köménnyel, fedjük le és főzzük alacsony hőmérsékleten még egy órán keresztül. Közben azért ellenőrizzük néha, ha túl kevés lenne a folyadék, pótoljuk egy kevés vízzel. A folyamat végén ellenőrizzük a babok állagát, ha már puhák, készen is vagyunk. Ne felejtsük el persze a kóstolást, a hiány most pótolandó. Hozzá rizs vagy pita, mi a másodikra szavaztunk, a tetejére szórtunk egy kevés koriandert is. Kiváló csípős vacsora.


Menjenek moziba, de semmiképp sem éhesen, mulassanak jól, azután tegyenek egy próbát Fatih Akin receptjével. Ha pedig kíváncsiak, mit főzött Chili&Vanília a filmhez, itt elovashatják.

Jó szórakozást!

Soul Kitchen fotó innen.

2010. október 18., hétfő

Péntektől vasárnapig


A hétvégét meglehetősen nagy lendülettel kezdtük, pénteken a már jól összeszokott csoportunk vendégeskedett Zsuzsinál, kaptunk klassz vacsorát (ezúton is köszi mindenki nevében, és a desszertet valamilyen formában tervezem is reprodukálni), ittunk remek borokat, a többit nem is részletezem, a végkifejlet annyi, hogy bőven hajnal volt már, mire alvásra kapcsoltunk. Gondolatban lemondtam az egész szombatról, láttam magunkat, ahogy próbáljuk intenzív pihenéssel pótolni az elveszített órákat, de láss csodát. Nem magas fokozaton ugyan, de végül egészen aktívan telt a nap, Herr Paprika még a mozizást sem torpedózta meg, gyalogoltunk a Duna-parton, nevettünk sokat Mesiékkel a filmen (amiről holnap egy kicsit bővebben is írok), azután lábon újra hazafelé, közben megállapítottam, szeretem sötétben (is) Budapestet és de sok a turista. 
Vasárnap aztán próbáltunk hasznos üzemmódra váltani, nálam természetesen első gondolat a mit fogok ma főzni volt (Csak így zárójelben jegyzem meg, reggeli terén dőzsöltem, Herr Paprika szombaton még magától sütött bundás kenyeret, vasárnap pedig ráutaló megjegyzéseim hatására megismételte, talán most egy időre sikerült eleget ennem.). Herr Paprika említette a héten, hogy de jó lenne megint valami csípőset enni, versenyzett tehát az indiai és az ázsiai konyha. Az előbbi nyert.

 
Madras curry

70 dkg marhahús (lapocka) / bárányból és csirkéből is működik (természetesen rövidebb főzési idővel)
3 paradicsom
5 ek kókuszreszelék 
2 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 dl kókusztej
5 ek joghurt
1 rúd fahéj
3 szegfűszeg
fél tk édesköménymag
2 tk kurkuma
2 tk őrölt koriander (nálam egész szerepelt mozsárban összetörve)
friss gyömbér (5 cm)
1 tk őrölt chili
olaj


A húst alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a zsíros, hártyás részeket eltüntetjük, azután kb. 3 cm-es kockákra vágjuk. A joghurtot elkeverjük a kurkumával, chilivel, korianderrel, azután jöhetnek a húskockák, alaposan átkeverjük, hogy mindenhol befedje a fűszeres joghurt, lefedjük, legalább 2 órán át állni hagyjuk. A kókuszreszeléket tegyük egy mélyebb tálba, majd öntsünk rá 125 ml forró vizet, fedjük le, hagyjuk állni. Paradicsomból én most az egyszerűség kedvéért hámozott változatot használtam konzervből, de természetesen friss a legjobb. A lényeg ugyanaz: a gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk, egy mélyebb tálba szórjuk, a fokhagymákkal ugyanezt tesszük, majd jöhetnek a paradicsomok, az egészet simára turmixoljuk. A hagymákat megpucoljuk, nagyon apróra vágjuk.
Ha letelt a 2 óra, egy magasabb falú serpenyőben, öntöttvas edényben melegítünk 2 ek olajat, rádobjuk a szegfűszeget, fahéjat, édesköménymagot, 10-15 percig pirítjuk, néha megkeverjük. Azután az edénybe kerülhetnek a hagymakockák, addig pirítjuk, amíg aranybarnák lesznek, majd jöhet joghurtostól a hús, néhány percig kevergetve pirítsuk. Öntsük az edénybe a fűszeres paradicsomot és a kókuszreszeléket folyadékkal együtt, az egészet keverjük át alaposan és főzzük kb. 1 órán keresztül alacsony hőmérsékleten. Közben lehet bármivel tölteni az időt, néha azért irány a konyha, le a fedőt, keverés, ellenőrzés. Ha már kevés az edényben a folyadék, akkor önthetjük a többiekre a kókusztejet. Az 1 óra elteltével kb. még 35-40 percnyi főzésre lesz szükség, ha már a finisbe fordultunk, ellenőrizzük a hús állagát, kóstoljunk, pótoljunk csípősséget, ha jobban bírja a gyomrunk. Ha mindent megfelelőnek ítélünk, akkor befejeződött a munka.
Hozzá rizs vagy naan kenyér, lehet enni és szagolni. Az utóbbiban is nem kevés az öröm.




Most hogy nem annyira barát az időjárás, a legjobb valamilyen élénk ízű ételt enni, fűszereset, csípőset, jó illatút. Nálam a curry az egyik favorit, ha egyetértenek velem, főzzék meg, kicsit ugyan sok alapanyagot igényel, de ígérem, megéri. 

Recept: Tanja Dusy - Sebastian Dickhaut: Indien basics

2010. október 15., péntek

Gersli rulez!


Jola gerslit főzött a hétvégén (megállapítottam, a lengyel sokkal barnább az eddig látottaknál), jó volt és egész héten motoszkált bennem, hogy készülhetne itthon is újra. Elterveztem valamit (amit persze most nem fogok elárulni, későbbi megvalósítás okán), azután elindultam beszerzésre és végül teljesen más dolgok kerültek a kosaramba, de nem bántam meg a hirtelen módosítást.
És akkor most előre is elnézést kérve teljességgel szerénytelen leszek. Ez az eddigi legjobb gersli, amit eddig csináltam vagy mástól ettem. Ritkán lelkesedem a saját főztömért, de most megtettem mégis, szóval higgyék el, van rá okom. Azért szolgálok egy rövid magyarázattal is. A gersli krémes a sütőtöktől, illatos a narancstól, friss a petrezselyemtől és ropogós a mogyorótól.  Kipróbálják? Különben még szégyenben maradok.





Narancsos-sütőtökös gersli

75 dkg sütőtök
25 dkg gersli
10 dkg sótlan mogyoró
1 narancs
1 csokor petrezselyem
kb. 6 dl alaplé (vagy bio leveskocka)
bors
szerecsendió



 A sütőtököt meghámozzuk, kanállal kikaparjuk a belsejét, majd kisebb kockákra vágjuk, edénybe rakjuk, öntünk rá annyi vizet, amennyi éppen elfedi, adunk hozzá egy kevés sót, közepes hőmérsékleten puhára főzzük, ha kész, leöntjük róla a vizet. A mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, hagyjuk kihűlni, majd mozsárban egy kicsit összetörjük, de nem porrá. A narancsot forró víz alatt alaposan megmossuk. 
Egy magasabb falú serpenyőbe szórjuk a gerslit, majd adagonként adjuk hozzá az alaplevet, időnként megkeverjük. Amikor már félig megpuhult,  belereszeljük a narancs héját, azután a kifacsarjuk a levét is. A gerslit addig főzzük, amíg megpuhul, ha itt tartunk, jöhet a sütőtök, átkeverjük, reszelünk bele egy kis szerecsendiót, kevés bors, kóstolás, tudják, ha bármi hiányozna, csak tessék pótolni. Levesszük a kész gerslit a tűzről, beleszórjuk az összetört mogyorót, keverünk. A petrezselymet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, szárakat levágjuk, apróra vágjuk, a gerslire szórjuk. Újabb keverés, ennyi volt, lehet enni.


Péntek, még a nap is süt, drukkolok, hogy így maradjon. Pihenjenek, mulassanak, főzzenek, például gerslit. Lehet szidni aztán Frau Paprikát, ha mégsem válna be.
Hétfőn újra itt.

2010. október 14., csütörtök

A zsálya és a hála


 Egy átlagos budapesti erkély adottságaihoz képest egészen jó méretű és érthetetlenül dús zsályát sikerült nevelgetnem az elmúlt hónapokban. Számomra ez már csak azért is siker, mert az előző minibokor több éves gördülékeny együttműködés után idén tavasszal már nem akart kihajtani. Egy ideig még locsolgattam, semmi reakció, hát nem volt mit tenni, beruháztam egy új lakóra, nagyobb cserépbe ültettem, elláttam vízzel, lecsípkedtem a betegedő leveleket. És kérem, az eredmény látható, fogható és szagolható (meg persze ehető), a zsálya virul, reményeim szerint felkészülten várja a hideg évszakot. (Csak zárójelben mesélem, annyira belejöttem a zsálya akcióba, hogy nyáron az egyik barkácsáruházból kimentettem egy leárazott, haldokló példányt, alávetettem némi ápolásnak, Sukorón helyet kapott a borsikafű mellett, és megúszta. Most nagy vidáman zöldül.)
 

 Éppen itt volt az ideje, hogy felhasználjak egy nagyobb mennyiséget, hálából a jó működésért. A krumpliból készült krémlevest általában rozmaringgal készítem (néha meg tormával), most akkor tettem egy próbát zsályával is. Bevált, megtartom. A paradicsom pedig egy hirtelen ötlet eredménye, amikor pirosodni kezdett a leves, kicsit megrémültem, Herr Paprika sztrájkolni fog-e, ha ezt meglátja. Fel is hívtam a figyelmét telefonon, hogy tudja, mire számíthat (Frau Paprika lányestén vett részt a 400-ban, és ezúton is kíván jobb pincéreket az egyébként nagyon kedvelt helynek). Hogy mi volt a reakció, a recept után kiderül. Most látom, mennyit írtam, szóval köszi mindenkinek, aki eddig elolvasta...

Paradicsomos-zsályás burgonyaleves

8-10 közepes méretű burgonya
3 vöröshagyma 
1 nagy marék zsályalevél
1 doboz sűrített paradicsom
1,5 liter alaplé (vagy bioleveskocka)
1 kupica pálinka (választható)
tejszín
só 
bors
cukor
olívaolaj
6-8 szelet bacon
savanyú uborka



A krumplikat meghámozzuk, megmossuk, majd kisebb kockákra vágjuk. A hagymák héját lehúzzuk, apróra vágjuk őket. A zsályaleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, csíkokra vágjuk. Egy nagyobb edényben melegítünk egy kevés olajat, azután rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhetnek a zsályák, pirítjuk kevergetve 1-2 percig. Végül az edénybe kanalazzuk a sűrített paradicsomot, egy percig még pirítunk, majd következhetnek a krumplik, gyors keverés, azután önthetjük a pálinkát, várjunk, amíg elpárolog az alkohol, jöhet az alaplé. Só, bors, egy kevés cukor, fedjük le félig és főzzük közepes lángon, amíg megpuhulnak a krumplikockák. Amíg fő a leves, süssük meg a baconszeletek mindkét oldalát kevés olajon, majd tegyük egy papírtörlővel letakart tányérra.
Ha megfelelőnek ítéljük az állapotot, vegyük le az edényt a tűzről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixoljuk simára. Ha túl sűrűnek találnánk, adjunk hozzá nyugodtan vizet, és mindenképp egy kevés tejszínt. Keverjünk, kóstoljunk, szokás szerint most pótolandók a hiányzó ízek. Néhány savanyú uborkát csöpögtessünk le, majd vágjunk apró kockákra.
Kanalazzuk tányérokba a levest, szórjunk a tetejükre az uborkakockákból, egy kis friss bors és persze a ropogós bacon. Eszünk?


Frau Paprika este hazaért, és mielőtt mesélni kezdhetett volna, a másik Paprika megszólalt: Jó a leves. Nem fura? Nem fura. 
A savanyú uborkák pedig azért, mert mostanában folyton őket eszem. Ez már így marad, amíg el nem fogynak. 
Próba?

 

2010. október 13., szerda

Pécs - eszünk és persze iszunk


A hétfői bejegyzés végén ígértem, lesz beszámoló imbiszen a Pécsett meglátogatott vendéglátóipari egységekről. A poharazás terén nem volt akadály, mindenki megszomjazik időnként, akkor bizony inni kell, az evést viszont igyekeztünk szűkre szabni, hiszen Jola ilyen és ehhez hasonló remek ételekkel készült. Nem akartunk merényletet elkövetni a gyomrunk ellen, bár be kell vallanom, a hétfő így is nehézkesre sikerült, este Herr Paprikával nagy egyetértésben teázgattunk, hátha segít. Azért két étterembe betértünk, de csak visszafogottan zajlott a rendelés. Akkor a részletek.
A Bauhaus kiállítás után jártunk itt:


Mondanom se kell, a nevét már elfelejtettem, Oszit nem akartam telefonon zaklatni, de ha bárki megírja, köszönöm előre is (Frissítés: Oszi végül segített, a hely neve Kioszk.) Ilyen adottságokkal nehéz lenne rossz atmoszférát teremteni, tele is volt a terasz, körben fák, ráadásul még a nap is sütött. A kiszolgálás nem volt fénysebességű, viszont a kapott kávé, sör, egyebek rendben voltak. Frau Paprika annyira jó hangulatba került, hogy a következő képet sikerült készítenie (és küldi innen is a Lábblog szerkesztőjének):


A másik megemlítésre kerülő kocsma a Papucs, amihez Oszit sok emlék köti, nem volt hát kérdés, hogy nekünk is látnunk kell. A nevét nem tudom pontosan, hogyan kapta, annyi bizonyos, hogy két papucs díszeleg a kirakatban. A hely hangulatosan összevissza, akár a közönsége, a falon számtalan fotó, táblára krétával írt ételek, italok, a sarokban régi tévé, van zsíros kenyér, mi cirfandlit kóstolunk, rendben volt, de nyilván nem itt kaptuk a fajta legjobbját.



Meglátogattunk persze még más helyeket is, de végteleníteni nem szeretném a mai bejegyzést, ezért áttérek gyorsan az evésre. Egy éttermet akartam mindenképp meglátogatni, az Enotecát, amelynek a bisztró részét választottuk, a már fentebb említett okok miatt is. Három könnyű fogást rendeltünk: thai kacsamellsaláta, feketeretek saláta királyrákkal, gesztenyebrulée birsfagyival. 




Annyit talán még ezek a képek is mutatnak, hogy minden tányér nagyon klasszul nézett ki. Megkóstoltam persze mindegyiket, összességében a brulée ízlett a legjobban, a salátákkal egyetlen, de annál nagyobb problémám volt, hiányoztak az ízek. A kacsamellet fűszeresnek és csípősnek képzeltem, nem találtam egyiket sem, a feketeretek kombináció pedig teljesen semlegesnek hatott. Nem tudom, milyen a bisztró konyhája egyébként, az étteremről nem is szólva, de bennem nem maradt most késztetés arra, hogy mindenképp visszatérjek. 
Vasárnap Áfium Gasztropince, Herr Paprikán kívül mindenkinek jó emlékei voltak az étteremről, neki is csak azért nem, mert még nem járt benne. 


Lepényt rendeltünk, a pincér kedvesen figyelmeztetett, délben megették a készletet, most készül a tészta, várni kell. Egymásra néztünk, pont jól ülünk, harminc perc nem tántorít el, addig lehet pálinkát kóstolni (birs és bodza), kicsit nosztalgiázni, és már az asztalon is a két lepény.


 
Az első sajt-sonka-tejföl trióval töltve, a másodikon hagyma, szalonna. Gondolom, látják, nem éppen könnyű falatokról van szó, szerencsére a férfi szekció előrelátó volt, így kettőt ettünk négyen. És megmaradtunk. A lepények egyszerűek és jók voltak, a hagymás szósza egy kicsit talán hígabbra sikerült a kelleténél, de ennyi nálam belefér. Tehát a jó emlékek maradnak továbbra is.
Itt zárul a pécsi beszámoló, Oszinak köszönjük a remek idegenvezetést, búcsúzóul még egy kép rajta tréfás szövegű tábla:


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails