2010. december 23., csütörtök

Egy kis csokoládé (és Paprikáék üdvözlete)


Megígértem, jön tehát a desszert, ha bárki még bizonytalankodna, mi is legyen a befejezés, nyugodt lelkiismerettel ajánlom. Kevés alapanyag, a legtöbb nagyobb boltban beszerezhető valamennyi, ha a zöldcitrom nehézséget okoz, hát váltsanak nyugodtan citromra. Persze azért a zöld változat ízben, illatban szerintem hatásosabb. Péter ünnepi vacsorája ezzel a krémmel zárult, az ünnepelt szerette (remélem), és az egész koncepció sikeres volt, azaz valóban könnyűnek bizonyult a 3 fogás. Este ugyanis volt még ünneplés, meglepetés vendégek és sok-sok-sok finom falat, Éva remek dolgokkal készült. Mi pedig éhesek voltunk, ettünk, több körben is.
(És most lenne néhány vicces történetem a mai akcióimról, csak nagyon nem illenek az ünnepi hangulatba. De nem tudom megállni. Szóval én, számtalan szatyor kézben, vállon, nagy koncentráció, már csak 10 perc gyaloglás és otthon. És akkor egy pillanat alatt egy galamb megtalálja a hüvelykujjamat. Értik, ugye? Miután nem volt szabad kezem, hogy a Szaffiban látható módon kiengedjem a fejem láthatatlan csapján a gőzt, inkább nevettem kínomban, és Józsi tanácsára vettem egy lottószelvényt. Ha már egyszer.)


Fehércsokoládé krém kókusszal, zöldcitrommal
 

12,5 dkg fehér csokoládé + néhány dkg a díszítéshez
2 zöldcitrom
2 dl tejszín
2 tojássárgája
1 ek kókuszreszelék



A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, ha már krémes, adjuk hozzá a tejszínt, a zöldcitromok levét és a kókuszreszeléket. Keverjük át, 2-3 percig hagyjuk még a gőz fölött, majd vegyük le az edényt, tegyük félre a krémet. Két tojássárgát vízgőz felett habverővel keverünk, a cél, hogy levegős és habos legyen, és persze szépen megdagadjon, vagyis ne legyen nyers. Öntsük a habos tojást egy mélyebb tálba, majd óvatosan és lassan következhet a csokikrém, közben keverjünk folyamatosan. Ha elkészültünk, fedjük le a tálat, tegyük a hűtőszekrénybe, és hagyjuk bent legalább 2-3 órán át.
Tálaláskor különbözőek a lehetőségek, most következik az én verzióm. Vizezzünk be egy evőkanalat, próbáljunk vele mandula formájú darabokat kiemelni a krémből. Egy tányérra helyezzünk két darabot, reszeljünk rájuk a zöldcitromok héjából, és egy hámozóval szeljünk a tetejére a megmaradt csokiból. Készen is vagyunk.



Paprikáék mostantól ünnepi üzemmódra váltanak, imbisz pedig egy kicsit pihen. Azért ebben az évben még tervben van egy vagy két bejegyzés, de inkább nem ígérgetek. 

Boldog Ünnepet Mindenkinek!

Tovább ünnepelünk


A tegnapi szünet után (Komolyan elterveztem az írást, de mindig kilökte imbiszt valami más a sorból, este pedig miután az orrom is csokoládés volt, már nem éreztem késztetést bármilyen ételre emlékeztető tevékenységgel foglalkozni.) következzen tehát Péter szülinapos ebédjének második szereplője. Annyi biztos volt, hogy könnyűség a cél, a későbbi ünneplést nem szerettem volna megnehezíteni, ezért választottam halat, konkrétan lazacot. Az ötlet Váncsától származik, az ő egyik morzsás halreceptjét készítette Herr Paprika nekem még áprilisban, hoppá, akkor is születésnap volt, az enyém. A morzsát én most dióval kombináltam, amire először H. P. csak bizalmatlanul felhúzta a szemöldökét, na ne már, hal és dió, de hiába minden, a terv maradt, és utólag persze nem érkezett kritika. 
A narancs-édeskömény kombinációt még egy régi VIVA magazinban láttam, ebből született az én verzióm, és mivel sem időm, sem szorgalmam nem volt hozzá, bizony nem tisztítottam meg egyenként a narancsgerezdeket, de nem volt panasz. Azért persze nem kell az én példámat követni. 



Morzsás lazac édeskömény-narancs salátával

4 kb. 20 dkg-os lazacszelet
1 nagy marék dió
1 száraz kifli
olívaolaj
mustárpor
mustár
fehér balzsamecet
2 édeskömény
2 narancs
1 csokor petrezselyem
bors



A morzsához a kisebb darabokra tépett kiflit, az előzőleg megpirított, kihűlt diót robotgéppel összedolgozzuk. Ha már morzsára emlékeztet az állaga, adunk hozzá annyi olívaolajat, hogy egynemű, formázható massza legyen a végeredmény. Jöhet még 2 tk mustárpor, 2 tk mustár, természetesen az előbbi hiányában csak növeljék meg az utóbbi mennyiségét, 2 tk balzsamecet, azután alaposan összekeverjük. A halszeleteket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd egy tűzálló tálban egymás mellé helyezzük őket. A diós morzsából kanál segítségével a lazacok tetejére pakolunk egy közepesen vastag réteget, szépen elsimítjuk. A sütőt beállítjuk 175 fokra (légkeverés), betesszük a tálat, és kb. 15 percig sütjük a morzsás szeleteket.
Közben elkészülhet a saláta, ehhez azonban mindenképp szükséges egy néhány órával hamarabb befejezett tevékenység. Az édesköményeket mosás, szárazra törlés után elfelezzük, majd vékony szeletekre vágjuk, tálba rakjuk, megszórjuk egy kevés sóval. A finisben lemossuk az édesköményt, tiszta konyharuhára borítjuk, és felitatjuk a vizet. Az édeskömény így egy kicsit megpuhul, de nem veszti el a ropogósságát sem. A narancsokat megpucoljuk, gerezdekre szedjük, a gerezdeket kisebb darabokra vágjuk, az édesköményhez adjuk. A salátát meglocsoljuk olívolajjal, egy kevés fehér balzsamecettel, és persze jöhet egy kis bors is. A petrezselymet megmossuk, vizet felitatjuk, majd apróra vágjuk, a salátára szórjuk.
Tányér, tálalás, ahogyan szimpatikus.


Ha nem fúj el a szél, nem tévedek el, túlélem a forgatagot, és sikerül megőriznem a nyugalmamat, ami egy Paprikának nem is olyan egyszerű, akkor ma duplán jelentkezik imbisz, a desszertet nem szeretném diszkriminálni. 
De már nem merek ígérni.

2010. december 21., kedd

Péter napja


A hétfőre ígért bejegyzés bizony lekéste a csatlakozást, ha bárkinek hiányzott volna imbisz, elárulom magyarázatként, hogy tegnap kisebb összeesküvés résztvevőjeként sikerült Józsit (aki civilben az édesapám) jól meglepni mindenféle alkalomból. Az egyik ok a születésnapja, mert bizony Paprikák apukái ugyanazon a napon születtek, néhány évnyi különbséggel, a többi részlet maradjon titok. Még annyit, hogy rajtaütésszerűen verset is mondtunk, visszanézve is igen vidám pillanat volt. Ma viszont Péter a főszereplő, imbiszt rendszeresen olvasók talán emlékeznek miért, de valószínűleg ők vannak kevesebben, szóval összefoglalom. Péter szombaton a 70. születésnapját ünnepelte, amelynek bevezetőjeként 7 vacsorát kapott tőlünk tavaly karácsonykor, néhányszor beszámoltam ezekről az elmúlt hónapokban. Bevallom, valamennyi alkalmat nem sikerült megvalósítani, de üzenem innen is az ünnepeltnek, hogy jövőre folytatjuk.
A jeles napon 10-kor találkoztunk Péterrel, aki nem tudta, mi vár rá. Először elmentünk a Ráday utcába, és megnéztük a "Tibi, te bitang jó..." kiállítást, rövid, de szórakoztató, ajánlom mindenkinek, ugyanis január közepéig meghosszabbították, ha jó az emlékezetem. Kultúra után koccintás a Goethe Intézet melletti Jedermann kávézóban (aki szerette a régi Castrót vagy kedveli a Jelent, nézze meg magának ezt a helyet is), hogy mi volt a poharunkban, azt inkább mindenkinek a képzeletére bízom. Irány Paprikáék otthona, és bár nem rendeltük meg, még a hó is esett. Következett a néhány órás ajándékokkal  és minden mással fűszerezett ebéd, először jön imbiszen az előétel.




Sonka és kecskesajt narancsos aszalt áfonyával


10 dkg szárított sonka
10 dkg friss kecskesajt
10 dkg aszalt áfonya
1 narancs
méz 
bors




Az aszalt áfonyát egy kisebb edénybe rakjuk, adunk hozzá 1 evőkanál mézet, csipet sót, rálocsoljuk a narancs kifacsart levét, végül öntünk hozzá kb. 1 deci vizet. Lassú tűzön főzni kezdjük az áfonyát, néha keverünk rajta egyet, a folyamat addig tartson, amíg a folyadék nagy része eltávozik az edényből, az áfonyákon pedig szép, fényes máz keletkezik. Kóstolás, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni.
A munka jelentősebb részének vége is, jöhet a tálalás. A tányérok közepére tegyünk 2-2 szelet sonkát feltekerve, a tetejükre kerüljön mérettől függően 1-2 karika kecskesajt, befejezésül pedig következzen a langyos narancsos áfonya. Kupaknak vagy mellé, kinek hogyan tetszik. Egy kevés frissen őrölt bors, ha szeretik, akkor 1-2 szelet pirított bagett is kerülhet mellé. Készen is vagyunk.



Láthatják, a minimál munka végeredménye meglehetősen kellemes külsejű előétel lett,  és bizony fontos volt a gyorsaság, ugyanis a nap itt még nem ért véget. Péternek egyébként ízlett, ráadásul még nekünk is. 
A folytatásban halat eszünk, és persze desszert is lesz.


 

2010. december 17., péntek

Borsos csók


Gyerekként imádtam a habcsókot. Egyébként is van bennem valami bizarr vonzódás a furcsa színű édességek iránt, és ha már elkapott az őszinteség, a másik nagy karácsonyi kedvencem a konzum szaloncukor volt, de nem ám mindegyik, a barnát valamiért rögtön kirostáltam. Így aztán az volt a taktikám, hogy nem emeltem le a fáról a szaloncukrokat, inkább óvatosan kibontottam, ha barna bukkant elő, csomagoltam is vissza ugyanazzal a mozdulattal. A habcsók szerencsére nem okozott ilyen problémát, ráadásul volt fehér, rózsaszín, sárga és meghatározhatatlan kék, de sehol egy barna. Mára csökkent bennem a szimpátia, de nem tűnt el, így amikor dobozba kerültek a megmaradt tojásfehérjék, tudtam valahogy azonnal: habcsók lesz. Herr Paprika próbálta kókuszcsók irányába terelni a gondolataimat, de mondtam rögtön, hiába minden, más a terv. Szerettem volna valami fűszerességet vinni a dologba, és mivel a rózsabors csokoládénál is jól működik például, így vele társítottam. Plusz még egy kis zöldcitrom, hogy elhitesse velem, nincs is benne olyan sok cukor.


Rózsaborsos-zöldcitromos habcsók

2 tojásfehérje
4 ek porcukor
fél zöldcitrom
rózsbors




A tojásfehérjéket mélyebb tálba rakjuk, hozzájuk szitáljuk a porcukrot, végül jöhet a fél zöldcitrom leve is. Robotgéppel addig dolgozunk rajta, amíg szép, kemény hab nem lesz belőle. Akkor beleszórunk kb. 15-20 szem rózsaborsot (ki mennyit vállal), óvatosan átkeverjük. A sütőt előmelegítjük, 100 fok (légkeverés). Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a habot óvatosan habzsákba kanalazzuk, majd nagyjából 20 forintos nagyságú kis halmokat nyomunk a papírra. 




Ha elkészültünk, mehet a tepsi a sütőbe, hagyjuk száradni a habcsókokat kb. 30 percig, akkor vegyük ki, óvatosan ültessünk a tetejükre 1-2 szem rózsaborsot (elvileg még kicsit puhák lesznek), óvatosan nyomjuk egy kicsit meg mindegyik borsszemet, hogy szépen belesimuljon a habcsókba. Tegyük még vissza a tepsit 7-8 percre, azután nyissuk résnyire a sütőt ajtaját, hagyjuk bent még 10 percre a habcsókokat, majd vegyük ki a tepsit, és várjunk, amíg teljesen kihűlnek. Végül óvatosan válasszuk el a papírtól a habcsókokat, a többi már egyéni választás, mehetnek tányérra, dobozba, szájba.



Az a baj ezekkel a kis habcsókokkal, hogy nehéz azt mondani: hármat megeszem, de többet már tényleg nem. Édesek, legközelebb kicsit megnövelem a zöldcitrom arányát, elviselik szerintem, a rózsabors pedig hirtelen megbizsergeti a nyelvet. (Nahát, ki van még a képen?)

Mindenkinek remek és stresszmentes hétvégét, lazítsanak is készülődés közben (nálam most a zene a legjobb nyugtató tabletta, felváltva Rachid Taha, Koop, Moloko és mindenféle jazz, meg persze Forintos percek/Milliók reggelire, ha énekelve rázni szeretném a fejem).  Paprikáék ünnepi szombatra készülnek, hétfőn jön a beszámoló.

2010. december 16., csütörtök

Herr Paprika főz avagy a kedvenc vacsorám


A sok karácsonyi keksz után Frau Paprika gondolta, ideje szusszanni egyet, ezért mára semmi ünnepi hangulat, sehol egy kis fahéj vagy szegfűszeg, na jó, a méz marad. Ráadásul a mai recept készítője imbisz állandó szereplője, a saját rovattal rendelkező Herr Paprika. 
Az ételünket felvezető beszélgetés általában a következőképp zajlik:

- Ha megveszem a hozzávalókat, akkor csinálsz vacsorát?
- Mit is?
- Hát tudod. Olyat. Salátát.
- Na jó.

A receptnek van egy kis története is, eredetileg a másnapos csirkecombokkal akartunk kezdeni valamit, mert már nincs ropogós bőr és melegítve mégsem az igazi. Herr Paprika gondolt egyet, és elővett szójaszószt, mézet és egyebeket, pirított, fűszerezett, kevert, végül salátalevelek kerültek a tányérra, rájuk pedig  a fényes csirkedarabok. Nagy volt a sikert, következett néhány ismétlés, végül aztán olyannyira hozzászoktam Herr Paprika salátájához, hogy már nem volt kedvem fáradt combokra várni, ezért a gyorsabb és könnyebben kezelhető csirkemellre váltottunk. Herr Paprika pedig minden alkalommal változtatott egy keveset, a mostani talán már a végleges.


 
Herr Paprika ázsiai stílusú csirkesalátája

50 dkg csirkemellfilé
1-2 gerezd fokhagyma
3 ek szójaszósz
2 ek méz
szezámmag
chilipehely
szezámolaj (választható)
kukoricaliszt
mogyoróolaj
újhagyma
saláta




A receptet Herr Paprika tanácsával kezdeném, mindent készítsünk elő, valamennyi hozzávaló kerüljön elérhető távolságra, mert a sütés csak néhány perces folyamat. A csirkemellet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd ujjnyi vastagságú és hosszúságú csíkokra vágjuk. A húst tálba rakjuk, szórunk rá egy kevés kukoricalisztet, átforgatjuk. A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, lereszeljük. Az újhagymát megmossuk, szárazra töröljük, felkarikázzuk.
Egy serpenyőben hevítsünk 2 ek mogyoróolajat, szórjunk bele kedvünk szerint chilit és szezámmagot, kevergetve addig pirítsuk őket, amíg a szezámmagok egy kicsit megpirulnak. Jöhetnek a csirkecsíkok, állandó kevergetés mellett megpirítjuk őket, majd következhet a reszelt fokhagyma, gyors keverés, nehogy megégjen, azután a 2 ek méz, a szójaszósz és egy kevés szezámolaj. Közben alaposan keverünk, hogy a húst mindenhol bevonja a méz és a szójaszósz. Tűzhelyet kikapcsoljuk, azután szórjuk a serpenyőbe a hagymakarikákat, átforgatjuk, a hőtől kellően megpárolódnak.
Tányérokra rakjuk a salátaleveleket, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal és fehérborecettel, azután a tetejükre halmozzuk a mézes-szójás csirkecsíkokat. Villa és ehetünk.



Nem tudom megunni, mert mindig más egy kicsit az íz, hol kicsit csípősebb, néha több a szója vagy a méz. De mindig szeretem.
Gyorsan elkészül, karácsonyi stressz közepette jó választás. Máskor is.

2010. december 15., szerda

Sütikommandó: svéd rénszarvas akcióban


Ma tehát befejeződik a  három részes történet. A gingerbread Dzseki kívánsága volt, de mivel egyikünk sem tárolt otthon emberkés kiszúrót, ezért megegyeztünk, hogy egyéb formákban utazunk. Akkor viszont az én nővérem gyorsan megjegyezte, hogy hozott ő egyszer Svédországból ajándékba Frau Paprikának egy klassz rénszarvas formát, szóval talán ideje lenne a gyakorlatban is kipróbálni. Lehet erre nemet mondani?
Pénteken aztán beindult nálunk a sütigyár, elkészült a rengeteg cookie, azután jöttek a rozmaringos kekszek, szegény rénszarvasok a sor végére kerültek, de ennek persze jó oka volt, a recept olvasása közben vettem észre, hogy 1 egész éjszakán át kellene pihentetni a tésztát a hűtőben, de mi nem készültünk pizsamás partira. Kis módosítás meg se kottyan, mínuszok odakint, ha a tészta kész, kiköltöztetjük szépen az erkélyre. A végeredmény ismeretében nem követtünk el hibát, nem tudom, éreztünk volna-e különbséget tésztaügyileg, a lényeg, hogy így is jól lehetett vele dolgozni. A recept nagyon bevált, még mindig intenzív az illata, az íze, és nem száradt ki. A sütésnél azt tanácsolnám, ha több fordulóban készül, akkor egy idő után inkább csökkentsék a sütési időt. 



Gingerbread rénszarvas


0,5 dl narancslé
14 dkg nádcukor
10 dkg méz
15 dkg vaj
0,5 tk szódabikarbóna
37,5 dkg liszt
3 tk mézeskalács fűszerkeverék
0,5 tk őrölt szegfűszeg
1 tk őrölt gyömbér



 A narancslevet, a mézet és a nádcukrot egy kisebb edényben addig főzzük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Akkor levesszük a tűzhelyről, beledobjuk a vajat és alaposan elkeverjük, majd hagyjuk hűlni. Ha már langyosnak minősíthető, lassan hozzászitáljuk a lisztet, közben keverünk folyamatosan, végül jöhetnek a fűszerek is és egy újabb keverés. A masszából formáljunk egy golyót, tekerjük fóliába, majd tegyük a hűtőszekrénybe. Az eredeti recept szerint egy éjszakát kell hűteni, de mivel nekünk nem jutott ennyi idő, ezért az erkélyre telepítettük kb. 2 órára.
Az idő leteltével tegyük a tésztát belisztezett deszkára, majd nyújtsuk ki, a vastagsága kb. 5 mm legyen. A tésztából kiszúróval vágjuk ki a rénszarvasokat (persze nem kell ragaszkodni ehhez a formához, ami tetszik), azután rakjuk őket egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. A sütőt melegítsük elő 190 fokra (légkeverés, egyébként 200 fok), és süssük a rénszarvasokat kb. 8 percig. Ha kész, vegyük ki a tepsit, hagyjuk hűlni a végeredményt. Ha esetleg szükséges a tepsi a további körökhöz, akkor fontos, hogy teljesen sík felületre kerüljenek a szarvasok, különben meghajlanak.
A díszítés elmaradt, nálam győzött a lustaság, de a receptet azért leírom. Egy tojásfehérjét keverjünk habosra 20 dkg porcukorral és egy kevés citromlével. A masszát töltsük habzsákba, azután elő a kreativitással, lehet díszíteni. Ha kész, várjunk 1 órát, mielőtt bármit is tennénk velük. 


Amint látszik, egy idő után már elszabadult a fantázia, egyenes láb, persze, na de mi lenne, ha futna, térdepelne és így tovább. Éjfél körül nincs is ebben semmi szokatlan. A képen Herr Paprika munkája, amikor pakoltuk be a lányok részét, többször figyelmeztetett, nehogy az ő rénszarvasa eltűnjön a háztartásból. Hát kérem, megvan, most már fotó is bizonyítja.

Remek este volt, jövőre ismételünk.


 Recept: essen&trinken 2009/11

2010. december 14., kedd

Sütikommandó: rozmaringos epizód


A pénteki sütikommandó tevékenységének második fejezete következik. Amikor elterveztük a sütést, mindenképpen szerettem volna egy olyan receptet, ami passzol a többiekhez, de kevésbé édes. Mes ugyanis nem éppen édesszájú, amikor még együtt laktunk az egyetem alatt, ő volt az, akinél hihetetlenül sokáig megmaradtak a csokoládék és egyebek. Ami rám például nem volt jellemző. 
Tehát éppen kutattam egy megfelelő süti után, amikor a múlt hét egyik reggelén megérkezett a szokásos napi hírlevelem, benne pedig a rozmaringos keksz receptje, és akkor rögtön tudtam, itt a megoldás. Az essen&trinken internetes oldala ugyanis rendelkezik egy remek decemberi szolgáltatással, minden nap küldenek egy adventi receptet, konkrétan süti, keksz és egyebek témakörében. Ha nem csal a memóriám, akkor 2 évvel ezelőtt fedeztem fel, nem meglepő, hogy rögtön feliratkoztam, nincs is jobb annál, mint reggelente éhgyomorra sütirecepteket olvasni. (Ha bárki vágyna ugyanerre a tevékenységre, és nem riasztja el a német, akkor Plätzchen-Newsletter néven megtalálja az oldalon.)
Jöhet a keksz.


 

Rozmaringos keksz

20 dkg vaj
18 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tk só
1 tojás
2 ág rozmaring
32 dkg liszt




A puha vajat, a cukrot, a vaníliás cukrot és a sót egy tálban robotgép segítségével krémesre keverjük, ha már nem ropog a cukor a fogunk alatt, készen vagyunk. A tojást egy kisebb tálban villával felverjük, majd a masszához adjuk, közben folytatjuk a keverést. A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipegetjük a leveleket, apróra vágjuk és a többiekhez adjuk. Következhet a liszt, lassan szitáljuk a tálba, közben folyamatosan keverjünk. Ha szép egységes a tésztánk, formáljunk belőle golyót, tekerjük fóliába, és tegyük a hűtőbe legalább 30 percre. 
Ha letelt az idő, a tésztát felezzük el és belisztezett deszkán formáljunk belőle két, kb. 40 cm hosszú tekercset, majd takarjuk le őket és hűtsük legalább 2 órán keresztül. Elérkeztünk az utolsó lépésekhez, vegyük ki a tésztát a hűtőből, a sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverés, egyébként 200 fok). Vágjunk a tésztából 1 cm széles darabokat, ültessük őket egymástól némi távolságra egy sütőpapírral bélelt tepsibe, azután süssük kb. 13-15 percig. Ha elkészültek, vegyük ki a tepsit, hagyjuk hűlni a kekszeket, azután lehet megenni, tartalékolni, ajándékba adni.


A rozmaringos keksz meglehetősen nagy sikert aratott, bár itt megjegyezném, remek volt így édesen, de mindenképp készülni fog egy sós változat is. Mert kíváncsi vagyok.

Holnap jön a befejező epizód, és megismerhetik a svéd rénszarvasomat. 

Recept: essen&trinken 2009/11

2010. december 13., hétfő

Sütikommandó


Gondoltuk Ágóval, ideje megismételni a 2 évvel ezelőtti sütinapot, én megírtam a körlevelet, és néhány napos időpont-egyeztetés után sikerült kiválasztanunk a pénteket, amikor mindenki ráért. Azután már csak receptet kellett egyeztetni, újabb levelek, szavazás és némi racionalitás eredményeként három maradt a végén, péntekből így is szombat lett, mire kikapcsoltuk a sütőt. Szóval imbisz most 3 napig biztosan sütiillatú lesz, jól szállítható, tartalékolható darabok jönnek, haladunk szépen időrendben.
A kommandó 4 személyből állt: Ágó, Mes, Dzseki és Frau Paprika (készült egy hajnali fotó is rólunk, kötény, kezekben a tálcák, rajtuk a eredmény, de mivel több mint tréfásra sikeredett valamennyi, és mi megállíthatatlanul nevettünk, ezért a közléstől inkább eltekintek). Fél 7-kor kezdtük el az estét, először a két hűtésre szoruló tészta készült el, azután jött a cookie, ami azért olyan szimpatikus, mert gyorsan összedobható, és nem kell várni a következő lépéssel, tehát végre bekapcsolhattuk a sütőt.



Mandulás cookie aszalt cseresznyével


5 dkg hámozott mandula
2 dkg sótlan földimogyoró
6 dkg aszalt cseresznye
1 citrom
12,5 dkg vaj
10 dkg nádcukor
1 tasak bourbon vaníliás cukor
1 tojás + 1 tojássárga
25 dkg liszt
1 tk sütőpor




A mandulát és a mogyorót száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, várunk amíg kihűlnek, azután kisebb darabokra vágjuk, vagy mozsárban összetörjük a szemeket (de ne zúzzuk porrá). Az aszalt cseresznyéket ugyancsak kisebb darabokra vágjuk. A puha vajat kisebb darabokra vágjuk, egy tálban a cukorral, a vaníliás cukorral robotgéppel habosra és simára keverjük, akkor jó, ha a cukorszemcsék már teljesen feloldódtak. Azután jöhet a tojás és a plusz tojássárga, közben folyamatosan keverünk tovább, majd belereszeljük az alaposan megmosott citrom héját, végül adagonként a tálba szórjuk a sütőporos lisztet is. Alaposan átkeverjük, majd legvégül jöhet a mandula, a mogyoró és a cseresznye, és persze keverünk megint.
A sütőt előmelegítjük 150 fokra (légkeverés, egyébként 170 fok). Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a tésztába dió nagyságú darabokat csípünk le, kicsit megformázzuk, majd a papírra helyezzük őket, egymástól némi távolságra. Ha betelt a felület, a tepsi mehet a sütőbe, süssük 12-14 percig, majd vegyük ki és hagyjuk kihűlni. Nagyjából 35 darab lesz a végeredmény, ha többre vágynak, emeljék a hozzávalók mennyiségét. Ha sikerül száraz, hűvös helyen tárolni, 10 napig eltartható.



Holnap jön a második résztvevő, amit kifejezetten Mesnek választottam, és az is kiderül, milyen hírlevelet olvasok hűségesen ezekben a napokban. 

Recept alapja: Essen&Trinken 2004/11

2010. december 10., péntek

Téliesítve


A mai receptet tervezgettem egy hete, kellett már történnie valaminek a sok-sok házi paradicsomlével, amit Panni készített. Nekem a paradicsomleves valahogy a nyár, szeretem sok zellerlevéllel, répával, néha tejszínnel, jó krémesen. Azután azt gondoltam, ha már ilyen bőséges készlettel rendelkezem, megkockáztathatok egy téliesített változatot, naranccsal, fahéjjal, szegfűszeggel és ha már december, akkor kap egy extra kiegészítőt is. A rákot nagyon szeretem mindenféle formában, de a legkedvesebb azért a serpenyőben gyorsan megpirított változat chilivel, kevés fokhagymával, rengeteg petrezselyemmel és korty fehérborral. Most is majdnem ugyanígy készült, csak a fokhagyma maradt ki, mert túl erőteljesnek gondoltam a többiek mellé, és praktikus okokból a bor, nem akartam felesleges folyadékot a végén.
A leves édeskésen fűszeres, én szerettem, a rákok enyhe csípőssége jól passzolt hozzá. Legközelebb talán veszem a fáradtságot és átszűröm, hogy egységesebb legyen. Vagy minden így marad. 




Fahéjas-narancsos paradicsomleves chilis rákkal


7 dl paradicsomlé (ha lehetséges házi)
1 narancs
fahéj
4 szegfűszeg
1 kupica ouzo (választható)
nádcukor
bors
20 dkg koktélrák
2 dkg vaj
1 csokor petrezselyem
chilipehely
citrom




A paradicsomlevet egy megfelelő méretű edénybe öntjük és adunk hozzá 3 dl vizet. A narancs levét kifacsarjuk, a paradicsomhoz öntjük, azután dobunk az edénybe 4 szegfűszeget, adunk hozzá 1 kávéskanál fahéjat, csipet sót, borsot, 1 ek nádcukrot, és ha nem utáljuk az ánizst, akkor jöhet egy kupica ouzo is. A tűzhelyen a legalacsonyabb hőmérsékleten főzzük kb. 45 percig, néha keverjük meg, más dolog nem akad. A folyamat végén kóstoljunk, tudják, bármi hiányzik, most lehet pótolni.
A petrezselymet mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, azután vágjuk apróra. Egy közepes méretű serpenyőben olvasszuk fel a vajat, szórjuk rá a rákokat, forgassuk át, majd adjunk hozzá egy kevés chilit, csipet sót és egy pici citromlevet. Hagyjuk a rákokat 2-3 percig a vajban párolódni, majd a legvégén szórjuk a serpenyőbe a felaprított petrezselymet, keverjük át és készen vagyunk. Tálaláskor érdemes a rákokat feltűzni valamire, különben a leves aljára süllyednek. Persze attól még nem lesz rosszabb a kombináció íze, de ha látványt is szeretnénk, akkor kénytelenek leszünk valahogy rásegíteni.




Végre péntek, este nálam gyűlik össze a női szakasz, a tervek szerint sütünk három típust és jó sokat. Mindenkinek remek hétvégét, ne felejtsenek el a nagy karácsonyi vásárlásban lazítani.
Hétfőn jövök tervek szerint a ma esti terméssel.

2010. december 8., szerda

Megiszom a gyömbért


Miután tegnap bevallottam, hogy extrém módon szeretem a gyömbért, következzen egy újabb róla szóló bejegyzés. Nagy kedvencem a gyömbérsör, alkohollal és anélkül is, a citromos-gyömbéres tea, a legújabb favorit pedig a gyömbéres zöldtea (és nyilván a feketét sem vetem meg). Szeretem az ízét, ráadásul abszolút hiszek a gyomromra gyakorolt pozitív hatásában, és hát nem mondok újdonságot azzal, hogy szagolni is jó (ezért is szoktam a teafilterek fölé hajolni, miután rájuk öntöttem a forró vizet). Miután imbiszen nem a mai lesz az első gyömbéres recept, ezért az ehető dolgokat most ki is hagyom a sorból, hogy meg ne unjanak.
A mostani történet azzal kezdődött, hogy sikerült a szükségesnél nagyobb darab gyömbért meghámoznom, megmaradt egy lereszelt héjú narancs, én pedig álltam a konyhában, most mi legyen. Azután jött a szikra a fejembe, gondoltam, ha ital lesz belőle, akkor az alkatrészek alapján rossz nem lehet, így hát a gyömbér és a narancs leve vízben végezte. És láthatják a végeredményt.


 

Narancsos gyömbérital 

gyömbér (kb. 2-3 cm-es darab)
1 narancs
nádcukor




 A gyömbért meghámozzuk, egy kisebb edénybe rakjuk, felöntjük kb. 7 deci vízzel. A narancsot kifacsarjuk, levét az edénybe rakjuk, végül adunk az egészhez 2 ek nádcukrot. A tűzhelyen beállítjuk a legalacsonyabb fokozatot és főzni kezdjük. Félig fedjük le, időszakonként látogassunk ki a konyhába és keverjük meg. A folyamat eltart nagyjából 1,5 óráig, a végén a folyadék mennyisége nagyjából a felére csökken, befed a narancs- és gyömbérillat, az italunk pedig sápadt sárga színben. Mielőtt befejeznénk a műveletet, ne felejtsük el megkóstolni, szokás szerint most pótolhatják, ha hiányozna valami. Miután lezártuk, hagyjuk hűlni, majd szűrjük át és öntsük üveg(ek)be. Ebből a mennyiségből én 3 campari szódás üveget töltöttem meg, azaz  kb. 3 decis a végeredmény, na jó, ami kimaradt, megittam rögtön. Ha nagyobb mennyiségre vágynak, duplázzanak, triplázzanak, legközelebb én is így fogok tenni. 




Most szezonális leszek, ha nem kortyolják el otthon, akkor ajándék is lehet belőle (a kihívásokkal teli ünnepnapok alatt a gyomor hálás lesz érte), csak néhány lezárható üveg kell hozzá. Az eltarthatóságot csak tippelem, szerintem néhány hétig hűtött állapotban jól kibírja. És hogy az ízéről is adjak rövid tájékoztatást: a gyömbér simán kiüti a narancsot, nálam jól szerepelt.



2010. december 7., kedd

Adventi sütés vol. 1


Az adventi hangulat november utolsó napjaiban leginkább hirtelen felismerésként érkezett. Naptár! Sürgős beszerzések, titkos kupacok, számolás, hogy akkor 1, 2, 3 és így tovább, nehogy a végén még leégjen a Mikulás. Évek óta dupla az előkészület, egyet kap nővér, akinél talán már az ötödik szezonját tölti az angyal, aki meglehetősen vicces külsejű, hajban erősen szilveszteres, viszont én csináltam, így hát szimpátia övezi, szóval ő tartja az adventi csomagokat (kíváncsiak megnézhetik itt). A másik Herr Paprikáé, 24 számozott sapka, benne 24 cetli, rajtuk a napi útmutatás, merre keresendő az aktuális dolog. Ennek következtében december 1-jétől minden hozzám tartozó doboz, fiók, szekrény tiltott terület, én pedig reggelente ruhakeresés közben biztosan találkozom egy nem egészen odaillő tárggyal (naptárkép itt).
Az idei küldetés tehát teljesítve (és persze rólam sem feledkeztek meg, szerencsémre), de ha már ilyen jól belejöttem, gondoltam, akár süthetnék is. A recept nem újdonság, megfordult már nálunk, az eredetihez képest némi módosítással, kandírozott gyömbér helyett simával, bevallom, hardcore gyömbérimádó vagyok (kedvenc tea? naná, hogy gyömbéres), törökmogyoró helyett pedig földimogyoróval. Egyszerű, gyors és megbízható. 
 


Gyömbéres-mogyorós félhold

10 dkg őrölt földimogyoró
1 marék földimogyoró a díszítéshez
20 dkg puha vaj
25 dkg liszt
1 narancs
2-3 cm-es gyömbérdarab
méz
nádcukor




A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük. A narancsot forró víz alatt alaposan megmossuk, héját lereszeljük. A vajat, 8 dkg nádcukrot, 1 ek mézet, a reszelt gyömbért, a narancshéjat és egy csipet sót géppel vagy kézzel addig keverjük, amíg a cukor teljesen feloldódik és a massza sima lesz. Akkor lassan beleszórjuk az őrölt mogyorót, közben folyamatosan keverünk, majd beleszitáljuk a lisztet is, kezünk nem áll meg. Ha elkészült a tészta, a kezünket egy kicsit lisztezzük be, és formáljunk a masszából golyót, majd tekerjük szorosan fóliába, és tegyük 2 órára a hűtőszekrénybe.
Közben pirítsuk meg egy kicsit száraz serpenyőben a mogyorót, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk kisebb darabokra. Két normál méretű tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztagolyót a hűtőből, a sütőt pedig melegítsük elő 180 fokra (légkeverés, egyébként 190 fok). A tésztából csípjünk le dió nagyságú darabokat,azután formáljunk belőlük lapos kifliket, belőlük lesz a félhold. Próbáljunk meg gyorsan dolgozni, a tésztát akár el is felezhetjük, a maradékot pedig tarthatjuk még addig a hűtőben, amíg sorra kerül. Ha készen vagyunk, tegyük a tepsiket a sütőbe, süssük a kekszeket 8-9 percig. Az idő leteltével vegyük ki a tepsiket, hagyjuk kihűlni a félholdakat, azután együk meg, vagy tegyük fémdobozba (közéjük meg sütőpapírt), lehet belőlük ajándék is.



A címben már elárultam, itt még nincs megállás, érkezik pénteken 3 társ is és sütni fogunk. Hogy mit? Az még számunkra is titok. De majd jövő héten beszámolok.

Eredeti recept: VIVA 2007/12
 

2010. december 6., hétfő

Erősítés


A kuszkusz tehát nem sokáig maradhatott főszereplő, konkrétan egyszer és nekem szólt a műsor. Herr Paprika viszont valószínűleg bánatosan értékelte volna a helyzetet, kuszkusz és dió, ja hogy narancsos is, szuper. Éppen ezért jobbnak láttam társat keresni, az elképzelésben szerepelt hús és valamilyen aszalt gyümölcs, és az is biztos volt, hogy a végeredmény nem lehet száraz. Végül pulykában, aszalt sárgabarackban valósult meg a terv, otthon aztán kihúztam a fűszeres fiókot, chili, római kömény és fahéj, később pedig egy kevés kurkuma is, de igazából csak a színe kedvéért, nem szerettem volna sápadt végeredményt.
Főzés kipipálva, kóstoltam közben persze, de azért nem voltam biztos a dolgomban, ismerem Herr Paprikát már meg sem számolom hány éve, de előfordul, hogy teljes a kudarc, én lelkesedem, ő óvatosan építve kritizál. Felkészülten vártam tehát a reakciót, és kérem, nem volt javító szándék és kedves tanácsadás. Ami annyit jelent, hogy dicséret jutott: egy az elején és egy a végén. A neve idétlen, de megtartjuk.



Fűszeres pulykaragu aszalt sárgabarackkal


90 dkg pulykafilé (mell esetleg comb)
20 dkg aszalt sárgabarack
2 vöröshagyma
fehérborecet
őrölt fahéj
római kömény
chilipehely
kurkuma
nádcukor
olaj
liszt 




A húst alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a folyadékot, majd a pulykát kockákra vagy csíkokra vágjuk. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk.  A húst egy mélyebb tálba tesszük, szórunk rá egy kevés lisztet, azután átforgatjuk, hogy minden darabot szépen bevonjon a liszt. A sárgabarackokat csíkokra vágjuk. Egy megfelelőméretű serpenyőben melegítünk kb. 1 ek olajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Jöhetnek a pulykadarabok, pirítsuk őket néhány percig, majd öntsünk a serpenyőbe 1 ek fehérborecetet és lassan kb. 3 dl vizet, keverjünk és következhetnek a fűszerek. Adjunk a húshoz 1 tk fahéjat, chilit kedv szerint, 1 tk kurkumát, 1 tk római köményt, 2 tk nádcukrot és kb. 2 tk sót. Keverjünk alaposan, majd szórjuk a serpenyőbe az aszalt sárgabarackot is, azután fedjük le és alacsony hőmérsékleten hagyjuk főni 10 percig. Ha letelt az idő, vegyük le a fedőt és a folyadék mennyiségének függvényében forraljuk még néhány percig, hogy krémszerű legyen. 
A végén kóstoljunk, ha bármi hiányozna, tudják, most lehet pótolni. Kerülhet mellé a már említett kuszkusz (természetesen más változatban is), rizs vagy egy lepény. 



Herr Paprikánál egyébként a kandírozott dió kiütéssel győzött, sőt még megrendelést is leadott egy következő adagra.
És ami egyáltalán nem tartozik ide, de én azért leírom. Szombaton megvolt az első téli sütés, a piacon beszereztem májas hurkát, sváb zsemlés hurkát és kolbászt, Józsiéktól kaptunk savanyú káposztát, sütöttünk mindent együtt, Herr Paprika pedig hagymás tört burgonyát is készített. Imádtam. A békés alvást viszont sikerült meghiúsítani. Ugyanis nem ettem keveset.


2010. december 3., péntek

Mellékesen kuszkusz


Írhatnám, hogy valami könnyűre vágytam, részben igaz is lenne, de a fő ok nem ez. A konyhát ellepték a narancsok, és mivel Herr Paprika nem számít igazán lelkes gyümölcsfogyasztónak (Te almát eszel? Igen? Önkéntesen? Igen, miért? Nahát, csak meglepődtem, de jó, komolyan.), egyedül pedig köztudottan nem megy, még ez sem, így egyértelmű volt, főzni kell valami narancsosat. A kuszkuszt már hetekkel ezelőtt hoztam haza, azelőtt mindig hiányzott valami mellé, de nem volt, azóta viszont gondoltam rá minden héten, de főzni valahogy nem sikerült. Kettőjükhöz csatlakozott még a dió, mióta Panniéktól megkaptam ezt az adagot, azóta ettem mindennap, hol csak futtában egy szemet, hol a "mindjárt kilyukad a gyomrom, de még mikor lesz kész a vacsora" ellenszereként, és persze aki olvasta a héten imbiszt, találkozhatott dióval csigában és levesben is. Jó szokásomtól most még nem szabadultam meg, és nem is ígérem, hogy másként lesz ez a jövő héten, csak remélni merem, hogy szeretik a diót.
Recept.




Narancsos-korianderes kuszkusz kandírozott dióval


20 dkg kuszkusz
2 narancs
2 tk koriandermag
1 nagy marék dió
cayenne bors
nádcukor
méz
2 dkg vaj
olívaolaj




A diót kisebb darabokra törjük vagy vágjuk. Egy edénybe szórunk 1 ek nádcukrot, adunk hozzá egy kupica vizet, egy kevés cayenne borsot, majd lassú lángon sűríteni kezdjük, néha keverünk is rajta. Amikor már kellően kémszerű, jöhetnek a diók, keverés, azután hagyjuk még addig az edényünket a tűzhelyen, amíg szépen bevonja a máz a diókat, a folyadék pedig eltűnik. Ha készen vagyunk, borítsuk a diókat egy sütőpapírral letakart felületre, nehogy összeragadjanak.
A narancsok levét facsarjuk ki, öntsük egy edénybe 1 dl víz kíséretében, szórjuk bele a mozsárban összetört koriandermagokat, adjunk hozzá 2 tk sót és 2 tk mézet, kevés olajat, majd alacsony hőmérsékleten forraljuk fel. Hagyjuk 2-3 percig forrni, azután vegyük le az edényt a tűzhelyről és öntsük bele a kuszkuszt, keverjük át, dobjuk bele a vajat, keverjünk újra, majd hagyjuk 2 percig pihenni, azután tegyük vissza a tűzhelyre és főzzük még 3 percig, közben keverjük folyamatosan. A végén kóstoljunk, ha hiányolnánk bármit, lehet pótolni.
Tányér, tányérba kuszkusz, kuszkuszra dió. És még egy villa kell.



A narancsos kuszkusz is bevált, de a legjobb a dió. Először édes a nyelvünk hegyén, azután hirtelen jön a csípősség, és ropog a fogunk alatt. Herr Paprikának azért valószínűleg társítom majd valamivel, hát persze hússal. 
Mindenkinek remek hétvégét, a hírek szerint zimankós napok jönnek, nem akarnám ismételni magam, de egy jó forralt bor hatékony védőital. Hétfőn jövök.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails