2010. július 30., péntek

A megismételt lepény

Úgy történt, hogy Panni ünneplésére megsütöttem az én lepényemet, szép lett, gondoltam, hátha jó is, akkor egy szeletet mentek, másnap fénykép, jó lesz imbisznek. Azután magára hagytam Herr Paprikát a konyhában. Vagyis inkább megkértem, vágjon formás darabokat, neki mérnökszeme van, én meg az ilyen ügyekben nem vagyok elég ügyes, és kimentem. Mire visszatértem, Herr Paprika csodaszép szeleteket vágott. Hatot. Akkor a dokumentálást ki is húzhatjuk a listáról. Hat száj - hat szelet. Mivel aztán elfogyott az utolsó morzsa is, Panni ráadásul külön megdicsért, eldöntöttem: újrasütés lesz.

Láthatják is a végeredményt.


Kéksajtos-paradicsomos lepény

30 dkg liszt
15 dkg vaj
1 ág rozmaring
1 tojás


40 dkg házi krémtúró (piacról megint, helyette krémsajt)
15 dkg kéksajt
1 marék rukkola
2 tojás
kb. 6-8 koktélparadicsom

A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, kisebb darabokban rádobjuk a vajat, azután a tojást, egy csipet sót. A rozmaringot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a leveleket leszedegetjük, egy kicsit összevágjuk, utána mehet is a tálba. A lisztet összegyúrjuk a többiekkel, ha túl száraznak tűnne, adjunk hozzá egy kevés vizet. Gyúrjunk, gyúrjunk, a tészta legyen szép egységes a végén, majd formázzunk belőle 1 golyót, tekerjük folpackba és mehet is a hűtőbe kb. 30 percre.
Addig elkészülhet a töltelék: a krémtúrót, a lereszelt sajtot keverjük simára a kér tojással, azután szórjuk bele a rukkolát (persze mosás, szárítás), keverjük át. Ha letelt a hűtési idő, vegyük ki a tésztát és egy belisztezett deszkán nyújtsuk kerekre (folpack alatt kevesebb a sérülés), majd a sodrófára tekerve emeljük át a lepényformába. Villával szurkáljuk meg a tésztát, majd fedjük be sütőpapírral, szórjunk rá szárazbabot, és kb. 170 fokos sütőben süssük úgy 10 percig. Azután ki a sütőből, le a papírral, babbal, jöhet a krém. Oszlassuk el egyenletesen, a tetejét simítsuk el, majd ültessük a tetejére a paradicsomokat (mosás, törlés), ha túl nagyok lennének, lehet felezni.
Süssük a sütőben kb. 180 fokon (légkeverés) úgy 20 percig. Lehet ellenőrizni a folyamat végén villával a krém állagát, de ne várjuk, hogy majd teljesen megszilárdul. Ha kész, deszkára vele, hagyjuk hűlni, azután már ehetjük is. Nem titkolom, a masszívabb lepények csoportját erősíti, de az íze feledteti a kalóriákat. Saláta azért javallott.
Hamarosan hétvége, ilyenkor megengedett némi kilengés, hát tegyék ezt. Egy kis elhajlás lepénnyel vagy mással mindenkinek jár.

2010. július 29., csütörtök

Az orrbarát

Éreztem, megint eljött a csípős-fűszeres szakasz. Jó volt grillezni, hekkezni, duplán lecsót enni (A másodikat már itthon, és mivel Józsival megállapítottuk még a hétvégén, 1 csípős hegyes paprika igazából elvész a többiek mellett, én egyből kettővel dolgoztam. Hát igen, most már erős lett, Herr Paprika ajánlgatta is, tegyek bele tojást, akkor enyhébb lesz az íze. Na nem, hát annyira igazából nem is csíp.), de most már jöjjön valami más.
A piacon meglátogattam a kis mindenest, leemeltem a currypasztát, kókusztejet, akkor leves lesz, kis befektetés, nagy nyereség. A pénztárnál aztán hagytam lebeszélni magam kókusztej ügyében konzervről dobozra, hát hiba volt, szóval álljanak ellen. Híg. Főzni nem szerettem vele.
A leves elkészült, de csak fél 9-kor jutottam hozzá, akkor viszont jaj de jó volt. Herr Paprika egész nap küzdött az éhséggel, ezért nem hitte el, hogy 1 leves megoldhatja a problémát, így aztán inkább a lecsót választotta. Én pedig annál hangosabban hümmögtem kanalazás közben, csak hogy tudja, mit hagyott ki.

Illatos leves csirkével, zöldbabbal (3-4 főre)

1 tasak sárga currypaszta
1 kis fej vöröshagyma
2 maréknyi zöldbab (ha friss nem akad, fagyasztott is megteszi)
1 nagyobb sárgarépa
30-35 dkg csirkemellfilé
4-5 dl kókusztej
olaj

A hagyma héját lehúzzuk, majd nagyon apróra vágjuk. A zöldbabot megmossuk, lecsöpögtetjük a vizet, a répát meghámozzuk, vékony karikákra vágjuk, ha túl nagyok lennének, felezzük őket. A csirkemellfilét megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kb. 2 cm-es kockákra vágjuk.
Egy edényben olajat (semleges ízűt) melegítünk, azután jöhet a hagyma, pirítjuk üvegesedésig, majd következik a paszta, állandóan kevergetve pirítjuk 2 percig. Azután jöhetnek a csirkekockák, a zöldbab és a répa, gyors pirítás, majd öntsük fel az egészet kb. 1 dl vízzel, keverés, fedő, hagyjuk úgy 7-8 percig párolódni. A szemünk azért közben félig ott legyen, csupán a leégés ellen. Ha letelt az idő, le a fedővel, keverjük át és lassan öntsük hozzá a kókusztejet. Alacsony hőfokon főzzük addig, amíg az összes alkotórész megpuhul, de jobb ám roppanósan a zöldség, mint szétfőve. Tehát figyeljünk.
Ha minden megfelelőnek tűnik, edényt le a tűzről, tányérokat elő, ehetünk azonnal, csak a szánkra vigyázzunk.

Ha tudnék illatot küldeni, megtenném. Akkor nem is olvasnának, inkább szagolgatnák. Amíg erre nem vagyok képes, marad a kép, az igazit pedig mindenki helyett az orromhoz tartom.


2010. július 28., szerda

Panni tortája


A július Pannié, a hónap elején kopog a születésnapja, a végén lehet ünnepelni a nevét, hétvégén így aztán ő volt a főszereplő, dupla köszöntéssel és 1 tortával.
Amikor Panni még kislány volt, a szabolcsi nagymamám mondta neki, ha megkérdezik tőled, mikor születtél, csak válaszold, hogy uborkaszedéskor. Mondta is Panni nagy büszkén, ha bárki megkérdezte a faluban, mikor is van a születésnapja. Uborkaszedéskor! Nagymamám pedig nagyokat mosolygott rajta. Régi történet, nem tudom, mesélte-e már, de most eszébe jutott, ilyenkor amúgy is gyakrabban emlegetjük a nagymamát, számára az év egyik legszebb napja volt július 26. Egy születésnap a nyomába sem érhetett.
Mi azért most bedobtunk mindent, hogy sikerünk legyen Panninál, mert ha örül, akkor aztán teljes erőből. Egy rendes ünnepléshez pedig kell 1 torta.

 

Citrustorta bogyókkal



50 dkg krémtúró (piacon szerzett házi változat, helyette krémsajt javasolt)

15 dkg mascarpone
1 tasak zselatinpor (ötker)

1 lime leve, reszelt héja
fél citrom leve, reszelt héja

porcukor

méz kb.
15-20 dkg vajas keksz
kb.
5 dkg vaj

ribizli
áfonya


 
A krémtúrót, mascarponét simára keverjük a lime, citrom levével, reszelt héjával. Ha nagyon sűrűnek éreznénk, adjunk hozzá egy kevés tejszínt. Jöhet a porcukor és a méz, mennyiség nincs, ki mennyire édesszájú, keverünk újra, majd lassan szórjuk bele a zselatint, keverés, keverés, hogy szép sima legyen a massza. Kóstolás, ha hiányolunk bármit, ne hagyjuk ki.
A kekszet géppel, sodrófával, mozsárban összetörjük, tálba szórjuk, ráöntjük az olvasztott vajat, átkeverjük, majd egy kicsi (nem tudom, hány centis is volt) kapcsos tortaforma aljára simítjuk, a végén egyenletes réteget képezzen. Hagyjuk egy kicsit megdermedni, addig el is hagyhatjuk a konyhát. Ha leteltek a szabad percek, öntsük a krémünket a kekszes alapra, óvatosan megmozgathatjuk a formát, hogy jobban megtalálja a helyét, majd egy hablapáttal simítsuk el a tetejét. Takarjuk le alufóliával, mehet a hűtőbe, legalább néhány órára.
Ha eljött a torta ideje, vegyük ki a formát a hűtőből, óvatosan lazítsuk meg a szélét, majd kapcsoljuk le az oldalát. Utána már szinte gyerekjáték lesz 1 tányérra csúsztatni (én azért Herr Paprikára bíztam a feladatot). A gyümölcsöket mossuk meg, csöpögtessük le a vizet, használhatunk a végén papírtörlőt is. Jönnek a kreatív percek: lehet megpakolni a bogyókkal a torta tetejét. Ha elégedettek vagyunk, jöhet a bemutatás, szeletelés, evés. Az áfonya, ribizli páros persze nem kötelező, mi őket találtuk a zöldségesnél.



Volt lámpaoltás, gyertyagyújtás, éneklés, még egy kis kísérő tánc is. Azután kívánj valamit, gyertyafújás, taps, öröm, ajándék, evés.
Panni lapot is kapott, a végére csak annyit írtunk: Uborkaszedéskor születtek a legszebb lányok. Panni rá a bizonyíték.

2010. július 27., kedd

Paprikáék paprikája

Ettünk mi azért zöldséget is, bár a tegnapi írás nem ezt mutatta. Ma éppen ezért ketté osztódik a bejegyzés, lesz 1 vegetáriánus és 1 húsevő szekció.
A padlizsán már szerepelt az imbiszen, tzatzikit mindenki tud csinálni, 1 sima salátát meg talán mégse. Így aztán maradt a paprika, nevünkhöz passzol, és hát sok jó emléket tárolok róla a fejemben. Amikor Krk szigetén elkészült az olaszok rizottója, mi paprikával rukkoltunk elő (meg persze mással is), kicsit furcsállták is ezt a joghurt dolgot, de aztán megenyhültek. A tejporral viszont már végképp nem tudtak mit kezdeni. De ez egy másik történet. Paprikát eddig már elég sok helyen grilleztünk, hazai terepen nappal, olasz kempingben sötétben, mindig bevált, most sem volt ez másképp.
Akinek pedig ez nem lenne elég vonzó, kap egy kis csirkét. De joghurt lesz abban is.

Sült paprika
(1 fő - 1 paprika)

6 zöldpaprika

1,5 dl joghurt


ha vágyunk rá: fokhagyma

A paprikákat megmossuk, szárazra töröljük, majd a grillrácsra pakoljuk. Addig sütögetjük, amíg szépen megfeketedik a külsejük, nem kell félni, az égett részektől úgyis megszabadulunk a végén. Ha már megfelelőnek ítéljük a helyzetet, vegyünk elő 1 nylon zacskót (nem, nem fog megolvadni), tegyük bele a paprikákat, azután kössünk a végére csomót, lógassuk kilincsre.
Eltelhet úgy 10-15 perc, addig biztosan találunk magunknak más feladatot, azután bontsuk ki a zacskót, óvatosan emeljük ki egyenként a paprikákat és húzzuk le a megfeketedett külső héjat. Ha túl meleg lenne, dolgozzanak gyorsan, és leginkább a zöld szárat fogják, vagy a fülüket néha. A kész paprikák csumáját is vegyük ki óvatosan, arra már nem lesz szükség. A joghurtot öntsük 1 kisebb tálkába, sózzuk, nyomhatunk bele 1 gerezd fokhagymát is. Paprikák tányérra, rájuk 1-2 kanál joghurt, készen is vagyunk.

Currys csirkemell

1 kg csirkemellfilé
3 dl natúr joghurt
3-4 tk currypor
chilipehely


A csirkemelleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, azután kisebb szeletekre vágjuk. Klopfolást nem látom szükségesnek, így legalább nem száradnak ki sütés közben, de persze ütögessék nyugodtan egy kicsit vékonyabbra, ha gondolják. Egy mélyebb tálban keverjük ki a joghurtot, curryt, chilit egy kevés sóval, majd süllyesszük bele egyenként a csirkeszeleteket, jusson a joghurtból a tetejére is. Fedjük le a tálat, tegyük félre, ha tovább pihen, jobban dolgozik.
Sütéskor csöpögtessük le a felesleges joghurtot, tegyük a szeleteket a grillrácsra, süssük amíg jól megpirulnak, de mint mindig, a kiszáradást most is akadályozzuk meg.

Most már egyértelmű, ki volt a főnök. De nem bántuk meg (Érik már az új rovat, igaz?).

A végére egy szolgálati közlemény: imbisz már szerethető a facebookon is.

2010. július 26., hétfő

Herr Paprika megint grillezett

Újra itt, elfogytak a szabad napok, de legalább ez a nem várt hidegség (én bizony hanyagoltam az időjárás-jelentést, így aztán szoknyán, trikón, papucson kívül nem volt nálam semmi) segítette a könnyebb visszatérést. A négy napot amúgy jól megtöltöttük, kánikula elől a Velencei-tóba menekültünk, Herr Paprika fejlesztette az úszótechnikám, háton vagyok a legjobb, de ez ugye nem mindig a legjobb választás, a fejem tetején sajnos nincs szemem. Voltak részsikerek, de gyorsúszásnál a levegővétel... Hát van még felfelé. A színem már egészen nyárias, egy kis pirulással megúsztam az egészet. A hajózás viszont elmaradt, a hétvégi szél, eső meghiúsította a terveinket. De ilyen könnyen nem adjuk fel.
Ettünk is persze, hol mi főztünk, hol meg mások, volt lecsó, lángos, halevés a Szúnyogban, ráadásul most még túrófánkot is sikerült rendelni. Volt születésnapos ünneplés, a torta a héten bemutatkozik, a lepényt viszont reprodukálnom kell, ugyanis megettük az egészet, fotó pedig nincs. Szombaton Herr Paprika irányított, előkerült a Rakéta porszívó, ráadásul most Józsi és Oszi személyében még társaság is volt, így aztán annyit mondhatok, nem teltek némán az előkészületek. A lányok padlizsánt sütöttek, salátát készítettek, tzatzikit gyártottak, paprikát tisztítottak. Jön tehát az első rész.

Grillezett tarja

6 szelet tarja csont nélkül
2 ek mustár
olaj
bors

Fűszeres oldalas

kb. 50 dkg oldalas
1 ek sötét szójaszósz
2 gerezd fokhagyma
1 tk szárított gyömbér (ha van friss, akkor persze még jobb)
chilipehely
olaj
2 tk méz

A tarjaszeleteket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd a húsok mindkét oldalát borsozzuk. A mustárt kikeverjük annyi olajjal, hogy kenhető krémet kapjuk, azután egy ecsettel bekenjük a szeletek egyik oldalát és egy tálban egymásra rakjuk őket úgy, hogy a mustáros részre mindig 1 sima oldal kerüljön. Lefedjük a tálat, hűtőbe rakjuk és hagyjuk pácolódni, amíg van időnk.
Az oldalast ugyancsak mossuk, felitatjuk a vizet, majd a csontok mentén kisebb darabokra vágjuk (1 darabban 1 csont szerepeljen). A páchoz elkeverjük a szójaszószt, a chilit (amennyit jónak látunk), gyömbért, reszelt fokhagymát, mézet annyi olajjal, hogy sűrű krémet kapjunk. A húsokat mártsuk a pácba, hogy szépen bevonatot képezzen, azután pakoljuk 1 tálba, fedjük le, mehet a hűtőbe, minél tovább, annál jobb.
Ha már elszántuk magunkat a sütésre, elő a grillt, következhet a tűzrakás. Amikor megfelelőlen izzik már a szén, hiszen lángolni senki sem akar, vegyük ki a hússzeleteket a pácból (a tálat pedig már hamarabb kapjuk elő a hidegből), csöpögtessük le a felesleget, azután tegyük a rácsra. Süssük addig, amíg szépen megpirulnak, átsülnek, de ne hagyjuk, hogy kiszáradjanak. A végén nyugodtan ellenőrizzük a minőséget 1 szeleten, csak nehogy megsebesüljön a szájpadlásunk.

Ágó előre megmondta, ő bizony csak csirkét eszik. Végül aztán megkóstolta az oldalast. Jó, de azért nem nekem való. Megevett 1 falat tarját. Azután egy egész szeletet. Herr Paprika felé fordult és megdicsérte. Őt meg a tarját is. Herr Paprika büszke volt. Naná.
Holnap jön a folytatás.

2010. július 21., szerda

Barackot kaptunk

Oszi lassan már az imbisz állandó főszereplője lesz, de nincs ebben szándékosság, csupán véletlen. Mert Oszi nem csak eszik, de alapanyagot is szállít, ha éppen úgy esik. Ágó hívott, van barack, sárga, mi próbálhatjuk, de nem tudjuk megenni, megfőzni, feldolgozni, az biztos. Vigyem? Vagy eljössz? Micsoda lehetőségek ebben a száraz évszakban. Herr Paprikának éppen nagyvonalú reggele volt, felajánlotta a négykerekű szállítást, én meg nem haboztam. Izzadtam már eleget.
Kaptunk tehát 1 kisebb ládányi sárgabarackot, amit ezúton is köszönünk Oszi szüleinek. A barack gyors lépéseket igényelt, nem éppen az a hőtűrő gyümölcs, a hűtőnk kapacitása pedig kimerült, ezt már nem. Így aztán az egyik részéből a mai focaccia készült, sütés, bizony, de amíg zajlott az esemény, én távol tartottam magam a konyhától. A többiből lekvár lesz, siker esetén jövő héten beszámolok. (Eddig egyszer főztem lekvárt, szederből, Herr Paprika, aki családilag igazán nagy szakértőnek és fogyasztónak számít, nem volt lelkes. Na de majd most, nem igaz?)

Rozmaringos focaccia sárgabarackkal

30 dkg búzaliszt
1 kis tasak szárított élesztő (vagy 25 g friss)
3-4 ág rozmaring
10-12 sárgabarack
3-4 ek olívaolaj


Az élesztőt 1,5 dl langyos vízben felfuttatjuk (elvben száraznál nem szükséges, de sebaj).A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipegetjük a leveleket és apróra vágjuk. A lisztet 1 mélyebb tálba szitáljuk, hozzáadunk 3-4 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat, beleszórjuk a rozmaringot, némi sót, átkeverjük. A liszt közepében egy kis mélyedést kotrunk és lassan önthetjük az élesztős vizet, majd a kezünkkel kezdjük beleforgatni a lisztet. Ha már egy egynemű masszával rendelkezünk, elő az izomzattal, kezdhetünk gyúrni, közben kicsit lisztezzük be a kezünket, hogy ne ragadjon hozzánk a tészta. A végeredmény legyen egységes, fényes, formázzunk belőle egy szép kis golyót, lisztezzük meg egy kicsit, majd takarjuk le (akár több réteggel is lehet) és hagyjuk magában dolgozni, hogy jól megnövekedjen.
Néhány órás várakozás után elvben finisbe fordulhatunk. Egy normál méretű sütőtepsit kenjünk meg egy kis olajjal, borítsuk rá a tésztát, majd óvatosan lapítsuk ki, igazítsuk formára. A barackokat mossuk meg, töröljük szárazra, majd felezzük, ültessük kedv szerint a tésztára, magokra persze nincs szükség. Állítsuk be a sütőt kb. 180 fokra (légkeverés), süssük úgy 20 percig, a folyamat vége felé haladva azért szúrással ellenőrizzünk, nehogy száraz darabokat kelljen majd ropogtatnunk. Ha kész, ki a sütőből, hagyjuk hűlni egy kicsit, utána lehet is enni. Későbbi felhasználás esetén ne felejtsük el letakarni.

Herr Paprika: Akkor ez most sós vagy édes? Vacsora előtt vagy után? Egyik sem és mindkettő, de inkább utána. Vagy helyette, salátával, pont elég tud lenni. Vagy aludjunk rá egyet, és lehet a reggelink.

Imbisz 4 napra nyaralni megy, Sukoró felé vesszük az irányt, családi lazítás több szereplővel, Frau Paprika igyekszik színt váltani. Hétfőn újra itt.

2010. július 20., kedd

Lengyel sörbet, avagy a vidám befejezés

Befejezés, leleplezés következik. Minden azzal kezdődött, hogy Ágó egyszer bemutatta Oszit, Oszi pedig megmutatta Lengyelországot. Nem volt ez véletlen, Oszi ugyanis anyai ágon lengyel, hát innen az alapos ismeret, meg minden más. Hamar azt is megtapasztaltuk, hogy a lengyelek és a vodka közötti kapcsolat nem holmi legenda, hogy pont olyan büszkék a jó vodkára mint mi a pálinkákra, és már valamennyien kívülről fújjuk a mondást: Egy lengyel nem iszik egyedül! Hazai területen még próbáltunk erősnek mutatkozni, de a wroclawi nagybácsinál már nem volt semmi esélyünk. És nem is árulnám el akkor a részleteket. Az elmúlt, mennyi is?, 3 évben számtalan tréfás élményben volt részünk, belevetettük magunkat néhányszor a lengyel éjszakába, remek kocsmákban jártunk, megéltük, hogy letáncolnak minket a rokonok a parkettről, és persze erősítettük bárhol és bármikor a lengyel-magyar barátságot. Nem volt nehéz. Persze Lengyelországban enni is kell, Frau Paprika gyorsan függővé vált, leves és pierogi, ó igen. Gondolom, nem meglepő, hogy lesznek még az imbiszen lengyel receptek.
A vacsorára eredetileg sütemény sült volna, a kánikula ezt a tervet kiütötte, de a desszert nem maradhatott el, Osziról elárultam már, hogy meglehetősen édességbarát, hát valaminek lennie kell. Így jutott eszembe a sörbet. Meg a vodka.



Vodkás baracksörbet


5-6 őszibarack
2-3 tk méz
2-3 kupica vodka (szigorúan lengyel természetesen)


A barackok héját késsel lehúzzuk, majd kisebb darabokra vágjuk és egy mélyebb tálba tesszük. Hozzáadjuk a mézet, kb. 1 dl vizet és simára turmixoljuk. Jöhet a vodka, nálam 3 feles pohárnyi, ha óvatosabbak, akkor persze lehet kevesebb, bár Oszinak erről más lenne a véleménye. Keverjük át alaposan, ha túl sűrű lenne, akkor locsoljunk bele még egy kis vizet. Kóstolás, ha nem lenne elég édes, kerüljön bele még egy kevés méz.
Vegyünk elő 1 megfelelő méretű műanyag dobozt, öntsük bele a vodkás keveréket, tegyük a mélyhűtőbe. Kb. 30 percenként villával, habverővel vagy fakanállal keverjük át alaposan, a doboz oldalához nőtt részeket is válasszuk le. Legyünk türelmesek és rendesek, legjobb az átkeverést egészen a tálalásig ismételgetni. Ha eljött a pillanat, kanalazzuk ki poharakba a megfelelő mennyiséget (akinek nem szeretjük a vicceit, kapjon inkább kevesebbet), kanalat elő, várjuk a hatást.
Ne féljenek, ennyi vodka nem bántó ízben, és nem fognak táncolni az asztalon. De persze bármi lehet.

Nem maradhat el Oszi véleménye, mégis ő az igazi szakértő. Addig kocogtatta a kanalat, amíg sörbetből volt sörbet lett. Hajnalban még 1 összesítő üzenetet is írt, köszönet a vacsoráért, hát köszönjük mi is, örültünk, ismétlés is hamarosan.
Addig pedig:
Na zdrowie!

2010. július 19., hétfő

Oszi vacsorája - második menet

Tartottam az ígéretemet, a hétvégén volt árnyék, láblógatás, hosszúlépés, hűsölés (bár a Velencei-tó vize sem tudott ellenállni a kánikulának) és persze hekk. Meg kovászos uborka.
Most viszont újra itt, folytatódik Oszi vacsorája a második résszel. Az ajándéknak írt, kitalált menüben is pisztáciás csirke szerepelt, ennyiben hű maradtam az elképzeléshez, meg persze Oszi várakozásához (ha volt ilyen), minden más másképp lett végül. Szerettem volna tekercseket gyártani, aztán persze a katlanhoz hasonlító konyhában gyorsan elment a kedvem tőle, maradt az egyszerűbb megoldás. A hús előkészítése egyébként sem tartozik a kedvenc feladataim közé, általában elképzelek valamit, azután megkérem Herr Paprikát, hogy valósítsa meg. Most viszont egyedül toporogtam a konyhában, nevemhez hűen egyre paprikásabban, ezért inkább a gyors módosítás mellett döntöttem. Ami elmaradt még, az a polenta, inkább nem nehezítettem tovább a gyomrunk dolgát. És mivel Oszi, khm, meglehetősen édesszájú, így lépett be új szereplőként a sárgabarack. És bevált.

Pirított csirke pisztáciás petrezselyempestóval


70 dkg csirkemellfilé
1 nagy csokor petrezselyem

15 dkg pisztácia (hámozatlan, só nélkül)

parmezán
extra szűz olívaolaj

bors

4-5 sárgabarack

zöldsaláta

méz
citrom

A csirkemellfiléket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, letisztítjuk, majd kisebb érméket vágunk. Lehet egy kicsit finoman ütögetni a klopfolóval, hogy vékonyabbak legyenek a szeletek, borsozzuk, tegyük félre. A pesto következik. A legrosszabb munkát letudjuk az elején, eltüntetjük a pisztácia héját, azután kicsit pirítsuk meg száraz serpenyőben, hagyjuk hűlni. A petrezselymet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kicsit összevágjuk. Mozsárban, vagy aprítógépben összetörjük a pisztáciát, a petrezselymet, fokozatosan öntjük hozzá az olívaolajat, kevergetünk. Beleszórunk 1 nagy adag reszelt parmezánt, keverünk újra, némi só és bors. A végeredmény legyen krémes, de ne túl folyékony. Tehát az olaj mennyiségét mindenki maga döntse el.
A kísérő tölgysalátából és sárgabarackból állt, az öntetet méz, citrom, olívaolaj, só és bors alkotta.
Ha már ennénk, forrósítsuk fel a grillserpenyőt, öntsünk bele egy kevés olívaolajat, és a csirkeérméket süssük egy kicsit bordásra. Elő a tányért, saláta, barack, öntet, 2-3 csirkemellszelet, a tetejükre pedig a pisztáciás pesto.

Azt hiszem, Oszi szívesen ette, itt még zöld levelek sem maradtak a tányéron. A hasunk ugyan megtelt, de azért egy rövid szünet után egyöntetű hajlandóság mutatkozott a desszertre.
Vele jövök holnap, meg a lengyel vonallal.

2010. július 16., péntek

Oszi vacsorája - első menet

Oszi születésnapjára kapta a vacsorát, de a jeles nap bizony nem mostanában volt, ennyit bevallhatok. Mivel Frau Paprika nem adott semmilyen jelet, hát Oszi magához ragadta a kezdeményezést, meg az irányítást, és megjegyezte múlt héten, hogy függőben van ám egy vendégség, éppen a kezébe került a kártya, rajta a menü, talán lehetne valamikor. Így is lett, gyors tervezés, szervezés, jó a csütörtök, igen, remek, akkor meglesz Oszi vacsorája.
A három fogásos elképzelést elraktároztam vázlatosan a fejemben, na de akkor nem volt szó hőhullámról, izzadásról, ugye nem kell magyaráznom. Így aztán kisebb és nagyobb eltérésekkel valósult meg a terv, az ünnepelt természetesen észlelte azonnal, hogy az ajándék egy kicsit átalakult, de szerintem nem bánta végül, hogy a masszívabb elemek elmaradtak.
Ma bemutatkozik a leves, azután jönnek a többiek is, s kiderül az is, hol és hogyan alkalmaztam a lengyel vonalat. A főzés izzazsztó volt, de megérte, Ágó, Oszi, Herr Paprika meg én fél 12-ig ettünk, boroztunk és barátkoztunk a ventilátorral. Mit nekünk hőség és szúnyogok.


Paradicsomleves bazsalikomos gombóccal

7 dl paradicsomlé (házi Pannitól)
3-4 sárgarépa
1 nagyobb vöröshagyma
tejszín

bors
olaj

20 dkg ricotta
20 dkg túró
1 marék fenyőmag
1 marék dió
1 marék bazsalikomlevél
tejszín

bors

A hagyma héját lehúzzuk, apróra vágjuk. Egy nagyobb edényben melegítünk kb. 1 ek olajat, rádobjuk a hagymát, sütjük üvegesedésig. Közben megtisztítjuk a répákat és kisebb darabokra vágjuk. Ha a hagyma már megfelelőnek látszik, mehet a répa is az edénybe, pirítsuk kevergetve néhány percig, majd öntsünk rá kb. 2 deci vizet, sózzuk, fedjük le, hagyjuk párolódni nagyjából 6-7 percig. Ha letelt az idő, le a fedővel, öntsük az edénybe a paradicsomlevet, borsozzuk, takarjuk le megint, főzzük alacsony hőmérsékleten, amíg a répa teljesen megpuhul. Ha kész, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixoljuk simára, közben locsoljunk bele egy kis tejszínt. Kóstolás, ha bármit hiányolnánk, fűszerezzünk.
Rátérhetünk a gombócokra. Egy tálban törjük össze a túrót, majd keverjük hozzá a ricottát, a fenyőmagot és egy kis tejszínt, hogy krémesebb legyen. Pirított diót törjünk meg mozsárban, adjuk a keverékhez, sózzuk, borsozzuk. A bazsalikomleveleket mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd kisebb darabokra tépkedve szórjuk a tálba, keverjünk újra alaposan. Ha van időnk, tegyük egy kicsit a hűtőbe, úgy könnyebb lesz formázni. Evés előtt gyártsunk kisebb golyókat, kanalazzuk a levest tányérokba, majd végül jöhetnek a gombócok.

Ehető melegen, langyosan, de talán most hidegen a legjobb. A társaság a gombócba rejtett ropogtatást szerette a leginkább.
Oszinak ízlett, kikanalazott mindent, csak a díszítésnek szánt bazsalikomleveleket tapasztotta a tányér szélére. Na jó, hát mindent nem lehet, Oszi nem szimpatizál a zöld levelekkel.

Mindenkinek hűsölést, hideg hosszúlépést, árnyékos láblógatást a hétvégére. Paprikáék is ezt teszik majd, hétfőn pedig folytatódik Oszi vacsorája az imbiszen.

2010. július 15., csütörtök

Ki akar most főzni?

Eljutottam arra a pontra, hogy már akkor is izzadok, ha levegőt veszek. Szeretem én a napot, tavaszi gyerekként inkább nyár mint tél, de azért nem bánnám, ha a bőröm hőmérséklete némileg alacsonyabb lenne. A ventilátor a legjobb barátom, közvetlenül utána jön a redőny, látok én félhomályban is. Este vagy villany, vagy kinyitom az erkélyajtót, a kettő együtt semmiképp. A szúnyogoknak nem adunk könnyített pályát. Tegnap éjjel aztán bekövetkezett: hiába változtattam félpercenként a fekvési pozíciót, 20 másodperc múlva már kopogtatott a hőhullám, hahó, itt vagyok. Egy kicsit nehézkes volt az elalvás, vagy az álommanóm is szabira ment.
A konyha meg én azért szeretjük egymást, csak ne termeljünk együttesen túl nagy hőt. Mára ezért hideg leves, elhanyagolható munkával, tűzhely nélkül. (Azért sikerült kiválasztanom hozzá éppen azt az időszakot, amikor a konyhaablakon besüt a nap, és nem, nincs rajta függöny, roló, bármi más. De jól kijátszottam a napsugarakat, a kötényt szépen hozzákötöttem a felsőszekrény ajtajához, máris lett saját árnyékolóm.)


Őszibarackleves kéksajttal


4-5 nagy őszibarack

2-3 tk méz

1 dl szénsavas ásványvíz

1 marék citromos kakukkfű

5 dkg kéksajt


Rövid leszek, kevés mozdulatra számíthatnak. A barackok héját lehúzzuk, kisebb darabokra vágjuk, egy tálba tesszük. Ráöntjük a mézet és az ásványvizet, elő a gépet, turmixoljuk krémesre. Kóstolás, ha nem lenne elég édes, ne sajnálják a mézet. A kakukkfüvet megmossuk, lecsipegetjük a leveleket és a leveshez keverjük. Legyünk rendesek és türelmesek, tegyük a hűtőbe, és bírjunk ki egy órát. Azután vegyük elő, kanalazzuk kisebb tálakba, morzsoljunk rá egy kis sajtot. Ennyi.

Kell a sós és kell az édes, higgyék el, a sajt nem lóg majd ki a sorból. Könnyített kánikulai munka, csak a barack megszerzése jelenthet kihívást. De ha mást küldünk a piacra...

2010. július 14., szerda

Hagyd a gerslit, ott a repülő!

Péntek, Sukoró, a nap már lement, mi kipakoltunk minden holmit a csomagtartóból. Akkor szusszanhatnánk egyet, gyerünk a teraszra! De jó is messzire nézni. Nézz inkább a fejed fölé. Megtettem: felhőnyi szúnyog keringett körülöttünk, mi meg a karunkat kezdtük pörgetni, aztán jöttek az amatőr tánclépések, egyet jobbra, egyet balra. Akkor jó is volt ez a kis friss levegő, talán inkább menjünk be.
Reggelre elfelejtve minden (Herr Paprika azért szakértő csapkodásba kezdett lámpaoltás előtt), láblógatás egész nap, délutánra kész a marha, néhány órás ez meg az, lassan kezd a nap lejjebb csúszni, az éhség is jelentkezik, akkor főzöm a gerslit. Egyszerre valami berregést hallok, Herr Paprika berobog: Gyere a teraszra, rögtön fordul a repülőgép, fogd a fényképezőt is, nagyon közel lesz. Gerslit hagytam, futás ki, próbáltam kattintani:

Repülő kívül a látóhatáron, szaladok be, keverem a gerslit, gyere, megint jön, inkább fényképezz te. A ki és be tartott még 10 percig, azután már csak Herr Paprika trappolt nyakában a géppel, íme:

Azután befejeződött a munka, repülő el. Szúnyogirtás volt ugyanis, mi igazolhatjuk, sikeres. Megvacsoráztunk,1 pohár borral a kézben kimentünk a teraszra messzire nézni. Volt szúnyog, persze, de nem összefüggő csapatokat alkotva. Így aztán elmaradt a levezető testmozgás is.

Rozmaringos gersli


1 nagy fej vöröshagyma
15 dkg gersli

4-5 ág rozmaring
0,5 dl száraz fehérbor

kb. 5 dl alaplé
3-4 dkg vaj


A hagyma héját lehúzzuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Közben megmossuk a rozmaringot, felitatjuk a vizet papírtörlővel, azután lecsipkedjük a leveleket és kisebb darabokra vágjuk. Ha már átlátszó a hagymánk, jöhet a gersli, pirítsuk néhány percig, szórjuk a serpenyőbe a rozmaringot, majd öntsük rá a bort, keverjünk, várjunk, amíg egy kicsit elpárolog. Kezdődhet a rizottós folyamat: merjünk az alapléből, keverjünk, várjunk, amíg beszívja a gersli a folyadékot, akkor jöhet a következő adag. Keverjük át időnként, de nem kell túlzásba vinni, a cél most nem a rizottós állag. Amikor már fogyni kezd az alaplé, kóstoljunk, ha megfelelőnek ítéljük, kész. Hiányozna még só, csak nyugodtan, aztán együnk.

Mi a marharagu kísérőjeként ettük, de ezt most inkább nem javaslom, maradjon csak magában, pont elég energia nyerhető belőle.
Amúgy nézzék csak a képet, mást is érdekelt a gersli. Vagy inkább szerepelni akart?

2010. július 13., kedd

Mentsen meg a sörbet

Évekkel ezelőtt Herr Paprika mamája meghívást kapott a Mágnáskert étterembe, Péter, Herr Paprika és én pedig abban a szerencsében részesültünk, hogy elkísérhettük. A vacsora az étterem ajándéka volt a jól működő kapcsolatért, előre kigondolt menüsorral, gondolkodnunk tehát nem volt szükséges. Most már nehéz lenne felidéznem, mi is szerepelt a tányérunkon, de az érzés megmaradt. Úgy 6-7 elemből állt a vacsora, s mi kezdetben egyforma dinamizmussal kanalaztunk, vágtunk, emeltük a villát, néztünk az ételtől boldogan, dicsértünk egyetértően és vártuk a következőt. Azután kicsit megtört a lendület, felszakadt 1-2 sóhaj, hátrébb tolódtak a székek, lassult a kések, villák mozgása, elértük a határt. És akkor jött a sörbet, a vacsora közepén. Hideg, citromos darabok a nyelven, hűlt a szánk, azután csúszott az érzés egyre lejjebb, és felélénkültek a mozdulataink, vártuk kíváncsian a folytatást. A végén persze elfogyott az erő és belül a hely, csak egy maradt közülünk állva.
Megjegyeztem, a sörbet jó dolog, ha ennénk még, de ezekben a forrónak mondható napokban inkább lehűlni segít. A falatok belülről, a pohár kívülről.


Gyömbéres meggysörbet


1 kg meggy
friss gyömbér (kb. 5-6 cm)
barnacukor
1 maréknyi citromfűlevél

A meggyet megmossuk, lecsöpögtetjük a vizet, majd kimagozzuk. Azután egy nagyobb edénybe öntjük, adunk hozzá 3-4 evőkanál barnacukrot és annyi vizet, amennyi nagyvonalúan ellepi. Alacsony lángon főzni kezdjük. Közben meghámozzuk a gyömbért, apróra vágjuk vagy lereszeljük, mehet a meggyhez. Főzzük az egészet kb. 30 percig, hogy a gyömbérnek legyen ideje kibontakozni. Közben kóstoljunk is, ha nem elég édes, jöhet még cukor vagy méz, az elpárolgó folyadék pedig pótolandó. Ha elkészültünk, tegyük félre, hagyjuk hűlni.
Ha már elég hűsnek ítéljük a keveréket, elő a turmixgépet és dolgozzunk rajta addig, amíg szép egynemű lesz. Ha esetleg túl sűrű lenne, adhatunk hozzá még vizet. A citromfüvet mossuk meg, itassuk fel a vizet papírtörlővel, majd vágjuk össze és adjuk a sörbethez, keverjük át alaposan. Öntsük a végeredményt egy megfelelő méretű műanyag dobozba és tegyük a fagyasztóba. Következik egy kb. 5 órás folyamat, de nem hagyhatjuk felügyelet nélkül, nagyjából 30 percenként alaposan keverjük át, akár a turmix is bevethető.
Poharak, adagolás, lehet kanalazni.

Nem maradhat el a történet vége: én maradtam állva, a csodálkozó, elismerő pillantások közepette eltűnt bennem minden fogás, amit Herr Paprika tréfálkozva emleget azóta is.
Azért amikor hazaértünk, nem pálinkát ittunk ám, Éva szépen elővett egy kis gyomorkeserűt, és mindenki lenyelt 1-1 kanállal. Hátha éhesek leszünk még valaha.

2010. július 12., hétfő

Marharagu. Első rész.

Volt már "Hú, ilyet miért is nem ettem eddig?!" érzésük? Nekem igen, nem is egyszer, elárulhatom, ezekből a pillanatokból általában tartós kapcsolat született. A marharagu meg én egyáltalán nem ismertük egymást, sosem jutott eszembe megkívánni, választani, átsiklott a szemem felette az étlapon, így aztán nem meglepő, hogy nem is főztem sosem. Úgy 2 évvel ezelőtt valamilyen megmagyarázhatatlan ösztöntől hajtva elhatároztam: marharagu lesz. Sörrel.
A piacon bevásároltam a recept utasításait követve, csak a hús típusa nem volt egyértelmű, így aztán tanácstalan arcom és a "Hát, még telefonálok egyet, nem is tudom, Önök szerint mi legyen?" mondatok nem kevés vidám percet szereztek a három hentesnek, akik elfojthatatlan mosolygások közepette próbáltak segíteni. Sikerrel. Azután következett a főzés. És ha sosem lesz puha? De az lett. Szedtünk, ettünk és én megállíthatatlan, lehűthetetlen lelkesedésbe kezdtem.
Azóta volt már sörös, boros, mindenféle és a kedvenc, amit inkább az őszi szezonra tartogatok, szóval lesz itt még ragu, annyi biztos. A mai recept a fűszeresebb kategóriába tartozik, jó, tudom, nem épp kánikulai étel, de van benne gyümölcs. Igazi.

Gyömbéres marharagu sárgabarackkal (4-5 személyre)

1 kg marhalábszár
5-6 db sárgabarack
friss gyömbér (kb. 5 cm)
chilipehely
1 üveg barna sör
2-3 vöröshagyma
olaj

cukor
liszt

A húst alaposan megmossuk, leitatjuk papírtörlővel a vizet, majd kb. 3 cm-es kockákra vágjuk. (Ha nagyobb zsíros részeket látunk, levághatjuk, de a többit semmiképp, fontos alkotóelemek.) A hagymák héját lehúzzuk, azután kisebb darabokra vágjuk, aprítani azért nem szükséges, mert elég sok ideig fog majd főni. A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk vagy reszeljük. A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, kivesszük a magokat, majd kisebb darabokra vágjuk.
Előkészítettünk mindent, kezdhetünk főzni. Egy öntöttvas edényben (vagy más masszívabb darabban) melegítsünk kb. 2 ek olajat, de kivételesen ne olíva legyen. Jöhetnek a hagymakockák, süssük üvegesedésig, majd következhet a marha, vegyük feljebb a hőt, pirítsuk a húst néhány percig. Azután szórjuk meg egy kis liszttel, vegyük a lángot alacsonyabbra, és szép lassan öntsük az edénybe a sört (én a Staropramenre szavazok). Először csak néhány kortynyit, alaposan keverjünk, nehogy a lisztből golyók alakuljanak, majd jöhet a többi (azért az üveg alján is hagyjunk valamit, a tesztelés kedvéért). Mehet a húshoz a gyömbér, ízlés szerint chili és a barackok. Kicsi só, csipetnyi cukor, keverés, majd fedjük le. Alacsony hőfokon rotyogjon 2-3 órán át, közben rendszeresen keverjük meg, nehogy leégjen. Ha már puha a hús, le a fedővel, kicsit lehet nagyobb fokozatra kapcsolni, a felesleges folyadék párologjon el. Kóstoljanak, mint mindig, ha bármi hiányzik, bátran fűszerezni.

Hosszadalmas egy kicsit, igaz, de remekül lehet olvasni mellette, én legalábbis legyűrtem 1 fél krimit a teraszon. Hozzá gerslit ettünk, a héten még szerepel az imbiszen, de kuszkusz, krumpli, polenta is társítható. Ha pedig nincs kedvük még tovább főzőcskézni, kövessék Herr Paprika példáját. Vágjanak 1 szép karéj kenyeret.

2010. július 9., péntek

De mi legyen a meggyel?

A mostani tavasz Sukorón a cseresznyének nem kedvezett, 1 szem sem nőtt meg, virág sem maradt nagyon. A meggyfák viszont valami rejtélyes oknál fogva nemcsak hogy túlélték a hideget, szelet, viharokat, hanem több termett rajtuk, mint valaha. Vasárnap én kaptam a szedési feladatot, gyűjtöttem is szorgalmasan, de azért fára nem másztam. Szóval vannak még lehetőségek.
De mi legyen a meggyel? Piskótát nem sütök, a nagymamák, édesanyák színvonalát esélyem sincs elérni, akkor pedig inkább nem is próbálkozom. Chutney lehetne, de kajszi után ebből is, a végén még megunnánk. Akkor leves. Gyorsan, tejszín nélkül, aztán hűthetjük magunkat belülről, ne is bonyolítsuk tovább. Csak a magozás. Régen használtam én is a nagymamáknál magozó szerkezetet, de már nem emlékszem, gyorsabb volt-e úgy. Kézzel egy ideig még szórakoztató is tud lenni, később már kevésbé, a végén kifejezetten unalmas egy munka. De most legalább voltam annyira elővigyázatos, hogy piros trikót vettem fel védőruhaként. Jó szolgálatot tett, annyit mondhatok.


Meggyleves levendulás gombóccal


1 kg meggy

barnacukor

2 ek méz
25 dkg túró
1 kis marék levendulavirág
2 bourbon vaníliás cukor
1 ek tejszín


A meggyet megmossuk, hagyjuk lecsöpögni a vizet, azután kimagozzuk. Ha készen vagyunk, egy szép nagy edénybe öntjük a meggyet, megszórjuk barnacukorral (mennyiség nincs, ahogy tetszik), jöhet a méz, majd adunk hozzá kb. 1 dl vizet, és alacsony hőmérsékleten főzzük.

Amíg a meggy egyedül dolgozik, addig elkészíthetjük a gombócokat. Egy tálban törjük össze villával a túrót, adjuk hozzá a tejszínt és a cukrot, keverjük simára. A levendulákat óvatosan leöblítjük, majd papírtörlővel felitatjuk a vizet. Azután lehet lecsipegetni a szirmokat és a túróhoz adni, végül még egy óvatos keverés. Nedvesítsük meg egy kicsit a kezünket, de ne csöpögjön rólunk a víz, és kezdhetünk gombócokat formázni. Inkább legyenek kicsik, az óriás ipéldányok kiszorítják a levest, ráadásul gyorsan el is süllyednek.
Közben azért figyeljük a meggyet is, ha már egy kicsit összeesett, a szín pedig jó vörös, akkor elzárhatjuk alatta a gázt (kinek mit). Kóstoljunk, ha hiányzik még az édesség, jöhet a cukor vagy a méz. Hagyjuk hűlni, majd turmixoljuk óvatosan (nehogy a ruhánk bánja) szép simára.
A legjobb hidegen, jó sok gombóccal.

Kánikula megint, hűsítsék magukat kívül-belül. Én meg szedek még meggyet, előkapom a létrát, vagy inkább felküldöm Herr Paprikát a fára. Hétfőn jövök az eredménnyel.

2010. július 8., csütörtök

Nahát

Imbisz negyedik a Goldenblogon. Nahát, ez aztán a meglepetés, ma is érdemes volt felkelni (pedig a tegnapi szurkolós, hosszúra nyúlt este után nem ment olyan könnyedén.). Köszönöm a zsűrinek, szavazóknak, már az 50 is elég klassz érzés volt, most meg aztán egészen örülök. És gratulálok ezúton is mindenkinek!
A képhez egy kis magyarázat: a ravennai tengerparton Herr Paprika, Ágó meg én. Hiányzik Oszi, Panni és Józsi, de akkor csak hárman voltunk. Szóval Frau Paprika köszöni a lökdösést, rábeszélést, kritikákat, az olvasást és persze a remek fényképezőgépet.
Mára nincs recept, átcsúszik holnapra, addig még ünneplek egyet. Proszit!

2010. július 7., szerda

Kajszi, krumpli, koriander


Mára nincs meglepetés, következik a grillezés második része, azaz minden, ami nem a szabadban sült. Miután kisebb csörte után eldöntöttük, milyen húst együnk, már csak azt kellett kitalálnom, mivel fogjuk kísérni. Az újkrumpli adott volt, ráadásul kezdte már unni a helyzetet a kamrában. De mi legyen vele? Herr Paprika győzködött, hogy a vajas, petrezselymes változat mindenhez nagggyon passzol, na igen, de kipróbálhatnánk valami mást is, nem. Nem. Én viszont egyedül maradtam a konyhában, és szépen eltértem a megállapodástól, de megérte, Herr Paprika a végén magától megdicsért.
A kajszibarackot a piacon szereztem, egészen megörültem, hogy már nem kell vagyont fizetni érte. Ráadásul a csípőset szeretem mindig és minden formában, a chutney-t különösen, ugyanis én ezt annak nevezném, de valószínűleg nem illik a tradicionális vonalba. A csípősségben viszont nincs hiba, hajrá chili.

Csípős kajszi

fél kg kajszibarack
1 vöröshagyma
3-3 fokhagymagerezd
chilipehely
barnacukor
1 dl száraz fehérbor
olaj (semleges)

A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, felezzük, kivesszük a magokat. A hagyma héját leszedjük, apróra vágjuk, ugyanezt tesszük a fokhagymákkal is. Egy edényben melegítünk egy kevés olajat, rádobjuk a hagymát, üvegesedésig pirítjuk, majd jöhetnek a fokhagymák és a barackok. Keverés után ráöntjük a fehérbort, pár percig forraljuk magasabb lángon, azután visszavesszük a hőmérsékletet. Szórjunk rá cukrot és chilit, mennyiség nincs, tegye mindenki kedve, ízlése szerint. Persze sózzunk is egy kicsit. Keverjünk újra, esetleg adjunk hozzá 1 dl vizet. Fedjük le, alacsony lángon rotyogjon, amíg szépen összefő, azután hagyjuk fedő nélkül besűrűsödni. Közben azért kevergessük, nehogy leégjen, meg kóstoljunk is, ha hiányzik még 1 íz, fűszerezzük.

Korianderes újkrumpli

kb. 60-70 dkg újkrumpli
1 marék koriandermag
2-3 tk kurkuma
olaj

Az újkrumplikat víz alatt kicsit dörzsöljük meg, azután papírtörlővel itassuk fel a vizet, nagyság szerint felezzünk, negyedeljünk. Egy magasabb falú serpenyőben melegítsünk olajat, jöhetnek a krumplik, pirítsuk 5-6 percig, majd sózzuk és fedjük le. Időnként emeljük le a fedőt, keverjük át, majd hagyjuk tovább sülni. Ha már pirulni kezdenek a krumplik, a villás ellenőrzés pedig készhez közeli állapotot mutat, a koriandert törjük össze egy mozsárban, szórjuk a serpenyőbe, keverjük át, azután jöhet a kurkuma is. Pirítsuk az egészet néhány percig, készen is vagyunk. Azért a végén kóstoljanak (szigorúan fújás után), ha hiányozna valami, ne habozzanak.

A krumplik mögötti homályos növény egy gigantikusra nőtt oregánó bokor. Ételbe most nem került, de háttérként tökéletesnek bizonyult, közben ugyan izgultam, nehogy a virágokon gyülekező méhek esetleg ránk is bukjanak. De úgy látszik, nem szeretik a koriandert.

2010. július 6., kedd

Akkor grillezünk?

Kérdezte Herr Paprika, én meg bólintottam, biciklizés után úgyis szükség lesz az energiára (és a dőzsölésre). És mi legyen? Hát tarja, mi más - jött Herr Paprika válasza. Most nem kívánom, mit szólnál mondjuk szűzpecsenyéhez? Nem, nem, következő javaslat? Hát gondolkozom még. Tarja? Ha nincs szűzpecsenye, akkor tarja sincs. Jó, akkor legyen karaj.
Szombaton teljesítettük a tervet, kivártuk a meccs végét (az első félidőt ráadásul zuhany nélkül), még szerencse, hogy a hekk jól kibélelt. Na de most már együnk! Herr Paprika elindult tüzet rakni, majd visszatért, hogy leszigetelje magát a szúnyogok ellen, közben pedig panaszosan megjegyezte, máskor a fiúk jó társaságot biztosítanak, lemehetnék én is. Na jó, de akkor csak húst eszünk. Hümmögés, ő ment, én maradtam.
Amikor az edényeket kicsit magára hagyhattam, mentem azért a kertbe, aztán rohantam is vissza a fényképezőért, ugyanis az alábbi látvány fogadott:

Jól látják, bizony, Herr Paprika éppen beveti a tűzcsiholó csodafegyverét: a Rakéta porszívót. Az akció közben a lelkemre kötötte, mindenképp kerüljön a bejegyzésbe: ez a porszívó nemcsak szívni, de fújni is tud, éppen ezért különböző fejek is készültek hozzá anno, lehetett vele festéket szórni, virágot locsolni, de még permetezni is. A grillgyorsító funkciót nem tudom, tartalmazta-e a használati utasítás, de nagyon jól működik.

Recept

4 szelet karaj
(ha tudnak, vegyenek bőröset, akkor elhagyható az olaj)
gyömbér (kb. 5-6 cm-es darab)

2-3 gerezd fokhagyma

fél citrom leve

3 ek sherry vagy valami hasonló

2 tk currypor
2 tk barnacukor
1 ek olaj


A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk, ugyanezt tesszük a fokhagymagerezdekkel is. Egy mélyebb tálba tesszük a gyömbért, fokhagymát, a curryt, sherryt, citromlevet, cukrot, olajat és alaposan összekeverjük. A húst megmossuk, papírtörlővel leitatjuk a vizet, majd mehetnek a pácba. Egyesével forgassuk át a szeleteket, alufóliával takarjuk le, a hűtőben hagyjuk pácolódni néhány órán át.

Amikor eljött az idő, készítsük elő a grillsütőt, vagy kövessék a példámat és hagyják másra. Ha megfelelőnek ítéltetik a faszenek állapota, elő a rácsot, kezdődhet a sütés. A húsokat érdemes már hamarabb kiemelni a hidegből, hogy visszanyerjék a normális hőmérsékletet. Mielőtt a rácsra kerülnének, csöpögtessük le a páclevet, különben még leég a szemöldökünk. A sütést a továbbiakban nem is magyaráznám (főleg, hogy nem is én csináltam), piruljon meg a külsejük, süljenek át, de ne vigyük túlzásba, különben kiszáradnak ám.
A karaj mellé csípős chutney készült kajszibarackból és korianderes újkrumpli. Holnap jönnek a részletek.

Herr Paprika: Hohó, új rovatom lesz! Ezzel várok még, beraktam a régibe, de ha gyakran előkerül a porszívó, változhat az álláspont. Herr Paprika süt. Vagy grillez.

A pác innen: Cornelia Schinarl: Meat Basics, GU Verlag

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails