Tavasz van, gyaloglunk

Ma nincs recept, inkább egy rövid beszámoló, mert nem múlhat el az első tavaszi túra, pecsétgyűjtés, esés és izomláz néhány soros összefoglaló nélkül. Lesz azért egy kis gasztro,  gyaloglás után kell a bőséges ebéd, nekünk mindenképp, olvashatják majd, hova is tértünk be.

Herr Paprikával szombaton tehát elhagytuk a várost, 3 napig tudtam messzire nézni, reggel volt madárcsicsergés, a kertben terepszemle, ággyűjtés és rügyfigyelés, meg persze Grafit. A túrát hétfőre időzítettük, azt ígérték az időjárás-jelentések, hogy ez lesz a legmelegebb és legszárazabb nap, én elhittem, reggel aztán borús tekintettel néztem a borús eget, de azért elindultunk, Herr Paprika mamája elszállított minket Bodajkra, útközben már kopogott az eső a szélvédőn, mindegy, kabát a hátizsákban. Bodajkon a Fenyő bisztróban megszereztük az első két pecsétet, azután a vasútállomáson hozzá még kettőt, így aztán most egyetlen helyre négy is jut.

Ha eddig nem lett volna egészen egyértelmű, a képet nézve már biztosan az, a kéktúra egyik szakaszának vágtunk neki (tavaly szerepelt is már néhány gyaloglós bejegyzés imbiszen), Bodajkról indultunk, azután következett Csókakő és persze a vár, ami ugyan nem szerepel közvetlenül az útvonalban, de ha már ott, hát felmásztunk persze. A cél pedig Gánt, 19 km, kevés szint fel és le, szezonkezdésnek éppen ideális. Az idő is barátságosan alakult, elkerült minket az eső, kisütött a nap, és végül a talaj sem volt olyan nedves, ahogy vártuk. Akadtak persze egyensúlyozós, süllyedős részek, én kétszer nyomtam a fenekem a földhöz, de semmi károsodás, csak emlegettem a teremburáját. Összességében azonban elégedettek voltunk, tartottuk az előirányzott szintidőt, elfogadható pulzust produkáltam felfelé, és vittünk magunkkal elég vizet. Viszont otthon hagytam a saját dzsekimet, Herr Paprika a bicskáját, és a Rockenbauer sorozatból is a következő részt sikerült magunkkal hozni. Szóval érezhetően eltelt néhány túramentes hónap. De majd belejövünk.

Gánton a Vértes vendéglőben kaptunk pecsétet, sört és délutáni ebédet is. Most először jártam Gánton, így nyilván a Vértesben is, ami számomra nagyon kellemes meglepetést okozott. Nagy terek, sok vendég, kifejezetten barátságos pincérek, akik nem méregették bizalmatlanul a sáros nadrágban betérő Paprikáékat, jó hangulat és teljesen rendben lévő ételek. Éhesek voltunk, nagyon, csak csokit, krówkát és néhány kekszet vittünk magunkkal, Herr Paprika egyértelművé is tette, most húst eszünk. Én végül az étterem történetéhez passzoló sváb tejfölös húst választottam krumpligombóccal, Herr Paprika pedig szarvaspörköltet galuskával. Fénykép az első (két) falat után:

Elégedett gyomorral még elsétáltunk a Gránás turistaházig, ha legközelebb netán szállás kellene, azután haza. Este altatni nem kellett, másnap okozott egy kis kihívást a lépcső, de azért nem volt olyan rossz érezni, hogy van lábam.

Folytatás várható hamarosan.