Egyetemistaként általában nem vagyunk gazdagok, én sem voltam ezzel másként. Voltak az elérhető dolgok, a kivárandók és a majd egyszer, ha sok pénzünk lesz típusúak. Vágyakozásom egyik tárgyát a fűszeres olajban úszó kis fetakockák képezték, elábrándoztam mindig, hmmmm de jó is lehet, aztán persze nem vettem meg, maradtak a szokásosak a kosárban. Viszont elhatároztam, az első keresetből meglesz és akkor én bizony megeszem az egészet. Így is lett, fordítottam, pénz került a zsebembe, így aztán boldogan vittem haza a fetával teli üveget. Kibontottam, megkóstoltam. Jó volt, de ennyi. Amit vártam, az bizony elmaradt. Azóta se vettem, de eszembe jut mindig, ha fetát eszem, mert azért mi jó barátok maradtunk. Hogy jön ide akkor a függőség? Tavaly nyáron a nővéremtől elkértem szépen néhány szakácskönyvet, Nigella egyik könyvében (Egész évben nyári ízek) pedig megtaláltam a fetával töltött padlizsántekercs receptjét. Elkészült egyszer, másodszor, újra és megint, bármiért is mentem a piacra, padlizsánt valahogy mindig vettem, főleg felügyelet nélkül. Megettem belőle bármennyit és bármikor. A képek is tavalyiak még, blog nem volt, de azért fejben már készültünk, Oszi még fotózott is.
Recept
2-3 padlizsán
25-30 dkg feta
1 maréknyi mentalevél
chilipehely
olívaolaj
A padlizsánokat mossuk, majd törüljük szárazra, vágjuk hosszában 1 centis szeletekre. Egy kicsit besózhatjuk őket, akkor kiengednek némi vizet, tehát sütés előtt újra töröljük szárazra, majd kenjük be mindkét oldalukat némi olívaolajjal. Ha tudjuk, akkor grillezzük a szeleteket igazi parázs felett vagy elektromos szerkezettel, de a grillserpenyőben sütés is egy lehetséges megoldás. A fetát keverjük össze a felaprított mentalevelekkel, chilivel. Az elkészült szeletek egyik végére tegyünk a krémből, majd tekerjük fel. Melegen és hidegen egyaránt ajánlott.
Itt a jó idő, süssenek, nem fogják megbánni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése