Ha napsütés és Sukoró, ráadásul még társaság is akad, akkor egyik nap főzünk, másnap aztán jajj de korán megéhezünk, együnk halat. Néha elgondoljuk Herr Paprikával, hogy ideje lenne egy másik étterem asztalához ülni, de ez eddig még csak elmélet maradt. Tehát irány a Pákozd melletti Szúnyog-sziget (a névadás oka gondolom egyértelmű), főként a Halászcsárda. A hely autóval, biciklivel, de még hajóval is megközelíthető, arra azért készüljenek fel, hogy jó idő esetén könnyen megtelik a terasz, ne érkezzenek már-már kilukadó gyomorral. (Ha pedig a kerékpárt választják, ne egyék végig az étlapot, tapasztalatom szerint felfelé tekerni kerekedő pocakkal nem túl kellemes.)
Ha sikerült letelepedni és kezükben az étlap, akkor egyetlen fontos tanácsom lenne. Egyenek halat! Főznek mást is persze, de próbáltuk, megettük, megállapítottuk: a hal a csárda igazi erőssége. Választhatnak a többféle halászlé közül, ehetnek fogast, hekket vagy harcsát, én most az utóbbit választottam. Harcsapaprikás túrós csuszával, a tészta alja szépen lepirult, rajta ropogós szalonnakockák és persze a paprikásban ott a hal. Herr Paprika ugyancsak így választott, később elárulta, már megint kevésnek látta az adagját. Végül nem tudta megenni. Szóval éhen nem maradnak, ebben biztos vagyok.
Ne felejtsenek el ám tartalékolni sem (helyet a gyomorban), mert egy dolgot mindenképpen kipróbálásra ajánlok. A túrófánk tejföllel, fahéjjal valahogy mindig ugyanolyan jó, még akkor is képes vagyok megenni, amikor már magam sem hiszem. Egy adagban két darab, az asztaltárssal lehet felezni, ha beérjük kevesebbel is. Mostani látogatásunkkor az a drámai fordulat állt elő, hogy mire megrendeltük volna, a túrófánk elfogyott. Gömbi viszont nagylelkűen átadott egyet, szépen öt részre vágtuk és lelkesen megettük. Az íz legalább megvolt, fotó viszont nincs, majd legközelebb igyekszem kattintani és visszatérek rá.A csárda azért is remek, mert utána lehet megjáratni magunkat, nagyokat sóhajtozni, hú de jó volt, ma már nem eszem. A tó és a kikötő közel, lehet hajózni mondjuk Agárdra, tudják, ahol azok a finom pálinkák laknak.
Vagy ússzanak egyet, úgy gyorsabban égnek a kalóriák. De vigyázzanak, el ne süllyedjenek.
2 megjegyzés:
Jó, hogy eszembe juttattad! Már pár éve nem jártam ott. Mi mindig hajóval mentünk, és ebéd előtt a kiránduláshoz tartozott a pákozdi emlékmű, amihez toronyiránt a kikötőből felmásztunk. Így nem volt gond az étvágyunkkal sem :)
Így mi még nem próbáltuk, csak a bicikli oda, evés, bicikli lihegve vissza volt meg. (És persze a kényelmes autózás.) A hajózás is kimaradt eddig, viszont idén nyáron megvalósítjuk mindenképp:)
Megjegyzés küldése