Bort a poharamba

Szeretem a bort (de ne ijedezzenek, elemezni nem fogok sosem), szeretem a fesztiváljait is (hogy melyiket a legjobban, az hamarosan kiderül). Az idény megnyitását már a múlt héten terveztük, végül a körülmények mégsem úgy alakultak, de tegnap megtörtént ez is. Kicsit ugyan tanakodtunk (lesz-e eső), de aztán elindultunk bátran.
A hatodik Budai Gourmet most először zajlik a Budai Várban, a helyszín hangulata adott, bár én jobban kedveltem a Millenárist, így kicsit egybemosódik az egész a másik várbeli fesztivállal. Megérkezés gyors, az idő azért sokakat otthon tartott, semmi sorbanállás, csak a zsetonos bácsi volt komótos egy kicsit, vagy csak nagyon alapos akart lenni. Pohárral a kézben elindulunk, gyorsan lestoppolunk egy asztalt, egy ideig váltott csoportban sétálgatunk, nézelődünk, nincs nagy tömeg, az odaférkőzés könnyen megy mindenhol.

Szeretem megkóstolni a számomra teljesen ismeretlen borászatok borait, most is így teszek. Teljes melléfogás. Bátorságom kicsit csökken, de a kedvem nem lanyhul és igen, ilyen rosszat többször nem sikerül választanom. A két legemlékezetesebb: Ruppert pincészet száraz Muscat Ottonel, szép üvegek, kedves nő a pultnál, akivel még beszélgetni is lehet. A másik az Öregbaglas, nem is annyira a bor, hanem a kínáló borász. 10 perc alatt megtudjuk, miért is van sör a hűtőben, hogy milyen nehéz 35 évnyi svájci élet után összerakni a magyar mondatokat, s hogy mit gondol a borász, ha már harmadik napja illatoznak körülötte az üvegek.

Az evés elmaradt, Herr Paprikával előtte még főztünk, így csak messziről láttam a kínálatot, meg persze éreztem az orromban.

Osziékkal majdnem éjfélig kitartottunk, akár az időjárás. Ahogy elindultunk, jött az eső is. Ha nem rettennek meg a felhőktől, ma estig még lehet menni enni-inni.