Etyek, ahova mindig megyek

Nem tudom már, melyikünk fejéből pattant ki a májusban gyakran elhangzó címbeli mondás (s ha még azt is elárulom, hogy a negyedik szó ty-vel sem ritka...), a tartalma mindenképp igaz. Megyünk, 2005 óta biztosan, ott leszünk most is. Vasárnap ígértem, elárulom hamarosan, melyik az én kedvenc borfesztiválom, gondolom, a válasz most már egyértelmű.

Etyek klassz, mert lehet összeszedni a társaságot, utazni kell, megérkezés után inni egyet az első helyen, azután elindulni. Pohár, térkép a kézbe, hagyományosan irány a Körpince, keressünk helyet, ki van itt, válasszunk, te mit iszol. És az első pohár bor. Történt már olyan is, hogy igen sokáig itt maradtunk, de inkább menni kell tovább.

Lehet gyalogolni sokat, pince van számtalan, megkóstolhatjuk a helyiek borait és persze a két napig itt vendégeskedő borászokét is. (Kicsit most részrehajló leszek, földiségünk okán ajánlom mindenkinek a mátraaljai N.A.G. pincészetet.) Éhség ellen ehetünk meleget vagy hideget, nálam a gezemice-lángos a nem is titkos favorit. Etyek egy egész napos bevetés (lehet persze ott is tölteni az éjszakát, másnap kezdeni újra, mi ezt még nem próbáltuk), mást is tervezni nem érdemes. Ahogy autóval érkezni sem, ha Budapestről indulnak, válasszák mindenképp a buszt, késő este is visszajuthatnak (még ha néha kicsit viszontagságosan is). Zene is lesz persze, mi a nagy koncerteket valahogy mindig elkerüljük, de tavaly ők voltak a kedvenceink (nevet ne kérdezzenek, memóriám lukas):

Hétvégén tehát borozzanak, lehetőleg Etyeken. Majd igyekszem jegyzetelni, beszámolóval jövök.

Az esőtől pedig ne féljenek, legalább könnyebb lesz felfrissülni.