Rövid hétvégi bejegyzés következik, némi gasztronómiai beütéssel, de semmiképp se várjanak sokat, inkább ivás mint evés. Akik ismernek, tudják, nem vagyok a sportolás bajnoka. Most írhatnék néhány tréfás történetet a testnevelés órán szerzett sérüléseimről, de inkább megkímélek mindenkit vagy inkább a képzeletükre bízom. Viszont az utóbbi években bennem is volt egyfajta kényszer, mozgás kellene, próbáltam jógát, futást, biciklizést, de kitartóvá még nem váltam semmiben. Most itt a legújabb próba, nővér és Oszi klasszul gyakorolt befolyást, hát elkezdtük mi is. Kéktúrázunk (nem tudom, igeként működik-e, de itt most igen) saját füzettel, lelkesen, tavaly tartottunk egy próbát, tegnap pedig már megtettük az első saját szakaszt is, egyedül. Az útvonal a Rozália téglagyártól vezetett a Hármashatárhegyen át Hűvösvölgybe a Gyermekvasútig. Összegezve mondhatom, pecsételni a legjobb, hegyre fel még vannak (nagy) nehézségeim és hihetetlenül gyors szívverésem, sík terepen és lefelé viszont egészen emberien mozogtam. Herr Paprikával szépen betrappoltunk a célba (szintidőn belül), dagadt is büszkén a mellünk.
És akkor most még egy kis gasztrovonal. Ha a Hármashatárhegyen járnak, ne hagyják ki a Rekettyést, kipróbálhatják például a bablevest füstölt csülökkel, mi csak sört vásároltunk, de az is jó volt, oltotta a szomjat. A célban (ahol megállapítottam: akarok gyermekvasúton utazni) pedig van egy pizzéria (névre sajnos nem emlékszem), remek vonatos hangulattal, az ételről nincs tapasztalatom, a sör viszont itt is jó volt.
Ma felébredtem, lélekben felkészülve mindenre, kis izomláz azért van, de járni tudok. Szóval jöhet a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése