Megérkezett a hó, nekem meglepetés, hogy ekkora intenzitással, de lehet hogy csak nem figyeltem eléggé az időjárás-jelentést. Nézni jó, ha már hógolyózni nem lehet, bár ki tudja, mire vetemedem még a későbbiekben, és így is van rendjén, végül is decemberbe léptünk. Nálam a hideg többféle következménnyel jár, kihűlnek a jegesedésre egyébként is hajlamos végtagjaim, éppen ezért gyakrabban kerül napirendre a forró fürdő, az amúgy sem kicsi teaadagom látványosan megnövekszik, lelkesen iszom forralt bort bárhol és bármikor, mindig fűszereset ennék és sokszor levest.
A mai recept előzménye is ez volt, levest ennék, aztán elképzeltem almából, fokhagymából, az utóbbihoz gondoltam, jó lenne chilis-mézes banánt enni. Na de akkor miért is ne lehetne banán a főszereplő, és mivel senki nem mondott nemet, ennyiben is maradtam magammal. A végeredmény egyszerre csípős, édes és savanykás, kétféle befejezéssel. Már megettem a képen látható fotóalanyokat, bejegyzés végén jön a vélemény.
Chilis-korianderes banánleves
1 közepes vöröshagyma
2 kis krumpli
3 érett banán
chilipehely
korianderlevél
fehérborecet
nádcukor
tejszín
só
olaj
cérnametélt (választható)
dió (választható)
A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, a krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk. Egy kisebb edényben melegítünk 1 ek olajat, rádobjuk a hagymákat, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhetnek a krumplik, átkeverjük és felöntjük annyi vízzel, amennyi nagyvonalúan ellepi. Adunk hozzá 1 ek ecetet, chilit kedvünk szerint és 2-3 tk nádcukrot. Sózzuk, majd lefedve addig főzzük, amíg a krumpli teljesen megpuhul. Közben leszedjük a banánok héját és vékonyan felkarikázzuk őket. Ha a krumplik megfelelőek, akkor mehetnek a banánkarikák az edénybe, átkeverjük a levest, ha túl sűrű lenne, adunk még hozzá egy kevés vizet, majd újra fedő és főzzük még 6-8 percig. Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd simára turmixoljuk, közben adunk hozzá egy kevés tejszínt, hogy krémesebb legyen, ha van kókusztej otthon, még jobb a helyzet. Ha már szép sima a leves, beleszórjuk az apróra vágott korianderlevelet (vagy a szárított változatból egy teáskanálnyit), átkeverjük, szokás szerint kóstolunk, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Én most kétféle befejezést választottam, az egyik levesbe kevertem egy kis cérnametéltet, kicsit állni hagytam, a forróságban gyorsan megpuhul. A másik tetejére pedig mozsárban összetört pirított diót szórtam. Kipróbálhatják a szimpatikusabbat, mindkettőt vagy egyiket sem, jöhetnek az egyéb változatok.
Jó, most egy kicsit elfogult vagyok, de én imádtam magában, tésztával és dióval is. Ma viszont már Herr Paprika is hazatér, majd felkérem egy kóstolásra, ha leminősíti az én szuper banánlevesemet, akkor megígérem, nem tartom magamban az információt.
Addig azért inkább vegyük úgy, hogy sikeres volt az akció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése