Péter napja

A hétfőre ígért bejegyzés bizony lekéste a csatlakozást, ha bárkinek hiányzott volna imbisz, elárulom magyarázatként, hogy tegnap kisebb összeesküvés résztvevőjeként sikerült Józsit (aki civilben az édesapám) jól meglepni mindenféle alkalomból. Az egyik ok a születésnapja, mert bizony Paprikák apukái ugyanazon a napon születtek, néhány évnyi különbséggel, a többi részlet maradjon titok. Még annyit, hogy rajtaütésszerűen verset is mondtunk, visszanézve is igen vidám pillanat volt. Ma viszont Péter a főszereplő, imbiszt rendszeresen olvasók talán emlékeznek miért, de valószínűleg ők vannak kevesebben, szóval összefoglalom. Péter szombaton a 70. születésnapját ünnepelte, amelynek bevezetőjeként 7 vacsorát kapott tőlünk tavaly karácsonykor, néhányszor beszámoltam ezekről az elmúlt hónapokban. Bevallom, valamennyi alkalmat nem sikerült megvalósítani, de üzenem innen is az ünnepeltnek, hogy jövőre folytatjuk.

A jeles napon 10-kor találkoztunk Péterrel, aki nem tudta, mi vár rá. Először elmentünk a Ráday utcába, és megnéztük a "Tibi, te bitang jó..." kiállítást, rövid, de szórakoztató, ajánlom mindenkinek, ugyanis január közepéig meghosszabbították, ha jó az emlékezetem. Kultúra után koccintás a Goethe Intézet melletti Jedermann kávézóban (aki szerette a régi Castrót vagy kedveli a Jelent, nézze meg magának ezt a helyet is), hogy mi volt a poharunkban, azt inkább mindenkinek a képzeletére bízom. Irány Paprikáék otthona, és bár nem rendeltük meg, még a hó is esett. Következett a néhány órás ajándékokkal  és minden mással fűszerezett ebéd, először jön imbiszen az előétel.

Sonka és kecskesajt narancsos aszalt áfonyával

10 dkg szárított sonka

10 dkg friss kecskesajt

10 dkg aszalt áfonya

1 narancs

méz 

só

bors

Az aszalt áfonyát egy kisebb edénybe rakjuk, adunk hozzá 1 evőkanál mézet, csipet sót, rálocsoljuk a narancs kifacsart levét, végül öntünk hozzá kb. 1 deci vizet. Lassú tűzön főzni kezdjük az áfonyát, néha keverünk rajta egyet, a folyamat addig tartson, amíg a folyadék nagy része eltávozik az edényből, az áfonyákon pedig szép, fényes máz keletkezik. Kóstolás, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni.

A munka jelentősebb részének vége is, jöhet a tálalás. A tányérok közepére tegyünk 2-2 szelet sonkát feltekerve, a tetejükre kerüljön mérettől függően 1-2 karika kecskesajt, befejezésül pedig következzen a langyos narancsos áfonya. Kupaknak vagy mellé, kinek hogyan tetszik. Egy kevés frissen őrölt bors, ha szeretik, akkor 1-2 szelet pirított bagett is kerülhet mellé. Készen is vagyunk.

Láthatják, a minimál munka végeredménye meglehetősen kellemes külsejű előétel lett,  és bizony fontos volt a gyorsaság, ugyanis a nap itt még nem ért véget. Péternek egyébként ízlett, ráadásul még nekünk is. 

A folytatásban halat eszünk, és persze desszert is lesz.