Tovább ünnepelünk

A tegnapi szünet után (Komolyan elterveztem az írást, de mindig kilökte imbiszt valami más a sorból, este pedig miután az orrom is csokoládés volt, már nem éreztem késztetést bármilyen ételre emlékeztető tevékenységgel foglalkozni.) következzen tehát Péter szülinapos ebédjének második szereplője. Annyi biztos volt, hogy könnyűség a cél, a későbbi ünneplést nem szerettem volna megnehezíteni, ezért választottam halat, konkrétan lazacot. Az ötlet Váncsától származik, az ő egyik morzsás halreceptjét készítette Herr Paprika nekem még áprilisban, hoppá, akkor is születésnap volt, az enyém. A morzsát én most dióval kombináltam, amire először H. P. csak bizalmatlanul felhúzta a szemöldökét, na ne már, hal és dió, de hiába minden, a terv maradt, és utólag persze nem érkezett kritika. 

A narancs-édeskömény kombinációt még egy régi VIVA magazinban láttam, ebből született az én verzióm, és mivel sem időm, sem szorgalmam nem volt hozzá, bizony nem tisztítottam meg egyenként a narancsgerezdeket, de nem volt panasz. Azért persze nem kell az én példámat követni. 

Morzsás lazac édeskömény-narancs salátával

4 kb. 20 dkg-os lazacszelet

1 nagy marék dió

1 száraz kifli

olívaolaj

mustárpor

mustár

fehér balzsamecet

2 édeskömény

2 narancs

1 csokor petrezselyem

só

bors

A morzsához a kisebb darabokra tépett kiflit, az előzőleg megpirított, kihűlt diót robotgéppel összedolgozzuk. Ha már morzsára emlékeztet az állaga, adunk hozzá annyi olívaolajat, hogy egynemű, formázható massza legyen a végeredmény. Jöhet még 2 tk mustárpor, 2 tk mustár, természetesen az előbbi hiányában csak növeljék meg az utóbbi mennyiségét, 2 tk balzsamecet, azután alaposan összekeverjük. A halszeleteket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd egy tűzálló tálban egymás mellé helyezzük őket. A diós morzsából kanál segítségével a lazacok tetejére pakolunk egy közepesen vastag réteget, szépen elsimítjuk. A sütőt beállítjuk 175 fokra (légkeverés), betesszük a tálat, és kb. 15 percig sütjük a morzsás szeleteket.

Közben elkészülhet a saláta, ehhez azonban mindenképp szükséges egy néhány órával hamarabb befejezett tevékenység. Az édesköményeket mosás, szárazra törlés után elfelezzük, majd vékony szeletekre vágjuk, tálba rakjuk, megszórjuk egy kevés sóval. A finisben lemossuk az édesköményt, tiszta konyharuhára borítjuk, és felitatjuk a vizet. Az édeskömény így egy kicsit megpuhul, de nem veszti el a ropogósságát sem. A narancsokat megpucoljuk, gerezdekre szedjük, a gerezdeket kisebb darabokra vágjuk, az édesköményhez adjuk. A salátát meglocsoljuk olívolajjal, egy kevés fehér balzsamecettel, és persze jöhet egy kis bors is. A petrezselymet megmossuk, vizet felitatjuk, majd apróra vágjuk, a salátára szórjuk.

Tányér, tálalás, ahogyan szimpatikus.

Ha nem fúj el a szél, nem tévedek el, túlélem a forgatagot, és sikerül megőriznem a nyugalmamat, ami egy Paprikának nem is olyan egyszerű, akkor ma duplán jelentkezik imbisz, a desszertet nem szeretném diszkriminálni. 

De már nem merek ígérni.