2010. június 30., szerda

Padlizsános tünetek

Volt már az imbiszen függőséget okozó padlizsánrecept, a mainak is hasonló hatása van. Én legalábbis ugyanazokat a tüneteket produkálom: nem tudom abbahagyni, szigorúan védem a magam részét, aztán persze titokban lecsúszik 1-2 falat, irigy leszek és bánatos kutyatekintettel kéregetek Herr Paprikától. Többször készült már ilyen Sukorón is, ott aztán a többiek "jajj, csak egy szeletet eszem" felvezetésű akcióit kellett kontrollálni. Keveset sütni tehát nem érdemes.
A recept egyébként családi, Herr Paprika mamájától tanultam és készítem azóta szorgalmasan. Kell hozzá némi türelem és koncentráció, de azután jó lesz nekünk. Általában hús mellé kerül kísérőként, de ehető magában vagy mással. Egy biztos: én bárhogy szeretem.

Recept

5-6 kisebb padlizsán (vagy amennyit szeretnének)
2-3 gerezd fokhagyma
1 marék bazsalikomlevél
olívaolaj
balzsamecet


A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, a leveles végeket vékonyan levágjuk. Egy nagy és igazán éles késsel kb. fél centi vastag szeletekre vágjuk a padlizsánokat. Fontos, hogy ne legyenek vékonyak a karikák, különben a végére inkább száraz chipset ropogtathatunk. Ha valaki fél a keserű íztől, sózza be a szeleteket, hagyja állni mondjuk 10 percig, majd csöpögtesse le a vizet és itassa is fel a folyadékot egy papírtörlő segítségével. Én már évek óta 1 link alak vagyok, kihagyom ezt a szakaszt mindig, de még sosem volt keserű. Felelősséget viszont nem vállalok.
Ha idáig eljutottunk, több lehetőségünk is van. Ha adott a kert és grillezhetünk, akkor kenjük be a szeleteket egy kis olívaolajjal és sütögessünk, nem baj, ha egy kicsit odapirulnak. Használhatunk elektromos grillsütőt is, türelmetleneknek és kevésbé hőállóknak ez a megoldás javasolt, a karikákat itt is olajozni kell. Ha egyik sem működik, akkor kapjunk elő egy szép nagy tepsi, tegyünk bele alufóliát, a padlizsánszeleteket rakjuk egymás mellé (ne legyen átfedés!) és olajjal locsoljuk meg, majd kicsit mozgassuk a karikákat, nehogy később leragadjanak. Állítsuk be a sütőt kb. 200 fokra és süssük a padlizsánt, amíg színt kap és megpuhul. Közben egyszer fordítsuk meg a szeleteket, hogy mindkét oldaluk szépen megpiruljon. Lehet meccset nézni, telefonálni, fröccsöt inni, de a szemünk félig mindig a sütőt figyelje, különben könnyen szén lesz belőle 1 pillanat alatt. Sütögetünk addig, amíg elfogynak a korongjaink.
A végeredményt (bármelyik módszerről is legyen szó) szedegessük óvatosan 1 mélyebb tálba, locsoljuk meg bőségesen olívaolajjal, kevesebb balzsamecettel, reszeljük bele a fokhagymákat és dobjuk a bazsalikomleveleket is. Az egészet óvatosan forgassuk át, sózzuk meg közben, ha kell, még locsoljunk egy kis olívaolajat. Hagyjuk hűlni, később tehetjük a hűtőbe is, eláll pár napig, persze ha marad belőle. A legjobb szobahőmérsékleten.

Nyár lett, hát sütögessenek, közben persze pótolják a folyadékot is. És ne feledjék: irigynek lenni nem szép dolog, de azért egyenek sokat, nehogy más gyorsabb legyen.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hmmmmmm... nem szertem a padlizsánt, de ezt nagyon szivesen megkóstolnám!

Frau Paprika írta...

Szerintem tegyél egy próbát:)

gelka írta...

Elkészült, igen. Ismét egy remek étel. Én készítettem hozzá egy kis joghurtos mártást is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails