Édesen a sós

Eperből eleget nem lehet enni. Szerintem. Nekem legalábbis még sosem sikerült, pedig voltak igazán sikeres nyaraink, amikor vödrökben vittük haza az eperszállítmányt a kertből. Ilyenkor néhányszor a fejem búbjáig ehettem magam, azután ha már önmagában nem volt elég, következtek a különböző variációk, nagy melegben a legtöbbször cukorral, tejföllel, nagy mennyiség jól lehűtve. Megunni még akkor sem lehetett.
Mostanában ennyire nem jó nekem, kell a megszerzéshez piac és pénztárca, de azért kétszer mellénk szegődött a szerencse, és kaptunk Panniéktól igazit, otthonit, édeset. Herr Paprika ilyenkor mindig habos, babapiskótásról álmodik, nálam az egyszerűbb megoldás a nyerő. A mai, nagy túlzással receptnek nevezhető epersaláta (ami egyszerűsége okán engedi, hogy szóval nem spóroló legyek) egyszerre édes és sós. A tökmagolaj ezen célú felhasználása nem az én fejemből pattant ki, még évekkel ezelőtt láttam egy ilyen párosítást egy német főzős újságban. Most kipróbálásra került.

Alapanyag (kb. 4 személyre)

fél kg eper
1 nagy maréknyi sós mogyoró
tökmagolaj

Ez lesz az eddigi imbiszlét legrövidebb leírása: epreket megtisztítjuk, megmossuk, leitatjuk róluk a vizet, majd karikákra vágjuk. A mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, miután kihűlt, egy mozsárban kicsit összetörjük. Az eperkorongokat elrendezzük a tányérokon, locsolunk rá egy kis tökmagolajat, végül megszórjuk az összetört mogyoróval.

Most az én személyes véleményemre kell hagyatkozniuk, mivel egyedül ettem meg az egészet. Nem szép dolog, tudom. De a lényeg: könnyű, édes eper, a tökmagolaj egy nagyon lágy bevonatot képez és a mogyoró sóssága az én számban passzolt hozzá. Meggyőződni csak próbával lehet.