
A Napudvar Mád központjában található, de azért nem olyan könnyedén, a kapu kicsit messzebb az úttól, előtte fák, krétával írt felirat, felette tábla, rajta egy jó kedélyű nap. Mi sem vettük egyből az akadályt, de rövid tanácstalan keringés után telefonos segítség nélkül sikerült odatalálni. Autóból ki, forgattuk a fejet jobbra, azután balra: egy kert, akár a mesében. Jól van, gondoltam, ez már rossz nem lehet.

Nagy nézelődésre nem volt idő, jöttek is a házigazdák, Leskó István és a felesége, Ilike. Gyors bemutatkozás, irány a vendégház, közös tér, középen egy fából készült nagy asztal, lépcsők, az emeleten a szobák, akkor mi öten leszünk (Herr Paprika horkol, de sebaj, a szemfülesek hoztak füldugót), kilátás a kertre. Megérkezett közben a csapat másik fele, pakolás, azután már mentünk is, irány Szepsy és a bor. Néhány órás pohárfogás, kortyolás után a házigazdák iránymutatása szerint ebédelni indultunk, amiről majd egy másik bejegyzésben, hiába, mádi hét, ez, csak meg ne unják.
A délutánt és estét ezután már a Napudvarban töltöttük, ahol rövid beszélgetés után megkezdtük a kert felderítését, előbb egyedül és találgatva (Ez rebarbara? Hát nem hiszem. De ez citromfű, az biztos.), majd szakértő kíséretével. Leskóék ugyanis nem csak borral foglalkoznak, hanem gyógynövényekkel is. Első pillantásra azt gondolhatnánk, nő itt mindenféle zöld nagy összevisszaságban, de aztán kiderül, a káoszban rend van ám. Orbáncfű, citromfű, sokféle menta, körömvirág, gingko fa, levendula, szemvidítófű, kamilla, tárkony, macskagyökér és még tucatnyi más növény sorakozik egymás után, de van itt bambusz is. Leskó István elől, mi utána, na, felismerik, mi tippelünk, akad, amit eltalálunk, mást nem láttunk még sosem. Közben elhangzanak a különféle gyógyhatások is, ez jó a vérkeringésnek, ez köhögés ellen, ez gyógyítja a sebeket, ettől jobban alszunk. Bárhova lépünk, mindenhol növekszik valami érdekes, csak az a sok csiga ne lenne, nagyon nézünk a lábunk elé, hogy ne okozzunk sérülést.





Ébredés, nem hiszem el, milyen éhes vagyok, lent már megterítve, kerti séta, akkor együnk. Tea a család 13-as gyógynövényes keverékéből, házi szőlőlé, a lekvár is saját főzésű, savanykás, szilva és más egyéb. A nap azután zajlik tovább, délután pakolunk, búcsúzunk, Herr Paprika rákérdez még a családi ecetre, kóstolják csak meg, kis pohár, hú, ilyet veszünk. Szamorodni ecet citromfűvel, tárkonnyal, akkor még 2 üveget szeretnénk. És még teát, a 13-asból, a szőlőlevet el ne felejtsük.
Bepakolunk, elköszönünk, jöjjenek máskor is. Így lesz, nem is kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése