Péter nálunk vacsorált, avagy a kakukkfüves este

Péter (aki civilben Herr Paprika apukája) decemberben kerek számot ünnepel, hétszer 10 évet, az eredmény könnyen kiszámolható. Karácsonykor ezért gondoltunk egyet és 7 vacsorát ajándékoztunk 2010-re, megírtuk a menüket, sőt még egy verset is, de ennek közlésétől most eltekintenék. Februárban még nem volt blog, így hát arról se kép, se írás (a kedvenc marharagu csak később szerepel), aztán jött volna a tavaszi forduló, de egy kicsit megcsúsztunk, most a harmadik megelőzte a másodikat, spárgaügyben így is meglehetősen kritikus volt a helyzet. De megoldottam, megszereztem.
A cím első fele így már érthető, a többi magyarázata is egyszerű: a 3 fogás valamelyik alkotórészében biztosan szerepelt nagy kedvencem, a citromos kakukkfű. Ha tehetik, szerezzenek be egy cseréppel, az illata lehengerlő, ízében pedig egyaránt passzol sóshoz és édeshez. Egyetlen hibája, hogy nem viseli jól a betegséget, szóval érdemes rá nagyon odafigyelni.

Recept

4 szelet szárított sonka (minél nagyobb, annál jobb)
4 sárgabarack
20 dkg ricotta
7-8 dkg kéksajt
fél marék rukkola
néhány ág citromos kakukkfű
tejszín
méz
fél citrom
olívaolaj
kb. 3 dkg vaj
salátalevelek tetszés szerint
só
bors

A töltelékkel kezdjünk: a ricottát egy kicsit törjük össze 1 tálban, adjuk hozzá a szétmorzsolt sajtot, az összevágott rukkolát (amit persze mostunk, szárítottunk) és 1-2 ek tejszínt. Keverjük össze alaposan, majd sózzuk és borsozzuk. Terítsünk ki 1 szelet sonkát, kenjük meg a krémmel óvatosan, de nyugodtan nagyvonalúan, majd tekerjük fel és ültessük egy tányérra. Tegyük ugyanezt a másodikkal, harmadikkal, negyedikkel.
Az öntethez keverjünk össze kb. 3 ek olívaolajat 1 ek mézzel, majd adjuk hozzá a fél citrom levét, keverjünk megint, végül pici só és több bors. A kakukkfüvet mossuk, papírtörlővel itassuk fel a vizet, csípjük le a leveleket (nem ez a legizgalmasabb rész), majd adjuk az öntethez és keverjünk újra. A barackokat mossuk meg, töröljük szárazra, felezzük, a magokra természetesen nem lesz szükség. Tegyük a vajat egy serpenyőbe, olvasszuk fel közepes lángon, majd tegyük bele a barackokat (belsejükkel lefelé). Süssük addig, amíg szépen megpirulnak, de megégniük nem kell semmiképp.
Tegyünk a sonkák mellé néhány salátalevelet (ne legyenek túl nagyok, inkább közepesek és formásak), jöhet tányéronként 2 fél barack, majd locsoljuk meg egy kevés kakukkfüves keverékkel. Szerintem akkor jó, ha a barackok melegek-langyosak, Herr Paprikának azért hidegen is ízlett.
Péter véleményét is tolmácsolom, ez mégis az ő vacsorája volt. A tányérja megüresedett, a kombináció tetszett neki, a ricottás töltelék külön dicséretben részesült.

A második elem receptjének nem szánok külön bejegyzést, a kakukkfű itt a csirkemellre került fokhagyma és bors kíséretében. A spárgás-paradicsomos újkrumpli pedig már régebbi kedvencünk, az elkészítés elolvasható chili&vanília blogján, kipróbálása mindenképp ajánlott, ha nem most, akkor majd jövőre. A desszerttel holnap jövök.
A kissé ferde képet viszont azért választottam, mert valamit még mindenképpen szeretnék megemlíteni: Herr Paprika kezében a bort. Sauvignon blanc-t kerestünk a spárga mellé, végül tanácskérés után a Káli Kövek 090909 nevű borát választottuk. És nem bántuk meg. Sőt. Hárman lelkesedtünk az asztalnál, ki hangosabban, ki halkabban, de a vélemény egyező volt. Próbálják ki. Szerintem remek.