
Ha megéhezünk Mádon, akkor tapasztalatunk szerint sok választás nem akad, kétszer kérdeztünk, kétszer kaptuk a választ: Mádi Kúria. A másodiknál már nem tétováztunk, üres gyomor, akkor bemegyünk. Szép, de semmi különös belső tér, vendég rajtunk kívül nincs jelen, a pincér kisiet, foglaljunk csak helyet, étlap, nézelődünk, közben jöhet az ital. Az étterem gyenge pontja mindenképpen ez, a borok közül csak a harmadikból sikerül kapnunk 1 üveggel, ami a helyi beszerzési lehetőségeket tekintve mindenképp furcsa. De sebaj, ezen gyorsan átlendülünk, a lényeg, mi kerül a tányérunkra, hát rendelünk gyorsan, rövid várakozás után már emelkednek is a kanalak, később a kések és a villák. Három ételről készült fotó, kitalálhatják, éhes voltam már nagyon. Sorrendben: grillezett oldalas fóliában sült burgonyával, plusz a saláta, borjúpörkölt tojásos nokedlivel és szarvaspörkölt juhtúrós sztrapacskával.



Jöjjön a második fejezet, az esti borkóstoló a Leskó családnál.

Házigazdáink a lelkünkre kötötték, hogy a mádi zsinagógát mindenképp nézzük meg, ha tehetjük, nem csak a különleges műemlék, de az azt felügyelő gondnok személye miatt is. Másnap tehát felkerekedtünk, az épületnél hamar megjelent Barna bácsi is és megkezdődött életem eddigi legtréfásabb bemutatója. A zsinagóga még az 1700-as évek végén épült barokk stílusban, néhány éve újították fel, megkapta az Europa Nostra-díjat, civilek és hírességek egyaránt szívesen látogatják. Barna bácsi ellátott minket minden fontos információval, majd vicceket mesélt, felidézte a köztársasági elnök látogatását, megmutatta a vendégkönyv érdekesebb bejegyzéseit, a róla szóló újságcikket. Nevettünk percenként, innen is köszönjük a tréfás élményt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése