Nem vagyok egy lemondós típus, még sosem diétáztam, rosszul tűröm az éhséget és általában éppen azt kívánom meg, amit nem szabadna. Írhatnám azt is, nem vagyok tudatos evő, de néha próbálkozom. Tavaly viszont fogadalmat tettem, a húsvétot megelőző hetekben nem ettem kenyeret, kitartó voltam, kibírtam, idén újráztam, sikerrel.
Régen nem reggeliztem rendesen-rendszeresen, Herr Paprika viszont rászoktatott a napindító evésre, így ma már ébredés után legkésőbb 30 perccel korgással jelzi a gyomrom: ideje lenne bekapni valamit. A valami nem egy joghurtot jelent, ha már eszem, akkor általában bőségesen, kenyér, vaj, sajt, sonka, zöldség, kefir, jöhet minden egyszerre. Most viszont elbúcsúztam kenyértől, zsömlétől, de természetesen reggeli nélkül meghaltam volna, tehát maradt a saját gyártású kefir és a müzli. Anyukám meglepett 2 hónappal ezelőtt egy doboznyi kefirgombával, az elmúlt hetekben ők voltak reggelenként a legjobb barátaim, gondoztam, szűrtem, tisztogattam őket, a gombák pedig hálából megduplázódtak. (Helyesek, de nem fotogének, kép nem lesz.) Beruháztam 2 jó müzlire is, amelyeknek nemcsak a dobozán szerepelt, hogy van bennük aszalt gyümölcs, mandula, mogyoró, egyebek. Rendben is volt minden, de 11-kor általában már leküzdhetetlen éhséget éreztem, viszont azzal nyugtattam magam, így legalább többször eszem keveset, a hírek szerint ez lenne úgyis az egészséges. Mélypontom talán egyszer volt, amikor megterítettem az egész családnak, ők leültek reggelizni, nekem pedig maradt a müzli és az ábrándozás.
Szombaton szokásos keverék, azután semmi, éhes voltam, megfájdult a fejem, de boldogan kattogott bennem: Ma kenyeret eszem. Ötig kibírtam, azután hát igen, 4 szeletig jutottam... Persze nem magában. Vasárnap minden visszatért szépen a régi kerékvágásba, én most egy ideig nem vágyom müzlire.
Volt persze vendégség és főzés is, most képekben.
Régen nem reggeliztem rendesen-rendszeresen, Herr Paprika viszont rászoktatott a napindító evésre, így ma már ébredés után legkésőbb 30 perccel korgással jelzi a gyomrom: ideje lenne bekapni valamit. A valami nem egy joghurtot jelent, ha már eszem, akkor általában bőségesen, kenyér, vaj, sajt, sonka, zöldség, kefir, jöhet minden egyszerre. Most viszont elbúcsúztam kenyértől, zsömlétől, de természetesen reggeli nélkül meghaltam volna, tehát maradt a saját gyártású kefir és a müzli. Anyukám meglepett 2 hónappal ezelőtt egy doboznyi kefirgombával, az elmúlt hetekben ők voltak reggelenként a legjobb barátaim, gondoztam, szűrtem, tisztogattam őket, a gombák pedig hálából megduplázódtak. (Helyesek, de nem fotogének, kép nem lesz.) Beruháztam 2 jó müzlire is, amelyeknek nemcsak a dobozán szerepelt, hogy van bennük aszalt gyümölcs, mandula, mogyoró, egyebek. Rendben is volt minden, de 11-kor általában már leküzdhetetlen éhséget éreztem, viszont azzal nyugtattam magam, így legalább többször eszem keveset, a hírek szerint ez lenne úgyis az egészséges. Mélypontom talán egyszer volt, amikor megterítettem az egész családnak, ők leültek reggelizni, nekem pedig maradt a müzli és az ábrándozás.
Szombaton szokásos keverék, azután semmi, éhes voltam, megfájdult a fejem, de boldogan kattogott bennem: Ma kenyeret eszem. Ötig kibírtam, azután hát igen, 4 szeletig jutottam... Persze nem magában. Vasárnap minden visszatért szépen a régi kerékvágásba, én most egy ideig nem vágyom müzlire.
Volt persze vendégség és főzés is, most képekben.
Jönnek a részletek is, szépen sorban.
A képekért köszönet Osziéknak, akik jó vendégként vacsora előtt még fotóriporterkedtek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése