Pécs, Palkonya, pitypang

Mielőtt még visszaugranék a megszokott pályára, következik egy rövid, talán hosszú beszámoló a húsvéti hétvégéről, benne nyúl és pitypang, Pécs és Palkonya, evés és ivás is persze. Szombaton család indult a családhoz, Oszi szülei vártak minket Pécsett, szépen felvonultunk, hogy a következő három napot együtt töltsük mi nyolcan. Összefoglalva, remek volt a hangulat, nagyokat nevettünk, felügyeltük a nyulakat a kertben, ettünk sonkát, tojást, de Jola jóvoltából zureket és bigoszt is, kóstoltuk Sándor pálinkáját és borát, közben várost néztünk, kirándultunk és hirtelen vége lett. De akkor jöjjön néhány részlet.

A hétvége főszereplői egyértelműen a nyulak voltak, mindenki megnyugtatására már most elmondom, néhány napra érkeztek egy kellemes, vadregényes kertbe, a kalandokkal teli utazás után pedig szépen visszatértek a többiekhez. Remélem, néhány tréfás emlékkel együtt. Két egészen különböző egyéniség vert tábort a teraszon, egyikük, aki próbál a képen elvegyülni a növények között, vakmerő és kíváncsi, forradalmár hajlamokkal, ezért is kapta a Che nevet. A terasz szélén Oszi lapokból kerítést épített, hogy ne kelljen futóversenyen lemérni, ki ér hamarabb a szomszédba, a nyulak vagy mi. Che néhányszor felmérte a terepet, majd úgy próbált kitörni, hogy egy lendülettel ráugrott a kerítésre, hátha eldőlnek a lapok. Mindezt a legváratlanabb pillanatokban, és bizony néhányszor sikeresen. Elfogás után szerény tekintet.

Egyértelműen kalandor lélek, mindig azt a kicsi rést kereste. A fekete bundás társ a teljes ellentét, inkább kivárt, nem nagyon hitt az akciókban, a meghódított területeken aztán megjelent persze. Az evésben azért teljes volt az összhang, jöhetett lóhere, fű, muskátli vagy bármi. Aki kíváncsi, hogyan tűnik el öt másodperc alatt a pitypang Che fogai között, itt megnézheti.

Ősszel eltöltöttünk már Pécsett egy hétvégét, most három dolog vált meghatározóvá: a kis dzsámi, a Nyolcak kiállítása és a látványos tavasz. Ennyi virágzó tölgyfát már régen láttam, de alapvetően bárhol is jártunk, jöttek szembe a virágok, remek érzés volt.

Jakováli Hasszán dzsámijának meglátogatását javaslom mindenkinek, látható egy egészen új kiállítás, majd megnézhető az épület is, mi egészen részletes elbeszélést kaptunk a dzsámi történetéről, építészeti sajátosságairól. A másik kulturális akcióban a Nyolcak képeit néztük meg Herr Paprikával, amíg a többiek a Zsolnay kiállításon jártak. Maga a Modern Magyar Képtár is nagyon tetszett, még jobban a tárlat, főleg Czigány Dezső, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos képei. A megadott dátum ne tévesszen meg senkit, a kiállítás május 1-jéig látogatható. 

Hétfőn aztán elhagytuk a várost, először kilátó, azután Máriagyűd, majd Palkonya következett, ami egy egyutcás sváb falu, kupolás templommal, csodaszép régi, védett házakkal, és egy pincesorral, amelynek 53 présházát műemlékké nyilvánították. Sétálni jó volt persze, de egy kicsit kezdtem már búsulni, hogy egyetlen házat sem találunk nyitva, bort akkor már nem kóstolunk, végül aztán mégis sikerült egy nyitott ajtót felfedezni. Takács Mihályhoz bemehettünk, kaptunk bort pohárban, később vittük is üvegben a portugiesert, Panni meglátta a nagymamám konyhaszekrényét, jajj, fényképezzük le, kicsit üldögéltünk, beszélgettünk, jó idő volt. Egyébként pünkösdkor nyitva lesznek a pincék, ha arra járnának.

Ha már ott voltunk, Villány nem maradhatott ki, a kevés időhöz mérten rövid séta, Maul és Günzer, előbbinél bor mellett kiváló házi kenyér, zsír, hagyma. Azután vissza Pécsre, még egy közös vacsora, közepén a nehezen abbahagyható bigosszal.

Köszönjük, jó volt, szerettünk ott lenni. És a kertben is.

Holnap ígérem, már főzök is.