Terápiás gnocchi

A hétvége mottója: rossz idő és rossz torok. Csütörtökön még nem sejtettem, hogy ennyire ragaszkodni fog hozzám ez a ki tudja hol szerzett betegség. Nem vagyok az a hangosan sóhajtozós típus, egészen jól tűrök mindenféle fájdalmat, de amikor szombaton hiába próbáltam gyógyító szundikálást végrehajtani, a szervezetem ugyanis a felajánlott pózokra egyforma köhögéssel válaszolt, már nagyon sajnáltam magam. Herr Paprika persze mindent bevetve ápolt, de hiába az étvágy, nyelni rossz, a tea és a hátam közepe szoros kapcsolatba lépett, a többit pedig nem is sorolnám.

Panni gyerekkoromban ilyen esetekben két dologgal vigasztalt: üveges gyümölcslé (nagyon favorizáltam) és tejpor. Bármilyen pervezen is hangzik, szerettem megenni kiskanállal a zacskóból. Mára persze elmúlt. Vasárnap egyedül maradtam, s mivel kénytelen voltam magam előteremteni valami vigasztalót, hát elhatároztam, gnocchit csinálok, kell valami levezetés. Egy mondatban: a legunalmasabb fázis hatott rám a legjobban, a végeredmény pedig igazán torokbarát.


Házi gnocchi és paradicsomszósz basic

90 dkg burgonya
30 dkg liszt
1 tojás
2 doboz hámozott paradicsom
1 nagy marék bazsalikomlevél
4-5 ág oregánó
olívaolaj
cukor
só
bors

A krumplikat héjastul puhára főzzük, majd a forró vizet hidegre cseréljük, hagyjuk 2-3 percet hűlni, azután óvatosan meghámozzuk őket, bőrünkre vigyázunk. Egy mélyebb tálban alaposan áttörjük a krumplikat, majd lassan hozzászitáljuk a lisztet, dobjuk a tojást, szórunk egy kevés sót. Az egészet lisztes kézzel összegyúrjuk, folytatjuk a műveletet addig, amíg a tésztánk szép egynemű lesz. Hagyjuk néhány percig pihenni, majd vágjuk kisebb darabokra, azután elő 1 nagyobb deszkát, lisztezzük be alaposan. Egy-egy darabka tésztából nyújtsunk a kezünkkel kb. 2 cm átmérőjű csíkokat, majd késsel vágjunk belőlük kb. 1 centis darabokat. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor 1 villa segítségével formázzuk a gnocchikat egyenként, azaz mindkét oldalukon nyomjuk a golyókba egy kicsit a villát, később akkor jobban rajtuk marad a szósz. Én most a könnyített változatra hajlottam, a golyókat lisztes kézzel kicsit meghempergettem, azután egy sütőpapírral letakart tálcára kerültek. Lassú munka, esetleg szervezzenek hozzá társakat.
A paradicsomszósz valóban basic. Tegyük egy magasabb falú serpenyőbe a kisebb darabokra vágott hámozott paradicsomokat, adjunk hozzájuk sót, egy kevés cukrot, frissen őrölt borsot és egy löttyintésnyi olívaolajat. Közepes lángon fedő alatt főzzük, 10 perc után le a fedőt, a felesleges folyadék hagy párologjon el. Keverjünk, kóstoljunk, ha kell, fűszerezzünk, ha megfelelőnek ítéljük, akkor kész. A bazsalikomleveleket, oregánót mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd kisebb darabokra tépkedve adjuk a szószhoz.
Melegítsünk 1 nagy edényben vizet, ha már forr adjunk hozzá egy kevés sót, és adagonként főzzük meg a gnocchikat. Sokáig nem tart, ha már úsznak a víz felszínén, szűrőkanállal emeljük ki, a felesleges vizet csepegtessük le, tányér, paradicsomszósz, hozzá még 1 villa.
A megadott mennyiség kb. 6 ember számára elegendő, ha sok, csökkentsék az adagot, vagy fagyasszák le a felesleget.

Ha a korai őszben jött volna egy fránya nátha, gyúrjanak gnocchit, nálam bevált, ráadásul kisimította az idegrendszerem. Köhögés még jelen, de teljes erőbedobással kúrálom magam, hiszen közeleg a vakáció.