Négy hét után újra 1 hétvége itthon. A lakásra ráférne egy generál, próbáljuk is behozni a lemaradást, de azért a jóból a sok, tudják, szóval szombat este inkább menjünk el, könnyed kis szórakozásra vágyom. A Dürer Kertben borfesztivál, hogy pont gondoltak rám, remek. Herr Paprikával gyorsan megszépülünk, kell kardigán, hát nem hiszem, hogy fázni fogsz, azután szolidan nekivágtunk az éjszakának.
Az Ajtósi Dürer épületeiben az államvizsga óta nem jártam, ismerős mondta is, egy kicsit biztosan furcsa lesz, hát az volt. Igazából sokat nem látni a régi részekből, csak az egykori Eckermann kávézó terme nyitott mindenki számára, benne a pult, rossz időben gondolom székek, de most csak áthaladtunk rajta, irány a kert. Később ahányszor a mosdó felé vettem az irányt, csak forgattam a fejem, ott volt a jegyzetbolt, arra a nyelvészeti órák, mennyit ültem itt, az a sok kávé, hát igen... Most nosztalgiáznék!? Hiába, öregszem. A kert amúgy tetszett, van büfé, leteszteltük Ágóval a zsíros kenyeret (formás, de kicsi), utána lecsúszott még egy hotdog is. Sok asztal, színes lampionok, egészen szellős, nem kell átvágni magad a tömegen, ez mindenképp szimpatikus volt, persze 1 esti tapasztalat túl sokat még nem jelent.
És akkor a bor. Az I. Dürer Bor- és Fröccsfesztivál a Junibor programja volt, az egyesület a fiatal borászok generációját fogja össze, szóval itt volt az alkalom, hogy megnézzük őket közelebbről is (és megkóstoljuk, a borokat persze). A legtöbb palack a pincék egyébként is iható, ismert borai voltak, de akadt már fiatal generációs is, a legjobban Gál Péter első saját borát, ami a Nyakra-főre nevet kapta, szerettük, akartam is venni egy üveggel, aztán persze ez elmaradt. Herr Paprika elsőként a Maurus Borászat Ezerjóját itta, ügyesebb volt nálam, az én választásomat elfelejtettük, az övé ismétlésre került. Ifjabb Dúzsi még csak tervezi a saját bort, azért 1 rozét ittunk nála, meglepetéssel nem szolgált, jó volt, mint mindig. A Pendits borászat képviseletében Wille-Baumkauff Stefán kóstoltatott, rozét is, ha jól jegyzeteltem azért, mert véletlenül pinot noir tőkék kerültek a megvásároltak közé. Az én pluszpontom az övé, a fiatal borászok közül ő volt a legbeszédesebb és a legszórakoztatóbb is.
Volt zene is, ahogy látják, Téka koncert, poháremelgetés közben mozgott a lábunk az asztal alatt.
1 megjegyzés:
Csak az asztal alatt? Pedig tudnék mesélni!:-)))
Megjegyzés küldése