Ma még nincs főzés, helyette viszont vasárnapi biciklis beszámoló, 1 jó kis bisztróval, hallal meg sörrel. Holnap ígérem, konyha is lesz már.
Herr Paprikával tehát a hét utolsó napján kerékpárra pattantunk, előtte alapos napvédelem, fejre sisak, aztán irány a Római. Gondoltam, alig győzök majd fékezni, kerülni, óvatoskodni, de a legnagyobb meglepetésemre nem volt nagy forgalom, talán mások nem a déli izzasztó órákat választották kerekezésre. Mert bizony meleg volt, az utolsó szakaszon már hideg és teli poharakra gondoltam vágyakozva, ennek ellenére nem álltunk meg a legelső terasznál, konkrét volt a cél, látni az új Fellini Római Kultúrbisztrót. És persze inni 1 meggyes sört.
Ha elhagyták a hekkes övezetet, már nem kell sokat tekerni, gyalogolni, hamar meglátják a bisztrós kocsit, biciklit gyorsan leparkolni, néhány lépcső lefelé, lehet választani a kis teraszt a parton, vagy a fekvést a nyugágyakban. A panorámával nem lesz gond. Iható belga sör, fröccs és egyéb variációi, az éhesek paninit ehetnek. Mi maradtunk a hidratálásnál, közben hagytam hűlni a bőröm és figyeltem a vizet. Meg a hajókat.
Herr Paprikával tehát a hét utolsó napján kerékpárra pattantunk, előtte alapos napvédelem, fejre sisak, aztán irány a Római. Gondoltam, alig győzök majd fékezni, kerülni, óvatoskodni, de a legnagyobb meglepetésemre nem volt nagy forgalom, talán mások nem a déli izzasztó órákat választották kerekezésre. Mert bizony meleg volt, az utolsó szakaszon már hideg és teli poharakra gondoltam vágyakozva, ennek ellenére nem álltunk meg a legelső terasznál, konkrét volt a cél, látni az új Fellini Római Kultúrbisztrót. És persze inni 1 meggyes sört.
Ha elhagyták a hekkes övezetet, már nem kell sokat tekerni, gyalogolni, hamar meglátják a bisztrós kocsit, biciklit gyorsan leparkolni, néhány lépcső lefelé, lehet választani a kis teraszt a parton, vagy a fekvést a nyugágyakban. A panorámával nem lesz gond. Iható belga sör, fröccs és egyéb variációi, az éhesek paninit ehetnek. Mi maradtunk a hidratálásnál, közben hagytam hűlni a bőröm és figyeltem a vizet. Meg a hajókat.
Azért evés nélkül ne menjünk haza. Jó, akkor hekk? Hát nem is tudom, most inkább mást. Akkor gyere. Poharak vissza, kerékpárra fel, megcéloztuk a kedvenc halas helyünket a Rómain. Herr Paprika nem variált sokat, hekk, mi más, én viszont harcsapaprikást kértem, bohón nem számolva a következményekkel. Jajj de jó volt, ettem is lelkesen, de gyorsan megtört a lendület, Herr Paprika viszont árgus szemekkel figyelt, meg is jegyezte, legközelebb 1 halat ketten. Ez már 1 igazi szituáció, szégyenben maradni nem lehet semmiképp. Kitartottam. És majdnem sikerült. Az a kicsi pedig igazán nem számít.
Amire a harc közben egyáltalán nem gondoltam, hogy bizony haza is kell ám még menni. Saját erőből, hát ez volt a nehezebb. Én már többet éhes nem leszek, a vízcsapot viszont biztosan kiiszom. A végén azért egészen belejöttem (vagy csak a golyószerű hasam jól adta a lendületet), maradt víz a vezetékben és persze este rámtört az éhség.
Holnap már recept és nem, a zöld békás bicikli nem az enyém.
Amire a harc közben egyáltalán nem gondoltam, hogy bizony haza is kell ám még menni. Saját erőből, hát ez volt a nehezebb. Én már többet éhes nem leszek, a vízcsapot viszont biztosan kiiszom. A végén azért egészen belejöttem (vagy csak a golyószerű hasam jól adta a lendületet), maradt víz a vezetékben és persze este rámtört az éhség.
Holnap már recept és nem, a zöld békás bicikli nem az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése