2010. augusztus 27., péntek

Gizi mama receptje avagy kifog-e rajtunk a tojás

Gizi mamának, Herr Paprika nagymamájának regényes élet jutott, a világháború idején végigutazta fél Európát, élt többek között Albániában is. A családi elbeszélés szerint később már éppen ezért nem is vágyott távoli országokba, jutott az utazásból elég. Szakácsnő volt, nem meglepő hát, hogy jól főzött nagyon, s kedvezett az unokájának, ahol csak tudott. Herr Paprika egyik legkedvesebb emléke, hogy a nagymamája mindig különféle figurákat rajzolt neki hecsedli lekvárral a tejbegrízre, a másik pedig a közös piknik. Gizi mama összepakolt néhány finom falatot, majd elindult az unokájával egy kis szabadtéri uzsonnára. Messzire nem mentek, csak a kertig, de megadták a módját.
Szombaton Herr Paprika valamiért a polcra nyúlt, levett egy megörökölt szakácskönyvet, lapozgatott, nyúltam én is, hiszen itt vannak Gizi mama kézzel írt receptes füzetei. Akkor épp itt az ideje, hogy ne csak meglapuljon a többiek között, de főzzünk is belőle, rövid válogatás, majd az alábbi recept lett a szerencsés nyertes.

Láthatják, francia név, hozzávalók mennyiségéről nem beszélünk, egy rákragu vagy egy rákmártás elkészítése mindenki számára egyértelmű. Gizi mamának nyilván az is volt, nekem maradtak a saját ötleteim, a rákmártást elhagytam, a ragut elképzeltem, de arra nem gondoltam, hogy a legnagyobb kihívást a tojások megpucolása jelenti majd, az elsőt a cél előtt sikerült kilyukasztanom. Bosszús voltam, igen, de azután megváltoztattam a módszerem és nyertem.

Burgonya rákraguval, lágy tojással

2 nagyobb burgonya
4 tojás
20 dkg koktélrák
1 kisebb édeskömény
4-5 olajban eltett aszalt paradicsom
tejszín
0,5 dl fehér bor
friss bazsalikom
3-4 dkg vaj

fél citrom

A krumplikat héjastul megfőzzük, a végeredmény legyen puha, de ne vigyük túlzásba, nem cél a szétfőzés. Az édesköményt mossuk meg, a végeit vágjuk le, majd vágjuk apró kockákra, az aszalt paradicsomokkal is tegyük ugyanezt (víz természetesen itt nem szükséges). Egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat, dobjuk rá a rákot, kicsit forgassuk át, jöhet az édeskömény (itt kell a szemünk, nem biztos, hogy az egészre szükségünk lesz, tehát ne legyen több az édeskömény, mint a rák), azután önthetjük a bort. Keverünk, kicsit elforraljuk, adunk hozzá egy csipet sót, kevés citromlevet és egy kis tejszínt is, majd hozzáadjuk a paradicsomkockákat, átforgatjuk, kész. Ha már levettük a tűzről, akkor tépkedjünk bele néhány bazsalikomlevelet, kóstoljunk is persze, ha hiányzik bármi, tudják, ne habozzanak.

Ha megpuhultak a krumplik, leöntjük a forró vizet, majd cseréljük hideggel, ezután késsel óvatosan lehúzzuk a krumplik héját, felezzük, majd egy kiskanál segítségével helyet csinálunk a tölteléknek. Lefedve félretesszük (próbáljuk melegen tartani). Közben már melegíthetjük a vizet, ha forr, jöhetnek a tojások, főzzük őket 5-6 percig, de ne tovább. Ha letelt az idő, tegyük őket hideg vízbe, 1-2 percet várjunk, majd nagyon óvatosan kocogtassuk meg a héjukat egy késsel, következhet a pucolás. Az én bevált módszerem, hogy a végén már vízben pucolom a tojást, a víz ugyanis egy kicsit fenntartja, nem kell szorosan fognunk, így kisebb a veszélye annak, hogy valahol megsérül.
A legjobb részhez értünk: tegyünk a krumplikba vájt mélyedésbe a rákraguból, majd ügyesen ültessünk a tetejükre 1-1 tojást, egyéb díszítést csak szabadon. Ha kedvünk van hozzá, tálalás előtt megvághatjuk a tojások alsó részét, hogy a sárgájuk szépen a ragura folyjon.

Herr Paprika este először letesztelte a fotókat, azután a konyhában a ragut, dicsérően kiáltott, majd elkészítette a vacsoráját. Frau Paprika ugyanis belázasodott, limonádét kortyolva küzdött a hőhullámokkal, és nem tudta eldönteni, zokniban jobb vagy inkább anélkül.
Küzdjenek meg a tojásokkal, persze lehet, hogy sokkal ügyesebbek nálam. Bárhogy is legyen, próbálják ki, mi elégedettek voltunk, éppen ezért számíthatnak még további receptekre.
Herr Paprika családjában egyébként erős a gasztrovonal, Gizi mama testvére is szakács volt, a konyhánkban látható egy kép a falon, ami a zürichi szakácsiskola végzőseit örökítette meg, fehér sipkák rengete, az egyik a testvér, Gyula fején. Nehezebb konyhai pillanatokban van hova nézni.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails