Nyári guba

Eltöltöttünk már együtt néhány évet, mire Herr Paprika 1 téli este felvetette, ehetnénk gubát, jó sok mákkal, mézzel, mit szólsz. Ha te csinálod... Megegyeztünk, én beszereztem a listán szereplő tételeket, Herr Paprika azután elkészítette a gubát, ami nekem nagyon ízlett, amiből persze túl sokat ettem, de a gyomrom nehezebb pillanatait gyorsan törölte a memóriám. Így aztán ismétlést kértem, hogy legyen megint sok és minél hamarabb, és nem is értettem, miért nem ettem én eddig mákos gubát. Gyerekkoromban nálunk sosem készült, felnőttként ezért eszembe sem jutott megkívánni, de Herr Paprika révén hirtelen megváltozott a hozzáállásom, a guba a fejembe fészkelte magát.
Ma tehát nyáriasított változat szerepel az imbiszen, ráadásul saját baracklekvárral, amit még az Oszitól kapott szállítmányból főztem, Panni felügyeletével. És igen, a végeredményre büszke voltam nagyon.

Nyári guba (4 főre)

4 mezei kifli
kb. 6-7 dl tej
2 tasak bourbon vaníliás cukor
2-3 dkg vaj
5 dkg szeletelt mandula
gyömbéres baracklekvár (persze ha nincs benne gyömbér: sebaj)

Egy nagy marék mandulát száraz serpenyőben megpirítunk, közben rázogassuk folyamatosan, különben hirtelen odasülnek. Ha kész, tegyük félre, hagyjuk hűlni. A kifliket vágjuk kb. 2 cm-es karikákra. Egy edényben, széles, magasabb falú serpenyőben megmelegítjük a tejet, beleszórjuk a vaníliás cukrot, dobjuk a vajat, kevergetünk míg minden feloldódik. Jöhetnek a kiflik, hagyjuk őket addig a tejben, amíg egy kicsit megszívják magukat, azután szűrőlapát segítségével vegyük ki, csöpögtessük le a feleslegese tejet, tegyük tányérra.
Már csak a rövid befejezés marad: a kiflik tetejére kanalazzunk lekvárt, amennyit csak szeretnénk, a végén pedig szórjuk a tetejére a pirított mandulaszeleteket.

Röviden azért a lekváromról is megemlékeznék. Nagyjából 1 kg. barackot alaposan megmosunk, szárazra törölünk, kimagozunk, egy leégésre nem túl hajlamos edényben alacsony lángon főzni kezdjük. Adunk hozzá annyi cukrot, amennyi a szánk ízének megfelelő, én jobban a szeretem, ha egy kicsit savanykás, de az édesszájúak ne is hallgassanak rám. Egy kb. 5-7 cm-es gyömbért meghámozunk, a barackhoz reszeljük, átkeverjük. A lekvárt addig főzzük, amíg szépen összeesik, de pontos időt inkább nem adnék, a két szemünkkel jól fogjuk majd látni. Néhány üveget mossunk át forró vízzel, hagyjuk megszáradni, majd a kész lekvárt szépen kanalazzuk bele. Csavarjuk az üvegekre a tetejüket, azután fordítsuk a fejükre, a családi tanácsok szerint így kiszorul a felesleges levegő. Én elhittem. Ezután jön a meleg dunsztolás, tekergessük jó sok konyharuhába, törülközőbe, ami akad, pakoljuk egy kosárba, hagyjuk 1-2 napig pihenni.
Tapasztalatom szerint ahogy telik az idő, a gyömbér egyre jobban kifejti hatását.

Az elmúlt két napban megtámadott a fejfájás, fittyet hányt mindenféle fájdalomcsillapítóra, bizsergető balzsamra, 100 liternyi folyadékra. Szóval ilyen vészterhes időkben gyógyír egy kis guba. Nekem aztán elhihetik. Azért ne várják ki a migrént, anélkül is jó lesz ám.