2010. július 5., hétfő

Pedál, hekk, cigánymeggy

Hétfő megint, Argentína kiesett (Persze teljesen megérdemelten, és szerencsére ahhoz túl fáradt voltam, hogy beleéljem magam. Most már nyerjen a legjobb. Persze úgyis szurkolni fogok valakinek.), viszont nem kaptam napszúrást a hétvégén, és sikerült körbetekernem a Velencei-tavat. Beszámoló következik, de azért az evés-ivás sem marad ki.
Tavaly volt egy kisebb összetűzésem a biciklimmel, ebben az évben pedig még csak egyszer sikerült eltekernem a Tabánig, szóval nekem igenis nagy küldetés volt nekivágni a tókerülésnek. Szerencsére Herr Paprika teljesen természetesnek vette, hogy a terv megvalósításra is kerül, így aztán nem volt időm átengedni magam egy kisebb szorongásnak. Előre elárulom, hogy jó volt, megküzdöttem a viszontagságokkal, sőt, egyszer még képes voltam úgy gurulni a lejtőn lefelé, hogy közben nem fogtam a féket. De ne nevessenek.
A táv háztól házig nagyjából 30 km, Sukorótól Pákozd felé indultunk, közút, mellettünk autók, de nem volt kellemetlen. Az első frissítő állomást Pákozdon iktattuk be, meleg volt ugye nagyon. Piedone kocsmájában egészen elképesztőek az árak, csak hogy érzékeltessem: 1 kávé és 1 hosszúlépés 180 Ft. Komolyan. Ha erre járnak kerékpárral, álljanak meg mindenképp.

Rövid szusszanás után tekertünk tovább, Dinnyés felé kanyar, ez volt az egyik legjobb rész, azután átértünk a tó másik oldalára, volt már bicikliút, aminek a felét ellepte a gyom, a látvány viszont kárpótolt ezért. Agárdon még bevittünk egy kis folyadékot, rövid kerekezés és máris következett a megérdemelt hekk. Nem először ettünk itt Herr Paprikával, aki igen előrelátóan csak 1 halat rendelt, meg persze kovászos uborkát, ami az első adag volt az idén. A hely igen kellemes, hekken kívül kapható pacal, halászlé, harcsapaprikás, egészen sok az asztal, de ami a fő pozitívuma: a kiszolgáló hölgyek kánikula idején nemcsak kedvesek, de még viccesek is.

Falatozás közben derült ki, hogy az Agárdi Pálinkafőzdében éppen zajlik a Cigánymeggy Fesztivál. Ugye megnézzük? Herr Paprikát nem kellett sokat győzködni, tettünk egy kis kitérőt, begurultunk, egy asztal mellett szépen letámasztottuk a bicikliket, s ha már így esett, 1-1 kortnyi cigánymeggyet azért megkóstoltunk.

Közben éppen a főzőverseny eredményét hirdette ki Bodrogi Gyula, egészen vicces volt az asztalnál ülve hallgatni, mintha Süsü mondaná a neveket. Meg is néztem közelebbről, ott aztán megláttam a zsűri további tagjait:

Sokáig nem maradtunk, kezdődött ugye a csúfos végű mérkőzés, tekertünk hazáig, azaz majdnem. A ház ugyanis egy szép dombon áll, lehet menni szépen felfelé, én ezt meg sem próbáltam, inkább előre küldtem Herr Paprikát, hogy készítsen elő 1 hideg sört. A biciklit még tolni is elég volt, az emelkedő valahogy nem akart elfogyni.
De végül beértem a célba, Herr Paprika jól megdicsért, én meg büszkélkedtem, ezen még a foci sem tudott rontani. Egy azonban biztos: nem leszek hegyimenő.

2 megjegyzés:

drotvizsla írta...

Piedone kocsmája, áááááááááááá!!!!!!!!!! Eddig ez a legjobb kocsmanév, amit hallottam.

Frau Paprika írta...

Névben, árban egyaránt erős...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails