2010. július 29., csütörtök

Az orrbarát

Éreztem, megint eljött a csípős-fűszeres szakasz. Jó volt grillezni, hekkezni, duplán lecsót enni (A másodikat már itthon, és mivel Józsival megállapítottuk még a hétvégén, 1 csípős hegyes paprika igazából elvész a többiek mellett, én egyből kettővel dolgoztam. Hát igen, most már erős lett, Herr Paprika ajánlgatta is, tegyek bele tojást, akkor enyhébb lesz az íze. Na nem, hát annyira igazából nem is csíp.), de most már jöjjön valami más.
A piacon meglátogattam a kis mindenest, leemeltem a currypasztát, kókusztejet, akkor leves lesz, kis befektetés, nagy nyereség. A pénztárnál aztán hagytam lebeszélni magam kókusztej ügyében konzervről dobozra, hát hiba volt, szóval álljanak ellen. Híg. Főzni nem szerettem vele.
A leves elkészült, de csak fél 9-kor jutottam hozzá, akkor viszont jaj de jó volt. Herr Paprika egész nap küzdött az éhséggel, ezért nem hitte el, hogy 1 leves megoldhatja a problémát, így aztán inkább a lecsót választotta. Én pedig annál hangosabban hümmögtem kanalazás közben, csak hogy tudja, mit hagyott ki.

Illatos leves csirkével, zöldbabbal (3-4 főre)

1 tasak sárga currypaszta
1 kis fej vöröshagyma
2 maréknyi zöldbab (ha friss nem akad, fagyasztott is megteszi)
1 nagyobb sárgarépa
30-35 dkg csirkemellfilé
4-5 dl kókusztej
olaj

A hagyma héját lehúzzuk, majd nagyon apróra vágjuk. A zöldbabot megmossuk, lecsöpögtetjük a vizet, a répát meghámozzuk, vékony karikákra vágjuk, ha túl nagyok lennének, felezzük őket. A csirkemellfilét megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kb. 2 cm-es kockákra vágjuk.
Egy edényben olajat (semleges ízűt) melegítünk, azután jöhet a hagyma, pirítjuk üvegesedésig, majd következik a paszta, állandóan kevergetve pirítjuk 2 percig. Azután jöhetnek a csirkekockák, a zöldbab és a répa, gyors pirítás, majd öntsük fel az egészet kb. 1 dl vízzel, keverés, fedő, hagyjuk úgy 7-8 percig párolódni. A szemünk azért közben félig ott legyen, csupán a leégés ellen. Ha letelt az idő, le a fedővel, keverjük át és lassan öntsük hozzá a kókusztejet. Alacsony hőfokon főzzük addig, amíg az összes alkotórész megpuhul, de jobb ám roppanósan a zöldség, mint szétfőve. Tehát figyeljünk.
Ha minden megfelelőnek tűnik, edényt le a tűzről, tányérokat elő, ehetünk azonnal, csak a szánkra vigyázzunk.

Ha tudnék illatot küldeni, megtenném. Akkor nem is olvasnának, inkább szagolgatnák. Amíg erre nem vagyok képes, marad a kép, az igazit pedig mindenki helyett az orromhoz tartom.


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails