2010. október 14., csütörtök

A zsálya és a hála


 Egy átlagos budapesti erkély adottságaihoz képest egészen jó méretű és érthetetlenül dús zsályát sikerült nevelgetnem az elmúlt hónapokban. Számomra ez már csak azért is siker, mert az előző minibokor több éves gördülékeny együttműködés után idén tavasszal már nem akart kihajtani. Egy ideig még locsolgattam, semmi reakció, hát nem volt mit tenni, beruháztam egy új lakóra, nagyobb cserépbe ültettem, elláttam vízzel, lecsípkedtem a betegedő leveleket. És kérem, az eredmény látható, fogható és szagolható (meg persze ehető), a zsálya virul, reményeim szerint felkészülten várja a hideg évszakot. (Csak zárójelben mesélem, annyira belejöttem a zsálya akcióba, hogy nyáron az egyik barkácsáruházból kimentettem egy leárazott, haldokló példányt, alávetettem némi ápolásnak, Sukorón helyet kapott a borsikafű mellett, és megúszta. Most nagy vidáman zöldül.)
 

 Éppen itt volt az ideje, hogy felhasználjak egy nagyobb mennyiséget, hálából a jó működésért. A krumpliból készült krémlevest általában rozmaringgal készítem (néha meg tormával), most akkor tettem egy próbát zsályával is. Bevált, megtartom. A paradicsom pedig egy hirtelen ötlet eredménye, amikor pirosodni kezdett a leves, kicsit megrémültem, Herr Paprika sztrájkolni fog-e, ha ezt meglátja. Fel is hívtam a figyelmét telefonon, hogy tudja, mire számíthat (Frau Paprika lányestén vett részt a 400-ban, és ezúton is kíván jobb pincéreket az egyébként nagyon kedvelt helynek). Hogy mi volt a reakció, a recept után kiderül. Most látom, mennyit írtam, szóval köszi mindenkinek, aki eddig elolvasta...

Paradicsomos-zsályás burgonyaleves

8-10 közepes méretű burgonya
3 vöröshagyma 
1 nagy marék zsályalevél
1 doboz sűrített paradicsom
1,5 liter alaplé (vagy bioleveskocka)
1 kupica pálinka (választható)
tejszín
só 
bors
cukor
olívaolaj
6-8 szelet bacon
savanyú uborka



A krumplikat meghámozzuk, megmossuk, majd kisebb kockákra vágjuk. A hagymák héját lehúzzuk, apróra vágjuk őket. A zsályaleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, csíkokra vágjuk. Egy nagyobb edényben melegítünk egy kevés olajat, azután rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig, majd jöhetnek a zsályák, pirítjuk kevergetve 1-2 percig. Végül az edénybe kanalazzuk a sűrített paradicsomot, egy percig még pirítunk, majd következhetnek a krumplik, gyors keverés, azután önthetjük a pálinkát, várjunk, amíg elpárolog az alkohol, jöhet az alaplé. Só, bors, egy kevés cukor, fedjük le félig és főzzük közepes lángon, amíg megpuhulnak a krumplikockák. Amíg fő a leves, süssük meg a baconszeletek mindkét oldalát kevés olajon, majd tegyük egy papírtörlővel letakart tányérra.
Ha megfelelőnek ítéljük az állapotot, vegyük le az edényt a tűzről, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd turmixoljuk simára. Ha túl sűrűnek találnánk, adjunk hozzá nyugodtan vizet, és mindenképp egy kevés tejszínt. Keverjünk, kóstoljunk, szokás szerint most pótolandók a hiányzó ízek. Néhány savanyú uborkát csöpögtessünk le, majd vágjunk apró kockákra.
Kanalazzuk tányérokba a levest, szórjunk a tetejükre az uborkakockákból, egy kis friss bors és persze a ropogós bacon. Eszünk?


Frau Paprika este hazaért, és mielőtt mesélni kezdhetett volna, a másik Paprika megszólalt: Jó a leves. Nem fura? Nem fura. 
A savanyú uborkák pedig azért, mert mostanában folyton őket eszem. Ez már így marad, amíg el nem fogynak. 
Próba?

 

1 megjegyzés:

chriesi írta...

Jaj de jó, hogy más is oda van a savanyú uborkáért! Már jó ideje nem tudok meglenni nélküle. Izgalmas leves!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails