Céklaszínben

A céklának nemcsak a színe klassz, kimondani is jó. Rövid és pattogós, mintha a közepén hirtelen visszahajlana. Ha cékla, akkor régen savanyúság, később saláta, saját történelmemben talán sütve szerepelt először. Ma már az első gondolat a leves, az utóbbi évek remek tapasztalatai okán mindenképp lengyel. Volt szerencsénk kipróbálni több változatot, az egyik legjobb boldogságforrás hideg esetén, rajongtam mindegyikért. Gondolom, nem nehéz kitalálni, lesz még céklaleves imbiszen.
A szezon nyitásaként azonban rizottó készült, akartam hozzá valami ropogósat, így került tervbe a kesudió, és valami sósat, jött velem a juhsajt. Nagy kudarc is lehetett volna a vége, de bevált az elképzelés. Nagy kedvvel főztem tegnap, és bár a recept elején okos tanácsokat adok a céklásodás ellen, én csak úgy nekikezdtem, azután súrolhattam a vöröslő tenyerem. Szóval csak józanul lelkesedni.


Céklás rizottó kesudióval, juhsajttal

25 dkg arborio rizs

4 közepes cékla

2 kisebb vöröshagyma

1 dl száraz fehérbor

10 dkg kesudió

10 dkg juhsajt

1 liter zöldségalaplé

5 dkg vaj

só

bors

A céklákat gumikesztyűt húzva meghámozzuk, ha nem számítanak a következmények, akkor lehet csupasz kézzel is, utána javasolt a gyors mosakodás, különben piroslik a bőrünk még egy darabig. A meghámozott céklákat 4 darabra vágjuk, egy megfelelő méretű edénybe rakjuk, felöntjük vízzel, adunk hozzá egy kevés sót, főzzük, amíg megpuhulnak (de ne főjenek szét).

A kesudiót pirítsuk meg száraz serpenyőben, várjunk, amíg kihűl, majd mozsárban egy kicsit törjük össze. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Következhet a rizs, pirítsuk kevergetve 2-3 percig, majd öntsük rá a bort, hagyjuk egy kicsit elpárologni az alkoholt, azután kezdődhet a szokásos folyamat. Egy merőkanál a forró alapléből, keverés, ha felszívta a rizs, jöhet a következő adag. Közben a céklákat vágjuk még kisebb darabokra, amikor már félig megpuhult a rizs, tegyük a serpenyőbe őket. Keverés, majd megint jöhet az alapleves folyamat. Folytassuk az egészet addig, amíg a rizs megpuhul, de ne főzzük szét, a rizottó pedig legyen krémes. Ha elértük ezt a célt, vegyük le a serpenyőt a tűzhelyről, dobjuk bele a vaj másik felét, keverjük át az egészet alaposan, kóstoljunk, hiányzik még egy íz, most lehet pótolni (a sóval azért csak óvatosan, jön még a sajt).

Tányér, egy adag céklás rizottó, tetejére szórjunk az összetört kesudióból, végül morzsoljunk még rá juhsajtot, amennyi tetszik. 

Vállalják a rizikót, hétvégén a legjobb furcsa ételeket tesztelni. Herr Paprika, az én legfőbb kritikusom, megette az utolsó rizsszemig. Az első falat után megjegyezte, érdekes együtt a juhsajt és a cékla, de amikor először meglátta, miért is vagyok egészen pontosan kötényben, rosszabbra számított. Ahogy fogyott a rizottó, lassan megbarátkozott a kombinációval, diszkréten megdicsérte. A kesudióról viszont egyáltalán nem esett szó. Vajon miért?

Ma este Oszi vezényletével irány Pécs, próbálunk majd minél többet megvalósítani a tervekből. És lengyel ételeket is remélek. Mindenkinek jó mulatást, hétfőn jön a beszámoló imbiszen.