Megtréfálom magam

A történet úgy kezdődött, hogy a madras curry marhahúst igényelt, és természetesen többet vettem a kelleténél, de mondtam is Herr Paprikának, semmi vész, leves lesz belőle, pláne hogy közben egy mangó is a kosárba került. Mert szép. Magamban aztán elgondoltam, lesz egy jó kis csípős leves, marhahússal, mangóval, chilivel, ha pedig már úgyis ezen a pályán mozgunk, a currypaszta sem marad ki. Ugrunk egy nagyot, elkezdtem főzni, húst kockáztam, pakoltam a pultra az alapanyagokat, találtam még répát is a hűtő fiókjában, remek. Amikor aztán már éppen lobbant volna a láng a tűzhelyen, eszembe jutott, hogy talán nincs is itthon kókusztej. Nem volt. (Zárójelben jegyzem meg, Herr Paprika javasolta az utolsó beszerzésnél, vegyünk kettőt, elfér a polcon, de én nemmel szavaztam, ezt a típust nem ismerem, inkább teszek vele egy próbát. Megrázhatom a kezem.) Kabát, cipő, szaladtam a közeli boltba, teljes kudarc, drogéria, találtam por változatban, ha nincs más, de azután megláttam az árát, jó, akkor nem is kell. Fordultam, és tessék, nekem is lehet szerencsém, ott a doboz, de itt is ugyanaz a hiba. Bio, tehát kétszeres áron az enyém lehet. Pár perc néma tanakodás, végül ésszerűségi alapon kókusztej maradt, én pedig mentem. Hazafelé aztán gyorsan módosítottam, jó lesz a tejszín, azután elértem a lépcsőházat és már nem tudom, hogyan és miként, de kiszórtam az eddigi elképzelést. Lesz paradicsom, kolbász a hűtőből, marhahús marad, jön a kamrából a csicseriborsó, erkélyről a rozmaring. Szervusz kókusztej, már nem is hiányzol. De miért is loholtam a boltba?

Marhahúsleves pirosan, csicseriborsóval

25 dkg marhahús

1/4 szál száraz kolbász

1 doboz csicseriborsó

2 kisebb répa

2 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 liter paradicsomlé

cayenne bors

1 ág rozmaring

bors

só

liszt

olaj

A marhahúst megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk, a fokhagymák héját lehúzzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, de most nem cél az apróság, jó lesz szétnyomni a nyelvünkön. A kolbászt alaposan megmossuk, szárazra töröljük, hosszában ketté vágjuk, azután vékonyan felszeleteljük. A rozmaringot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, lecsipegetjük a leveleket, kisebb darabokra vágjuk.

Egy megfelelő méretű edényben melegítünk 2 ek olajat, rászórjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, azután jöhetnek a húskockák, süssük őket is 3-4 percig, következhet a kolbász, rövid pirítás, majd szórjunk rájuk a egy kevés lisztet, keverés és önthetjük lassan a paradicsomlevet és kb. 1,5 dl vizet. Keverés, majd  jöhet a rozmaring, a fokhagyma, cayenne bors kedvünk szerint, só és frissen őrölt bors, fedő a tetejére (azért egy kis rést hagyjunk) és főzzük alacsony hőmérsékleten kb. 1 órán át. Közben persze nem árt az ellenőrzés, ha megfogyatkozna a folyadék mennyisége, pótoljuk nyugodtan vízzel. Ha  a hús már meglehetősen puhának tűnik, mehetnek a répaszeletek a többiekhez, keverés és főzzük addig, amíg már mindent megfelelő állagúnak érzünk, akkor itt az idő a doboz kinyitására, öntsük le a folyadékot a csicseriborsóról, csöpögtessük le alaposan, majd szórjuk a levesbe. Keverés, hagyjuk még néhány percig rotyogni a tűzhelyen, közben szokás szerint kóstolunk, ha hiányozna bármi most lehet pótolni. Azt hiszem, készen vagyunk.

Jövök én az első helyen, főzés közben volt némi bizonytalanság, de bíztam a sikerben, mire először meríthettem a levesbe a kanalat, már teljesen elhatalmasodott rajtam az éhség, de azért nem csak ennek tulajdonítom, hogy ízlett. Herr Paprika nem tudom, meglepődött-e, hogy egészen mást kapott a vártnál, de finomnak ítélte. Legalábbis ezt mondta.

A mangó viszont még megvan.