Szélmalom, pecsét, medvehagyma

Ha nem is napra pontosan, viszont  a tavalyi szezonkezdethez képest igazán elhanyagolható késéssel újra gyalogoltunk, ha már egyszer tavasz. Érzésre inkább nyár volt és van, póló és fölé még egy kapucnis réteg, ami folyton változott, cipzár fel, azután le, majd kicsit fel és nagyon le. Napsütés szünet nélkül, tudják, az a szikrázó, kéknél kékebb ég, sapka alatt hunyorgás, lelkesen hangoskodó madarak, látható és szippantható tavasz. 

A bemelegítő útvonalunk Jásdtól indult, Tésen és Csőszpusztán keresztül haladtunk Kisgyónig, levezetésként gyaloglás a buszig csökkenő motivációval, ezért ugye már nem járt pecsét. Nem ez a Kéktúra legszebb bakonyi szakasza, viszont nem mondható megterhelőnek, gyakran bukkannak elő frissítő pontok, azaz kocsmák, presszók, büfék, és a tési szélmalmok látványa kárpótol a kevésbé izgalmas részekért.

A malmokhoz egy tési ház udvarán keresztül vezet az út, és bár lehet, más irányból is megközelíthetőek, de valahogy szívesen fizettük ki a fejenként 200 forintos belépőjegyet. A szélmalmokat már csak kívülről nézni is jó, az egyik azonban még látogatható is, szóval a kíváncsiak láthatják, hogyan készült a liszt. 

A túra másik látványossága teljesen váratlan volt, nekünk legalábbis. Csőszpuszta és Kisgyón között gyalogoltunk, amikor Herr Paprika észrevette, hogy rengeteg zöld levél világít a száraz levelek között a földön. Medvehagyma? Medvehagyma. Balra és jobbra, előttünk, mögöttünk, nyilván azonnal szedni akartunk, de nem volt nálunk még egy miniatűr zacskó sem. Végül kiittuk az egyik palackból az ásványvizet, Herr Paprika bicskával levágta a palack tetejét, és így összegyűjtöttünk egy adagot. Aztán eszünkbe jutott, hogy van néhány menetrendes papír a hátizsákban, hát azokba tekertük a következő adagot, és persze kettőnk közül én örültem jobban. Mentünk tovább, a medvehagyma pedig körbevett, és beköltözött az orrunkba.

A medvehagyma nagyon jól tűrte a gyaloglást, buszozást, vízbe raktuk, és még másnap sem mutatta a fáradás jeleit, sőt, azóta is remekül fest. Először túrókrémbe kerül egy adag, aztán lesz pesto is biztosan, és még valami, szóval ne érjen senkit váratlanul, ha imbisz medvehagymás bejegyzéssel jelentkezik.

A túra gasztronómiai vonatkozása itt be is fejeződik, volt még hosszúlépés, néhány müzliszelet, hideg sör és sok víz, de ezekről nem írnék hosszabban, gondolom, nem bánják. Este viszont kacsacombot ettünk, mert megérdemeltük, és mert lejártuk már előre.

Itt a vége, legközelebb főzés, befejezésként pedig két kép. Pecsétből van még mit gyűjteni.