Ha hiányzott volna valakinek az elmúlt napokban imbisz, akkor üzenem, hogy a terveim szerint így március elején le is tudtam a tavaszi fáradtságot. Azért nem ígérgetek, a végén még elbukom, és nem lesz más választásuk, mint hogy jól leszidjanak. Szóval csak annyit írok, igyekszem visszaszorítani a hiányzásokat.
A péntek este a lányoké volt, én voltam a házigazda, ők meg a vendégek, ettünk, teáztunk, beszéltünk, aztán a végén elfogadtam egy igazolt hiányzást, a többiek pedig pizsamába bújtak, tehát szombat reggel volt még kávé, ébredés, tea, ébredés, aztán mindenki útnak indult, hogy piacon kezdje vagy folytassa a hétvégét.
Főztem tehát, mindenféle okok miatt próbáltam meglehetősen egészséges vacsorával előrukkolni, készült zöldségleves minimál verzióban, rozmaringos tönkölylepény, bulgur zöldfűszerekkel, almával, mogyoróval és egy lencsesaláta dióval, szárzellerrel, zöldhagymával. Utóbbi szerepelni nem fog imbiszen, de azért egy fotót megnézhetnek róla a facebookon. A desszertről Dzseki gondoskodott, kölespudingot ettünk almával, körtével, rizssziruppal, és bár furcsának tűnhet, higgyék el, finom volt.
Most tehát következik a leves és a lepény, amiből igazából az utóbbi az érdekes. Tönkölyliszttel nem próbálkoztam még, előzetesen attól féltem, hogy a végeredmény kőkemény vagy fullasztó lesz, de gondoltam, kockáztassunk. A lepény ugyanúgy készült, mint máskor, nem változtattam az arányokon, viszont sütés előtt még meglocsoltam olívaolajjal, és talán ennek köszönhetően puha maradt. Én pedig megkönnyebbültem.
Itt a vége, leves fő, lepény sül.
Zöldségleves rozmaringos tönkölylepénnyel
1 kg sárgarépa
1 nagy zellergumó
2 közepes vöröshagyma
olívaolaj
só
bors
25 dkg tönkölyliszt
2 dkg friss élesztő
szárított rozmaring (a friss persze még jobb)
olívaolaj
só
A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. A zellert és a répákat meghámozzuk/megtisztítjuk, majd kis darabokra vágjuk. Egy nagyobb edényben felmelegítünk egy evőkanál olívaolajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig, azután jöhetnek a zeller- és sárgarépadarabok. Egy-két percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a zöldségeket annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi őket. Só, frissen őrölt bors, azután félig lefedve addig főzzük a levest, amíg teljesen megpuhul a zeller és a répa. Miután elkészültünk, hűlni hagyjuk, majd simára turmixoljuk. Kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Természetesen nyugodtan gazdagíthatják tejszínnel, zellerlevéllel vagy más fűszerekkel a levest, nem kell ragaszkodni a minimál verzióhoz.
Következhet a lepény. Az élesztőt futtassuk fel másfél deci langyos vízben. A tönkölylisztet szitáljuk egy mélyebb tálba, közepében alakítsunk kis egy mélyedést, öntsük bele az élesztős vizet, adjunk hozzá egy kevés sót, locsoljuk meg egy evőkanál olívaolajjal, majd kezdjük összedolgozni a liszttel. Gyúrjuk a tésztát lisztes kézzel addig, amíg szép egynemű nem lesz (ha esetleg nagyon ragadósnak éreznék, adjanak hozzá még egy kevés lisztet), akkor formáljunk belőle golyót, kicsit még lisztezzük be, majd takarjuk le konyharuhával a tálat, tegyük meleg helyre, és hagyjuk kelni úgy egy órán át.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, borítsuk rá a megkelt tésztát, és kézzel lapítgassuk addig, amíg lepényformát nem kezd ölteni. Használhatnak persze belisztezett deszkát és nyújtófát is. Szórjuk meg a lepény szárított rozmaringgal, majd locsoljunk a tetejére olívaolajat, és egy ecset segítségével egyenletesen oszlassuk el. Süssük a lepényt 180 fokos sütőben 8-10 percig.
Tányér, leves, kanál és egy darab rozmaringos lepény. Készen is vagyunk.
A próba jól végződött, sőt még a hazatérő Herr Paprika is pozitívan értékelte a tönkölylisztes lepényt, így aztán mi más is következhetne, mint további lelkes sütögetés. Majd beszámolok vagy nem.
Holnap bulgur+színek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése