Írhatnám, hogy ki gondolta volna és nahát, de inkább az igazat helyette, szóval akartam, terveztem, csináltam, szerettem és bíztam is benne, lesz itt még imbiszes évforduló. Lehetne meg sem említeni, mert ez leginkább csak nekem fontos, de ha már a blog személyes hangulatban kezdődött, folytatódott, íródik ma is, hát megengedem magamnak, hogy egy kicsit ünnepeljek, megszámoljam az elfogyasztott hónapok legjobb, legrosszabb eseményeit, elsoroljam a legkedvesebb recepteket, és ha úgy adódik, még utat és teret is engedjek néhány érzésnek. Vigyázzanak, óvakodjanak, éves összefoglaló következik!
A tavasz remekül indult, húsvét és egy vakmerő nyúl Pécsett, elámulós, meglepődős születésnap és még imbisz néhány receptjét is megfőzték mások. Aztán következett Etyek, egy szerencsétlenebb mozdulat, egy törött láb és egy hét kórház felejthetetlen gasztronómiai kalandokkal. Ha most őszinte akarok lenni, és hát miért is ne, akkor az elmúlt 12 hónap legerősebb érzései, emlékei, hangulatai, tanulságai a jobb lábamhoz kötődnek. Voltam lábát felemelni se tudó személy, hendikepes esküvői tanú, járókerettel szorongva aztán oldódva ugrándozó, gasztroblogger, akire főznek, mankóval próbálkozó, lábra nehezedő, járni tanuló, sántító, bicegő, aztán újra belejövő, fellélegző, annak a bizonyos hajszálnak a híján újra a régi Frau Paprika. Ha nem várna újabb ki- és elhagyhatatlan műtét, akkor még filmszerűbb lenne minden emlék. Így azért túl valódi.
Mielőtt még borúsnak éreznék az összefoglalót, pedig nem terveztem annak, jöjjenek a sokkal kedvesebb, könnyedebb részek. A törött lábúság egyik nagy előnye volt, hogy sokkal többet kaptam a családból, főleg Panniból és Józsiból a megszokottnál. És folyton tesztelhettem a főztjüket. Volt aztán még egri hétvége, kertészeti sikerek az erkélyen, sok Grafit és persze a remek hét Lengyelországban. Gdansk, fókák és a keskeny félsziget, sopoti móló és hajórengeteg, végül Malbork. Novemberben szezonzárás a barátokkal, hosszú kényszerszünet után az első pecsétszerző túra, decemberben sütikommandó és karácsonyi ajándékként elkészült egy sor Paprika feinkost.
Januárban évzáró, évkezdő beszámoló, ajándékkal próbagyaloglás, születésnapi vacsora. Később madáretető projekt, kertészeti szezonnyitás és az első tavaszi túra. El is telt az év.
Mielőtt még zárásként az eddigieknél is jobban elengedném magam, ha már egyszer imbisz leginkább gasztroblog, következzenek a kedvenc receptek, azaz amiket én, mi szerettem, szerettünk.
- grillezés két részletben
Abbahagyom, mielőtt még végtelenre nyúlna, pedig lenne még, akadna még, amit megírtam, azt így visszanézve is szeretem legtöbbször, tehát lehet ám visszalapozni, ha úgy tartja kedvük.
Itt a végén köszönöm mindenkinek aki olvasta, olvassa imbiszt, ismeretlenül vagy ismerősen, rendszeresen vagy ritkán, receptért vagy minden másért. Minden megy így tovább vagy másként, de imbisz biztosan marad, beszámolók jönnek, főzés és persze a megszokott ez+az. Ha kikívánkozna bármi, ne habozzanak, írják meg nekem, a jónak majd örülök, a rosszabbat meg elviselem biztosan. Ölelésem, ha kibírták ennyit, talán nem is lettem annyira érzelgős. Vagy igen? Azért, ha eszükbe jut, igyanak egyet ma este imbisz egészségére is.
Ünneplés lezárva, jönnek a normális bejegyzések. Reméljük.
Befejezésül még egy nyári gasztroblogger póz.
3 megjegyzés:
Őszinte örömmel köszönöm az eddigieket és várom a folytatást! :)
Ez egy igazán imbiszes bejegyzés lett! gratulálok a 2 évhez! Remélem még sok ilyet olvashatok!:)))
Zsená, én köszönöm, hogy olvasol!:)
Babette, örülök, köszönöm, igyekszem!:)
Megjegyzés küldése