Teljesen beszippantott a tavasz és a pólóban megélhető idő. Főzés kevés volt, ha jól belegondolok, sütöttem egy medvehagymás rántottát vasárnap reggel, aztán akadt tészta, persze medvehagymás pestóval, igen, szeretjük a változatosságot. A többi nem érdemel említést. Imbisz is megsínylette az önfeledtségemet, de ma szinte már recepttel jelentkezik, azért csak majdnem, mert a képen látható kuszkusz igazán egyszerűbb az egyszerűnél, szóval ki is maradhatott volna. Frau Paprika viszont már kezdődő lelkiismeret-furdalás jeleit kezdte magán felfedezni, ezért mégis ideért a kuszkusz, amiről elmondanám, hogy egyébként jó, mielőtt elmenne tőle teljesen a kedvük.
Recept előtt azonban még egy rövid hétvégi beszámoló. A kísérleti kertben előbújt két sor retek, és ez egészen váratlan örömöt okozott. Hangosan ujjongtam. Nem tudom, ez már mindig így lesz-e, de tartogatok további örömkiáltásokat a spenót, borsó és a többiek számára. Elültettünk málna- és szedertöveket, locsoltunk, és most mi is nagyon várjuk az esőt. Az erkélyen és a lakásban is zajlik a kertészkedés, a málna kizöldült, kíváncsian várom, hogy milyen fűszernövények élték túl a telet, és az elszórt magok közül is sok miniatűr növénnyé változott. A hat articsókamagból öt kikelt, van remény.
Szombaton voltunk egy rövidke pecsétpótló túrán is a Pilisben (amikor lejártuk a Kéktúra ezen szakaszát, füzetünk még nem volt), előtte és utána volt két imbiszhez kapcsolható élmény. Az egyik, hogy a Daubner cukrászda tökmagos pogácsája továbbra is nagy hatással van rám, még szerencse, hogy ritkán kerülök a közelébe. A másik, hogy a túra végén egy pilisi falu kocsmájában megpróbáltam hosszúlépést kérni száraz fehérborból. Végül maradtam a víznél, a félédes vöröshöz valahogy nem jött meg a kedvem, most pedig erősen kívánom, hogy a Kéktúra útvonalán a kocsmák, presszók tartalékoljanak számomra száraz fehérbort. Ujjaim keresztben.
Itt a vége, jön a kuszkusz.
Fűszeres kuszkusz dióval, spenóttal
2 kávésbögre kuszkusz
1 marék dió
1 marék zsenge spenótlevél (legjobb a bébispenót)
1 csokor petrezselyem
1-1 tk kurkuma és római kömény
késhegynyi fahéj
só
extra szűz olívaolaj
A kuszkuszt egy mélyebb tálba öntjük, rászórjuk a kurkumát, a római köményt és a fahéjat, sózzuk, majd felöntjük annyi forró vízzel, ami éppen ellepi. Átkeverjük, lefedjük és kb. öt percig állni hagyjuk. Az idő elteltével megkóstoljuk, ha elég puha, készen is vagyunk az első lépéssel. Locsoljuk meg olívaolajjal, keverjük át, hagyjuk hűlni.
A spenótot alaposan mossuk meg, csöpögtessük le, majd papírtörlővel itassuk fel a vizet, de dolgozhatunk salátacentrifugával is. A nagyobb leveleket tépjük kisebb darabokra, és tegyük félre a spenótot. A diót pirítsuk meg száraz serpenyőben, hagyjuk kihűlni, majd mozsárban törjük össze. Adjuk a kihűlt kuszkuszhoz, keverjük át, végül jöhet a spenót is. Terveim szerint túró is került volna a tetejére, de a zsákmányolt adag, hogy úgy mondjam, megadta magát. Szóval ha találnak túrót a hűtőben, akkor morzsoljanak belőle a kuszkusz tetejére.
Készen is vagyunk. Tányér, kuszkusz, villa, hozzá lepény. Vacsorának könnyű, rossz álmokat nem vonz.
Mielőtt vége is szakadna a mai ráhangolódó bejegyzésnek, következzen két kép a szombati rövidke túráról, a többit megnézhetik itt. Tavasz és nyomokban tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése